A hónap támája az optimizmus gyakorlása. Célunk, hogy segítsük a gyerekeket pozitívan gondolkodni, bízzanak önmagukban, másokban és a jövőben. A „meg tudom csinálni” attitűd erősítése. A kudarcok elfogadásának és megküzdési stratégiák kialakításának segítése. A pozitív érzelmek és élmények előtérbe helyezése. A gyermekek önbizalmának és kitartásának erősítése.
A pillangó csoportban a gyerekek meghallgatták a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét. Elkészítették Tódi törpe szemüvegét, a nagyobbak vágással, csillámos díszítéssel, a kisebbek nyomda segítségével díszítették a szemüveget. A téma lezárásaként a Hipp hopp hopp mondókát mondták el mozgással kísérve.
A katica csoportban beszélgetés során megtudták, hogy kinek mi volt a nap folyamán a legjobb dolog. Az optimizmusról szóló mesék során (Kis vakond, Bogyó és babóca, Pom-pom meséi) megtanulták megoldani a problémákat, pozitív gondolkodást fejlesztették, megoldás keresni. Esernyőt készítettek, ami szivárványországot jelképezi, az öröm színeit használták.
A mókus csoportban varázsgömböt készítettek a gyerekek. Óvodáskorban az optimizmus fejlesztése elsősorban játszva, tapasztalaton keresztül, testérzékelésre és kapcsolódásra építve működik.
A maci csoportban a mese elolvasása után megbeszélték a szereplőket, maga a történetet kinek mit mondott. Ezután a gyerekek lerajzolták a saját vágyaikat.
A süni csoportban a téma kidolgozása úgy valósult meg, hogy megbeszélték, hogyan legyünk optimisták. Vegyék észre a környezetünkben a szépet, a jót a segítséget. Alakítsuk át érzelmeinket. Legyünk jól! Bánjunk jól magunkkal és másokkal.
A hónap során ezeket a tevékenységeket végeztük a gyerekekkel.
A reggeli beszélgetőkörben: „Mi az, aminek ma örülsz?”
Sikerélmények biztosítása: Olyan játékokat alkalmazni, helyzetet teremteni, ahol minden gyerek megtapasztalhatja a sikert, akár apró feladatokban is.
A dicséret és bátorítás tudatos alkalmazása: Megpróbálod?
Az optimizmus gyakorlása
Püspökladányi Petőfi Sándor Általános Iskola
Októberben haladtunk tovább Pillanatkapitány történetével. Meghajtogattuk Kóborlót, majd megbeszéltük, hogy ő valójában a figyelmünket jelképezi. Néhény nap múlva már nemcsak én, hanem a tanulók is gyakran elkiáltották magukat, hogy ” Kóborló, gyere vissza!”
Kipróbáltunk sokféle légzőgyakorlatot. Azt tapasztaltam, hogy szükség van ezekre a gyakorlatokra, hogy csendet és nyugalmat teremtsek a folyamatosan nyüzsgő, zajos mindennapokban A gyerekek visszajelzései is azt mutatják, hogy igénylik, szükségük van rá.( A tengeri sziget nevű gyakorlat közben készített fotómat csatolom.)
A mozgás örömét is megtapasztalhattuk, hiszen A Shine koreográfiáját együtt megtanultuk. Azt tervezzük, hogy a Boldogság Világnapján majd flashmobként előadjuk az iskola tanulóinak, dolgozóinak.
Úgysemegy és Debizony történetének nagyon örültem, mert egyre gyakrabban tapasztalom a gyerekeknél, hogy könnyen feladják, ha kihívás elé kerülnek. Kicsit gondolkodtatóbb, vagy több önállóságot igénylő feladatnál azonnal kijelentik, hogy nem tudom. Nagy lelkesen elvállalnak valamit, aztán mikor tenni is kell a siker érdekében, hamar feladják.Debizony dala nagy segítség a motiváció megőrzéséhez.
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola Őri Bibó István Tagintézménye
Az októberi boldogságórákon Az optimizmus gyakorlásáról beszélgettünk, tisztáztuk a szó jelentését is. Megállapítottuk, hogy az optimista ember minden helyzetben a legjobbat keresi, mindig van megoldás. Olyan eseteket, példákat soroltak, amikor pozitív hozzáállással saját maguk vagy felnőtt segítségével kitartottak a kihívások során, ezáltal sikeresen legyőzték az akadályokat. Ezek a korlátok nem akadályozhatják meg céljaik elérésében és ezeket kihívásként kell felfogni. Minden órát azzal kezdtük és zártuk, hogy megkérdeztem őket arról, hogy milyen napjuk volt, és hogy az órák végén hogyan érezték magukat, sőt arckifejezésükkel is érzékeltették. Az állatok világnapja alkalmából lerajzolták kedvenc állataikat, illetve az iskolai felhívásba bekapcsolódva érdekes állatfotókat küldtek be. Megnéztük közösen az Oscar-díjas kisfilmet Piperről, a kis szalonkáról, majd beszélgettünk arról, hogy kinek mit jelent az optimizmus. Ezt követően a testi-lelki egészséggel kapcsolatos szólásokat, közmondásokat is gyűjtöttünk. Megismerkedtünk az Ugysemegy és Debizony c. mesével, majd feldolgoztuk a mesefeldolgozó kérdések segítségével. Gyalogló túránk során a településünk látványosságait is érintettük. A vakok és gyengénlátók napjára emlékezve az udvaron akádálypályán párban az egyik bekötött szemű társat kellett végigvezetniük és a végén öleléssel köszönték meg egymásnak a segítséget. Ölelős figurát is hajtogattak papírból szeretteiknek. Az őszi szünetet megelőző nap Tök jó délutánt tartottunk. Barkácsoltunk, kézműveskedtünk (tökfaragás- festés, gesztenye és makkfigurák, levélképek, kukoricamorzsolás, napraforgó bugázása), népi játékok kipróbálása az udvaron. Ezeket a pillanatokat sok nevetés, mozgás és vidám versengés kísérte, sőt sült sütőtököt is kóstolhattak a gyerekek.
Példagyakorlat
Az „Élj kevesebb félelemmel, és több reménnyel!”-től gondolatban és kommunikációban eljutottunk a „Szeress többet, és minden jó dolog a tiéd lehet!”-ig. Nagy ív. Leginkább a „Hogyan?” érintette meg diákjainkat. Érdekes és izgalmas téma, egész hónapban gyakoroltuk is.
I. Bevezetés: Relaxációs gyakorlat: „Dagasztás”
Beszélgetés a témakörről.
Beszélgetőkör.
Ráhangolódás: „Nevetésverseny” játék.
II. Főrész: Célkitűzés: Téma megnevezése.
Téma feldolgozása:
Mese: A szomorú királykisasszony című mese megismerése, feldolgozása.
„Újraolvasó” gyakorlat.
„A szomorú királykisasszony” gyakorlat.
„Örök mosoly” játékos gyakorlat. Optimista tükörkép elkészítése, elhelyezése.
Közben a gyermekdal: Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok.
III. Befejezés: Meditációs gyakorlat: Az optimizmus gyakorlására.
Az októberi boldogságóra témája az optimizmus volt, amelyet első osztályosaimmal játékos és élményszerű formában dolgoztunk fel a Tódi törpe varázsszemüvege című mese segítségével. Mindenki elkészítette saját varázsszemüvegét és sokat beszélgettünk arról, mit jelent a pozitív gondolkodás, és hogyan tudjuk a nehéz helyzetekben is a jó oldalát meglátni a dolgoknak. A szemüveget hazavitték és megkérték szüleiket, hogy ők is próbálják ki. Varázsgömbbe rajzolták mindazt, aminek megvalósulásában reménykednek. Vidám pillanatokat éltünk át együtt és megtanulták, hogy a mosoly és a kedvesség mások napját is szebbé teheti. A foglalkozás jó hangulatban telt, sok nevetéssel és biztatással, miközben a gyerekek felfedezték, milyen jó érzés optimistán tekinteni a világra.
Közös relaxációval indítottuk a témát, mi voltunk a napocskák, ktártuk karunkat és beengedtük a szeretetet, a kellemes érzéseket, a boldogságot, hogy együtt vagyunk. Nagyon hatásos volt, a szülőkről nehezen leváló kicsiknek, mert lelküket megnyugtatta, hogy együtt játszva, énekelve, minden könnyebben átvészelhető, nincsenek „elhagyatva egyedül”. Az optimizmus fogalmát közös beszélgetéssel próbáltuk körüljárni, amit Tódi törpe történetének bemutatásával tettünk teljessé. A szeretet, barátság már most fontos ovisainknak, hiányolják egymást ha betegek. Az akadályok leküzdésében a felnőtteken kívül kis barátaikra is számítanak. A mese feldolgozása után elkészítettük a „varázsszemüvegeket” és az optimista és pesszimista jelképeinket. A végén mindenki kiválaszthatta,melyik illik az aktuális lelkiállapotához.
DERECSKEI BOCSKAI ISTVÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS AMI
„Az optimista azt mondja: igen, nehéz – de lehetséges.
A pesszimista azt mondja: igen, lehetséges – de túl nehéz.” Bertil Marklund
Októberi Boldogságórán az optimizmus gyöngyét fűztük fel a megkezdett gyöngysorunkra. A hálavonatozás és a Boldogságfitnesz után jól megmasszíroztuk egymást Palya Bea dalára. LearningApps és Wordwall játékkal azonosítottuk az osztályunkban gyakran megjelenő érzelmeket. Megbeszéltük, hogy melyek azok, amiket szívesen látunk, és melyek azok, amikre nagyon figyelnünk kell, mert mérgezik kapcsolatainkat. Megosztottuk egymással azokat az élethelyzeteket, amelyek most nyomasztanak bennünket, majd feltettük a szebbenlátó szemüveget és átkereteztük, megkerestük bennük a pozitív érzéseket. Nagyon örültem, mert mindenki megszólalt, nyíltan beszéltek félelmeikről. A Nyugi légzés kártyák közül a háromszög légzést és az ujj légzést választottuk mesehallgatás előtt, így csendesítve le elménket. Aranyosi Ervin Életreszóló tanmese az optimizmusról és a kitartásról című meséjét olvastam fel a gyerekeknek, majd megfogalmaztuk a mese tanulságát, mi szerint ne hallgassunk a kétkedő, pesszimista megjegyzésekre, csak saját optimista belső hangunkra figyeljünk. Az Igen! Nem! De! Csak azért is! játék nagy figyelmet igényelt a gyerekektől, sikerélményhez juttatta őket. A pozitív meditáció kisiskolásoknak gyakorlat nagyon tetszett a gyerekeknek, szívesen ismételték a pozitív megerősítéseket.
Előkerült a ládikánk, amiből kihúzott mondatokról megállapították a gyerekek, hogy optimista vagy pesszimista. Megtanultuk a SHINE ÖRÖMTÁNCOT is, mert tudtuk, hogy KÉPESEK VAGYUNK RÁ!
Technika órán pozitív üzenetet tartalmazó képeslapokat készítettünk, azzal a céllal, hogy a Világ Gyalogló Nap felhíváshoz csatlakozva, a sétánk során bedobjuk az útbaeső postaládákba, így szerzünk örömet városunk lakóinak. Sok pozitív visszajelzést kaptunk a közösségi felületeken, amitől nagyon boldogok lettek a gyerekek. Beszámolónkat ezen a linken nézhetitek meg:
Elöljáróban meghallgattuk a „Pozitív gyerek vagyok” dalt, illetve felolvastam, hogyan elmélkedik Micimackó, mindkettő nagyon tetszett nekik.
Egy másik napon elkészítették az ,,optimista esernyőt,, ,melyet tele rajzoltak optimista jelekkel, képekkel. Eljátszották az ,,Igen!Nem! De! Csak azért is! Játékot. Nagy sikere volt.
Kíváncsian várjuk a következő hónap témáját,feladatait!
E hónapunk nagyon mozgalmasan és tartalmasan telt. A rengeteg program mellett (Zene világnapja, állatok világnapja) igyekeztünk beleszőni a Boldog órás tartalmakat is.
Így történt, hogy varázsszőnyegünkkel elrepültünk az állatok birodalmába, ahol sikerült belebújnunk az állatok bőrébe, és megpróbáltuk az ő erejükkel, hangjukkal, mozgásukkal felruházni magunkat, akár egy dalos játék vagy mese erejéig. Ezt meg is örökítettük, amikor a varázsgömbünkbe olyan állatot rajzoltunk, aminek szívesen viselnénk az erejét.
Többször keltünk útra a gyalogló (hó)naphoz csatlakozva: volt, hogy a faluban figyeltük meg az udvarok lakóit, de volt, hogy egy kedves meghívásnak eleget téve tértünk be egy baromfiudvar kellős közepére, hogy közelebbről is szemügyre vegyük őket, megetessük, simogassuk a lakóit.
Középső csoportosaink is aktívan részt vettek a Boldogságprogramban: ők is kirándultak az egyik helyi játszótérhez, miközben megfigyelhették és megismerhették közvetlen környezetüket. Velük együtt mi is kipróbáltuk a mezítlábas pakolást is. Sőt, versenyt is rendeztünk csapatokat alkotva, így még ösztönzőbb volt a lábbal pakolás.
Az Állatok Világnapja projekthetünk alatt rengeteg élményben részesültünk, sok új ismeretet, tapasztalatot szereztünk. Egy forgószínpad keretén belül zártuk le a hetet, ahol a gyerekek 2 helyszínen mérhették össze tudásukat és erejüket: a lényeg, hogy optimisták maradjanak, hogy képesek a feladatok megoldásában, még ha néha nehéznek is tűnt egy- egy megpróbáltatás.
A Boldogság Világnapjáról sem feledkeztünk meg, hiszen két különböző helyszínen is igyekeztünk boldogságot csempészni a szépkorúak szívébe, a megrendezett Nyugdíjas est alkalmából. A kis műsorunkkal hétfőn megörvendeztettük a kis- és nagycsoportosainkat is, akik szintén örömmel fogadták meghívásunkat és előadásunkat. A bevonulásunk egy ölelkezős népi mondóka volt, így rögtön mosolygó tekintetek és arcok fogadtak minket a színpadon 🙂