Ebben a hónapban, az optimizmus gyakorlásának hónapjában arra fektettem nagyobb hangsúlyt, hogy az optimizmus tanulható. A gyerekek tökéletesen tudják az optimista ember ismérveit, ám arról eddig sokkal kevesebb fogalmuk volt, hogy az optimizmus tanulható is. Ennek a tanulásnak a lépéseire, a lépcsőfokaira több foglalkozást is építettem. Először is különböző szintű optimizmust sigározó idézeteket vittem be a foglalkozásokra. Értelmeztük az idézeteket, majd kiválasztották a gyerekek azokat a technikákat, amelyeket ők már alkalmaznak. Példákat is soroltak a saját életükből. A következő alkalommal ugyanezekkel a mondatokkal dolgoztunk, de most azokat a mondatokat választották ki a gyerekek, amelyeket még nem tudnak alkalmazni. Igyekeztünk egymást optimizmusra tanítani. Aztán készítettünk egy én-virágot, s a hónap zárásaként mindenki pozitív jelzőket írt magáról a virág szirmaiba, s a csoport elé kiállva vállalta is önmagát.
Természetesen sokszor előkerült a hónapban a pozitív gyerek vagyok kártyacsomag is.

Az osztállyal terveztünk egy pólót. Ilyen pólót adnánk arra az emberre, akinek szüksége lenne egy
kabala pólóra, hogy optimistábban tekintsen az életre.

Mi leszek 10 év múlva? – optimista gondolkodásmódról beszélgetés, alkotás

Az Újpetrei Általános Iskola az idei tanévben kapcsolódott a Boldog Iskolák közösségéhez. Az ötödik osztálynak ez volt a második Boldogságórája.
A tanóra elején ráhangolódásként a folyosókra elhelyezett, optimizmussal kapcsolatos idézeteket kellett a tanulóknak mekeresni és leírni. Ezt követően megbeszéltük az idézetek jelentését.
Felolvastam a kézikönyvben szereplő történetet, közösen értelmeztük azt.
Szituációs játékokat játszottunk, melyeknek optimista befejezést kellett adni.
Készítettünk egy nagy, közös szemüveget, amelynek egyik felébe pesszimista, másikba optimista gondolatokat ill. rajzokat kellett beírniuk a tanulóknak.
A tanórát relaxációval zártuk.