Az osztály tagjaival mindig törekszünk a derűre, nyugalomra, a pozitív jövőbe látásra. Közösen kitaláltuk, hogy milyen pólót viselne egy optimista ember. Rajzoltunk, rajzoltunk és a diákokkal meg is terveztük ezt a felsőt! A fiataloknak sok ötletük volt, hogy mit adnának arra, akinek szüksége lenne egy kabala pólóra, hogy optimistábban tekintsen az életre. Ezt látjátok a képen.
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus gyakorlása témakör feldolgozása egy óriási sms üzenettel történt. Az volt a gyerekek feladata, hogy fogalmazzák meg barátjuk számára, hogy mi a jó egy esős napban.
Optimizmus gyakorlása
Számtalan lehetőség kínálkozott, hogy érzelmeinket kifejezzük. Megragadva az alkalmat, és beszélgetést kezdeményezve, elmondhatták ki miért volt szomorú. /A zárkózott gyerekeket nehéz volt szóra bírni./ Szituációs játék során egymást vigasztalták, vidám és szomorú arcokat ábrázoltak./A játékba a csoport nagy része bekapcsolódott/
A vigaszbot elkészítésénél Opti Miska története nagy segítségünkre volt. Sok-sok ötlet merült fel, ezért készítettünk külön a kislányoknak és külön a fiúknak. Akinek ez a bot a kezébe került, vigasztaló szavakat mondhatott. A szavak mellett előjöttek a metakommunikációs jelek is, aminek nagyon örültem. A mindennapokban önmaguk kezdeményezik a vigaszbottal történő játékot.
Közös versikénk:
„Jó kedvvel,vidáman
járunk mi óvodába.
Szeretünk itt lenni
Játszani és mesélni.
Ha valaki szomorú,
vigasztaljuk, vidítjuk
Jól érezzük itt magunk,
Opti Miska barátunk.”
Októberben a komlói Erkel Ferenc AMI-ban az őszi növendékhangverseny került megrendezésre. Ehhez kapcsolódóan beszélgettünk szolfézs órán a gyerekekkel arról, hogy miért fontos optimistán nézni a jövőbe és mindig vidáman, a napos oldaláról vizsgálni a dolgokat. Lámpaláz, fellépés előtti izgalom lekűzdéséhez nagy segítség a beszélgetés, egy-egy mosoly. 🙂
Az első héten az optimizmus jegyében a gyerekek belenézhettek az optimista mindent szépet, jót meglátó szemüvegébe. A gyerekek elmondták milyen szépet látnak önmagukban. Mivel középső csoportosok vagyunk, ezért a külső tulajdonságokat fogalmazták meg inkább a gyerekek. Erre építve fontosnak tartottuk, hogy ne csak önmagukban, hanem társukban is meglássák a szépet és a jót. Egy kisgyermeket beültettünk a jóságkörbe, társaik mondhattak róla dicsérő szavakat.
A hét vége felé elkészítettük az értékeink fáját, minden faágára egy-egy képességet ragasztottunk ( pl.: festés, tánc, mozgás). A gyerekeknek a saját jelüket ahhoz a képességhez kellett tenniük, amelyben önmagukat erősnek érzik. Öröm volt látni, hogy a gyerekek reálisan látják magukat, hogy milyen területen ügyesek.
A Boldogságóra keretében, Tódi törpe varázsszemüvege című mesét dolgoztuk fel. Relaxációs gyakorlattal ” a haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” kezdtük, melynek következtében a bennük lévő haragot, szomorúságot elengedték a gyerekek. A mesét varázsszemüveggel kezdeményeztem. Meseillusztrációs eszközökkel (másnestábla, síkbábok)varázsoltam Tódi törpe birodalmába a gyerekeket. Süni Artúrnak segítettünk megtanulni a „Szebbnek látó”mondókát. A mese lezárásaként Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok c. dalát hallgattuk meg, kinyújtózva, csukott szemmel a szőnyegen. Ezek után minden kisgyermek elkészíthette a varázslatos, különleges szemüvegét, amit hazavihettek és a szüleikkel együtt ki is próbálhatták.
Az első héten az optimizmus jegyében a gyerekek belenézhettek az optimista mindent szépet, jót meglátó szemüvegébe. A gyerekek elmondták milyen szépet látnak önmagukban. Mivel középső csoportosok vagyunk, ezért a külső tulajdonságokat fogalmazták meg inkább a gyerekek. Erre építve fontosnak tartottuk, hogy ne csak önmagukban, hanem társukban is meglássák a szépet és a jót. Egy kisgyermeket beültettünk a jóságkörbe, társaik mondhattak róla dicsérő szavakat.
A hét vége felé elkészítettük az értékeink fáját, minden faágára egy-egy képességet ragasztottunk ( pl.: festés, tánc, mozgás). A gyerekeknek a saját jelüket ahhoz a képességhez kellett tenniük, amelyben önmagukat erősnek érzik. Öröm volt látni, hogy a gyerekek reálisan látják magukat, hogy milyen területen ügyesek.
A Boldogságóra keretében, Tódi törpe varázsszemüvege című mesét dolgoztuk fel. Relaxációs gyakorlattal ” a haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” kezdtük, melynek következtében a bennük lévő haragot, szomorúságot elengedték a gyerekek. A mesét varázsszemüveggel kezdeményeztem. Meseillusztrációs eszközökkel (másnestábla, síkbábok)varázsoltam Tódi törpe birodalmába a gyerekeket. Süni Artúrnak segítettünk megtanulni a „Szebbnek látó”mondókát. A mese lezárásaként Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok c. dalát hallgattuk meg, kinyújtózva, csukott szemmel a szőnyegen. Ezek után minden kisgyermek elkészíthette a varázslatos, különleges szemüvegét, amit hazavihettek és a szüleikkel együtt ki is próbálhatták.
Az októberi foglalkozás egyik önfeledt pillanata: A „nevető levelek” által újraélték a vidám perceket. Annyira tetszett, hogy átalakították „biztató, bátorító” levelekké. S rájöttek, hogy önmaguknak is készíthetnek ilyen leveleket!