Beszélgetőkör alkalmával az optimizmus jelentéséről, a pozitív hozzáállásról beszélgettünk a gyerekekkel. Aztán meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok kezdetű dalt, melyre közösen táncoltunk is egyet. Elmeséltem nekik a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, majd arról beszélgettünk, hogy voltak- e már szomorúak, ha igen, akkor miért és ki vigasztalta meg őket.
Végezetül mindenki elkészítette az optimista szemüvegét.

Süni csoport
Relaxációs gyakorlattal kezdtük a foglalkozást: Éled már a virágom….
Az Essél eső essél… mondókára kék és piros kislabdákat ringattunk a mesetakarónkon, a mondóka végén szétszórtuk. Mindenki választott egy labdát, és visszaálltunk a körbe. Akinek kék labda volt a kezében, az volt a feladata, hogy mondjon egy olyan dolgot, ami hideg, és miért jó az, mi a jó benne (pl. jég – nyáron hűti az italunkat), akinél piros labda volt, egy meleg, forró dolgot mondhatott, és azt, hogy mi a jó benne.
Ezután körbe ülve helycserélős játékot játszottunk. Amikor azt mondtam tűz, a piros labdások cseréletek helyet, a vízre a kék labdások, füstre mindenki felállt és máshova ült.
A beszélgető körben újra elmondtuk a mondókánkat, azt állapítottuk meg, hogy az esőtől az esernyő véd meg meg minket.
Az optimizmus, pedig a rosszkedvtől, aggodalomtól véd meg. A legjobbat várjuk, ha valamibe belekezdünk. Mindenki mondhatott egy dolgot, ami először nagyon nehéz volt számára, de ma már könnyű. Azt is megfogalmazhatta, mit kellett tennie, hogy ma már könnyűnek érezze.

Kópé Klub
Relaxációs gyakorlatnak a „Éled már a virágom…”-at választottam, majd felidéztük, mi kell a növényeknek, hogy jól érezzék magukat.
Először az esőbotunkat adtuk körbe, lassú eső hangját létrehozva, majd gyorsan fordítva erős zápor hangját. Majd mozdulatokkal a „Trópusi eső” játékot játszottuk.
Az Alma együttes Zivatar lányka c. dalára körbe jártak a gyerekek a csoportszobában, az előre odakészített karikák kerülgetésével – ezek voltak a pocsolyák -, kezüket esernyőként a fejük fölé tartva. Amikor a zenét elnémítottam, beleugrottak a pocsolyába.
Ezután beléptünk az Erősségkertünkbe, megnéztük az optimizmusról szóló kisfilmet.
Az ezt követő beszélgetés során elmondhatták, volt-e már olyan élményük, ami először rossznak tűnt, de észrevettek benne valami jót is.
A mondat kiegészítős játékban elkezdtem egy mondatot, amit úgy kellett befejezniük, hogy jól végződön (pl. Foglalt a kedvenc játékom… most kipróbálok mást. Eleredt az eső, amikor oviba indultunk……felhúzhatom az új gumicsizmámat)
Beragasztottunk közös kertünkbe az optimizmus virágát, saját maguknak is készíthettek egyet, majd kiléptünk a kerünkből.
Az én megfogalmazásomba az optimizmus: olyan, mint egy esernyő, megvéd minket a szomorú, aggódó gondolatoktól!
Elkészítettük „optimista esernyőnket”.

Október hónapban az optimizmus került a középpontba a Boldogságórák során. A célom az volt, hogy a gyerekek megértsék, miért fontos a pozitív gondolkodás, és hogyan segíthet abban, hogy a kihívásokkal szembenézzenek és kitartsanak.
Az órát egy beszélgetéssel kezdtük, ahol a gyerekek elmondhatták, mit gondolnak az optimizmusról. Meséltek példákat az életükből, amikor úgy érezték, pozitívan tudtak hozzáállni egy nehéz helyzethez. Ezután közösen gyűjtöttünk olyan szavakat, amelyek a pozitív gondolkodást jelképezik számukra, például „remény”, „bizalom”, „kitartás”.
Következő feladatként egy szituációs játékot játszottunk, ahol mindenki eljátszhatott egy-egy olyan helyzetet, amely elsőre negatívnak tűnhetett, de a pozitív hozzáállással könnyebbé vált megoldani. A gyerekek nagyon élvezték ezt a feladatot, és egymás példáiból is tanultak.
Az óra végén mindenki rajzban fejezhette ki, mit jelent számára az optimizmus. Egyesek olyan képeket rajzoltak, amelyek a bizalmat és a hitet jelenítették meg, míg mások pozitív gondolatokkal kapcsolatos színezőket választottak. A rajzolás lehetőséget adott arra, hogy mindenki saját módján dolgozza fel a témát és kreatívan kifejezze a saját érzéseit.
Az óra végén mindenki mosollyal és pozitív élményekkel távozott. Öröm volt látni, hogy milyen nyitottak voltak a gyerekek az optimizmus gyakorlására, és remélem, hogy az itt tanultakat a mindennapi életükben is alkalmazni tudják majd.

Optimizmus gyakorlása
Minden napot az ölelős, pacsizós mondókánkkal kezdünk. Köszöntjük egymást, az új szép napot, végül megöleljük a szomszédunkat.Ezután a sószobában Bagdi Bella: Szép nap ölelj ma át engem ..dalára sétáltunk a szőnyegen és akivel éppen szembekerültünk, azt a gyereket megöleltük.
Kis ráhangolódás után ugyancsak a sószobában bevezető relaxáció következett: Légzőgyakorlat karemeléssel. A levegő kifújásakor minden olyat kiengedünk magunkból, ami fáradtság feszültség, izgalom, bánat…stb. 5x. A Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játék megnevettette a gyerekeket. Majd beszélgettünk arról, hogy melyik csapatban volt jobb érzés lenni. Mit éreztél? Te szoktál szomorú lenni? Ki segít neked abban, hogy újra vidám legyél? A kerekerdő kalandra hív kezdetű mondókára átsétáltunk a mesefánk alá, ahol a gyerekek meghallgatták a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, majd Tódi törpe szebben látó mondókáját.
Beszélgetés során felvetődtek a következő kérdések. Voltatok már szomorúak?
Mit láttok szépnek a világban?
Milyen lehet a varázsszemüvegben látott világ?
Mi az , amit másképp szeretnétek?
Mi az amin változtatnátok, ha megtehetnétek?
Példákon keresztül próbáltam megértetni a gyerekekkel ,mit is jelent az optimizmus. A nagyobbak már ügyesen meg tudták fogalmazni a témával kapcsolatos saját gondolataikat.
Természetesen elkészültek a hógömbök és a saját kis varázsszemüvegek. Az optimista séta során mindenki elmondta, mit lát a varázsszemüvegen át. Ügyesen próbálták megfogalmazni a kis gondolataikat. Végül Bagdi Bella: Optimista gyerek vagyok dalával zártuk a foglalkozást.