A dal megtanulásával kezdtük a hónapot a kis elsőseimmel. Több kisgyermeknek is a kedvence lett. Nemcsak boldogságórán kérik, van amikor reggel ezzel kezdtük a napunkat.
Próbáltuk a hónap során mindenben keresni a jót, ehhez készítettünk optimista szemüveget.
Hálás szívvel gondolok vissza a díjátadó ünnepségre. Jó volt ott lenni. ❤️
Az optimizmus gyakorlása
Mi, kis Fügécskék nagyon odafigyelünk arra, hogy mindenben keressük a jót, ebben a hónapban pedig kiemelten foglalkoztunk a pozitív hozzállással. Készítettünk Optimista szemüveget, beszélgettünk, hogy tudnánk egy rosszabb napot szebbé varázsolni, beszélgettünk a sikereinkről. Az ideális jövő bált átgondolva, eljátszottuk az osztálytalálkozónkat, ami nagyon jó hangulatúra sikeredett. Reméljük 10 év múlva ez az elképzelt osztálytalálkozó még az elvárásainkat is felülmúlja majd, és a Fügècskék felnőtt korukban sem felejtik majd el, hogy milyen fontos az Optimizmus gyakorlása.
Az optimizmus gyakorlása áthatja a mindennapjainkat, hiszen az egymáshoz való hozzáállás, a problémamegoldás, a derűs látásmód ezen alapszik.
A gyerekeknek a boldogság, a szeretet szavak kimondása már egyre inkább mindennapossá válik és az egymás megölelése az elköszönésnél vagy egy megbocsátásnál vagy csak egy kis vigasztalásképp egyre gyakoribb a csoportban.
A Tódi törpe története és a varázsszemüveg nagyon tetszett a gyerekeknek, hisz ők maguk készítették és próbáltak a szemüvegen keresztül szép, kedves, örömteli dolgokat látni, érezni.
Volt a gyerekek közt olyan, aki , ha felvette a szemüveget csúnya dolgokat látott-talán az ő világa varázszemüveg nélkül is tökéletes.
Az optimista látásmód kialakításában( is) nagy szerepe van a felnőttek mintaadásának, a gyerekek önbecsülésének erősítése is hozzájárul a pozitív életfelfogáshoz.
Optimizmus gyakorlása
Az októberi boldogságórát relaxációval kezdtük, majd elvégeztük a nyújtó gyakorlatokat. Sokat beszélgettünk arról, hogy mit tehetünk a pozitív gondolkodásmód fejlesztése érdekében. Megfigyeltük egymás megnyilvánulásait, majd megbeszéltük, hogy mennyire jelent meg az optimista szemléletmód a tanulók közléseiben. Felhívtam a figyelmüket arra, hogy pozitívan fogalmazzák meg a mondanivalójukat, a jó dolgokra koncentráljanak. Meghallgattuk Bagdi Bella a „Világomban minden rendben van” című dalát. Beszélgettünk a „Boldogító erőfeszítés” fogalmáról. Kerestünk képeket a kifejezéshez, majd felragasztottuk egy csomagolópapírra.
A hónap nevezetes napjaihoz kapcsolódtunk több tevékenységgel is. Egy hosszabb, nagyon jó hangulatú gyalogtúrát tettünk a szomszédos faluba a dombokon keresztül. Az interneten megkerestük a hónap nevezetes napjairól szóló információkat. Mézeskalács szívet sütöttünk, becsomagoltuk, majd mindenki hazavitte a családjának. Beszélgettünk az ölelés jelentőségéről. Az autista fiatalon kívül minden tanulónak jóleső, pozitív érzés, ha ölelést kap, vagy megölelhet valakit.
Úgy gondolom, hogy a hónap során sokat tettünk annak érdekében, hogy minél optimistábban éljük meg a mindennapjainkat.
Az őszi szünet előtti héten az osztály tanulói boldogító montázsokat készítettek számítógépen, egyesével vagy párban. Az osztály egy része Word dokumentumban készített montázst a boldogító pillanatokról, vagy arról, hogy őt a zene boldogítja. Volt, aki a szünetre gondolva a szomorúságot és az örömet állította párba. A többiek Powerpoint bemutatót készítettek a nevetésterápiáról, vagy a bohócdoktorokról.
„A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.” (Victor Hugo)
Az optimista ember minden helyzetben keresi a legjobbat. Ebből kiindulva beszélgettünk a negyedikes gyerekekkel az optimizmusról, arról, hogy ez mit is jelent az ő életükben. Változik-e valami, ha pesszimistán szemléli a világot vagy, mi történik akkor , ha optimista szemléletre vált. Észrevették a különbséget, és megállapították, hogy jobb lenne, ha mindenki észrevenné a jó dolgokat, vagy éppenséggel a rosszban meglátja a jót.
Nevetésversenyt rendeztünk, amikor az egyik csapatnak meg kell nevettetni a másikat, akik viszont megpróbálnak ellenállni a mosolygásnak is. Voltak, akik képesek voltak arra, hogy nem nevették el magukat. Elmondták, hogy szerintük, melyik volt a nehezebb: megnevettetni vagy nem nevetni a másikon.
Az október hónap meséje: Nekeresd térképen, amelyben megismerkedtek Vidámfalva és Szomorúfalva lakóival. A mese meghallgatása után el is játszottuk, hogyan találkozik a két falu lakossága, és mit is mondhatnak egymásnak.
Elkészítette mindenki a saját varázsszemüvegét, amelyen keresztül észreveszi a nehéz helyzetben a legjobbat és igyekszik optimistán gondolkozni. Ezt tudjuk, hogy nem olyan egyszerű, ezért ezt nap mint nap gyakorolni kell. A varázsszemüveget mindenki kidíszítette, és ráírhatta vagy rajzolhatta azt, ami őt boldoggá teszi.
Az óra végén pozitív megerősítést segítő mondatot mondtak egymásnak a gyerekek, azon társaiknak, akikről úgy gondolták szükségük lehet a megerősítésre.
„Mikor nem tudsz változtatni valamin, lásd meg benne a legjobbat!” (Mike Pearl)
Októberben a 10.A. osztállyal a hónap témáját, az optimizmust dolgoztuk fel, a kitartás erősségével együtt. Az órát beszélgetéssel indítottuk: miért fontos az optimizmus, mi a különbség a túlzott és a túl kevés optimizmus között. Hogyan kapcsolódik az optimizmushoz a kitartás? Miért fontos erősség a kitartás? A tanulók megfogalmazták, hogy sokat segít a mindennapokban, a problémák megoldásában, kezelésében, a társas kapcsolataikban. Hozzátették, hogy szerintük az optimizmushoz a humor is szervesen kapcsolódik. A kitartás elválaszthatatlan az optimizmustól, az egyik nem működik a másik nélkül. Ahhoz, hogy elérjék céljaikat, és leküzdjék nehézségeiket fontos a kitartás erőssége, amivel elmondásuk alapján kevésbé rendelkeznek. Az optimizmus segíthet abban, hogy kitartóbbak legyenek.
Az órán megnéztük a kitartásról szóló kisfilmet, valamint mindenki elkészítette saját optimista szemüvegét.
Október 24-én, az ENSZ világnapján, csoportunkban a téma az volt, hogy hogyan éljünk békességben egymással, mivel mind különbözőek vagyunk, mégis összetartozunk. A reggeli ráhangolódást és mesehallgatást követően, a gyerekekkel meglátogattuk az óvoda szomszédságában található római katolikus templomot. A templomnál a papbácsi fogadott minket, bemutatta nekünk a templomot, és beszélt a béke fontosságáról. Az óvoda udvarára visszaérkezve, mindenki megmutatta, hogy milyen színes kendőt hozott magával, ezt követően összekötöttük őket, ezzel is azt szemléltetve, hogy mindenki más, viszont mégis összetartozunk, majd a békéről énekeltünk. Később készítettünk egy plakátot, amelyen a színes kezek is azt mutatják, hogy bár különbözőek vagyunk, de összetartozunk, és békességben tudunk élni egymás mellett, viszont ezért, nekünk is tennünk kell.
Az első boldogovis foglalkozàst tartottam. Így ötvöztem a hàlagyakorlatot,és az optimizmust.
Érdeklődve figyelték,majd a bemelegítő,relaxàló feladatok után,a tükör előtt,mondták el a tàrsaikról a jellemzőket!
Beszéltünk a hàlàról,a feladatok megoldásáról. Készítettünk szemüvegeket, feladatokat. Jutalom sem maradt el,illetve az ölelés.
Az optimizmus gyakorlása 1. osztályban, a 3-6 éveseknek szóló kézikönyv alapján.