Az óra a hónap dalával indult.
Egy rejtvény megfejtéseként megkaptak a gyerekek két olyan szót, aminek a
jelentésével nem voltak tisztában: OPTIMIZMUS, PESSZIMIZMUS Meghatároztuk a
szavak jelentését és példákat hoztunk rá. Már itt elindult egy felismerés, hogy ki
milyennek gondolja magát.
Borítékban rejtőzött az idézet Micimackótól és Churchill-től. Megbeszéltük az
idézetek jelentését.
Mini történetek következtek, ahol optimista és pesszimista befejezést is volt.
Megállapították a gyerekek, melyik volt optimista és melyik pesszimista és miért?
Gondolat átalakító műhely játékban a hallott pesszimista mondatot átalakították
optimistává. Rájöttünk, hogy a negatív gondolatainkat formálhatjuk pozitívvá.
Felhő vagy napsugár? Szókártyákat húztak a gyerekek, melyeken pesszimista és
optimista kifejezések voltak. Hibátlanul helyezték a megfelelő kép mellé. Miután
megnéztük a kifejezéseket, megbeszéltük, hogy még a pesszimista kifejezések is
jóra vezethetnek, hiszen a kudarcokból tanulunk és fejlődünk, az akadályok pedig
erősítik az önbizalmunkat, ha legyőzzük őket.
Bátorító kört indítottunk, ahol a megkezdett mondatokat fejezték be a gyerekek,
melyekkel egymást támogatták. Mindenkinek jólestek az elismerő szavak.
Mesehallgatás: Úgysemegy és Debizony. A mese nagyon tetszett a gyerekeknek.
Az órán sikerült megérteni, hogy az optimista gondolkodás, hozzáállás mennyivel
jobb érzést kelt bennünk és környezetünkben.
Az optimizmus gyakorlása
Fazekas József Általános Iskola
Októberi boldogságóráinkon az alkotásé és a mozgásé volt a főszerep.
Két világnap, az ölelés világnapja és az origami világnap együttes ünnepléséből született meg sok-sok kis ölelő kártya, amit nagy odafigyeléssel és még nagyobb örömmel készítettek el a gyerekek. Voltak, akik azonnal oda is ajándékozták valamelyik osztálytársuknak, sokan pedig szeretettel vitték haza édesanyjuknak a kedves kis figurát.
Az optimizmus szó ismert, és szinte minden nap használjuk az osztályban: „Csak optimistán!”. Igyekszünk minden napot pozitívan megélni, akkor is, ha néha nehéz, ha nem úgy sikerül egy felmérő, ha épp nem szépen szólt hozzánk egy barátunk, vagy egyszerűen csak elfáradtunk… Mindig van valaki, aki egy-egy jó szóval emlékeztet minket arra, hogy minden helyzetben meglássuk a jót. A „Pozitív gyerek vagyok” kártyacsomag is segítségünkre van ebben, hiszen olyan megerősítéseket tartalmaz, amik segítenek átlendülni a nehézségeken. Minden kisgyerek talál benne olyan üzenetet, amivel könnyen tud azonosulni, magánál tartva azt a kártyát pedig egész napos támogatást kaphat. Kiválasztottuk a számunkra legigazabb, legmegfelelőbb kártyát, majd a kimondottan az optimizmus üzenetét hordozó kártyák másolatával, saját gondolatainkkal és színes rajzainkkal plakátot készítettünk csoportokban. Ezekre az összeállításokra rápillantva mindig olvashatunk legalább egy olyan üzenetet, ami kapaszkodót nyújt egy-egy nehezebb napon, így elhelyeztük osztálytermünkben az elkészült plakátokat.
Az alkotáson túl sok időt töltöttünk mozgással. Sportnapunk az esős időjárás miatt átcsúszott októberre, így rögtön egy aktív, tartalmas nappal indítottuk a hónapot. Boldogságóráinkon tovább fokoztuk a mozgás által az örömünket: megtanultuk az örömtáncot, majd szinte minden testnevelés órán a hónapban el is táncoltuk. Csatlakoztunk továbbá a Világ Gyalogló (Hó)Nap felhíváshoz, így túrára indultunk. Minden évben többször sétálunk a gyerekekkel, hogy felfedezzük az iskola, a település környékét. Ilyenkor együtt kirándulnak az osztályok, ami még jobban összehozza közösségünket. A falunk határában rengeteg természeti és történelmi érték található, melyek bejárására mindig szentelünk időt. Különösen szépek a közeli erdők ebben az őszi időszakban, a színek és formák változatossága szemet gyönyörködtető, lelket melengető. Aktív iskolaként a mozgás is mindig nagy szerepet kap iskolánk életében, a gyalogtúrák – lelki egészségünk ápolása mellett – testi egészségünkre, kitartásunkra, mozgásunk és állóképességünk fejlesztésére is remek hatással van. A gyalogló napon az alsó és a felső tagozat külön irányba indult el. A kicsikkel a Sümegcsehi határában lévő Keszthely-kúthoz túráztunk, megtekintettük a mellette álló kőkereszt maradványait. Tovább sétáltunk a régi római kőúton, majd átkeltünk a határban futó patakon, végül egy erdőn-mezőn-szántóföldek mellett haladó úton visszakanyarodtunk az iskola irányába. A felsősök egy közeli falu, Zalaszántó buddhista templomához kirándultak. A közel 10 km-es távot erdőkön keresztül, a Kovácsi-hegyen át, kijelölt túraútvonalon tették meg. Körbejárták az erdei tisztás közepére épült Béke-sztúpát, mely Európa egyik legnagyobb sztúpája. Mindkét csapat tartalmas túrán vett részt: megfigyelhették az erdők és mezők élővilágát, a környék jellemző növényeit és állatait, gombát találtak a fűben, kukoricacsuhét gyűjtöttek kézműveskedéshez, méhkaptárakat és lakóit fedezték fel, a helyi kollégák pedig szívesen meséltek a vidék történelmi és természeti értékeiről. Megfáradva, de élményekkel telve érkeztünk vissza az iskolához, ahol élménybeszámolókat hallgathattunk meg a másik csapattól.
Az október ismét megtanított minket arra, hogy a nehézségeink ellenére az élet csodálatos, közösségünk összetartó és pozitív, az ősz számos örömöt kínál színeivel, a napsütéssel, és boldogságunk nagymértékben a hozzáállásunkon múlik: keressük és lássuk meg az élet csodás pillanatait!
Az októberi témánk az optimizmus volt. Az óra elején meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt. Majd megkérdeztem, hogy ismerik-e azt a szót, hogy optimizmus. Nagyon sok kéz emelkedett a magasba és nagyon ügyes gondolatokat mondtak. Beszélgettünk a félig teli pohárról és gyűjtöttünk hozzá kapcsolódó mondatokat. A saját gondolataikat fel is írtuk egy nap plakátra, amin egy félig teli pohár volt középen. Majd csákót készítettünk, mindenki meghajtogatta a sajátját és pozitív, optimista megerősítéseket írtunk rá. (pl. nekem mindig minden sikerül, szerencsés vagyok stb.) Majd ezt követően játszottunk egy olyan gyakorlatot, ami a minden rosszban van valami jó gondolat köré fonódott. Elkezdtem a mondatot, a gyerekeknek pedig be kellett fejezni. (pl. Ma nem focizhattunk, de legalább …….. ) Nagyon élvezték a gyerekek, és hihetetlen ügyesek is voltak, minden elvárásomat felülmúlták. A csákókat elraktuk és dolgozatíráskor, feleléskor használjuk őket, ezzel is segítve a pozitív végkifejletet. Zárásként újra elénekeltük a pozitív gyerek vagyok dalt.
Az október 10-i Mentális egészség világnapról minden évben megemlékezünk a csoportjaimban. Most szerencsésen egybeesett ez a nap és a tananyag a Nmezetközi Érettségi Programos új 11. évfolyamos csoportomban (Health and well-being).
Az egyik diák készített egy posztert a szolgálati tevékenysége részeként.
Az English B órákon pedig minden diák prezentációt készített egy általa választott témáról. 3 lehetőség közül választhattak: 1. Irodalmi, történelmi személy, akinek a rossz mentális állapota végzetes következményekkel jár. 2. Egy személy, aki jótetteiről híres. 3. Egy tetszőleges egészséggel kapcsolatos téma.
Az előadások tartalmáról, felépítéséről és az előadás technikájáról párokban adtak egymásnak visszajelzést a tanulók.
A feladat megvalósítása előtt megtanítottam őket, hogyan kell egy prezentációt felépíteni és mire kell ügyelni előadás közben.
Nagyon jól sikerült a feladat és rendkívúl érdekes témákat választottak a gyerekek.
Negyedik osztályosaim vannak. Ezt a témát két órán dolgoztuk fel, mert az optimista szemüveg elkészítéséhez több idő kellett. Az optimizmus gyakorlásához magát a fogalmat kellett tisztáznunk, átbeszélni, mit is jelent. Milyen érzelmeket élnek át, ha pozitívan vagy negatívan gondolkodnak ugyanarról a feladatról, vagy élethelyzetről. Érzéseket, gondolatokat, viselkedéselemeket csoportosítottak. Elkészítettük az optimista szemüvegeket, mindenki nagy odaadással dolgozott. Kerestünk az életünkből példákat mondatokra, amit akkor mondunk, ha nem hisszük, hogy jól alakulnak a dolgok, megfelelő mimikával megjelenítettük a hozzá kapcsolódó érzelmeket, és azt is megbeszéltük, hogy hogyan lehetne ezen változtatni, mit mondanánk, ha rajtunk lenne az optimista szemüvegünk. Sikerült észrevennünk, hogy ha pozitív érzésekkel fordulunk egy problémához, könnyebben találunk megoldást rá. Hoztak példát arra, hogy egy számukra szorongásos helyzet mégis jól végződött, és így utólag belegondolva felesleges volt félni tőle. Az egyik kisfiú, aki tavaly került hozzánk, azt mondta: ” Amikor idejöttem ebbe az osztályba, nagyon féltem attól, hogy nem fogadtok majd be. De mégis befogadtatok!” Neki ez a harmadik iskolája volt három év alatt. Megbeszéltük, hagy a szemüveget más órákon is használni fogjuk, ha fülöncsípjük magunkat és egymást a negatív gondolkodáson.
Az optimizmus témakörét a matematika órán tanult pozitív-negatív számok, valamint számok ellentettjeihez kapcsoltam. Beszélgettünk a hétköznapi életben tapasztalt kellemes élményekről, jó dolgokról, pozitív gondolkodásról, amely segít a nehézségek, problémák leküzdésében. A gyerekek közösen elkészítették a hőlégballont, amelyet kiszíneztek és feliratkoztak pozitív kifejezésekkel, illetve köré felhőkben optimista gondolatokat írtak. A mosolygós Napocska is a derűt, vidámságot szimbolizálja. A hőlégballonból pedig jelképesen ledobták a súlyokat, a nehézségeket, a negatív gondolatokat és a rossz érzéseket.
Ezekkel a kis mondókákkal is az optimista szemléletet formáltuk, erősítettük.
“Szeretem magam, jó vagyok
siker útján haladok.
Kicsi lépés, nagy csoda,
ami elvihet engem oda.”
“Mosolyommal nyitom a napot,
szeretem azt aki vagyok.
Barátja vagyok magamnak,
aki boldogságra találhat.”
Az optimizmus gyakorlása hálás feladatnak bizonyult.
A kiscsoportos gyermekeknek Boldog Blanka és Szomorú Szilárd, valamint a tükörjáték tetszett leginkább. A tükörjáték valóban kiválóan alkalmas az önbizalom erősítésére, ezeket a gyakorlatokat a továbbiakban is alkalmazni fogom.
A téma továbbadása a kollégák bevonásával valósult meg.
Elkészítettük saját Értékfánkat, a saját erősségeinkkel.
Az optimizmus gyakorlása során megtanuljuk észrevenni a jót a mindennapokban, még a nehéz helyzetekben is. A foglalkozáson egy rövid kisfilmet néztünk meg, amely bemutatta, hogyan segíthet a pozitív gondolkodás a problémák leküzdésében. Ezután mindenki készített egy „pozitívum kavicsot”, amelyre egy kedves szimbólumot (mosolygós fejet, szívet, virágot) rajzoltunk egymásnak, hogy emlékeztessen bennünket a jó dolgokra, ezeket a kis köveket beletettük a tolltartókban, hogy mindig a közelben legyenek. Később színes, vidám „pozitív szemüveget” alkottunk, amin keresztül szimbolikusan megtanultuk pozitívan látni a világot. Ezek a kreatív feladatok segítettek abban, hogy jobban megértsük az optimizmus jelentőségét. A nap végére mindenki gazdagodott egy kis reménnyel, és új eszközökkel a pozitív hozzáállás gyakorlásához.
A gyerekek nem ismerték az optimista szó jelentését. A videó és a beszélgetések illetve csoportjátékok segítettek megérteni a jelentést. Elkészítettük az osztály optimista esernyőjét. Kedves köszönéseket találtak ki a csoportok, amellyel az őszi szünet után köszöntik majd egymást.