Az októberi Boldogságórát azzal kezdtük, hogy megbeszéltük, mi is az az optimizmus. A gyerekek vicces mimikával, gesztusokkal próbálták egymást megnevettetni. Ezután egy tükör segítségével mindenki mondott egy vagy több dolgot, amit szeret magán/magában.
Mesét hallgattunk, énekeltünk Bagdi Bella lemezéről, és közben mindenki elkészítette saját optimista szemüvegét, mellyel szebbnek látjuk a világot. A gyermekek kiszínezték az optimizmus jelét, ezt haza is vihették emlékül. Megtettük második lépésünket a Boldogság Vára felé vezető lépcsőn.
Az optimizmus gyakorlása
„Én pozitív gyerek vagyok!” – kijelentéssel kapcsolatban beszélgetőkört indítottunk, majd a gyerekek kedvenc játéka a Pozitivity következett, melynek óriási személyiség- és osztályközösség formáló hatása van. A gyerekek magabiztosabbá válnak, nyitottabbak egymással szemben, érdeklődőbbek, megtanulnak egymásra figyelni, pozitív irányba fejlődik a gondolkodásuk miközben felszabadultan játszanak.
A Napindító dal, relaxáció után, Boldog Blankával és Szomorú Szilárddal játszottunk.
Az óvoda manójának segítségével a gyerekek Tódi törpe varázsszemüvegéről szóló mesét.
Mi is készítettünk egy varázsszemüveget. Beszélgető kör alakult:
– Voltatok már szomorúak?
– Mit jelent nektek a boldogság?
– Mit láttok szépnek a világban?
A Tükörjáték során bizony nehezen tudták megfogalmazni pozitív tulajdonságaikat.
Fontos, hogy erősítsük önbizalmukat, ezért elhatároztuk, hogy gyakrabban játszunk majd hasonló dramatikus játékot.
A hónap mottója az optimizmus volt, mert meg kell ismerni önmagunk erősségeit és gyengéit. Hisz erőssek vagyunk együtt is és külön-külön is. Tanulságos beszélgetésekkel, filmekkel tettük felejthetetlenné ezt a hónapot a Ziperben.
A hónap mottója az optimizmus volt, mert meg kell ismerni önmagunk erősségeit és gyengéit. Hisz erőssek vagyunk együtt is és külön-külön is. Tanulságos beszélgetésekkel, filmekkel tettük felejthetetlenné ezt a hónapot a Ziperben.
Pozitív gyerek vagyok című dal meghallgatása, illetve a Tódi törpe varázsszemüvege című mese elmesélése az óvó néni által.
Sokat beszélgettünk a gyerekekkel a jóról-rosszról, optimizmus-pesszimizmus fogalmáról, egymáshoz és magunkhoz való hozzáállásról, viselkedésekről. Gyűjtögettük közösen a ráillő, megfogalmazható , tartalmas szavainkat. Végül olyan befőtteket készítettünk a magunk számára, amibe mindenki eltett egy-egy maga és a többiek számára fontosnak tartott szépet és jót . S hogy ez hogy sikerült ? Egy kép maradt csak a folyamat elejéről, mert mire elkészültünk vele, a befőttek hazakerültek, a legjobb helyekre.
A Bagoly csoport az érzelmeket kifejező virágokat tanulmányozta. Arcukon is igyekeztek megjeleníteni.