Az iskolánkat sújtó járványhelyzet ellenére próbálunk optimistán tekinteni a jövőbe. Ennek jegyében fákat és bokrokat ültettünk az iskolánk udvarán, mire tavasz lesz szebbé teszik az iskolánkat.
Az optimizmus gyakorlása
1. Relaxációs gyakorlattal elcsendesedünk
– malomkörzés
– szélfújás
– pizza készítés
– „dagasztás”
– légzőgyakorlat
2. Boldogság mondókát elmondjuk
3. Mozgás játék:Bagdi Bella: Szép nap ölelj most
Hogyan érzed most magad? Állj a kép mellé. Vidám? Szomorú?
4. Megszámoljuk, hol vannak többen
5. Táncolunk zenére: Boldog vagyok
6. Ismét az arcok mellé állunk: a zene vidámságot okozott
7. Ki mikor vidám? Ki mikor szomorú? Csoportfoglalkozás
8. Mesét hallgatunk, levonjuk a következtetéseket, ki volt szomorú, hogyan lehet ezen segíteni
9. Beszélgetés az optimizmus témakörében
Pedagógusként gyakran találkozom azzal a helyzettel, hogy a tanulók pesszimistán állnak egy adott feladathoz, sőt önmagukat sem optimista jellemként írják le. Igazi kihívás bebizonyítani tanítványaimnak, hogy optimistán szemlélni a világot mennyivel jólesőbb érzés, mint eleve veszett fejsze nyeleként gondolni egy megoldandó problémára. Diákjaim 13-15 éves kamaszok, akik nem csak önmagukkal, de szüleikkel, tanáraikkal is gyakran állnak haragban, a világgal összességében elégedetlenek. Óráimon igyekszem minél több optimizmust táplálni beléjük személyes példamutatással, ösztönzéssel, differenciált feladatok adásával.
A gyermekek viselkedésén nagyon megérződik a családokban kialakult esetleges félelem a mostani vírushelyzet kapcsán. Kevesebb időt töltöttek velük, a szabályok felborultak, nem mindenhol volt. A megoldási technikákat egy-egy konfliktushelyzet során nem tudják alkalmazni, nehezükre esik. Állandóan figyelmeztetni kell őket az erőszakmentes megoldásokra, a kérés technikájára. Az empátia nagyon kevés gyermeknél érzékelhető.
A pozitív gondolkodás úgy érzem, kicsit messzebb van még tőlük. Sok beszélgetés, tapasztalatot kell, hogy megéljenek ezzel a fogalommal kapcsolatban. Nekünk kell jobban erre fókuszálni, hogy ez a korosztály is megértse, szavakba tudja majd önteni, hogy ez mit takar. Számunkra miért fontos az optimista gondolkodás. Milyen kárt okozhat ennek hiánya és milyen örömöket a tudatos használata.
A mesét meghallgatva, mely a Tódi törpe varázsszemüvege volt nagy hatással volt rájuk. A pandémiás helyzet miatt a gyermekeknél is lehetőségként került előtérbe, hogy egy kicsit másképp lássák a világot. Nagymértékben befolyásolja az életüket ez a helyzet. A Boldogságóra ezen témájával hozzájárultunk egy kicsit, hogy átsegítsük őket a nehezebb időszakon.
Célok megfogalmazása:
– Mi leszek, ha nagy leszek?
Képes vagyok elérni a célomat!
– Mit kell tennem a céljaim elérése érdekében?
Képességeim, képes vagyok, képes leszek rá!
– Szüleink hivatása. Örömmel végzik a munkájukat.
– Ismerjük meg a hivatásokat! A gyerekek elmesélték egymásnak, mivel foglalkoznak a szüleik.
– Az álmok és vágyak papírra kerültek rajz formájában, a tanterem falán velünk vannak minden nap. Bizakodva tekintünk a jövőbe!
A témához tartozó kis mese meghallgatását követően mindenki elkészítette a saját kis varázsszemüvegét.
Az elkészült szemüvegeket mindenki kipróbálta, sőt cserélgették is azt. A varázserő valódi volt, hiszen a körülöttünk lévő dolgok sokkal szebbé váltak. A varázsszemüvegen keresztül minden gyermek meglátta a szépet és a jót. Nagyon sok okos dolgot felsoroltak a gyerekek.
Elsősként megtanultuk, mi is az az optimizmus: hát hogy mindig a jóra figyelünk és vidámak vagyunk!
A foglalkozást relaxációval indítottuk. A „Napimádás” -ra, illetve a „Kitárom világom, mint egy virág kinyílok”- ra esett a választás. Ezután meghallgattuk „Pozitív gyerek vagyok” című dalt. Kitaláltam rá mozdulatokat, s egyből utánoztak is. Ez olyannyira tetszett a gyerekeknek, hogy újrakérték a dal meghallgatását.
A zene után játszottunk, mégpedig Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával. Először megkértem a gyerekeket, hogy utánozzák azt a bábot, amelyet épp felmutatok. Megbeszéltük, hogy mikor éreztük magunkat jobban. Akkor, amikor mosolyogtunk, vagy netán, amikor szomorú arcot vágtunk? Ezután két táborra osztódtunk: szomorúak és vidámak táborára. A szomorúakat fel kellet vidítani a vidámaknak. Nagy nevetés tört ki a végén a gyerekek körében.
Következett a mese Boldog Dórával, nem más természetesen, mint Tódi törpe varázsszemüvege. Mese után mi is elismételtük párszor a „Szebben látó mondókát”.
A mese indíttatására mi is készítettünk varázsszemüvegeket. Amikor elkészültünk , akkor elmesélhettek a gyerekek egy-egy rossz dolgot, ami velük történt, majd felvették a szemüveget, hogy mindent szebben lássanak és megpróbáltuk azt a rossz dolgot jóra fordítani. Esetleg, ha már jóra fordult, azt is megbeszéltük, hogy hogyan történt, és milyen örömet okozott ez nekik.
Később a gyerekek kiszínezhették az optimizmus jelét. A hátoldalára ezt a feliratot írtam: Ügyes vagyok ebben: ”. Ezt hazavihették a „Boldogzsákjaikban” és otthon megkérhették a szüleiket, hogy rajzolják rá nekik, hogy szerintük miben ügyesek a gyermekeik. Ez tulajdonképpen a téma továbbadására szolgál.
A témához tartozó bábjátékot jelen esetben nem előadtuk, hanem meseként mondtam el nekik, többször is elalvás előtt.
A boldogság várának második lépcsőfokára felragasztottuk az optimizmus jelét. Az előre kivágott körökre ők rajzolhatják rá a „mosolyt”. Megbeszéljük, hogy eddig milyen lépcsőfokon haladtunk már át. Kinek adták oda otthon a hálaleveleket? Bagdi Bella: „Képes vagy rá” c. dal meghallgatásával zártuk a témakört..