A csoport tervezett egy pólót, melyhez a zöld színt választották. Azzal indokolták, hogy ez a remény színe is. Egy optimista feliratot terveztek a póló elejére, ez volt az a mondat, amit a hónap idézetének is választottunk a csoporton belül.
Az optimizmus gyakorlása
Ebben a hónapban megpróbáltuk meglátni magunkban és egymásban is a szépet, a jót, az értékeset, önbizalmat erősítettünk. Ebben segítségünkre volt a „boldogságos tükrünk”.
Boldog Dórinak mindenki elmondhatta, hogy milyen jó dolgok történtek vele a nap folyamán.Örömmel nyíltak meg a gyerekek, egyre szívesebben beszélnek.Próbáltam arra biztatni őket, hogy teljes mondatban fejezzék ki magukat., ezért mindenki dicséretet kapott.
Színeztek maguknak „varázsszemüveget”, azt feltéve pedig megláttuk, megkerestük a szép, a csodás nekünk tetsző dolgokat, eseményeket.
A foglalkozáson nem maradt el a mese, a tánc, a zenés- mozgásos tevékenység sem. Ezeket is nagyon szeretik a gyerekek, mindenki aktívan vett részt.
Boldog Dórinak, Dórival szívesen verselgetnek, mondókáznak.
Mindenki jól érezte magát, erről árulkodnak a fényképek.
A cél az volt, hogy a gyerekek igyekezzenek minél optimistán látni saját magukat, illetve környezetüket. Ennek érdekében mindenki meghajtogathatta a maga kis solymát, melynek belsejében egy-egy optimista üzenettel kedveskedhettek barátaiknak, családtagjaiknak.
A cél az volt, hogy a gyerekek igyekezzenek minél optimistán látni saját magukat, illetve környezetüket. Ennek érdekében mindenki meghajtogathatta a maga kis solymát, melynek belsejében egy-egy optimista üzenettel kedveskedhettek barátaiknak, családtagjaiknak.
A cél az volt, hogy a gyerekek igyekezzenek minél optimistán látni saját magukat, illetve környezetüket. Ennek érdekében mindenki meghajtogathatta a maga kis solymát, melynek belsejében egy-egy optimista üzenettel kedveskedhettek barátaiknak, családtagjaiknak.
Beszámoló az október havi feladatokról:
Október az optimizmus gyakorlásának hónapja. Az első foglalkozáson felelevenítettük a tavalyi tanévben tanultakat a témáról, tisztáztuk a fogalmakat. Az „OPTIMIZMUS” szó minden betűjéhez egy-egy újabb, pozitív jelentésű fogalmat társítottunk, amik a 3-4. osztályos korosztály számára még megfoghatóbbá teszi a szó megértését. Megbeszéltük, hogy az optimizmus gyakorlása sok közös vonást mutat a háláéval. Ezért elhatároztuk, hogy mostantól arra törekszünk majd, hogy meglássuk az életünkben adódó helyzetek és dolgok jó oldalát, az apró szépségeket, amikért hálásak lehetünk.
Megtanultuk, hogy az optimista emberek fizikailag, lelkileg is egészségesebbek, mint pesszimista társaik, tehát a mi célunk is a pozitív gondolkodás fenntartása lett (Nem félig üres, hanem félig tele a pohár!). Ennek érdekében folyamatosan hallgattuk Bagdi Bella CD-jét (Nem csak boldogságórákon, hanem más órák bemelegítő, hangulatébresztő részeiben, szünetekben is.), a tantermünk zengett a Pozitív gyerek vagyok, Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek, Szeretem és elfogadom magam, Imádok élni és a többi kedves, vidám, motiváló daloktól.
Mindenki elkészítette a saját optimista szemüvegét, amit ha feltettünk, máris „rózsaszínben” kezdtük el látni a világot. Természetesen ez nem azt jelenteti, hogy átléptünk/átlépünk az akadályaink felett, de a siránkozás, az elkeseredés és feladás helyett a nehézségek megoldására kezdünk fókuszálni. Tudatosítottuk, hogy panaszkodás helyett nézzünk előre, keressük a dolgok jó oldalát, az akadályokat pedig kihívásként, megoldandó feladatként kezeljük. Hogy erre mindig emlékezzünk, örökké mosolygó, vidám arcokat, arcképeket is rajzoltunk, színeztünk rajz órán, akiknek a frizurája színes, lehullott őszi falevelekből készült el. Sokat nevettünk az alkotások torzonborz hajzatán, ami megadta a kellemes alaphangulatot számunkra.
Megismertük „A szomorú királykisasszony” történetét is. A gyerekek csoportmunkában keresték a főszereplő bánatának lehetséges okait, majd pedig közösen találtuk ki a lehetséges módszereket a megvigasztalására. Megbeszéltük, hogy mindig mindenre van megoldás, ha nem a negatívumokra, hanem az előre mutató lépésekre figyelünk.
A hónap során rengeteg vidám, csapatépítő játékot játszottunk (Tükörkép, Székfoglaló, Önismereti kártya, A kör közepén állok, Ki nevet a végén? …stb.), nyelvtörőkkel nevettettük egymást, de pihentető, relaxációs gyakorlatokat (Napimádás, Energiacsillag, Égig érő fa vagyok) is végeztünk. Gyorsan észrevették a tanulók: ha jó a kedvünk, kellemes a hangulatunk, máris pozitívabban gondolkodunk, így optimistábban élhetünk.
A hónap feladataként a „Sólyomszemmel” című feladatot készítettük el. Mindenki falevél sablonra rajzolta le, hogy mit lát/látna szívesen az iskola épületének tetejéről, a magasból. Közösen nyírtuk ki kartonból a felhőket, színeztük a repülő sólymokat és rajzoltuk az őszi falevelekre az általunk látottakat. Álmok, vágyak is megjelentek a rajzokon, hiszen minden, ami a világon létre jön/jöhet, mindig egy gondolattal, egy elképzeléssel kezdődik. A megvalósítás kulcsa pedig a mi kezünkben van, csak egy a dolgunk: optimistán gondolkodva, a nehézségeket leküzdve tenni kell érte!
A gyerekeknek elmeséltem színes leporelló segítségével Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című meséjét. A mese elmondása után beszélgettünk a meséről, tanulságokról, szereplőkről. Elmondtuk a „Szebben látó” mondókát, amelyet játékos mozdulatokkal kísértünk. Elkészítettük a „szebben látó szemüvegünket”, majd a gyerekek pozitív dolgokat mondtak saját magukról. Ezután „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” szituációs játékot játszottunk. A téma lezárásaként a Boldogság várunk 2. lépcsőfokára felragasztottuk a gyerekekkel az optimizmus jelét.
A hónap témájának megismerése után a Pozitivity játék Csak pozitívan! kártyacsomagjával játszottunk. Minden tanuló kapott egy megkezdett mondatot, amit pozitívvá kellett formálnia. Akinek még ez nem annyira sikerült, annak a többiek segítséget nyújtottak. Ezután nevető faleveleket készítettünk, aminek a hátuljára a gyerekek ráírták annak a személynek a nevét, aki valamivel megnevettette őket, vagy örömet okozott számukra. Amikor elkészült a falevél, mindenki egyesével kitette a táblára, s az osztály előtt is elmondta a megnevettető személy nevét, s elmesélte az örömszerzés történetét. Mindannyian mosolygó arccal zártuk a napot.
Októberi boldogságóra: optimizmus
Ma a Nagyigmándi Kincseskert Óvoda süni csoportjában az optimizmus volt a témánk.
Az aktuális mese után megbeszéltük csoportunkkal, hogy az életben bizony vannak jó, és rossz dolgok. Nem mindig látjuk meg a történések mögött a pozitív tartalmat, de ha belegondolunk sokszor tudunk mondani olyat, ami miatt máris szerencsésebbnek érezhetjük magunkat.
A beszélgetés után elkészítettük a saját „minden rosszban meglátni a jót „szemüvegünket. A gyerekek úgy színezték, festették, ragasztották a saját munkájukat, ahogyan ők szerették volna. Ki színesebbre, ki egyszínűre.
Levezetésképpen leültünk a szőnyegre, mindenki elmondta, hogy mi az, ami szerinte nehéz. az ő életében, majd a szemüveget felvéve megláttattam velük, hogy mi lehet mégis jó például abban, hogy az apukája sok időre elmegy otthonról, és csak hétvégén jön haza (de akkor olyan jó újra megölelni hosszú idő után), vagy, hogy a testvére esténkénk lerúgja az ágyról (de olyan jókat lehet vele együtt játszani, mert van testvére).
A foglalkozás nagyon jó hangulatban telt, és a nap végén a kicsik hazavihették a munkájukat, hogy otthon is meg tudják mutatni a szülőknek, hogy: „Minden rosszban van valami jó!”
Kapott mindenki egy tükörsablont, melybe lerajzolták magukat, akik mindig mosolygósak és sugárzik róluk az öröm és a boldogság.