Naponta szóbakerül a covid.Sokat beszelgetünk róla.Nagyon bizunk abban hogy minden rendbe jön, és ugyan ugy mehetünk mindenhová ahová eddig mentünk.Mindent megteszünk annak érdekében / rendszeres kézmosás, zsebkendő használat stb./ hogy ne essünk bele. Csak arra gondolunk hogy minden nemsokára jóra fordul
Az optimizmus gyakorlása
Lövész Utcai Óvoda Malom téri tagóvodája
Az idén is vendégünk volt Tódi törp és a hónap meséje. Volt is aki emlékezett a történet egy részére. A mese után eljátszottuk milyen amikor szomorúak,vagy vidámak vagyunk. Mennyivel jobb az utóbbi.Ebben a hónapban több mesét is hallgattunk hasonló témafeldolgozással,így könnyebb volt számukra az összefüggések megértése.
A mini csoportban az optimista szemlélet kialakításának a megalapozásával kezdtük meg a téma feldolgozását.
Beszélgetéseinket, tevékenységeinket az érzelmek megismerése köré terveztük.
Az érzelemkártyák közül kiválasztottuk a szomorú, illetve vidám arcokat. Megfigyeltük, majd utánoztuk a különböző érzelmeket. Megállapítottuk, hogy a mosolygós gyerekek szebbek, mint a szomorúak és, hogy akkor érezzük jobban magunkat, ha vidámak vagyunk, ezért ha valaki szomorú próbáljuk megvigasztalni, hogy ő is jókedvű legyen a csoportban.
Megbeszéltük, hogy mi miért lehetünk szomorúak, vidámak, mi okoz nekünk bánatot, illetve örömet. Ezután mindenki kiszínezte a saját mosolygós arcát, közben meghallgattuk a “Pozitív gyerek vagyok” című dalt.
A foglalkozás végére, minden kisgyermek vidám és mosolygós lett.
Győri Kölcsey Ferenc Általános Iskola
Ebben a hónapban verset írtunk a gyerekekkel.
Lajta Erika: Egy jól menő kölcsönző című szöveg egyik főszereplője egy optimista dolmányos varjú volt, ehhez a meséhez kapcsolódva indítottam a beszélgetést. Majd a zenehallgatás, ráhangolódást követően csapatmunkában, asszociációs játék segítségével felidézték a gyerekek, hogy mit is jelent az optimizmus. Szituációs játékokat játszottunk Opti Miskával, aki minden problémának rávilágított a jó oldalára. Nagyon élvezték a gyerekek, sok jó gondolat született: Mit tegyünk a mogorva szomszéddal? Miért jó, ha megsérül a lábunk?…
Végül a Pál, Kata, Péter című gyermekdal dallamára együtt megírtuk Opti Miska dalát.
Nagyon nehéz lelkiállapotban tartottam ezt a foglalkozást, sok és súlyos rossz híreket kaptam közeli barátaimtól. Tudtam, hogy segíteni fog, ha megtartom az órát, s így is lett:)
Készítettünk egy erdőt növényekkel, állatokkal, abban a reményben, hogy 100 év múlva is lehet kirándulni a madárdalos erdőben. Az erdei állatoknak lesz élőhelye.
Ez a hónap az optimizmus hónapja volt.Óvodánk minden csoportja nagy örömmel vett részt a Boldogságóra foglalkozásokon.A gyerekek együtt gyűjtötték a szebbnél szebb színes faleveleket amit a foglalkozáson annak adhattak át aki valamivel megnevettette őket.Az óvónénik igen kreatívak voltak minden csoportban.A kicsiknél „Őszanyó” játszott az apróságokkal és a színes falevelekkel. A nagyobbak már azt is megfogalmazták ki mitől lesz boldog mi is az a boldogság, s még egy vigaszbot is előkerült,ami igazi vigasztalást nyújtott a kis barátoknak. A foglalkozások végén pedig önfeledt játék kerekedett a nevető falevelekkel.
Mindig igyekszünk optimistán állni a dolgokhoz. Mindenben próbáljuk megtalálni azt, ami pozitív hatással van ránk. Sokat mosolygunk, ezt rajzolták le a gyerekek smile-k, emoji-k képében.
Csemeteliget Napközi Otthonos Óvoda és Mini Bolcsöde, Sződliget
A hónap témáját az időjárás változásával párhuzamosan dolgoztuk fel. Ebben hónapban rengeteget sétáltunk, a gyerekekkel megfigyeltük a változó környezetünkben rejtőző szépségeket. Ezeket „lefotóztuk”, egy kis papírból készült fényképezővel, hogy nehogy elfeledkezzünk róluk. Megvizsgáltuk a leveleket, gyűjtögettük őket. Ám ha az idő miatt benn is ragadtunk, ez sem szeghette kedvünket, mindenben kerestük a lehető legjobbat.
„Vidítsuk fel a felhőt!” – Először meglátogatta a gyerekeket egy szomorú felhő, akit behívtunk a csoportszobába. Láttunk, nagyon sír, hát megpróbáltuk felvidítani őt. Énekeltünk neki, mire végül megjelent a Nap is, hogy segítsünk nekünk felvidítani a felhőt. Itt megbeszéltük, mi a különbség a szomorú és vidám között, mitől vagyunk vidámak, mitől vagyunk szomorúak. Ebből kerekedett egy játék, melyben két felé osztódtak a gyerekek – egyik oldalon voltak a napocskák, másikon a felhőcskék. A felhőcskék mindig nagyon szomorúak voltak, míg a napocskáknak az volt a feladata, hogy felvidítsák a szomorú felhőket! Ez általában sikerült is, a gyerekek később egyénileg is szívesen játszották ezt.
„Tódi törpe derűlátó szemüvege” – A mese meghallgatása után Tódi törpe példáját követve mi is készítettünk magunknak egy saját derűlátó szemüveget. Mindenki aki kidíszítette a saját szemüvegét, egy varázsige segítségével elbűvölte a lencsét, hogy csak jó dolgokat lásson meg vele. A délelőtt során sokan ebben játszottak, alkalmat kerítettünk arra is, hogy körbejárjunk a csoportban, és szép dolgokat mondjunk a másiknak.
” Mozgás öröme” – Az időre való tekintettel nem tudtunk kimenni játszani egész héten – de ez nem azt jelenti, hogy szomorúnak kell lennünk. Készítettünk egy akadálypályát a csoportban, melyben volt egy varázsalagút, amin áthaladva mindenkit egy nagy ölelés várt. 🙂 Ennek a folytatásaként kipróbáltuk a „szeretetfolyosót” melyben a bekötött szemű gyereket kellett átvezetni a másik oldalra, simogatással.
” Ovi mozi” – A varázs-szemüvegekben nyomozni indultunk. Körbenéztünk, hátha amire visszaérünk, jobb időre derül. Út közben találkoztunk egy anyóval, akit elkísértünk a házához, ahol még segítettük neki gondozni a szőlőket egy közös énekkel, játékkal.Ahogy visszaértünk, sajnos az idő nem is lett jobb, viszont mivel segítettünk az anyónak, kaptunk jegyeket tőle az ovi moziba. Hiába rossz az idő, a mi jó kedvünket így se vehette el semmi.
A gyerekek megalkották optimista versüket, naplóbejegyzésben elmesélték milyen optimista gondolataik voltak aznap, amiket illusztráltak is.
A Covid miatt karanténba töltöttem a hónap felét, így 1 db, de tartalmas órát tudtunk tartani.
Meséltem a gyerekeknek arról, hogy a karantén volt a citrom az élettől, de elkezdtem mandalákat festeni az otthonlétem alatt. Így tettem színesebbé, ízesebbé a bezártság napjait.
Majd játszottunk: Jobb, bal cédulákkal ismét spontán párok alakultak. Mindenkinek mondania kellett egy dolgot, amit nem szeret magában, s társának pedig meg kellett látnia, hogy az miért jó. Engem is beállítottak a gyerekek egy körbe. Így láttam, hogy megértették a feladatot. Nagyon hangosan nevettek olykor, míg voltak pillanatok, amikor a mély együttérzés és gondolkodás atmoszférája töltötte be a termet. Ezután ismertettem a mesét a lányról, aki előre pánikol és kesereg a még be nem következetten. A szereplőket kellett megfigyelniük optimizmusok vagy éppen pesszimizmusuk alapján. Majd átírtuk a mesét. Minden negatív fordulatot pozitívvá varázsoltunk. Amikor a káposztás hordó mellé egy boroshordó is bekerült a történetbe, visszafordíthatatlanul megindult a „röhögés lavina”, s a mese végére mindenki nagyon jól érezte magát. 😀
Végül elkészítettük azt a limonádét, amit ha meginnánk, biztosan derűsen néznénk a jövőbe. Szeretettel ajánljuk hétköznapi fogyasztásra,
a 4.c
😉
Köszönjük az idézetet boros -Drajkó Anitának!