Egy szép őszi napon a gyerekekkel sétáltunk a saját készítésű optimista szemüvegeinkkel a városunk központjában. Az volt a kitűzött feladatuk, hogy megfigyeljenek épületeket, növényeket, tárgyakat, amelyek mellett nap mint nap elmennek, anélkül, hogy különösebben szemügyre vennék. Nagy öröm volt a felfedezéseiket hallgatni.Igazi csodák vesznek körül bennünket, csak észre kell vennünk az apró, kis tárgyakban is a szépet.
Az optimizmus gyakorlása
A foglalkozás elején meghallgattuk az optimizmus hónap dalát ( Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok ). Kifestettük, majd kivágtuk az optimizmus jelét.
Tódi törpe történetének meghallgatása után megbeszéltük a gyerekekkel, hogy milyen jó lenne, ha mi is egy varázsszemüvegen át látnánk a világot. Így mindenki elkészítette a saját varázsszemüvegét. Színeztek, vágtak, ragasztottak, majd jó hangosan ismételtük:
„Van nekem egy szemüvegem, ha felteszem azt,
Szebbé válik minden benne, amit megmutat!”
Ezután felvették a szemüvegeket és csupa szép, jó, kellemes dolgokat mondtak el, amit láttak vele.
Egy hatalmas tükörben is megcsodálhatták magukat, elmondva pozitív tulajdonságaikat, mire képesek, egymást segítve, biztatva. Majd le is rajzolták mosolygósan önmagukat.
Délután hazavitték a szemüvegeket, mert elmondták, hogy szeretnék otthon feltenni anyának, apának, hogy ők is csupa jó dolgokat láthassanak. Volt olyan kisgyerek, aki a testvérének is készített szemüveget.
A gyerekek izgatottan várták a következő Boldogságórát. Kérdezték, hogy mi lesz a következő lépcsőfok témája, amit meglépünk és egyre feljebb kerülünk a boldogság kapujához. Érdeklődéssel hallgatták a „Pozitív gyerek vagyok” című dalocskát, amire jókedvükben táncra perdültek. Figyelmesen meghallgatták „Boldog Dóra” mondókáját és elutaztunk vele együtt „optimista mezőre”, hogy megismerjük „Tódi törpe varázsszemüvege” történetét. A témának megfelelően beszélgettünk arról, hogy mi az „optimizmus” szó jelentése, milyen érzés lehet optimistának lenni, mi a különbség az „optimizmus” és a „pesszimizmus” között, melyik érzés lehet a jobb. Elkészítették saját „varázsszemüvegüket”, amit haza is vihettek.
A foglalkozás zárásaként előkészítettük a mosolygós smiley-kat, amik elhelyezésével feljutottunk a második lépcsőfokra. Közben hallgattuk a „Boldog vagyok” című dalt.
Októberben nagy hangsúlyt fektettünk az optimizmus gyakorlására. Elsőként tisztázásra szorult a fogalom, melyet többszöri beszélgetések keretében igyekeztünk megérteni. Napszemüvegeket, mint optimista szemüvegeket használtunk arra, hogy meglássuk minden valós-és elképzelt helyzet jó oldalát. Számos szituációt felvetettem, melyekre egészen jókedvre derítő reakciók születtek. Az osztályunkban mindig sokat nevetünk, így a mosoly világnapján még inkább igyekeztünk egymást megmosolyogtatni. Fejlődési szemléletmódú nyújtó gyakorlattal tanítgattuk magunkat/egymást az adódó kihívásokkal, vagy csupán egy pillanatnyi rosszkedvvel szembenézni. A Fújj kitartóan! és Juss ki a labirintusból! játékot többször játszottuk, hogy lássuk, mekkora kitartásra vagyunk képesek. Legnagyobb meglepetésemre az egymással farkasszemet néző gyerekek nagyon komolyan vették a feladatot, igazán lelkiismeretesen játszottak. Az Aki… című játékkal szintén a kitartásra ösztönöztem őket, igazán élvezték. Első osztályosok lévén a tanévben többször fogunk válogatni az óvodás korosztálynak szóló feladatok közül is, ezzel bővítve a lehetőségeink tárházát.
Kicsi elsőseinkkel az érzelmekről beszélgettünk. Képeket nézegettünk, hogy vajon milyen érzelmet látunk rajta. Majd mi is rajzoltunk a mosolyról, a boldogságról, a boldog családról, a kedvességről.
Október hónapban ismét 2 -2 órát tartottam az iskola 3. és 4. osztályos tanulóinak. Ezeknek a foglalkozásoknak a tapasztalatait igyekszem összefoglalni a bejegyzésemben.
A foglalkozások elkezdése, a teremrendezés kifejezetten gördülékenyen zajlott. Az órák kezdete előtt már berendezett teremmel és kijelölt „félrevonulós székkel” vártak a tanulók mind a két osztályban.
Ebben a hónapban a foglalkozások elejére új relaxációs gyakorlatokat választottam. Az 2024-es évben az Önbizalom programhoz ajánlott feladatok közül kölcsönöztem a fejlődési szemléletmódú nyújtás gyakorlatokat. A földre leragasztottuk a lábunkat és úgy próbáltuk elérni a földet, a plafont vagy éppen a mellettünk álló kezét. Minden nyújtás után megbeszéltük, hogy MÉG NEM érjük el, DE MAJD/HA sokat gyakoroljuk elérhetjük.
Ezt követően Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok dalát hallgattuk meg. A zene hallgatása közben a gyermekek „Irka-firka relaxációs gyakorlatot” végezték. A feladathoz kiosztottam egy-egy A5 méretű lapot, melyek hátuljára szemüvegek sablonjai voltak nyomtatva. A gyermekek kedvenc színeikkel firkálhattak a lap üres felére. A lapokat összegyűjtöttem és az optimista varázsszemüveget csak következő alkalommal vágták ki a gyermekek. Szemüvegünkben a második foglalkozás alkalmával tettünk egy „optimista sétát” az iskola környékén. A sétán megélt pozitív élményeket aztán páros munkában dolgozták fel a tanulók.
Az optimista szemlélet felvezetéseként 3 poharat tettem az osztály elé. Az egyik tele, másik félig és a harmadik üres. Megkértem a tanulókat válasszanak poharat maguknak. A választásokat követően megbeszéltük a poharak tartalmát. Az üres poharat egy kislány választotta, az indoklás pedig nem volt más: Ez a pohár rózsaszín. A kisfiú, aki a tele poharat választotta felhívta a figyelmemet rá, hogy ő szívesen átönti a fele vízét annak a kislánynak, aki az üres poharat választotta és mindenkinek lesz víz a poharában. Ezzel a feladattal könnyen ráéreztek a gyerekek az optimista gondolkodás esszenciájára.
Miután elfoglaltuk a helyünket a beszélgetőkörben bemutattam az osztálynak a varázstükrömet, amibe, ha belenézünk saját magunk legmosolygósabb változatát láthatjuk meg. A varázstükör feladat során a tükröt körbe adták a gyerekek. Nem csak az érzelemkifejezést gyakoroltuk, hanem a tanulók önbizalmának erősítésével is összekapcsoltuk a feladatot. Akinél a tükör volt, mindig a legvidámabb arcát mutatta és megfogalmazta azt is, hogy mi az, ami szép és jó benne.
Ezt követően tartottunk egy nevettető versenyt. Megkérdeztem a tanulókat, milyen napjuk van, akik a választ arcjátékukkal adták meg. Két csapatra osztottam a gyerekeket. Kiválasztottuk, melyik csapat fogja megnevettetni a másik csapat tagjait. Ha valaki elnevette magát a szomorkás csapatból, átállt a nevettetők közé. A cél, hogy mindenki a vidám csapat tagja legyen. Majd csere következett. A nevettetős stratégiák közt több tanulónál megjelent a vicc mesélése. Mivel ilyen nyitottak, érdeklődők voltak a viccekre a hónap további részében minden nap felolvastunk egy viccet az osztályban napindítókén. Kezdetben én vittem a vicceket, amik közül választani lehetett, majd „házifeladatként” minden napra más tanuló nevettetett minket az általa kiszemelt viccel.
Az első foglalkozást az erősség programhoz ajánlott optimista reakciók feladattal zártuk. A tanulókkal ismét kört alkottunk és olyan mondatokat olvastunk fel, melyek alapvetően morcosságra adhatnak okot. Ezeket igyekeztek a tanulók pozitívan szemlélni és átformálni, meglátni a kellemetlenségben a jót, a megoldást.
Szívmelengető megtapasztalás volt, hogy miután a foglalkozás után együtt mentünk ebédelni az osztályommal, és elégedetlenkedtem az időjárásra, hogy mennyire süt a nap, az egyik tanulóm így szólt: De nem baj Réka néni, a tanteremben a táskádban ott van a napszemüveged. Ebéd után közösen felvisszük az uzsonnát a tanterembe és az udvarra már magaddal tudod hozni a napszemüveged is.
Úgy gondolom, ez ismételten iskolapéldája annak, hogy mi mennyit tanulhatunk a gyerekektől…
Bagdi Bella: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek (6-10 éveseknek)
https://boldogsagora.hu/ae-content/uploads/2024/10/BIP_Integralt_2024_10_Alsos.pdf
https://boldogsagora.hu/ae-content/uploads/2023/10/Korabbi_feladatok_optimizmus_tanak.pdf
Beszélgettünk az optimista-pesszimista emberekről, majd a gyerekek optimista tesztet töltöttek ki, amit kiértékeltünk.
A Székely Mikó Kollégium 5.A osztály 23 tanulójával (9 lány és 14 fiú) közösen, városunk Erzsébeth parkjában, egy nem szokványos osztályfőnöki órán a boldogságóra program októberi témájával foglalkoztunk. Megemlítettem az október hónap nevezetes napjait, kiemelve az ”ölelés világnapját”. Ezt követően, beszéltünk az optimizmusról, kinek mi a jelentése és a dolgokhoz való hozzáallásról: ”’Félig tele van vagy üres az a pohár?”
Az ”optimista gyaloglók” feladat végén a diákok elmesélték egymásnak a legemlékezetesebb élményeket és a készített képeket is megosztották az osztály csoportban.
A diákok érdeklődön és nagyon kreativan tevékenykedtek, élvezték az éneket, többször is meghallgattuk, miközben együtt nyújtottunk a parkban.
Beszélgetőkör alkalmával az optimizmus jelentéséről, a pozitív hozzáállásról beszélgettünk a gyerekekkel. Aztán meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok kezdetű dalt, melyre közösen táncoltunk is egyet. Elmeséltem nekik a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, majd arról beszélgettünk, hogy voltak- e már szomorúak, ha igen, akkor miért és ki vigasztalta meg őket.
Végezetül mindenki elkészítette az optimista szemüvegét.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Süni csoport
Relaxációs gyakorlattal kezdtük a foglalkozást: Éled már a virágom….
Az Essél eső essél… mondókára kék és piros kislabdákat ringattunk a mesetakarónkon, a mondóka végén szétszórtuk. Mindenki választott egy labdát, és visszaálltunk a körbe. Akinek kék labda volt a kezében, az volt a feladata, hogy mondjon egy olyan dolgot, ami hideg, és miért jó az, mi a jó benne (pl. jég – nyáron hűti az italunkat), akinél piros labda volt, egy meleg, forró dolgot mondhatott, és azt, hogy mi a jó benne.
Ezután körbe ülve helycserélős játékot játszottunk. Amikor azt mondtam tűz, a piros labdások cseréletek helyet, a vízre a kék labdások, füstre mindenki felállt és máshova ült.
A beszélgető körben újra elmondtuk a mondókánkat, azt állapítottuk meg, hogy az esőtől az esernyő véd meg meg minket.
Az optimizmus, pedig a rosszkedvtől, aggodalomtól véd meg. A legjobbat várjuk, ha valamibe belekezdünk. Mindenki mondhatott egy dolgot, ami először nagyon nehéz volt számára, de ma már könnyű. Azt is megfogalmazhatta, mit kellett tennie, hogy ma már könnyűnek érezze.