Október 25-én talán az idei őszünk utolsó napsütéses délutánján rendeztük meg „4 évszak a Mátrában” című 4 túrás sorozatunkból az első etapot. Újabb lépest tettünk ezzel az „Aktív iskola” cím megtartásához és egyben a „Világgyalogló hó-nap”-ot is idén másodjára tudhatjuk magunkat a résztvevők között! Nagy örömünkre a három tagintézményből igen szép létszámmal és elszántsággal érkeztek a kiindulópontra diákjaink és kisérő tanárai. A Kisnánai-vár udvarán kis felkészülés után a „Mária-út” vonalát követve indultunk el Domoszlóra, a főútvonaltól az északi oldalon.
A településről kiérve a ligetes rész után egészen különleges alapkőzet útvonal vitt minket az első pihenőig, a Kisnána feletti kilátóhoz. Második szakaszként az erdészeti úton feljutottunk túránk legmagasabb pontjára, ahonnan elénktárult a csodálatos völgy, s a gyerekek számara is lenyügöző messzeség! Oly jó látni a gyererek szemében a csodálatot!
Furcsa volt a hegyoldalban elbújó szőlőskert, s a kerítést óvó Mária szobrocska a harmadik szakaszon, amely egészen felvitt minket a Messzelátó-hegy oldalába, egy elhagyatott vadleshez, ahonnan jelöletlen úton haladtunk tovább levágva ezzel egy nagy kerülőt. Izgalmas kőhalmokkal teli hatalmas tisztáson vágtunk át, majd visszatérve a jelzett útra mesebeli erdőn keresztül vágtunk át. Kalandos utunkat egy kellemes tágas útszakasszal zárhattuk, Domoszló temploma mellett leereszkedtünk a faluba, ahol a három csapat ismét szétvált, s az örömteli búcsú után ki-ki visszatért saját iskolájába.
Túrasorozatunk következő része a végpontból egészen a Markaz feletti kápolnáig visz majd minket! Decemberben újra találkozunk! ❤️
Az optimizmus gyakorlása
Október hónapban az optimizmus volt a témánk. Úgy láttam a gyerekeken ez egy kicsit nehezebb téma számukra, mint a hála, de a hetek teltével azért ráéreztek a lényegére.
Elmeséltem Nekik Tódi törpe történetét és el is készítettük a varázsszemüveget, melyen keresztül mindent szépnek látunk. Együtt, egy kirándulás alkalmával felfedeztük az ősz szépségeit, a színes faleveleket, az őszi termések gazdagságát. Termésekből alkotásokat készítettünk.
Játszottunk szomorú-vidám játékot, melyben a csoport egyik felének szomorúnak kellett lennie a másiknak vidámnak, és fel kellett vidítani a szomorúakat. Majd cseréltünk. Az imént szomorúak lettek a vidámak, a vidámak a szomorúak. Levontuk azt a következtetést, hogy sokszor elég ha csak rámosolygunk valakire és máris jobb hangulatban lesz az illető és viszonozni is fogja a mosolyt. Bíztattam a gyerekeket, hogy ezt hasznosítják a mindennapokban is! Ha észreveszik valamelyik társukon, családtagjukon hogy szomorú, pár jó szó és egy mosoly gyógyír lehet! Beszélgetőkörben egy tükör segítségével elmondta mindenki ki mit talál jónak, szépnek saját magán. Ha valaki elakadt, segítettünk és mi mondtunk jókat róla. Végeztünk meditációs gyakorlatokat és hallgattuk, énekeltük Bagdi Bella témához kapcsolódó dalát, a Pozitív gyerek vagyok-ot.
A hónap végén pedig kiszínezték és felragasztották az optimizmus jelét a Boldogságvárunk 2.lépcsőfokára.
A foglalkozásokhoz felhasznált irodalom: Bagdi Bella – prof. dr. Bagdy Emőke – Tabajdi Éva: Boldogságóra kézikönyv, Bagdi Bella – Bezzeg Andrea: Boldogságóra munkafüzet
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Október hónap az optimizmus, a pozitív gondolkodás jegyében telt.
Nagyon nehéz ez a téma az alsós gyerekeknek, ezért sokat beszélgettünk arról, hogy minden rossz dologban van legalább egy kicsi jó is, és próbáljanak arra fókuszálni, ami jó érzéssel tölti el őket. Ne a rossz, hanem a jó és vidám dolgokat vegyük észre a környezetünkben.
Közösen elhatároztuk, hogy minden reggel, mielőtt kinyitjuk a szemünket, beállítjuk az agyunkat arra, hogy ma egész nap jó dolgok történnek majd velünk.
Ezután mindenki kapott egy „varázstükröt”, amelybe belerajzolták tükörképüket, melyen sugárzik róluk az optimizmus. Ha valamiért rossz a kedvük, szomorúak, csak belenéznek a „varázstükörbe, és menten elmúlik.
A foglalkozást meditációs gyakorlattal zártuk le.
Bárczi Gusztáv Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
A gyerekekkel az októberi boldogságórák során igyekeztünk játékos feladatokon, meséken át feldolgozni, hogy mit tehetünk azért hogy a mindennapjainkban az optimista gondolkodást beépítsük. Én is arra törekszem a munkám során, hogy a gyerekek sok pozitív megerősítést kapjanak, ami által ez később náluk is megjelenhet a saját magukról való gondolkodás során.
A havi témának az „optimista gyaloglók” feladatot választottuk, ahol is egy hosszabb séta keretében látogattunk el egy közeli állatmenhelyre, ahol betekintést nyerhettünk a menhely mindennapi életébe, és előadást hallhattunk a felelős kutyatartásról. A séta során érintettünk egy játszóteret is ahol a gyerekek nagyon élvezték a közös játékot. Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk, így szép, napos őszi időben tehettük meg a sétát, ami után jókedvűen és felfrissülten tértünk vissza az iskolába.
Optimizmus gyakorlása
Foglalkozásunkat nyújtó gyakorlattal kezdtük. „Nyújtózkodjunk, váljunk magas fává!”
Tódi törpe meséjének meghallgatása után megkérdeztem, hogy vannak-e olyan dolgok, amitől tartanak, ismeretlen, vagy félelmetes számukra. Többen megfogalmazták, hogy az iskolába készülve tartanak attól, hogy meg tudnak-e tanulni olvasni, írni, vagy hogy lesznek-e barátaik az iskolában. Feltettük az „optimista szemüvegünket” és elmondtam, hogy ezek teljesen jogos félelmek, ezektől minden iskolába készülő gyermek tart, még én is, amikor kisgyerek voltam. Mégsem ismerünk olyat, aki ne tudott volna megtanulni írni, olvasni, vagy számolni! Erre elnevették magukat a gyerekek.
Elárultam nekik, hogy mindenkinek van szuper képessége. Kértem, hogy mondják meg, szerintük nekik mi lehet az. Mindenki meg tudta fogalmazni azt, amiben ügyes. („ügyesen focizok, szépen rajzolok…stb)
Hogy erőt adó, szuper képességeikre gyakran emlékeztessem őket, ezzel beépüljön személyiségükbe, megbeszéltünk egy játékot, amit azóta is sokszor játszunk. Ha azt mondom SZUPER, ők azt felelik rá ERŐ! Ezt egyre hangosabban háromszor mondjuk, míg bátorságot nem merítenek és magabiztosak lesznek.
Ezután a Pozitív gyerek vagyok című dalt hallgattuk meg, majd többször elénekeltük, a refrén különösen tetszik a gyerekeknek. A hét többi napján is hallottam, amikor játék közben énekelgették.
Majd a Pozitív gyerek vagyok kártyacsomagból húztak kártyákat, elmesélték, hogy igaz-e rájuk a rajtuk álló mondat és miért. Voltak, akik választékosan, a témát kifejtve válaszoltak, míg másoknak nehezebben ment gondolataik kifejtése, csak rövid választ adtak. Nekik segítő kérdésekkel siettem segítségükre.
Aznap délutánra visszahívtuk tavaly iskolába ballagott egykori csoporttársaikat és szüleiket egy kötetlen játékra, beszélgetésre. A gyerekek nagy örömmel várták egykori csoporttársaikat, kérdezgettek az iskoláról, majd együtt játszottak és nassoltak. Ezalatt a szülőknek elárultam a gyerekek félelmeit az iskolakezdéssel kapcsolatban és kértem, hogy meséljenek ők is iskolás életükről otthon.
A visszatérő szülőket arról kérdeztük, hogy miben változott meg az életük a gyermek iskolakezdése óta (2 hónap telt el), hogyan kell elképzelni az iskolába lépést, az elválást, az elvárásokat, az otthoni tanulást stb. Moderátorként vettem részt a beszélgetésben, reményeim szerint olyan „csomaggal” tértek haza a szülők is, amin tovább gondolkodnak majd családi körben. Célom volt a gyermekek és szülők félelmeinek átfordítása egy optimista várakozás hangulatba. Hálás vagyok az elballagott családoknak, hogy lelkileg támogatják egykori csoportjukat!
Újra együtt élhettük át ebben a hónapban is a Boldogságóra feladatai, játékai adta örömöt, nevetést, nevelést… az optimizmusra, a reményre, a kitartásra. Meghallgattuk a hónap dalát. Elkészítettük optimista szemüvegünket, amelyen keresztül minden szebb, egyszerűbb, optimistább volt. Ismét megismerhettünk egymás kis életéből egy darabkát. Elmeséltük, milyen rossz történt velünk, de nem szomorkodtunk, mert megkerestük benne a jót. Elmeséltük azt is, hogyan szoktunk optimistán ébredni. „Ez fantasztikus, mert….” játékot láncban játszottuk. Megünnepeltük a mosoly- és az ölelés világnapját. A „Remény, optimizmus erősségmondókát” gyakran mondogattuk a reggeli köszönésekkor, és lemásoltuk a nyelvtan füzetünkbe. És végül gyakoroltuk a kitartást is. Kipróbáltuk a „Fújj kitartóan!” játékot és tornyot is építettünk csapatokban kártyalapokból, ami igazán nagy kitartást és csapatmunkát, toleranciát igényelt!
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
Nagycsoportos korukra a gyerekek ügyesen meg tudják fogalmazni, hogy miben ügyesek, de azt is , hogy melyik területen van szükségük még a gyakorlásra. A varázsszemüvegek, amit minden évben elkészítünk, segítette őket abban, hogy ami számukra nehézséget okoz, azt is pozitívan lássák. Többen a testvérüknek, vagy szüleiknek is készítettek, hogy ha szomorúak, akkor a szemüvegen keresztül szebbnek lássák ők is a világot. Ez egy nagyon kedves gesztus volt a kicsiktől, ami az érzelmi fejlődésüket, empatikus képességük fejlődését mutatja. A rendszeres boldogságfoglalkozások sokat segítenek, hogy valóban meglássák a mindennapok szépségeit, és mindenben találjanak valami jót. Ez nagyon fontos attitűd, hisz sokat segít majd nekik az iskolai élet nehézségeinek feldolgozásában.
Az októberi boldogságóra fő témája az optimizmus volt. Az elsősökkel megbeszéltük az optimizmus és a pesszimizmus szavak jelentését, és egyetértettünk abban, hogy nagyon fontos az életben, hogy mindig észrevegyük a dolgok pozitív oldalát. Ha olykor rossz napunk van, vagy nem úgy sikerülnek a dolgaink, mint ahogyan elképzeltük, akkor se keseredjünk el, hanem egymást bíztatva és segítve igyekezzünk túllépni a nehézségeken.
A felszabadult beszélgetés után mese következett „A szomorú királykisasszony” címmel, majd minden kisdiák lerajzolta a saját „tükörképét” , amelyen sugárzik róluk a vidámság.
Gyönyörű, kreatív rajzok készültek el, rajzolás közben sokat nevettünk.
Folytatódtak a kalandjaink a Boldogságvár lakóinak megtalálása közben. Ebben a hónapban Optimista Ottót kerestük, de előbb Boldog Dóra segített a gyerekeknek megérteni, hogy mi is az az optimizmus. Lotti és Lili kalandjainak elmesélése után (Lotti mindenben meglátja a jót, Lili viszont mindig szomorú vagy mérges, ám a végén rájön, hogy mégis van szép a világban.) megbeszéltük a gyerekekkel, hogy ha valami nem úgy sikerül, mint ahogyan azt mi terveztük, akkor mégis miként tudjuk kihozni belőle a legjobbat.
Ha kint esik az eső, akkor menjünk ki ugrálni a pocsolyákban, vagy kuckózzunk be és olvassunk mesét. Ha eltörik valami, akkor javítsuk meg, vagy ha nem javítható, akkor új dolgot is készíthetünk belőle.
Az óvodában októberben kiscsoportosként sokszor még nem egyszerű, de ha reggel el kell köszönni anyától, apától, akkor is tudjuk, hogy értünk jönnek előbb utóbb és addig is együtt játszhatunk, alkothatunk és új barátokat találhatunk magunknak.
Optimista Ottó előbújt egy virágcserép mögül és boldogan mesélte el a gyerekeknek, hogy mennyi kalandban volt része vándorlásai során és boldoggá teszi az, hogy ennyire kicsi gyerekek is képesek meglátni a jót a dolgokban.
Ezután készítettünk is egy közös optimista szemüveget, amire rátettük, hogy ha valami nem sikerül, vagy nem úgy alakul, ahogy elterveztük, akkor abból milyen jó dolog jöhet mégis létre.
Közösen elénekeltük a „Ha jó a kedved…” kezdetű dalt és közösen találtunk ki hozzá mozgásokat, hangokat, amivel együtt megmutattuk, hogy a Kutyus csoport kedve igenis jó és együtt még jobbá tudjuk tenni a napunkat még akkor is, ha napok óta szakad kint az eső.
Minden gyermek felvette az Optimista szemüveget és azzal szemlélte a körülötte lévő társait, játékokat.
A hetünk zárásként a gyerekek készítettek 1-1 mosolygós varázspálcát, hogy mindig eszükbe jusson: „Nincs olyan nagy probléma, amit egy mosollyal ne lehetne megoldani.”