Optimizmus gyakorlása
Foglalkozásunkat nyújtó gyakorlattal kezdtük. „Nyújtózkodjunk, váljunk magas fává!”
Tódi törpe meséjének meghallgatása után megkérdeztem, hogy vannak-e olyan dolgok, amitől tartanak, ismeretlen, vagy félelmetes számukra. Többen megfogalmazták, hogy az iskolába készülve tartanak attól, hogy meg tudnak-e tanulni olvasni, írni, vagy hogy lesznek-e barátaik az iskolában. Feltettük az „optimista szemüvegünket” és elmondtam, hogy ezek teljesen jogos félelmek, ezektől minden iskolába készülő gyermek tart, még én is, amikor kisgyerek voltam. Mégsem ismerünk olyat, aki ne tudott volna megtanulni írni, olvasni, vagy számolni! Erre elnevették magukat a gyerekek.
Elárultam nekik, hogy mindenkinek van szuper képessége. Kértem, hogy mondják meg, szerintük nekik mi lehet az. Mindenki meg tudta fogalmazni azt, amiben ügyes. („ügyesen focizok, szépen rajzolok…stb)
Hogy erőt adó, szuper képességeikre gyakran emlékeztessem őket, ezzel beépüljön személyiségükbe, megbeszéltünk egy játékot, amit azóta is sokszor játszunk. Ha azt mondom SZUPER, ők azt felelik rá ERŐ! Ezt egyre hangosabban háromszor mondjuk, míg bátorságot nem merítenek és magabiztosak lesznek.
Ezután a Pozitív gyerek vagyok című dalt hallgattuk meg, majd többször elénekeltük, a refrén különösen tetszik a gyerekeknek. A hét többi napján is hallottam, amikor játék közben énekelgették.
Majd a Pozitív gyerek vagyok kártyacsomagból húztak kártyákat, elmesélték, hogy igaz-e rájuk a rajtuk álló mondat és miért. Voltak, akik választékosan, a témát kifejtve válaszoltak, míg másoknak nehezebben ment gondolataik kifejtése, csak rövid választ adtak. Nekik segítő kérdésekkel siettem segítségükre.
Aznap délutánra visszahívtuk tavaly iskolába ballagott egykori csoporttársaikat és szüleiket egy kötetlen játékra, beszélgetésre. A gyerekek nagy örömmel várták egykori csoporttársaikat, kérdezgettek az iskoláról, majd együtt játszottak és nassoltak. Ezalatt a szülőknek elárultam a gyerekek félelmeit az iskolakezdéssel kapcsolatban és kértem, hogy meséljenek ők is iskolás életükről otthon.
A visszatérő szülőket arról kérdeztük, hogy miben változott meg az életük a gyermek iskolakezdése óta (2 hónap telt el), hogyan kell elképzelni az iskolába lépést, az elválást, az elvárásokat, az otthoni tanulást stb. Moderátorként vettem részt a beszélgetésben, reményeim szerint olyan „csomaggal” tértek haza a szülők is, amin tovább gondolkodnak majd családi körben. Célom volt a gyermekek és szülők félelmeinek átfordítása egy optimista várakozás hangulatba. Hálás vagyok az elballagott családoknak, hogy lelkileg támogatják egykori csoportjukat!

Nagycsoportos korukra a gyerekek ügyesen meg tudják fogalmazni, hogy miben ügyesek, de azt is , hogy melyik területen van szükségük még a gyakorlásra. A varázsszemüvegek, amit minden évben elkészítünk, segítette őket abban, hogy ami számukra nehézséget okoz, azt is pozitívan lássák. Többen a testvérüknek, vagy szüleiknek is készítettek, hogy ha szomorúak, akkor a szemüvegen keresztül szebbnek lássák ők is a világot. Ez egy nagyon kedves gesztus volt a kicsiktől, ami az érzelmi fejlődésüket, empatikus képességük fejlődését mutatja. A rendszeres boldogságfoglalkozások sokat segítenek, hogy valóban meglássák a mindennapok szépségeit, és mindenben találjanak valami jót. Ez nagyon fontos attitűd, hisz sokat segít majd nekik az iskolai élet nehézségeinek feldolgozásában.

Folytatódtak a kalandjaink a Boldogságvár lakóinak megtalálása közben. Ebben a hónapban Optimista Ottót kerestük, de előbb Boldog Dóra segített a gyerekeknek megérteni, hogy mi is az az optimizmus. Lotti és Lili kalandjainak elmesélése után (Lotti mindenben meglátja a jót, Lili viszont mindig szomorú vagy mérges, ám a végén rájön, hogy mégis van szép a világban.) megbeszéltük a gyerekekkel, hogy ha valami nem úgy sikerül, mint ahogyan azt mi terveztük, akkor mégis miként tudjuk kihozni belőle a legjobbat.
Ha kint esik az eső, akkor menjünk ki ugrálni a pocsolyákban, vagy kuckózzunk be és olvassunk mesét. Ha eltörik valami, akkor javítsuk meg, vagy ha nem javítható, akkor új dolgot is készíthetünk belőle.
Az óvodában októberben kiscsoportosként sokszor még nem egyszerű, de ha reggel el kell köszönni anyától, apától, akkor is tudjuk, hogy értünk jönnek előbb utóbb és addig is együtt játszhatunk, alkothatunk és új barátokat találhatunk magunknak.

Optimista Ottó előbújt egy virágcserép mögül és boldogan mesélte el a gyerekeknek, hogy mennyi kalandban volt része vándorlásai során és boldoggá teszi az, hogy ennyire kicsi gyerekek is képesek meglátni a jót a dolgokban.

Ezután készítettünk is egy közös optimista szemüveget, amire rátettük, hogy ha valami nem sikerül, vagy nem úgy alakul, ahogy elterveztük, akkor abból milyen jó dolog jöhet mégis létre.
Közösen elénekeltük a „Ha jó a kedved…” kezdetű dalt és közösen találtunk ki hozzá mozgásokat, hangokat, amivel együtt megmutattuk, hogy a Kutyus csoport kedve igenis jó és együtt még jobbá tudjuk tenni a napunkat még akkor is, ha napok óta szakad kint az eső.

Minden gyermek felvette az Optimista szemüveget és azzal szemlélte a körülötte lévő társait, játékokat.
A hetünk zárásként a gyerekek készítettek 1-1 mosolygós varázspálcát, hogy mindig eszükbe jusson: „Nincs olyan nagy probléma, amit egy mosollyal ne lehetne megoldani.”

A Zene Világnapján a csoport kedvenc dalait énekeltük és zenéltünk. A mosoly világnapján mindenki próbált kitalálni valami kedveset társáról és mosolyt is küldtek egymásnak. Elkészítették a szemüveget, kidíszítették és utána eljátszottuk, hogy mindenki el kirándul egy szép helyre és elmeséli mi tatszik ott neki.

– Csapat játékot játszottunk ,, Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” , amely során két csapatot alkottunk. A boldog csapatnak meg kellett nevettetnie a szomorú csapatot. Ez után mindenki elmondhatta, hogy mitől boldogok és mitől szomorúak.
– Beszélgettünk az optimista szó fogalmáról.
– Relaxációs gyakorlat: ,,Rongybabává válok, csak pihenni vágyok”.
– Meghallgattuk a ,,Tódi törpe varázsszemüvege” c. mesét, majd dramatizáltuk.
Ez után mindenki elkészítette a saját varázsszemüvegét.
– Táncoltunk és énekeltünk ,,Bagdi Bella” dalaira.