AZ ÉGIG ÉRŐ PASZULY
Török Enikő Andrea
Mindenkiben ott lapul az optimizmus. Van, akiben kevesebb, másokban nagyobb mértékben. Aki optimista, bízik abban, hogy sikerülni fog az, amit eltervezett.
A Rákóczi Ferenc Általános Iskola Kincsek csapata miután megismerkedett AZ ÉGIG ÉRŐ PASZULY mesével, úgy döntött, hogy mindenkinek szüksége van egy ,,égig érő paszulyra”.
El is ültették és várták a csodát. Bár még nem ér az égig, de a többségnek csodálatos zöld fényt lopott az életébe.
Az optimizmus gyakorlása
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Süni csoport
Az Állatok világnapjához kapcsolódva a Süni csoporttal ellátogattunk egy közeli tanyára, ahol a gazda bemutatta, hogyan gondozza az állatokat, miért tartja őket.
A csoportban „állathang maratont” rendeztünk a havi ötletekből választva, és állathang lánc játékot játszottunk.
Óvodánk, így a mi csoportunk is csatlakozott a „Világgyalogló nap” programhoz. Gyaloglás után a gyerekeket almával láttuk vendégül.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Kópé Klub
A relaxációs gyakorlat (Almát szedj, ügyesedj …) után nagymozgásos játékot játszottunk, amit a gyerekek az előző hónapban is nagyon kedveltek. A terem bejárása közben utasításokat adtam: alma – gömbölyödj össze, ott, ahol vagy, szőlő – kapaszkodjatok össze, mint a szőlőszemek, dió – ugorj páros lábbal a földre helyezett dió képre.
Ezután azokról a dolgokról beszélgettünk, amik először nehéznek, vagy lehetetlennek tűntek, de gyakorlás után könnyűvé váltak. „A még nem tudok …. játék után a gyerekek elmondhatták, mit tettek/mit tehetünk azért, hogy sikerüljön megtanulni, végig csinálni valamit. Megbeszéltük a még szócska jelentését.
Elkészítettük az optimista esernyőnket, amely megvéd a csüggedéstől, a nehéz gondolatoktól. A szokásos „kiállítás”, után a munkákat a faliújságra helyeztem el.
Bagdi Bella: Ugrálj, ugrálj, fel, fel c. dalára mozogtunk vidáman, majd a zárókörben elmondhatták, mi tetszett legjobban ezen a foglalkozáson.
Zakladna Skola s VJM Alapiskola Fülekpüspöki
Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget, egy optimista minden nehézségben meglátja s lehetőséget.
Elérkezett az október, az optimizmus hónapja. A nagycsoportos gyermekeinkkel újra megtapasztalhattuk a boldogság foglalkozás pozitív hatásait.
Ráhangolódás képen közösen hálát adtunk a napsütésért. Körbeálltunk a szőnyegen és a Napimádás ráhangoló játékot eljátszottuk.
A gyakorlat után körben állva mozogtunk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalára. A mostani nagycsoportos gyerekeim szeretnek táncolni, és/vagy mozogni egy-egy dalra, így ez a feladat nagyon tetszett nekik.
A témát Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékkal vezettem be. Csináltam egy forgatható táblát hozzá. 2 csapatban álltak a gyerekek, én pedig középen, játékirányítóként. A feladat az volt, hogy az egyik csapatnak szomorú arcot kell mutatni, amikor a Szomorú Szilárd oldalát mutattam a táblámnak, a másik csapatnak pedig vidám arcot, amikor Boldog Blankát mutatom. A tábla mutatta, mikor melyik csapatnak kell vidámnak és szomorúnak lennie. A vidám arcot mutató gyerekeknek fel kellett vidítani a másik csoportban lévő szomorúakat. A gyerekek nagyon szívesen grimaszoltak ebben a játékban. Nagyon jókat nevettünk azokon a mókás arcokon, amiket vágtak.
Ez után elmeséltem bábokkal, Tódi törpe varázsszemüvege című mesét. A mese közben elővettem a saját szebben látó szemüvegemet. A gyerekeknek ez nagyon tetszett, mindenki fel akarta próbálni a szemüveget. Az optimista ember hisz abban, hogy minden jó lesz és jól fognak a dolgok végződni, sikerülni. Ezt a meghatározást mondtam a gyerekeknek az optimizmus megfogalmazásakor.
A mese után minden gyerek kapott egy tiszta, szemüveg formára vágott rajzlapot és megalkotta a saját szebben látó szemüvegét. Van, aki többet is készített. Rajzolgatás alatt még egyszer meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát.
Mindenki nagy örömmel rajzolgatta, színezte a szemüvegét és bízom abban, hogy a foglalkozás végén sokan el is hitték, hogy szebben fogják majd a saját szemüvegükkel látni a világot.
Csak pozitívan!
Izgatottan vártam a gyerekekkel együtt az októberi Boldogságórát. Már a hónap első napjától készültünk erre az alkalomra. Minden nap meghallgattuk Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát. Ismerkedtünk a szövegével, próbáltuk mozgással kísérni.
Erre az alkalomra a tanteremben a székeket kör alakban helyeztük el. Az órát a Napimádás nevű relaxációs gyakorlattal kezdtük. Számomra is meglepő volt, hogy mennyi „terhet” engedtek ki magukból a gyerekek. Az osztályban van néhány tanuló, akik nehezebben kezelik az indulataikat, remélem alkalmazni fogják szükség esetén ezt a technikát. Ezután elénekeltük a hónap dalát.
A téma bevezetéseként megkérdeztem, milyen napjuk van, és annak megfelelő arcjátékkal jelezzék ezt vigyori, vagy fancsali képpel. Akik vigyori arcot mutattak, elmondhatták, mi tette mosolygóssá a napjukat, mit láttak benne pozitívnak. Itt emeltem ki, hogy ők az optimisták. Majd az optimista szó jelentését tisztáztuk. Ezután megnéztük a Coca-cola reklámot. Mondanom sem kell, mindenki boldog nevetésben tört ki. Beszélgettünk, hogy milyennek látták a nevető embereket. Megállapítottuk a nevetés ragadós! Aki akarta, elmondhatta, mi tölti el jó érzéssel. Megoldottuk páros munkában a munkafüzetben található rejtvényt, és feldolgoztuk A szomorú királykisasszony című mesét. Majd mindenki lerajzolhatta saját magát, amikor sugárzik róla az optimizmus. Az óra lezárása előtt a dagasztó kacagást próbáltuk ki. Most is ragadós volt a nevetés.
Végül mindenki írhatott magának kis cetlire (név nélkül) egy pozitív üzenetet a „nehezebb” napok túlélésére. Az üzeneteket felolvastam. Érdeklődve hallgatták az írásokat. Majd egy, az osztálynak szóló mindenkire vonatkozó pozitív üzenetet találtunk ki, amit kiraktunk az előzőleg gyűjtött gesztenyéből. Hiszem, hogy ez az üzenet mindenkiben azt erősíti, hogy mindenki jó valamiben, és a nehézségek ellenére is lehet jó megoldást találni minden problémára. Vezérelje ez az üzenet a mindennapjainkat!
A gyerekek óvodába érkezése után a reggeli körben beszélgetést folytattunk érzéseikről, hogyan ébredtek,milyen kedvel indultak az óvodába. Minden gyereknek lehetősége volt elmondani és a tükörbe tekintve meg is mutatni .Ez a „tükrös játék „ nagy örömükre szolgált és élvezték minden percét. Ezt követte még egy játék ,amellyel a szomorú gyerekeket igyekeztünk felvidítani „Add tovább a grimaszt“. A játék folyamán a jókedv a tetőfokára hágott.
A tevékenység kezdetén megbeszéltük, hogy mit jelent az optimizmus szó, miért fontos mindenben keresni a szépet a jót. Majd a gyerekek elkészítették a varázsszemüveget, amelyre olyan dolgokat rajzoltak, amik boldoggá teszik őket.
A tevékenység végén eljátszottuk, elénekeltük „Ha jó a kedved tapsolj nagyokat“ c. dalocskát.
Fábiánsebestyéni Arany János Óvoda, Közművelődési Intézmény és Könyvtár
Célom volt az érzelmi nevelés a pozitív hozzáállás, derű, remény és kitartás megerősítése. Pozitív minták nyújtása. Ehhez kapcsolódtak a játékok a megoldandó feladatok. Eljátszottuk a szomorú és a vidám arc játékot, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Úgy kellett a témát feldolgozni, hogy a legkisebbek is élvezzék. Elkészítette mindenki az optimista szemüvegét korcsoportjának megfelelően.
Feszítő, lazító technikákat ismerhettek meg.
Úgysemegy és Debizony című mesét meséltem el. A nagyobbak jól értették a mese mondani valóját, a kisebbek ismerkedtek a szöveggel.
Erősség jutalmakat osztottam ki a foglalkozás végén. Ezen kívül mindenki kapott egy szmájli matricát is.
Meghallgattuk a hónap dalát.
A gyermekek amikor meghallották Bagdi Emőke Pozitív gyermek vagyok címú dalát, oda sereglettek mellém. A kosaramból elővettem Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát. Beszélgetni kezdtünk, majd arcizom lazító gyakorlatot végeztünk, ettől mindenki jó kedvre derült. Majd a tükör elött mindenki elmonhatta milyen jó belső és külső tulajdonságai vannak. Miután elmondták, a mesére hívó mondókát elmondtam Boldog Dórával a kezemben. A Tódi törpe varázsszemüvegének elmesélése után megbeszéltük a mese tanulságát. A könyvben szerepéő kérdésekkel együtt. Azután minden gyermek kapot varázsszemüveget, amit ő színezhetett ki vagy festett le kedve szerint. Közben a pozitív gyermek vagyok dalt hallgattuk. A munka után felraktuk a pozitívizmus jelét együtt és az elkészült szemüvegekben ( amelyek nem festve lettek így száradniuk kellett) elkészítettük a csoport fotót. Az elkészült szemüvegeket haza vitték a gyerekek az őszi szünetre, hogy otthon is gyakorolhassák az optimizmust akár a szüleikkel testvéreikkel együtt.
Hepe után mindig hupa következik!
Nagyon tartalmas volt osztályunkban az Optimizmus hónapja!
A „Világ Gyalogló (Hó)Nap” program átszőtte mindennapjainkat.
Városunkban a Jászárokszállási Ifjúsági Tanács október 20-ra szervezett egy széles tömegeket megmozgató programot, melyen az általános iskola több osztálya – természetesen mi is – az óvodások, a helyi gimnázium néhány osztálya, a Hivatal, a Művelődési Ház, a Könyvtár dolgozói és a Kertbarátkör tagjai vettek részt, összesen 638 fő.
Sétáltunk, megnéztük a város főbb nevezetességeit, jellegzetes épületeit. Gyülekező az Időkapunál volt!
A program végén gesztenyét gyűjtöttünk. Okkal tettük ezt. A kis termések mosolygós arcot kaptak, majd a város több pontján elhelyezték a gyerekek, hogy örömet szerezzenek azoknak, akik megtalálják.
Az Ifjúsági Tanács ezt írtat a facebook oldalára:
„Ma egy igazi közösségi élmény született.
Ma nemcsak sétáltunk, hanem életre keltettük a várost – megtöltöttük vidámsággal, dallal és összefogással. Köszönjük, igazi közösséget teremtettünk ebben a hűvösben is! ”
Természetesen most is sikere volt a hónap dalának. Önfeledten énekeltek, táncoltak Bella dalára.
A Boldogságórán beszélgettünk arról, milyen egy jó nap. Érdekes válaszok is születtek, de a vidámság, játék, család, és szeretet a legtöbb gyermek válaszában elhangzott.
Már tavaly is nagyon tetszett tanítványaimnak a Coca-cola reklám – A boldogság egy mosollyal kezdődik. Most ők kérték, hogy nézzük meg újra. Szeptembertől új osztálytársat kaptunk. Neki is szerették volna megmutatni ezt a kacagtató filmet. A nevetés bizony idén is ragadós volt.
Az optimizmus jelentését próbálták saját szavaikkal megfogalmazni.
Megbeszéltük, Micimackó hepe-hupás szavait.
A termünkben lévő tárgyak közül kiválasztottak egy plüss vadmalackát, ami az OptiRöfi nevet kapta. Úgy döntöttünk, hogy ezentúl, ha valaki szomorú, bántja valami, akkor OptiRöfi egy napot nála tölt, és felvidítja. Éppen szomorkodott egy kisfiú, aki nem játszhatott a suliba behozott játékával. Így az osztály rögtön neki ajánlotta OptiRöfit. Hatása azonnal érzékelhető volt!
Az alkotás öröme című mesét olvastam fel a gyerekeknek. A tanulságos mese végén sok gondolat megfogalmazódott a gyerekekben.
Megbeszéltük, milyen érzés, ha valamit nem sikerül elsőre megcsinálni, milyen tanácsot adnának az almának?
Az Állatok világnapja alkalmából arról beszélgettünk, miért jó, ha van otthon kisállatunk. Szinte minden tanítványomnak van otthon kutyusa, cicája, hala, akiket szinte családtagnak tekintenek. Örömmel tölti el őket, ha velük foglalkoznak. A madarak is fontos szerepet töltenek be az osztály életébe. Több webkamerán át figyelemmel kísérjük néhány madárcsalád életét.
Ezért nem csoda, ha minden évben – így idén is – szívesen készítenek az évenkénti felhívásra újrahasznosított anyagokból madáretetőt. Hét különleges alkotás készült, amiből négy elnyerte a zsűri tetszését is.
Optimistán kezdtük az őszi szünetet és optimistán várjuk a novembert.