A foglalkozást Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalával kezdtem. Ezt többször is meghallgattuk, mert igényelték a gyerekek. Majd egy relaxációs játék következett: Almát szedj, ügyesedj. Ez nagyon tetszett a gyerekeknek. Majd elérkezett hozzájuk Boldog Dóra, akit köszöntöttek öleléssel, puszival, majd beszélgettek kicsit. A beszélgetés során kitértünk arra, hogy ki miben gondolja magát ügyesnek, ezekhez képeket is kiraktam. A gyerekek sokféle dolgot mondtak: „Én ügyes szoktam lenni otthon, mert segítek anyának a főzésben”. „Én rajzolásban vagyok ügyes”, „Szerintem én szépen tudok énekelni”. „Én ügyesen elpakolom a játékokat.”, „Én megtanultam cipőt kötni, úgyhogy én abban vagyok ügyes.”, „Én pedig tudok biciklizni”. Sorban elmondták a gyerekek. Aki bizonytalanabb volt, annak segítettek a társai. Majd egy mese következett: Bezzeg Andrea Tódi törpe varázsszemüvege című mese. Figyelmesen hallgatták a gyerekek. Majd mindenki elkészíthette a saját varázsszemüvegét. Sokféle eszközt, anyagot ajánlottam fel nekik, így kreatívabbnál kreatívabb megoldásokkal készültek el a szemüvegek. Amíg megszáradtak a munkák, körbeadtam egy tükröt, amibe ha belenéztek, mondani kellett külső vagy akár belső tulajdonságot magukról: pl. „Szép a szemem”, „Tetszik a hajam”. A tükörjáték után Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játék következett. Egy gyermek mondott egy szomorú dolgot, egy másik pedig kigondolta, hogyan lehetne segíteni neki. Ezt a játékot nagyon élvezték. Sok ötlet született egy-egy szomorú dologra, problémahelyzetre, egymásnak is segítettek. A foglalkozás végén felragasztották az optimizmus jelét a lépcsőfokra.
Az optimizmus gyakorlása
Érdekes módon ezt a témát sokkal könnyebben fel tudtam dolgozni az 5.-es osztályomban, mint a hálát. Egy pohár félig teli poharat vittem be, aminek a megnevezésében fel sem merült náluk a pesszimista mondat, hogy: „A pohár félig üres.” Végig az optimizmus sugárzott a gyerekekről. Szívesen oldották meg a munkafüzetben található betűrejtvényeket, amelyekből optimista mondatokat kaptunk. A lakatlan sziget című olvasmány elolvasása után azonnal megfogalmazták a varázsmondatot: „Minden rosszban van valami jó.” Nagyon lelkesen vágták ki a szemüveget, aminek egyik oldalán keresztül mondatokat optimistán fejeztünk be, majd megfordítva kipróbáltuk ugyanezeket a mondatokat pesszimistán befejezni. Kipróbáltuk óra végén a meditációt is, ezt is nagyon élvezték. Az óra végére remekül megértették, hogy egy szituációt hogyan lehet mindig a lehető legpozitívabban megközelíteni, és hogy ez csupán csak rajtunk áll, mi döntjük el.
Októberi Boldogóránk központi témája az optimizmus gyakorlása volt, amelyet a természeten és az iskolakert élményein keresztül éltünk meg. Célom az volt, hogy a gyerekek felismerjék: a természet körforgása a remény, a hit és az újrakezdés örök példája.
A foglalkozás során megfigyeltük, hogyan készülődik a kert a télre, és közben arról beszélgettünk, hogy bár a fák elveszítik leveleiket, bennük már ott rejlik a tavasz ígérete. A gyerekek megérintettek, átöleltek egy-egy fát vagy bokrot, majd megfogalmazták, mit üzenhet nekik a jövőről – például: „Tavasszal új levelem nő!” Ezután mindannyian lerajzolták a saját „optimista fájukat”: egy levél nélküli, mosolygós fát, amely bizakodva tekint a jövőbe, tudva, hogy tavasszal újra rügyet bont, levelet hajt és gyümölcsöt hoz.A hangulatot különlegessé tette, hogy meghallgattuk Petőfi Sándor „Itt van az ősz, itt van újra” című versének megzenésített változatát, https://www.youtube.com/watch?v=kTYTvbMFEdg&list=RDkTYTvbMFEdg&start_radio=1 amelyet együtt is elénekeltünk. A dal hangulata és üzenete tökéletesen kapcsolódott a kert üzenetéhez: a változás természetes, és minden elmúlásban ott rejlik az új kezdet reménye. A foglalkozás végén „kincsvadászatra” indultunk a kertben, ahol mindenki három apró szépséget keresett – színes levelet, virágot, vagy termést A megtalált kincseket közösen szív alakban raktuk ki a földre. A feladat azt szolgálta, hogy ott is meglássuk a szépet, ahol nem mindig sikerül, csak figyelmes szem és nyitott szív kell hozzá.
Ez az októberi Boldogóra élményekben és tartalomban is gazdag volt. A természet közelsége, a közös éneklés és az alkotás öröme segítette a gyerekeket abban, hogy megtapasztalják: az optimizmus nem más, mint hinni abban, hogy a rossz napok után mindig eljön a fény.
Ebben a hónapban az optimizmus gyakorlása volt a Boldogságóra központi témája. Az osztállyal a biológia tananyagba ágyazva igyekeztünk kreatívan feldolgozni a témát. A környezetvédelemhez kapcsolódóan előtérbe került a klímaválság kérdése, mely sokakból szorongást és kellemetlen érzéseket válthat ki. Elsőként megoldottunk egy korábban általam létrehozott WordWall feladatot a témához kapcsolódóan, majd a táblára összegyűjtöttük, hogy mi az, ami a diákokban a klímaválsággal kapcsolatban negatív érzéseket kelt. Ezt követően az optimizmust gyakorolva próbáltunk akár kreatív megoldási javaslatokat összegyűjteni. Hogyan tudunk pozitívak maradni a klímaválsághoz kapcsolódóan? Erre a kérdésre kerestük közösen a választ, végül egy nagy plakáton is megfogalmaztuk szöveggel és rajzzal is a gondolatainkat. Élőhelyvédelem, a szemetelés és a légszennyezés megszüntetése mellett kreatív gondolatként megjelent a Földről való elköltözés, vagy a Föld speciális védőburokkal történő beburkolása is. A lényeg azonban az volt, hogy a diákok érzékeljék, ha optimistán állunk a problémákhoz, sokkal könnyebb kreatív megoldási javaslatokat, lehetőségeket és reményt találni. A plakátot kihelyezzük majd az osztályban, vagy a biológia tanteremben is, hogy mindig jusson eszünkbe van, lehet megoldás erre a problémára is.
Október hónap Boldogságóra témája Az optimizmus volt.
Első feladatkén pesszimista mondatokat mondtak a gyerekek és azt kellett optimista mondattá alakítani.
Kérdéskártyák segítségével jártuk körbe ki mit gondol, hogyan érez az optimizmussal kapcsolatban.
A tanóra vége fele mindenki egy pozitív szót mondott magáról és egy társáról.
Majd elkészítettük a kis „ölelős manónkat”! Majd a tanóra legvégén egy közös öleléssel köszöntünk el egymástól a szünetre!
A gyerekekkel a mai nap, a szőnyegen körbeüléskor a reményről és az optimizmusról beszélgettünk.
Mi az a remény?
A remény olyan, mint egy apró, csillogó fény a szívedben, ami azt suttogja: „A jó dolgok még előttünk állnak!”
Akkor érezzük, amikor nagyon szeretnénk, hogy valami jó dolog történjen, és hiszünk benne, hogy valóra válhat.
Például: reméled, hogy holnap sütni fog a nap, hogy együtt játszhassatok a barátoddal. A remény arra ösztönöz, hogy higgyél és készülj a jó dolgokra.
Mi az optimizmus?
Az optimizmus az, amikor a dolgok napos oldalát nézed.
Az optimista emberek a nehézségekben is meglátják a jót.
Például: ha elered az eső, és nem tudsz kint játszani, egy optimista azt mondja: „Sebaj, most tudok építeni egy szuper sátrat a nappaliban!”
Majd alvás időben, mit súg a „varázs”párnámat játszottunk.
Van nekem egy varázspárnám. Ha elmondod egy kellemetlenséged, problémád, az megsúgja a megoldást. Megmutatom, hogy megy ez. Tartsuk magunk elé a párnát és mondjuk el neki a bajunkat: „Nem találtam ma reggel a kedvenc karkötőmet. Mit gondolsz, párna?” Most a fülemhez teszem, hogy halljam, mit súg: „A szekrény alatt nézd meg, vagy kérdezd meg a kislányod!” Ezután a gyerekek jönnek. Elmondják egy problémájukat, és megoldást keresnek hozzá. Ha nehezen megy, odamehetünk melléjük, és a párnán keresztül a fülükbe suttoghatjuk a reményt adó magyarázatot.
Októberben a boldogságóráink témája az optimizmus gyakorlása volt. Arról beszélgettünk, hogyan lehet a nehéz helyzetekben is észrevenni valami jót – hiszen az optimizmus nem más, mint a remény és a pozitív gondolkodás képessége.
A témát egy kedves, tanulságos mesével kezdtük: „Az oroszlán és a kisegér” történetét néztük meg. A gyerekekkel megbeszéltük, hogyan segítette egymást a két állat, és mit tanulhatunk tőlük a jóságról, kitartásról és arról, hogy soha ne adjuk fel a reményt – még akkor sem, ha valami először lehetetlennek tűnik.
Egy másik alkalommal mindenki elkészítette a saját „optimista-szemüvegét” – egy különleges rajzot, amelybe belerajzolták, mi volt az utóbbi időben olyan helyzet, ami először rossznak indult, de végül valami jó is született belőle: volt, aki elázott az esőben, de közben gyönyörű szivárványt látott, másnak eltört a játéka, de együtt megjavították a barátaival.
A hónap során ellátogattunk a könyvtárba is, ahol egy izgalmas keresőjáték várt ránk: a polcok között elrejtett kártyákat kellett megtalálni. A kártyákon rövid, derűs üzenetek és kedves feladatok, rajzok voltak, például:
„Mosolyogj valakire, és figyeld meg, mi történik!”
„Gondolj egy dologra, amiért ma hálás vagy!”
„Keresd meg egy mesében a legbátrabb vagy legkedvesebb szereplőt!”
Így a játék nemcsak izgalmas volt, hanem segített abban is, hogy a gyerekek észrevegyék, mennyi apró öröm és jóság vesz minket körül, ha optimista szemmel nézünk a világra.
A gyerekek megtanulták, hogy az optimizmus nem azt jelenti, hogy minden tökéletes – hanem azt, hogy mindenben meg tudjuk találni a jót, ha elég nyitott szemmel és szívvel nézünk a világra.
A foglalkozás Bagdy Emőke relaxációs gyakorlatával kezdtük. Szomorú Szilárd és Boldog Bianka smileval erősítettük meg, hogy mikor is vagyunk szomorúak és mikor is vagyunk vidámak, mikor milyen formát vesz fel az arcunk, mimikánk. A játék nagyon humorosra sikerült, hiszen ahhoz, hogy mit szükséges tenni, hogy a szomorú, elkeseredett emberből vidámat varázsoljunk, az a gyermekek körében egy-egy arcforma felvételével valósult meg, amelyen mindenki nagyokat mosolygott, hisz vicces volt. Meghallgathatták Tódi törpe varázsszemüvege meséjét, amely után több nagycsoportos korú gyermek is képes volt megfogalmazni, hogy mi is a tanulsága a mesének. A mesét követve mi is felvettük a képzeletbeli varázsszemüveget és elmondtuk egymás után, hogy mi a mai napon és pont ebben a percben minek is örülünk, i is tesz minket boldoggá. érdekes megfogalmazások jöttek, volt kisgyermek aki az anyukája okozza a legnagyobb örömet, míg az ablakon való kinézését követve a szép őszi fák látványa okozott örömet, míg valakinek a finom gyümölcs megnevezése….stb. Ha már a szép őszi fa látványa is örömet okozott, így elkészítettük a mi közös fánkat és arra felhelyezésre került a gyermekek által megfogalmazott örömforrás. Nagyon gazdag fánk lett, hisz rengeteg minden került fel a tetejébe.
A tavaszi szünet előtti utolsó tanítási napon az első ès második osztályosoknak boldogságórát tartottunk népszerűsítve ezzel a programot. Az alsós tanítók is részt vettek. A kicsik élvezték az órák minden percét. Elkészítettük a logót is, amelyet hazavitettek.
Megtartottuk az optimizmus témakörben az órát, amelyhez csatoltam óravázlatot is. Nagyon tevékenyek és aktívak voltak a gyerekek. Egyre jobban élvezik az órákat. Megnyílnak, kommunikálnak. A hálafalra sorra kerülnek fel a kis üzenetek.