Csoportunk ebben a hónapban is örömmel várta a boldogságórát, melynek során feldolgoztuk az optimizmus fogalmát. A gyermekek vidáman tekintettek bele az optimizmus képzeletbeli varázsszemüvegébe.
Az optimizmus gyakorlása
Ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskola
Ebben a hónapban jó nagy adag optimizmusra volt szüksége gyermeknek, felnőttnek egyaránt.
Betegség, fáradtság, rengeteg program, felmérők, az időjárás váratlan fordulatai állítottak akadályokat elénk.
Jól jött ezért az optimista esernyő, aminek nem csak a készítése során, hanem azt megelőzően, az optimista szavak, mondatok gyűjtésekor is nagyon lelkesek voltak a gyerekek.
Amikor pedig ajándékként megnézhették az Ajándék című animációs filmet, élmény volt látni az arcukat!!!!
Ahogyan változtak az érzelmeik: a szánalom, a harag, majd a döbbenet, végül az öröm….
Alig akartak kimenni a szünetben az udvarra, annyi hozzáfűznivalójuk volt!!!!!
Ebben a hónapban az optimizmus gyakorlása volt a fő feladatunk. A lehető legtöbb dologban találni valami jót, ami segít az akadályok leküzdésében. Az ajánlott feladatok közül, mi a Süni csoportban, az „Optimista esernyőt” ötvöztük az „Átváltozás” feladatával.
A gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy gyűjtsenek az óvoda udvarán olyan színű, formájú faleveleket, amelyek a legjobban tetszenek nekik. Gondoljanak arra, hogy milyen sok élménynek voltak szemtanúi ezek a fák és a róluk lehullott levelek a „rövidke” életük során pl: a sok-sok játék, hangos kacagás, az olykor-olykor előforduló konfliktusok, viták, kisebb sérülések, esetleges sírás, a vetélkedők, versengések, zenés-táncos tevékenységek során. S habár most ezek a falevelek lehullottak, mégis magukban hordozzák mindazokat az emlékeket, amit együtt éltünk át, legyen az pozitív vagy negatív élmény.
Megköszöntük ezeknek a fáknak és leveleiknek az élményeket, azután pedig mindenki a saját levelét, (és ezzel együtt a számára fontos, emlékezetes élményét) ráhelyezhette a közös esernyőnkre. A szép élményeknek együtt örültünk, a szomorú emlékekben (mert hát olyan is akadt) megpróbáltunk valami pozitív tapasztalatot is keresni, felidézni. A falevelek gyűjtése közben ismételgettük a Csepp, csepp, csepereg című mondókát és többször meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt. Megbeszéltük, hogy az így elkészült esernyőnk ad erőt, kitartást ahhoz, hogy amikor a természet újjáéled és új levelecskék figyelik minden lépésünket, mi is majd azokra a jó dolgokra emlékezzünk, amik erősebbé, okosabbá nyitottabbá tettek minket.
A hónap témájának feldolgozására sok alkalmunk adódott októberben. Nagycsoportosainkkal készültük egy fellépésre, melynek során az időseket köszöntöttük és a hosszú, nehezebb nyelvezetű vers megtanulása nagy kihívás volt óvodásaink számára, akik nagyon ügyesen el tudták sajátítani a verset, és nagyon büszkék lehettünk rájuk az előadáson, hiszen mosolyogva léptek fel a színpadra.
Ezt követően a Tökfesztiválra készültünk, ahol intézményünk szokásait ápolva egy tűztáncot adtunk elő a nagyközönségnek.
Tököt is faragtunk együtt illetve ezen a héten a hímzést is kipróbáltuk, ami új technika volt számukra. Sokszor ütköztek akadályba a fonal összegabalyodásakor, de megtanultuk közben az alábbi három gondolatot: „Mindenre van megoldás!”, „Soha nem szabad feladni!”, „Mindig türelmesnek és kitartónak kell lenni!”.
A gyerekek a sok megpróbáltatás után büszkén, mosolyogva meséltek a nehézségekről és a sok sikerélményről. Bízunk benne, hogy sok lelkes, kitartó optimista iskolás lesz majd nagycsoportosainkból.
Martin E. P. Seligman szerint az optimizmus tanítható és tanulható. Ezért is tartom fontosnak pedagógusként, hogy foglalkozzunk a témával az iskolában, s igyekezzünk a gyerekekben kialakítani egy optimista életszemléletet. Az optimizmus gyakorlásának feldolgozása során a gyerekek nagyon jól érezték magukat, sokat beszélgettünk, játszottunk és nevettünk is közbe.
Ebben a hónapban a tanulókkal együtt választottunk egy kész kendőt, amit kineveztünk „varázskendő”-nek. A varázsereje abban rejlik, hogy akit ezzel betakarnak, más szemmel látja a világot: a kendőn át nézve a rossz dolgok megváltoznak, és már nem lesznek olyan félelmetesek számunkra. A varázslat a kendő segítségével történik, mégpedig úgy, hogy a pesszimista, rossz dolgokról alkotott véleményünk át tud alakulni optimistává.
Kipróbáltuk, működik. A kendő a megoldás keresésére tanít.
Hálás vagyok, hogy diákjaimmal gyakorolhatjuk ezt a technikát: a rossz dolgokat – jó gondolatokká tehetjük. A kendő tehát: az életre tanít.
A november havi témánk megvalósításához az optimista esernyő című feladatot választottam. Sikeresen összekapcsoltuk rajz órai tevékenységgel. Az esernyős kislányt beillesztettük egy őszi tájkép rajzába. A gyerekek élvezték a feladatot, és szívesen készítették el.
Az optimista-pesszimista szavak jelentését és tartalmát gyorsan megértették mindennapi példákon keresztül. Bizonyos élethelyzeteket mutattam be először pesszimista felfogásban, majd átváltottam optimistává. A gyerekek nagyon viccesnek találták azbelőadásomat, mivel erősen eltúloztam a könnyebb megértés érdekében. Ők is nagyszerű példákat tudtak bemutatni.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Bojti Tagóvoda
A havi Boldogságóránk elején meghallgattuk a hónap dalát, majd megtanultuk közösen a Csepp, csepp, csepereg kezdetű mondókát, mely nagyon tettszett a gyerekeknek, így könnyen megtanulták, és vidáman mondogatták egész héten.
Ezután a szőnyegen alakítottunk egy kis zenekart, először a kezünk és lábunk segítségével igyekeztünk imitálni a trópusi eső hangját, majd mikor ez a mozdulatsor már nagyon jól ment, zenekart is alakítottunk. Az óvodai esőcsináló, és tenger morajlása hangszereink segítségével varázsoltunk esőt.
Mivel az eső tócsával is jár, „élő” tócsákon igyekeztünk átkelni, ami nagy bátorságot, és mély bizalmi kapcsolatot igényelt mind a tócsát alkotó, mind a tócsát átlépő gyerekek részéről.
A foglalkozás legkedveltebb játéka az esernyős célbadobó, amely ha többszöri próbálkozásra is, de végül minden gyermeknek szuperul sikerült. Itt mindenki elmondhatta az esővel kapcsolatos élményeit: szereti e az esőt, az esernyőt stb.
Hangulati lezárásként minden gyerek elkészítette a maga esernyős képét, miközben többször is meghallgattuk az Alma Együttes : Zivatar lány című dalát. A végén gyönyörű esernyős alkotások születtek.
Bp. I. Kerületi Kosztolányi Dezső Gimnázium
Októberben szűkösek a lehetőségeink boldogságórát tartani, mivel ez mindig osztályfőnöki óra keretében történik. Nálunk ugyanakkor a megemlékezések is osztályfőnöki órán zajlanak, így a három órából kettő máris foglalt volt. Nem szerettem volna csak produktum hangsúlyos órát tartani, hiszen akkor a lényeg veszhet el, nem tudunk beszélni az aktuális témáról. A harmadik osztályfőnöki órán arra kértem a gyerekeket, hogy mindenki fogalmazza meg egy papíron, hogy milyen negatív dolog történt vele az elmúlt héten. Ezeket összekeverve kiosztottam, és egyenként felolvasva megpróbáltuk átfordítani pozitívummá. A közvetlen beszélgetős, őszinte hangulatot bizonyítja, hogy kérdeztem: én is írjak-e és egyértelműen jó néven vették, hogy én is megosztom a nehézségeimet, még így is, hogy konkrétan nem derülki, hogy melyik papír kié. Olyan jó beszélgetés alakult ki, hogy nem is jutottunk a végére, kicsengettek. A maradék papírokat elkértem, és szünet után visszatérünk rá.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
Október hónapban az optimista szemlélet előnyeiről, hozadékairól beszélgettünk a gyerekekkel és mi óvó nénik egymás között is. Kis óvodásaink nagy örömmel és lelkesedéssel festegették, díszítették az előre kivágott esernyő formákat, sok-sok szép egyéni esernyőcske született a szorgos kis vidám kezek nyomán. Közben egyre nagyobb lelkesedéssel és átéléssel mondogattuk a gombás versikét is. Mivel abban maradtunk, hogy bizony mindenki szeretne egy igazi, vidám nagy esernyőt a feje fölé, hogy óvjon-védjen bennünket a szomorú gondolatoktól és félelmeinktől, így készítettünk egy óriási, igen vidám optimista esernyőt is, ami alá befért a sok-sok kis apró esernyő. Saját mondókát is költöttünk:
Csíkos-pöttyös esernyő,
védj meg minket mindentől!
Ha szomorú vagy kiskomám,
állj alá és kacagj rám!