Egymás felvidítása szuperül sikerült grimaszokkal, sok nevetéssel. A szebben látó mondókát gyorsan megtanultuk és máris szebben láttuk a világot. A varázsszemüvegek igazán egyedire sikerültek, kitartóan színesítették őket.
Az optimizmus gyakorlása
Optimista vagyok, ha a projektoktatásról van szó. Hiszen ez egy olyan lehetőség a pedagógusok számára, mellyel a mai kor gyerekei számára is érdekessé, izgalmassá teszi az oktatást. A tanév során több projektet is megvalósítunk, most már nem csak a saját osztályommal, hanem az egész alsó tagozattal. S hogy mások is megtapasztalják ennek izgalmát, megmutathassuk a projektek során elkészült fejlesztő játékokat, ötleteket, folytatjuk az előző években nagy sikert aratott „Folyosóprojekteket”, ami: tematikus program az alsó tagozaton. A tanév során négy alkalommal (ősszel, télen, tavasszal, nyáron) bemutatót tartunk az alsós osztályokban folyó aktuális projekt megvalósulásáról (folyosó berendezése, megnyitó, fejlesztő játékok bemutatása, eszközök kipróbálása, kincskeresés, beszámoló tematikus napok…) A programban az egész alsó tagozat részt vesz, a négy évszakot felosztjuk az osztályok közt. A Boldogságóra pedig egy egész évet átfogó projektünk, ami szintén helyet kap a bemutatókon, hiszen már régóta arra törekszem, hogy beillesszem a gyerekek mindennapjaiba. Az optimizmust összekapcsoltuk az őszi bemutatóval. Könnyű optimistának lenni a gyönyörű, színes erdőben, kapcsolódni a természethez. Az első projektünk: „Hallgatag erdő” elnevezésű. (Gryllus Vilmos Dala után). Az osztálykiránduláson gyűjtött kincseket felhasználva folyt a „munka” minden tanórán. Különleges élmény volt látni a gyerekek arcát, ahogy megérintették a szarvas agancsát, vagy belenézhettek a távcsőbe. Kitűnően használtuk még mozgásfejlesztésen is.
Szerettük az októbert!
Orosháza Városi Önkormányzat Napközi Otthonos Óvodája, Uzsoki utcai telephely
A gyerekekkel megismerkedtünk az optimizmus gyakorlásával.
Megbeszéltük, beszélgettünk róla, mi is az optimizmus. Miért fontos.
Elkészítette mindenki a Varázsgömbjét. Mindenki elmondta mire vágyik a legjobban. És ezeket bele is rajzolták a gömbbe.
Októberben az optimizmus gyakorlásával foglalkoztunk. A hónapban több alkalommal is tettünk sétákat városunkban, sikerült olyan helyet is felfedeznünk, melyet a gyermekek nem ismertek. A park szomorú különlegessége a múltja: gyermekkoromban rendszeresen nagy élet jellemezte, gyermekek játékától, nevetésétől volt hangos. Mára sajnos egy csendes, magányos park lett. Örülök, hogy a gyermekek megismerték, hátha újra felfedezik a családjukkal, barátaikkal. A „Még nem” kövek feladat megvalósítása során nemcsak kövekre bukkantunk, hanem sok más érdekes dologra. Összegyűjtöttük, ki mivel nem tud még egyedül megbirkózni. Beszélgettünk a „Nem szeretem” feladatokról és a kérdéskártyák segítségével tisztáztuk a remény, kitartás, optimizmus, szorgalom fogalmát. Nagyon különlegesként hatott Úgysemegy és Debizony manók története is. A Hegylégzést leginkább testnevelés órák végén levezetésként alkalmaztuk. Építettünk akadálypályát, amin gyengénlátókként/vakokként haladtunk át, de mindig velünk volt egy segítő társ. Érdekes volt megtapasztalni a gyermekek közti bizalmat. Az Állatok Világnapja alkalmából nemcsak a kisfilmet tekintettük meg, hanem vetélkedőt is rendeztünk. A legkedvesebb az Origami Világnapja alkalmából készített ölelős figurák elkészítése volt. Bízom benne, hogy idén is sikerült közelebb hoznom a gyermekeket az optimista gondolkodásmódhoz.
Katalin Andrea dr. Balogné Dévai
Az október havi boldogságóra témája az optimizmus gyakorlása volt.
A téma feldolgozását egy rövid sétával és beszélgetéssel kezdtük. Iskolánk udvarán, az óvodások egy szép „őszi termés-asztal kiállítást” készítettek, amelyet meglátogattunk, megfogtuk, megnéztük, és megillatoltuk a gyümölcsöket, lekvárokat és megbeszéltük mennyi munka, fáradozás eredménye ez a sok szép termés, a vetőmag elvetésétől, a kévébe kötött gabonáig, az üvegekben látható lekvárok, vagy az illatos gyümölcsök látványáig. Megbeszéltük, hogy mekkora bizakodás, milyen nagy optimizmus kell ahhoz, hogy a magot vető ember, sok és fáradságos munkát fordítson bele, annak a kicsiny magnak az elvetésébe és gondozásába.
A megbeszéltek elmélyítésére, a foglalkozás folytatásaként, mi is a magvető ember optimizmusával, kooperatív csoportfeladatban, a téli tankonyhai alkalmakra, mini fűszerkertet készítettünk. Újrahasznosított műanyag cserepekbe vetettek a tanulók petrezselymet, kaprot, metélőhagymát, majoránnát, és lestyánt. Ültettek a csoportok citromfüvet és mentát is. A fűszerkertre, egyedi cimkéket is készítettek a tanulók, hogy könnyebben tudjuk figyelni, melyik fűszernövény kel ki legelőször.
A foglalkozás végén a tanulók kérésére többször meghallgattuk az „optimista gyerek vagyok” kezdetű dalt, amire vidáman énekeltek és táncoltak a gyerekek.
Az optimizmus gyakorlását október 15.-én az ölelés világnapján tartottuk az 1. osztályban. Aki jól érzi magát annak ez a gesztus természetes. Így az osztálytársak reggel örömmel ölelték meg egymást a napot pedig egy nagy csoportos öleléssel zártuk.
Ezt a tevékenységet Boldog Dóra megjelenése indította be. Egyszerű kis bábjáték során felvidította Kék szemű Mackót, aki sokat szomorkodott. Együtt énekeltek és táncoltak, megtáncoltatták a gyerekeket is (Bagdi Bella Ha boldog vagy kezdetű dalára). Aztán segítségükkel különböző arckifejezéseket ábrázoló emojikat válogattunk, rendezgettünk. Gesztenyékből óriási mosolygós arcot raktunk ki. Majd minden gyermek elkészítette a maga varázsszemüvegét, amely abban segített neki, hogy még színesebbnek láthassa a világot és mindenben megláthassa a jót.
A gyerekekkel nagyon jó hangulatban kezdtük a foglalkozást, Boldog Dóra is táncolt, hiszen „Ha jó a kedved üsd a tenyered” mozgásos dalt énekeltük, táncoltuk el. Majd „szerető falevelek” voltunk és egymásnak adtuk át a falevelet , akivel a legjobban érezzük magunkat. Aztán „Rongybabák”-ként feküdtünk le a szőnyegre és újból táncoltunk Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok dalára. Ezt a jó hangulatot tovább véve játszottunk egyet. A feladat a képeket a megfelelő smile alá kellett tenni. Megbeszéltük, hogy mi mindannyian nagyon ügyesek és boldogok vagyunk, hisz mindent megtudunk tenni, ha kitartóak vagyunk akkor, minden akadályt le tudunk győzni és mind e közben mindenben megtalálhatjuk a jót. Mesénk a Az aranyos tarajos kiskakas volt, amelyet megbeszéltünk. Utána egy akadálypálya várt ránk, amelynek a teljesítése után a mosolygos smile volt a jutalmunk. Miután kiszíneztük még táncoltunk a végén, illetve a zene elhalkulásával akit a legjobban szeretünk megöleljük.
A szülőknek elkészítettük az értékeink fáját, amit a faliújságra ki is raktuk.
OPTIMIZMUS
Az október hónap témája az optimizmus volt.
A foglalkozást A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom, domborítok mint a cica, házba bújok mint a csiga relaxációs gyakorlattal kezdtük
A témát a Szomorú Szilárd – Boldog Blanka játékkal vezettem be. Két csoportra osztva a gyerekeket, igyekeztünk az éppen aktuális szomorú csapatot megnevettetni.
A Tódi törpe varázsszemüvege mesét érdeklődve hallgatták. Ezt követően mi is elkészítettük az optimista szemüvegünket. A szemüvegek színezése, díszítése közben meghallgattuk a Pozitív mondóka c. dalt, majd Tódi törpe mondókáját mondogattuk.
A beszélgetést követő szituációs játékban szemüvegünket felvéve már máshogy láttuk a nehézségeket, és megtaláltuk a jó hozzáállást.
Minden gyermek kapott egy mosolygós (optimista) és egy borulátó, szomorú arcot ábrázoló emojit. Ezek felemelésével kellett jelezniük, hogy a példamondatokban szereplő gyerekek optimisták vagy pesszimisták. A játék végén felvettük az optimista szemüvegünket és a pesszimista hozzáállásokat átértékeltük, optimista szemléletűvé alakítottuk át.
A foglalkozást egy mozgásos szobor játékkal zártuk le. A zene megállításakor magasba emeltem a mosolygós/szomorú arcot, ennek megfelelő szoborrá kellett változniuk.
Boldogságóra októberben – az optimizmus gyakorlása
Az októberi boldogságóránk középpontjában az optimizmus állt. Egész hónapban arra figyeltünk, hogyan tudjuk a mindennapokban észrevenni a jót, örülni az apró dolgoknak, és pozitívan tekinteni a világra. Számos élmény és program segített abban, hogy a gyerekek megtapasztalják: az optimista szemlélet nemcsak jobb kedvet ad, hanem közelebb hoz bennünket egymáshoz és a természethez is.
Pékséglátogatás a kenyér világnapján
A kenyér világnapja alkalmából ellátogattunk egy közeli pékségbe, ahol testközelből láthattuk, hogyan készül a mindennapi kenyerünk. A gyerekek érdeklődve figyelték a dagasztás, kelesztés és sütés folyamatát, s közben megtanultuk, milyen sok munka és szeretet van egy friss cipó mögött. A finom illatok és a frissen sült kenyér kóstolása mindenkit jókedvre derített!
Látogatás a könyvtárban
A hónap során a könyvtárba is ellátogattunk, ahol mesékkel, történetekkel és sok nevetéssel telt az idő. A gyerekek felfedezhették, hogy az olvasás nemcsak tanít, hanem segít más szemmel nézni a világot – észrevenni a szépet, a jót és a reményt még a nehezebb napokon is.
Állatok világnapja – kutyabemutató
Az állatok világnapját egy különleges kutyabemutatóval ünnepeltük. A gyerekek megismerkedtek a felelős állattartás fontosságával, megfigyelhették, milyen ügyesek és okosak lehetnek a kutyák, és persze rengeteget simogatták is őket. A közös élmény öröme mindenkit mosolyra fakasztott.
Őszi természet – megfigyelések és kísérletezések
Az október a természetben is számos csodát tartogatott. Sok időt töltöttünk a szabadban, ahol megfigyeltük az ősz jellegzetességeit: a színesedő leveleket, a hűvösebb reggeleket, a lehulló terméseket. Készítettünk levélcsokrokat, játszottunk levélesőt, és apró kísérletekkel is felfedeztük, hogyan változik a természet ebben az időszakban. A gyerekek lelkesedése, kíváncsisága és optimizmusa minden napot szebbé tett.
Októberben megtanultuk, hogy az optimizmus nem más, mint a jóra való ráhangolódás – legyen szó egy illatos kenyérről, egy kedves meséről, egy vidám kutyáról vagy az őszi természet színeiről. Ezek az apró, mégis különleges pillanatok segítenek boldogabbá tenni a mindennapjainkat.