BESZÁMOLÓ OKTÓBER – OPTIMIZMUS

Az optimizmus hatása az életünkre
Nagy öröm számomra, hogy két csoportnak, a saját 9. F. AJTP és az önismereti csoportomnak 10. F AJTP tarthatok rendszeresen Boldogságórákat. A saját csoportomban minden nap nyílik alkalmam az adott témával foglalkozni akárcsak 20-30 percben is. A boldogságórákat ebben a hónapban az optimizmus témában tartottam. Azonban a célom az, hogy minél több gyermeket bevonjak a Kollégiumban a Boldogságóra programba. Erre kiváló alaklom az ügyelet, ahol sok gyermeket megszólíthatok. Így nem csak a saját csoportommal fejtettünk rejtvényt, festettünk köveket, optimista – pesszimista párosító kártyákat raktunk ki, meséltünk, hanem több más csoportból való gyerekekkel is kapcsolatba kerültem. Sikerült megvalósítani a csoportom segítségével az őszi hangulatú optimista Boldogság sarkot. Ez a hely a kollégiumunk földszinti központi aulájában van, ahol a falon lévő plakáton optimista üzenet olvashatnak a gyerekek. Az asztalon lévő kosárból mindenki húzhat magának egy napindító optimista üzenetet. Az asztalra még helyeztem el más útravaló szöveget is a gyerekeknek, amit olvashatnak, magukkal vihetnek. Örömmel láttam, hogy az emeleti faliújságra is került ki a szövegekből. Nem csak a gyerekektől, de a felnőttektől, kollégáktól, karbantartó és takarító társaktól is érkezett több pozitív visszajelzés, hogy milyen jó úgy kezdeni a napot, a munkát, hogy húznak egy idézetet.
Az AJTP- s Program hétvégénk alkalmából a csoportommal kiváló lehetőségünk nyílott a Boldogságóra programban lévő októberi téma – Az Optimizmus – kihívásait teljesíteni.
A lelki egészség napja alkalmából megnéztük közösen „A jövő kezdete” című filmet.
A világ Gyalogló (Hó) Napja alkalmából október 11-én 13 km-t tettünk meg. Megnéztük, megismerhettük Kisbajom nevezetességeit, sétáltunk az erdőben. Gombákat, gyógynövényeket kerestünk. Csodáltuk a tájat, a települést és közben gyakoroltuk a kitartást, az összetartozást és az optimizmust.
Az állatok világnapjához is kapcsolódott a hétvégénk. Kisbajomban az Élő Pajtában megismerhettük a gondos és szerető állattartást. Simogattuk, etettük a sok féle állatokat.
Október 12-én a kaposvári Szabadulószobában gyakoroltuk az optimizmus erősségét.

Október 15-én volt a Kollégiumunkban a Szüreti bál. Ez a legnagyobb program, mulatság az évben, ahol az új kollégisták csoportonként egy produkcióval mutatkoznak be minden diák és nevelő előtt. A végzős diákok pedig táncolnak magyar illetve cigány táncot. Az „alattunk” lévő kicsi AJTP-és csoportot meglátogattuk a fellépésük előtt egy órával. Célunk, hogy bátorítsuk, bíztassuk őket, mert tudjuk, hogy mi is mennyire izgultunk tavaly az első megmérettetésünkkor. Több kosarat osztottam szét a saját gyermekeim között. Egy-egy kosárban optimista üzenetek, egy-egy kosárban cukorkák voltak. A gyerekeim mondtak pár bíztató szót a kicsiknek és kiosztották a bátorító üzeneteket és az optimista cukrokat. A csoportvezetőjük és a kicsik is nagyon örültek. Nekem különösen az esett jól, hogy az én gyermekeim milyen lelkesen mentek támogatni őket. Egyre jobban érződik a csoportomon a Boldogságórák hatása.

Óráim tartalma, amit a saját és az önismereti csoportommal teljesen, több gyermekkel pedig részleteiben tudtam megvalósítani:

A boldogságórákat mindig a gyermekek köszöntésével kezdem. Kifejezem az örömömet, hogy újra együtt lehetünk és hogy én már mennyire vártam a találkozást.
Az órára való rá hangolódás képpen mindig egy idézettel folytatom az órát. Például:
„ Az önbizalmam, ahol most tartok, nem örökség. Én raktam össze évek alatt apró darabokból. Volt benne csend, volt benne kétség, voltak benne álmatlan éjszakák. Aztán egyszer csak szembe néztem magammal. Nem lettem tökéletes, hanem egész.
Az igazi növekedés nem a rivaldafényben történik, hanem amikor senki sem néz. Amikor elengeded a szerepeket és elkezdesz valóban önmagaddá válni.
Nem mások tekintetéből születik az önismeret, hanem magunk belső mély megismeréséből.
Furcsa korban élünk. Ismerjük a távoli galaxisok bolygóit, másodpercek alatt lekövetjük a világ trendjeit, megjósoljuk, hogy mi lesz a következő nagy szenzáció. De amikor saját magunkról van szó, gyakran idegenek vagyunk önmagunk számára. Zavarba jöhetünk egyetlen egyszerű kérdéstől: Ki vagy Te, amikor senki sem lát?
Nem mások szemében várom a visszaigazolást, nem várom, hogy a világ megtapsoljon, mielőtt lépek, mert tudom, hogy a taps múlandó, az álarcok nehezek, és nem az a legveszélyesebb, ha mások nem értenek, hanem, ha én nem értem magamat. Cél: az egyénné válás.
Megtanulni úgy táncolni, hogy közben a saját ritmusodat őrzöd.
Szeretni mélyen, adni tisztán, szólni őszintén, de sosem csendesíteni el azt a hangot, ami belül szól.
Ezt kívánom Nektek.
Egy plüssöt körbeadok. „Mondd el a kisegérnek, hogy ma milyen napod volt? Milyen jó dolgok történtek Veled?” Ilyenkor csak az beszél, akinél az egérke van.
Hogy megtudják a gyerekek az óra témáját, rejtvényt osztok ki nekik. Egyéni munka. Megfejtés: Optimizmus.

Beszélgettünk az optimizmusról. Miért fontos az életünkben? Milyen hatásai lehetnek az életünkre?
A beszélgetés után felolvastam nekik az optimista Béka mesét.
Történt egyszer, hogy a békák versenyt szerveztek egymás között, melynek célja a környék legmagasabb tornyának megmászása volt. A hír gyorsan elterjedt, így a verseny reggelén nagy tömeg gyűlt össze a toronynál, hogy megnézze a látványos megmérettetést és szurkoljon a békáknak.
Ahogy elindultak a békák a torony megmászására, a tömegből egy-egy mondat hallatszott ki:
„Túl magas ez a torony!”
„ Nem fog menni nekik!”
A békák lelkesen haladtak felfelé, de egy-egy közülük hamar feladta, látva a torony elképesztő magasságát. A többiek másztak tovább kitartóan, miközben a nézelődők tömegében egyre többen kezdtek hangot adni a kételyeiknek.
„Ez leküzdhetetlen magasság!”
„Lehetetlen, hogy bármelyikük is feljusson!”
Ahogy a békák egyre feljebb és feljebb jutottak, egyre többen fáradtak el közülük és adták fel a versenyt. Már csak néhányan haladtak tovább rendületlenül, a tömeg pedig már egy emberként sóhajtozott, hogy ezek a békák túl nagy feladatra vállalkoztak. Egyikük sem fog feljutni a torony tetejére. Az addig lelkesen kitartó békák már maguk sem hitték, hogy képesek rá, és egytől egyig kimerülve, csalódottan adták fel a versenyt.
Egyetlen béka kivételével. Ő rendületlenül haladt tovább és tovább, nem foglalkozva a károgó kishitűek tömegével, egészen addig, míg fel nem jutott a torony legtetejére. A nézelődők tömege teljesen el volt képedve, hogy mégis sikerült neki. Miután a béka megkapta a győzteseknek járó jutalmat, a köré gyűlt tömegből sokan kíváncsian kérdezősködtek, hogyan volt képes erre a hihetetlen teljesítményre. Senki sem képzelte, hogy meg tudja csinálni. Várták a választ, de a győztes béka csak nem felelt semmit, mintha nem is hallotta volna, hogy hozzá beszélnek.
Ekkor derült ki, hogy valóban nem is hallotta – ugyanis süket volt.

Ezután párokba rendeződtek, ahogy olvastam a neveket. Párban beszéljék meg, amit üzent nekik ez a mese. Azután, aki akarta elmondhatta a véleményét.

Ezután mindenki elő vehette a padjából a saját párnáját és meghallgattuk Bagdi Bella kis előadását az Optimizmus erősségéről.

Csoportalakítás következett, aki amilyen cukrot húzott magának a kosárból, keresse meg az azonos cukorkás társait. Egy csoportban maximum négyen kerültek. Minden csoport kapott egy pakli pesszimista mondatot és egy pakli optimista mondatot. Feladat az volt, hogy összekellett párosítani a mondatokat. Amikor készen lettek, akkor minden csoportból egy – egy diák felolvasott egy kártyapárt. Pl: Az a baj, hogy mindig akad valami probléma. – Az a jó, hogy minden probléma megoldható valamennyire.

Az órát pedig azzal zártuk, hogy mindenki húzott egy optimista idézetet és körbe haladva, mindenki felolvasta, amit húzott.

A következő órát a gyerekek köszöntése után, képek választásával kezdtük. Hogy érzed most magad, válassz hozzá egy képet. Miért azt választottad?
Ezután mindenki elő vehette a párnáját, lehajthatta a fejét a padra és relaxációval folytattuk.

Optimista relaxáció – „Fény a szívben”
Előkészület:
Kellemes, halk háttérzene
Megkérem a diákokat:
„Most tegyétek félre minden gondolatot, zárjátok ki a külvilágot.
Ez a következő pár perc csak a nyugalomról, a békéről és arról szól, hogy új erőre kapjunk belülről.”
1. Ráhangolódás – Légzés és lelassulás
Csukd be a szemed…
Vegyél egy mély, lassú levegőt…
És fújd ki…
Érezd, ahogy minden kilégzéssel a feszültség távozik.
A vállad ellazul,
az állkapcsod kienged,
a homlokod kisimul.
Most már nem kell sehová sietni.
Csak lélegezni, lenni, érezni.
Most képzeld el, hogy a mellkasodban, a szíved mögött,
van egy apró, aranyló fény.
Eleinte halványan pislákol, mint egy gyertyaláng…
de minden lélegzeteddel erősebbé válik.
Lélegezz be – a fény növekszik.
Lélegezz ki – és a fény szétárad benned.
Ez a fény az optimizmusod,
a hited abban, hogy mindig van remény,
hogy minden nap tartogat valami jót,
még akkor is, ha néha a felhők eltakarják a napot.
Most képzeld el, hogy ez a fény lassan kitágul…
átjárja a mellkasodat,
végigfolyik a karjaidon, a tenyeredig,
majd a tested egészét betölti.
Meleg, aranyló fényben úszol.
Minden sejted mosolyog.
Ez a fény a benned élő jókedv, remény, szeretet és kíváncsiság.
• „A jó dolgok úton vannak felém.”
• „Képes vagyok meglátni a szépet, még a nehéz napokon is.”
• „A mosolyomnak ereje van.”
• „Minden kihívás tanít valamire, és erősebbé tesz.”
• „Hiszek abban, hogy a holnap új lehetőségeket hoz.”
Most képzeld el, hogy ez a fény elindul kifelé a szívedből —
eléri a körülötted ülőket is.
Mindenki fényben fürdik,
egy közös, meleg, derűs térben vagytok.
A csoportod, a kollégium, a közösség most egy nagy, ragyogó napfénykör.
Ebbe a körbe nincsen helye félelemnek, ítéletnek vagy szomorúságnak.
Itt minden fény, kedvesség és lehetőség.
Most képzeld el, hogy előtted egy ösvény húzódik.
Az út elején még puha a fény,
de ahogy rálépsz, minden lépéssel fényesebbé válik.
Az út mentén apró csodák várnak:
egy kedves mosoly, egy váratlan nevetés,
egy pillanat, amikor valaki pont jókor mond valami bátorítót.
Látod magadat ezen az úton,
könnyed, mosolygós, tele reménnyel.
Tudod, hogy bármi történjék is, benned ott a fény,
és visszatalálsz hozzá, bármikor is borul be az ég.
Mondd magadban:
„ A jó dolgok nem a véletlen művei. Én is teremthetem őket.”
„ A világ tele van lehetőséggel.”
„A fény, amit most érzek, mindig bennem van.”
„Ígérd meg magadnak, hogy erős leszel, és semmi nem zavarhatja meg a békédet.
Ígérd meg magadnak, hogy mindenkivel, akivel találkozol, az egészségről, a boldogságról és a bőségről beszélsz.
Ígérd meg magadnak, hogy minden barátoddal érezteted, hogy különlegesek.
Ígérd meg magadnak, hogy mindennek a napos oldalát nézed, és az optimizmusodat valóra váltod.
Ígérd meg magadnak, hogy mindig a legjobbat gondolod, mindig a legjobbért dolgozol, mindig a legjobbat reméled.
Ígérd meg magadnak, hogy ugyanolyan lelkesen örülsz majd mások sikerének, mint a sajátodnak.
Ígérd meg magadnak, hogy elfelejted a múlt hibáit, és a jövő ígéreteire koncentrálsz.
Ígérd meg magadnak, hogy mindig vidám arcot vágsz és mosolyogsz azokra, akikkel találkozol.
Ígérd meg magadnak, hogy annyi időt fordítasz az önfejlesztésre, hogy nem marad idő mások kritizálására.
Ígérd meg magadnak, hogy tágasabb leszel az aggodalomnál, nemesebb a haragnál, erősebb a félélemnél, és boldogabb, minthogy a probléma jelen lehessen az életedben.”
Most vegyél egy mély levegőt…
és amikor kiengeded, érezd, ahogy ez a fény finoman visszahúzódik a szíved közepébe.
Ott marad, csendben, biztonságban —
mint egy kis nap, amit bármikor újra felragyogtathatsz.
Lassan mozdítsd meg a kezed, a lábad,
és amikor készen érzed, nyisd ki a szemed.
Engedd, hogy a mosolyod megmaradjon.
Ez a mosoly a belső fényed nyoma.
És tudd:
akármilyen napod is lesz, a fény benned van. Mindig.

Kérem a gyerekeket, hogy párban beszéljék meg, hogy milyen érzések töltötték el őket, mit láttak, mit hallottak relaxáció közben?
Ezután mindenki húz egy cetlit, amin pesszimista mondat található. Sorban haladunk. Mindenki felolvassa, amit húzott és átformálja a mondatát pesszimistáról optimistává. Pl.: Az a baj, hogy esik az eső. – Az a jó, hogy felfrissül a levegő. Stb.
Az optimista kör után erősség, optimista kő festés következett, hogy ami bennük született, azt egy alkotásban ki tudják fejezni.
Optimista idézet körrel zártuk az órát.
A következő alkalommal 2025.10.20. „A döntés ára” című foglalkozást tartottam a csoportomnak a tanítási dráma módszerével.
Téma: Felelősség, szabályok, következmények, optimista kimenetel egy nehéz helyzetből
Foglalkozás célja: A csoportnyomás és a döntési helyzetek felismerése, megértése. A felelősségvállalás és a döntési következmények átgondolása. Empátia, együttműködés, kommunikáció, optimizmus fejlesztése.
Tanári szerep: Játékvezető, kerettörténet mesélő – narrátor, koordinátor

1. Megérkeztetés:
Fontosnak tartom, hogy a foglalkozásaimnak legyen egy íve, hogy valóban meg tudjanak érkezni a gyerekek ebből a zajos, ingergazdag világból és ki tudjanak kapcsolni, magukra figyelni.
A székek körben, halk zene szól, mikor a gyerekek megérkeznek. Kendővel körbe megyek, mindenkivel felveszem a szemkontaktust.
A gyermekek köszöntése, a mai nap adatainak ismertetése és a heti mottók felolvasása.
„Amíg az ember törekszik valamire, hibázik is.” (Geothe) „Megérteni annyi, mint megbocsájtani. Ami fordítva is igaz. Megbocsájtani annyi, mint megérteni.” (Kosztolányi Dezső)
Nagy – nagy szeretettel köszöntelek benneteket ezen a csodálatos napon. Nagyon örülök, hogy újra együtt lehetünk. Egy közös játékra, kikapcsolódásra, feltöltődésre szeretnélek meghívni benneteket. Hogy jól is érezzük magunkat, nagyon fontos, hogy érkezzünk is meg erre a foglakozásra, zárjunk ki mindent, ami a körön kívül történik, hogy csak ide figyeljünk, ami a körön belül zajlik. Kérlek benneteket, hogy mondjátok és csináljátok is utánam, amit én teszek.
Itt vagyok, itt vagyok – térdünkre csapunk (a gyerekek mondják és csinálják utánam amit én teszek.)
Nem előttem, nem mögöttem, nem jobb oldalt, nem bal oldalt, nem alattam, nem felettem, itt vagyok. (mutogatjuk)
Itt vagyok a fejemmel, itt vagyok a szemeimmel, itt vagyok az orrommal, itt vagyok a füleimmel, itt vagyok a kezeimmel, itt vagyok a lábaimmal, és itt vagyok a szívemmel.
… – ha a szívünk itt van, akkor valóban meg is érkeztünk erre a foglalkozásra.
Ha már megérkeztünk, legyünk hálásak, hogy ennyien együtt lehetünk, köszöntsük a szomszédunkat. Sorban haladun, fogd meg a vállát, nézz a szomszédod szemébe és mond: De jó, hogy itt vagy velünk…

2. Beszélgetőkör:
Nagy kört alkotunk. Minden második diák beljebb áll és szembefordul a társával. Igy lesz egy külső és belső körünk. Kérdéseket kapnak, és minden kérdés megbeszélésére 30 mp jut a gyerekeknek. 24-en vannak, 12 kérdés lesz. Ha lejár az idő, akkor a külső körből mindenki tovább lép egyet.
– Mi tetszett legjobban a programhétvégénkben és miért?
– Melyik állat volt a kedvenced és miért?
– Melyik volt a legfinomabb étel, amit ezen a hétvégén ettél és miért?
– Szeretsz e vonaton utazni, miért?
– Kivel érezted legjobban magad ezen a hétvégén?
– Neked milyen lenne egy álomhétvégéd?
– Melyik 9.-es produkció tetszett legjobban a szüreti bálon?
– A magyar, vagy a cigány tánc tetszett jobban, miért?
– Te melyik táncot szeretnéd táncolni, amikor majd nekünk is kell, miért?
– Szereted e a kollégiumi disco -t, miért?
– Téged mi segít, hogy feltöltődj?
– Kérlek emeld ki három erősségedet!
– Van e példaképed, ha igen, miért ő?
– Mi az, ami elégedetté tesz?

3. Energetizáló játék:
Ha már így ennyit beszélgettetek egymással , mi lenne, ha együtt elmennénk MEDVÉT VADÁSZNI? Azért erre fel kell készülni, bárhogyan nem lehet.
Nyújtózunk egy nagyot, dörzsöljétek meg a szemeiteket, hogy jobban lássatok, dörzsöljétek meg a füleiteket, hogy jobban halljatok, dörzsöljétek meg a kezeiteket, hogy az erő veletek legyen.
Vegyük fel a vadászcsizmánkat, vegyük fel a vadász mellényünket, tegyük fel a vadászkalapunkat. KÉRLEK BENNETEKET, HOGY MINDANNYIAN CSATLAKOZZATOK EHHEZ A MEDVEVADÁSZATHOZ!
Induljunk el – Térd, láb – Mindenki mondja utánam és csinálja is utánam, amit én teszek.
– Menjünk medvét vadászni! 2x
– Ni, ni, ni, hát mit látok?
– Ez egy híd, menjünk át! Si si si
– Átértünk, hát menjünk tovább!
– Menjünk medvét vadászni! 2x
– Ni, ni, ni, hát mit látok?
– Ez egy mocsár, hát menjünk át! Cupp, cupp, cupp
– Átértünk, hát menjünk tovább!
– Menjünk medvét vadászni! 2x
– Ni, ni, ni, hát mit látok?
– Ez egy hegy, másszunk fel! Si, si, si
– Felértünk, hát nézzünk szét!
– Szétnéztünk, hát menjünk tovább!
– Ni, ni, ni, hát mit látok?
– Ez egy barlang. Menjünk be! Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja.
– Nagy a feje, nagy a teste, kicsi farka, nagy a mancsa!
– Hisz ez egy medve!!!!!!!!!!
– Akkor fussunk, fussunk!!!!!!!
– Ni, ni, ni, hát mit látok?
– Ez egy hegy, másszunk le! Si, si, si
– Leértünk. Ne nézzünk szét! Menjünk tovább!
– Ni, ni, ni, hát mit látok?
– Ez egy mocsár, menjünk át! Cupp, cupp, cupp
– Átértünk, hát menjünk tovább!
– Ni, ni, ni, hát mit látok?
– Ez egy híd, hát menjünk át! Si, si, si
– Átértünk, hát menjünk tovább!
– Ni, ni, ni, hát mit látok? Hát mit látok? Mit látok????
– A házunkat!!!!

4. Tanítási dráma:
Történet mesélése. Képzeljétek el, hogy a hétvégén Balatonkenesén voltam továbbképzésen és sok új pedagógust megismerhettem. Nagyon sokan voltak, az ország minden tájáról. Akivel a legtöbbet beszélgettem egy győri kolléga volt a Révai Miklós gimnáziumból. Ő mesélt nekem az iskolájukról és arról, hogy miről olyan híres ez a gimnázium. Képzeljétek el, hogy ebben a gimnáziumban a 11. évfolyamot mindig elviszik a tanárok év végén a híres Dűne táborba. Ez egy fantasztikus tábor, a gyerekek egész évben ezt várják, és a tanárok nagyon sokat készülnek rá. Győrtől 30 km-re található egy csodálatos tó partján, rengeteg sportolási, kikapcsolódási lehetőségekkel. (A gyerekek bevonása a történetbe, hogy minél jobban belekerüljenek ebbe a helyzetbe.)
– Szerintetek, milyen lehetett ez a tábor?
– Milyen lehetett itt a szállóhelyük?
– Milyen sportolási lehetőségek lehettek itt?
– Milyen ételeket ettek itt a diákok?
– Milyen szabályok lehettek ebben a táborban?
A történet folytatódik: A harmadik napon a tábortűznél, amikor nagyon jó volt a hangulat, szólt a zene, a tanárok hátrébb beszélgettek, előkerült egy füves cigi…
Igen ám, de egy gyerek rosszul lett reggel és a tanárok próbálják kideríteni, hogy mi történhetett.

5. Csoportalakítás:
1,2,3,4,5 csoportra

6. Szituációs játék 5 csoportra
– Játszátok el, hogy készülődnek a gyerekek az esti programhoz, a tábortűzhöz. Valaki megemlíti, hogy hozott valamit, amitől jobb lesz a hangulat. Dönteniük kell, hogy mit tesznek.
– Játszátok el, hogy előkerül a tábortűznél a füves cigi. Néhányan belemennek, néhányan hezitálnak. Ki győz meg kit? Mi történik, ha valaki kiszáll?
– Játszátok el a következményt, hogy valaki rosszul lett reggel és kitör a pánik. Egyikük segítene, másik fél, hogy baj lesz. Mit tesznek? Hallgatnak, Szólnak a tanárnak? Kit hibáztatnak?
– Játszátok el, hogy a tanárok kérdőre vonják a csoportot. Mindenki mást mond, senki sem vállalja fel, hogy mi történt. Hogyan törik meg a hallgatás, vagy nem törik meg.
– Játszátok el, hogy a rosszul lett diákot be kellett vinni a kórházba. Mi történik?

7. Beszélgetés közösen arról, hogy hogyan lehet ebből a nehéz helyzetből optimistán kijönni? Milyen optimista megoldások lehetnek? Mi az, amit ebből tanulni lehet?

8. Zárókör:
Mindenki mond egy mondatot, amit ma magával visz erről az óráról.

9. Záróének: Mutogatós ének, egymást átkaroljuk a de jó együtt barátom résznél.
Két kezemmel tapsolhatok, lábaimmal gyorsan futok, a szívemet kitárom, de jó együtt barátom. Szemeimmel szépet látok, füleimmel hangot hallok, a szívemet kitárom, de jó együtt barátom. Arcommal mosolyoghatok, az orrommal szagolhatok, a szívemet kitárom, de jó együtt barátom. Hangommal énekelhetek, a szívemmel szerethetek, a szívemet kitárom, de jó együtt barátom!
Ezt a dalt sokat énekeljük, a gyerekek is szeretik, mélyíti a közösségépítést.
Szilenciumok előtt énekelünk, relaxálunk, kifejezzük az érzéseinket, hangolódunk a remény és az optimizmus erősségére.
Tartalmas, élményekben gazdag napokat tudhatunk a hátunk mögött októberben is.

Nagyon sok képet készítettem ebben a hónapban is, a beszámolóban csak keveset lehet feltölteni, de a Facebook oldalomon és a Boldogságóra tanári zárt csoportjában is osztottam meg bejegyzéseket és képeket.