A boldogságóra program, optimizmus című témáját a Kisvirág csoportban a következő módon dolgoztuk fel. A gyermekek érdeklődését a gyere velem… című mondókával keltettük fel. Ezt követően mi is imitáltuk a „saját varázsszemüvegünk felvételét” és ezen keresztül néztünk körbe kis világunkban… Majd az optimizmus szimbólumát jelképező mosolygós arc felmutatásával összegyűjtöttük a mosolyra, jókedvre derítő okokat amelyek nap mint nap érnek minket. Ezután a szomorúságot jelképező arc szimbólumát beszéltük át, hogy mi és miként okozhat szomorúságot és ezen az érzésen hogyan tudunk felülkerekedni, és hogyan tudjuk a szomorkodókat megvidámítani (rámosolygunk, megsimogatjuk, megöleljük, ha elesett felsegítjük, ha sír zsebkendőt nyújtunk neki). Ezt követően két csapatot alkottunk: a szomorúak és a jókedvűek álltak egymással szemben, azzal a céllal hogy a jókedvűek be tudják tölteni a szomorúak lelkét örömmel, és a jókedvű gyerekek a korábban átbeszélt gesztusokkal felvidították szomorú társaikat és ezzel megtapasztalták milyen könnyen fel tudnak vidítani másokat és milyen jó segíteni szomorú társaiknak. Majd ezt követően elénekeltük közösen a „Ha jó a kedved” című dalt, és előkerült a boldogságórás mesetarisznyából Tódi törpe varázsszemüvege című mese is, amit a gyerekek nagy érdeklődéssel követtek. Ezt követően a mese élményei alapján átbeszéltük, hogy mi mire használhatnánk a jót megláttató varázsszemüvegünket és azt, hogy milyen fontos, hogy a rossz dolgokban is fel tudjunk fedezni valami jót és az esetleges kudarcok, negatív tapasztalatok ne tántorítsanak el minket és merjünk újrapróbálkozni és mindig megtalálni a jót és a szépet mindennapjainkban. Ezután mi is elkészítettük saját varázsszemüvegünket, amivel a rossz dolgokban is megláthatjuk mindig a jót.

A boldogságóra program, optimizmus című témáját a Kisvirág csoportban a következő módon dolgoztuk fel. A gyermekek érdeklődését a gyere velem… című mondókával keltettük fel. Ezt követően mi is imitáltuk a „saját varázsszemüvegünk felvételét” és ezen keresztül néztünk körbe kis világunkban… Majd az optimizmus szimbólumát jelképező mosolygós arc felmutatásával összegyűjtöttük a mosolyra, jókedvre derítő okokat amelyek nap mint nap érnek minket. Ezután a szomorúságot jelképező arc szimbólumát beszéltük át, hogy mi és miként okozhat szomorúságot és ezen az érzésen hogyan tudunk felülkerekedni, és hogyan tudjuk a szomorkodókat megvidámítani (rámosolygunk, megsimogatjuk, megöleljük, ha elesett felsegítjük, ha sír zsebkendőt nyújtunk neki). Ezt követően két csapatot alkottunk: a szomorúak és a jókedvűek álltak egymással szemben, azzal a céllal hogy a jókedvűek be tudják tölteni a szomorúak lelkét örömmel, és a jókedvű gyerekek a korábban átbeszélt gesztusokkal felvidították szomorú társaikat és ezzel megtapasztalták milyen könnyen fel tudnak vidítani másokat és milyen jó segíteni szomorú társaiknak. Majd ezt követően elénekeltük közösen a „Ha jó a kedved” című dalt, és előkerült a boldogságórás mesetarisznyából Tódi törpe varázsszemüvege című mese is, amit a gyerekek nagy érdeklődéssel követtek. Ezt követően a mese élményei alapján átbeszéltük, hogy mi mire használhatnánk a jót megláttató varázsszemüvegünket és azt, hogy milyen fontos, hogy a rossz dolgokban is fel tudjunk fedezni valami jót és az esetleges kudarcok, negatív tapasztalatok ne tántorítsanak el minket és merjünk újrapróbálkozni és mindig megtalálni a jót és a szépet mindennapjainkban. Ezután mi is elkészítettük saját varázsszemüvegünket, amivel a rossz dolgokban is megláthatjuk mindig a jót.

Október hónapban a remény-optimizmus, kitartás témaköréről beszélgettünk. Csoportomban megismerkedtek a gyerekek Szomorú Szilárddal, és Boldog Blankával, valamint Tódi Törpe varázs szemüvege című mesét is meghallgathatták melyről sok egyéni élmény hallgathattunk meg.
Minden gyermek elkészíthette varázs szemüvegét melyet kedvére díszíthetett, s ha felvették a gyermekek segített számukra jóra fordítani az átélt élményeket. A gyermekeket örömmel töltötte el hogy a Boldogság várának második lépcsőfokára felhelyezhettük az optimizmus jelét.:)

Az októberi hónapban nagy sok esemény történt óvodánkban, tele voltunk jobbnál jobb hangulatú programokkal: a zene világnapján közösen zenélt az ovi a hangszerbemutató után, az állatok világnapja alkalmából állatsimogatón vehettek részt a gyerekek, csatlakoztunk a Mosoly napja alkalmából szervezett mosolysétán, amit összekapcsoltunk a Világgyalogló (hó)nap kihívásával, amiket sikeresen teljesítettünk. A boldogságóra foglalkozásra a hónap végén került sor, amikorra a katicák egy kissé lefogyatkoztak betegség miatt. Bevett szokásunk, hogy reggelente a következő (Balla Piroska) mondókával hangolódunk a napra, a közös játékra: „Jó reggelt, jó reggelt elindult a nap. Kíváncsian várom, hogy ma mit tartogat. Szomorúság, vidámság hozzám tartozik, ha mérges vagyok ölelj meg és mindjárt elmúlik.” Ilyenkor megölelik egymást az egymás mellett ülők, és megfogalmazhatják éppen milyen a kedvük. Aki szomorú vagy mérges elfogadjuk és arra biztatjuk,hogy vegyen részt a közös játékban és majd meglátja, hogy vidámabb lesz a végén. A rávezetést követően a hiányzó gyerekekre is gondoltunk és nekik is egy-egy ölelést küldtünk. A gyerekek könnyen hangolódnak a relaxációs gyakorlatokra, melyből most az „Együtt az Á, O és U hangokban!” hangok közös hanggyakorlatot próbáltuk ki,valamint az „Égig érő fa vagyok” és a „Domborítok, mint a cica” gyakorlatokat. Sikerült kellően ellazulniuk, megnyugodniuk a mesehallgatáshoz. A gyerekek megismerkedtek Todi törpe varázsszemüvege című mesével, aminek verses része nagyon tetszett nekik és kérték, hogy mondjuk el. Megértették, hogy süni mitől lett vidámabb optimistább. A mese végén én is elővarázsoltam három vicces szemüveget, amiket a gyerekek lelkesen próbáltak fel. Megkérdeztük egymástól: -„Te mit látsz szebbnek? Ugye könnyebb így, hogy van rajtad optimista szemüveg?” Mindenkinek már attól jobb kedve lett, hogy felvette a szemüveget, persze grimaszolni is egyből tudtak benne. Amikor megmutattam, hogy ma mi is készíthetünk ilyen optimista szemüvegeket papírból, éljenezve jöttek az alkotó asztalhoz. Kedvük szerint díszítették, ragasztották minél színesebbre. Közben meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt, ami a hónap dala. Nem feledkeztek meg a társakról, családtagokról sem, nekik is szívesen készítették a szemüvegeket és boldogan vitték meglepetésként haza illetve a gyerekek öltözőszekrényéhez. Egy következő napon tökfaragással telt a napunk és arra gondoltunk csatlakozunk egy újonnan kialakult kis helyi kezdeményezéshez. Éva kitett a ház elé egy piros biciklit, néhány kis díszt. Azóta aki arra jár, hozzá tesz valamit és egyre csak szaporodik a sok portéka, velük együtt pedig a kisvárosiak szeretete és jókedve. Jó érzéssel töltött el minket is, hogy két kis faragott tökkel kedveskedhettünk. Az optimizmus jelét természetesen a mosolysétára is magunkkal vittük, útközben a járókelőknek pedig pozitív idézeteket osztogattunk. Továbbra is magunkon hordozzuk a reménykedő realista szemléletet, mert megtanultuk, hogy „Ugyanaz a mosoly mindenkire ráillik!”