Relaxációval ráhangolódás a tevékenységre.
Tódi törpe varázsszemüvege mesehallgatás, beszélgetés!
Tódi törpe Szebben látó mondókájára mozgásos utánzás.
Az “élet napos oldalát látom”színező színezése.
Tevékenység zárása
Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek
Az optimizmus gyakorlása
A varázsszemüvegünkön keresztül máris szebbnek láttuk a világot!
Légy optimista!
A múlt hónap nehéz időszak volt kicsinek és nagynak egyaránt a vírus okozta negyedik hullám miatt. A Boldogságóra segítségével könnyebben sikerült átvészelni ezt az időszakot. Sokat beszélgettünk, relaxációs gyakorlatokat végeztünk, és elkészítették a gyerekek az Optimista várat, ahová mindig jókedvűen betérhetünk. A gyerekek a szüleiket is bevezették az optimizmus világába. Jó hallani, hogy az iskolában tanultakat otthon is gyakorolják. Hálásak vagyunk ezért a programért! 🤗🙏
Beszédes József Általános Iskola
Az óra legelején, miután bevezettem, hogy ma boldogságóra lesz és az optimizmus gyakorlása lesz a téma, a gyerekeket megkérdeztem arról, hogy mit jelent az optimista és pesszimista szó. Nem tudták megfogalmazni, hogy mit jelent a két szó, ezért elmagyaráztam nekik. Hogy jobban értsék, elolvastam a könyvből A lakatlan sziget című történetet. Átbeszéltük a történetet, megbeszéltük, hogy a történetben mi volt optimista és mi pesszimista, kihangsúlyozva az optimista és a pesszimista szó közötti különbségét.
Ezután felírtam a táblára egy mondat elejét, amelyhez optimista és pesszimista befejezést kellett mondaniuk. A mondat így hangzott: Már megint én…
Az elején nehezen ment a mondat befejezése, de a végén rájöttek, hogyan is kell megoldani ezt a feladatot.
Ezután csoportokban / párokban optimista és pesszimista reakciót kellett írniuk a megadott mondatokra.
Miután végeztek, együtt beszéltük meg a mondathoz fűzött reakciókat. Először a pesszimista befejezést mondtuk el, majd optimista mondatokkal oldottuk fel a negatív gondolatokat.
A végén azt is megbeszéltük, hogy miért jobb optimistán látni a dolgokat és a pesszimizmust hogyan fordíthatjuk optimizmusra az életünkben.
A gyerekek mondataiból, illetve a feladatokhoz fűzött gondolataiból kitűnt, hogy megértették, hogy mi a két látásmód között a különbség.
Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum
Téma: Az optimizmus gyakorlása
Osztály: Harmadik osztály
Tanító: Urban Klára
Játék: páros munka – ,,Min nevetünk?” Rajzolj le két dolgot, ami téged megnevetttet! Az egyik gyermek rajzol, a mellette ülő pedig reagál a rajzokra. Minden tanulónak sikerült mosolyt csalnia társa arcára (majd a szerepek cserélődtek) mindenkit sikerült megnevettetni. Nevetésverseny.
Mese: A kis bunda című mese felolvasása.
Miért tartja butának a család tagjait a kérő? Hogyan kellene egy menyasszonynak optimistán tekinteni a jövőbe? Beszélgetés, véleménynyilvánítás.
Beszélgettünk a gyermekekkel arról, hogy mennyire fontos számukra, hogy jó kedvűek legyenek, vidáman tudjanak nap, mint nap, együtt tevékenykedni a közösségben.
Ezt követően bevezettük a két fogalmat: optimista-pesszimista. Az optimista ember nem önámító, hanem derűlátó. Mindenben meglátja a jót. Nem adja fel, hisz a holnapban és a pozitív eredményben. Az utóbbi fogalmat kevesen hallották még, a jelentését senki sem ismerte. Közösen példákat hoztunk, részletekbe menően átbeszéltük, majd gyakoroltuk a nézőpontváltást.
Az élet napos oldalát látom: „Szép dolgok megnevezése”
Optimista tükörkép: – minden gyermek elkészítette saját „tükörképét”, melyen sugárzott róluk az optimizmus. A táblára elhelyezett rajzokat nézegették, s jókat nevettek belenézve a „tükörképbe”. Ezeket a képeket mindenki hazavitte. „Ha rossz a kedved, csak nézz bele ebbe a varázstükörbe!”
Végül meghallgattuk a hónap dalát. Vidáman köszöntünk el egymástól az óra végén.
Esztergomi Montágh Imre EGYMI, Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola és Készségfejlesztő Iskola
A mi választásunk:
Úgy látunk, mint Fancsaliné Ficsúr Csenge, vagy úgy, mint Vidám Vera?
Esztergomi Montágh Imre EGYMI, Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola és Készségfejlesztő Iskola
A mi választásunk:
Úgy látunk, mint Fancsaliné Ficsúr Csenge, vagy úgy, mint Vidám Vera?
A hónap választható ötletei, feladatai, játékai közül sokat sikerült megvalósítani, így gazdag Boldogságóráink voltak októberben. Sőt, mivel nagyon hamar elszaladt az október, így az őszi szünet után, novemberben még folytattuk a téma feldolgozását.
Az első Boldogságórán beszélgettünk arról: Milyen a pozitív szemléletű ember? Az optimista hogyan néz szembe a nehézségekkel, akadályokkal? Hogyan törekszik, és mi segíti céljai elérésében? Kit tartanak az osztályban a legoptimistábbnak?
Az optimizmusról szóló idézetek segítségével próbáltuk körüljárni a fogalom lényegét. Kiemeltük belőle a kulcsszavakat. Biztató mondatokká alakítottuk át őket: „Pozitív a hozzáállásom!… A fény én vagyok!… Ez igen!… Bízom a jövőben!… Optimista vagyok!… Sikerülni fog!… Sikeres vagyok!… Megcsinálom!… Előrelátó vagyok!… Erős vagyok!… Tudok örülni!… Kitartó vagyok!… Igyekszem meglátni a jót!… Képes vagyok rá!… Tudok küzdeni!… Minden rendben!… Vidám vagyok!… Bevállalom!… Szeretem a kihívásokat!… Sikeres vagyok!… Bíznak bennem!… Pozitív vagyok!… Bízom a jövőben!…”
Sokat játszottunk is. Jókat nevettünk az Igen! Nem! De! Csak azért is! játék megtanulásakor.
A „Mocsárjárás” játékot mi az udvaron valósítottuk meg. Zöld kartonpapírok szolgálták a kis szigeteket. Többféle játékot is kitaláltunk. Sípszóra kellett adott távolságból a kis szigetek felé futni, kettesével, vagy hármasával a szigeteket elfoglalni. Egy másik játékban csapatokat alkottunk. Kijelöltük a játékterületet, ez volt a mocsár. Váltóverseny-szerűen indultak a csapat játékosai. Úgy kellett haladni, hogy a kartont mindig a lábuk alá rakosgatták, nem lehetett róla lelépni.
Az „Optimizmus vára” című feladatot kétféleképpen is megvalósítottuk.
Először várépítő versenyt játszottunk. Cél az volt, ki tudja adott idő alatt a magasabb várat építeni. Két csapatot alkottunk. A csapatnak meg kellett választani a versenyzőjét. Még taktikai megbeszélést is tartottak, ahol jó tanácsokkal látták el az építőt. Természetesen igazi optimistaként egész verseny alatt folyt a biztatás, buzdítás mindkét csapat részéről.
A másik megoldás az optimista vár színezése volt. A várhoz vezető utat, a vár tornyait, kapuját, kertjét pedig a fentebb említett kulcsszavak, idézetek és biztató mondatok díszítették.
A legérdekesebb feladat az „Optimista esernyő” című volt. A mi alkotásainkon lévő szivárvány-esernyő az optimizmusunkat jelképezi. Megvéd bennünket, nem ijedünk meg a ránk zúduló nehézségektől, problémáktól. Vidáman folytatjuk a céljaink felé vezető utunkat. Elkészítettük az osztály Optimista esőköpenyét is. Kis színes, pozitív megerősítéseket tartalmazó foltokat ragasztottunk rá.
Az októberi iskolai programok is jól kapcsolódtak a havi témakörünkhöz, kihívások elé állítottak bennünket. A Bolyai napon az akadályversenyen bizonyíthattuk, hogy pozitívan állunk a leküzdendő feladatok elé.
A Bolyai Galériába alkotásokat készítettünk az Ősz témakörhöz kapcsolódóan. Sok időre, kitartásra, biztatásra volt szükség, hogy elkészüljenek a rajzok, hogy célunkat elérjük, és értékes, kiállításra való munkák szülessenek.
Szeged és Térsége Eötvös József Gimnázium , Általános Iskola Weöres Sándor Általános Iskola
Szívószál-vízfesték fújás technika segítségével készítettük el e havi feladatunkat.
Nagyon élvezték!
Kehidakustányi Deák Ferenc Napköziotthonos Óvoda
Az október hónap témáját több délelőtt is feldolgoztuk az ovisokkal, mivel fontos ekkora gyerekeknél, hogy a cselekvéseken keresztül játékos formában a felnőtt segítségével kihívások elé állítsuk őket, ahol különböző akadályokat győzhetnek le!
Hozzánk egyik délelőtt ismét Csupaszív látogatott el, aki a Boldog Ovis kabalánk, de nem érkezett üres kézzel, mert egy varázsszemüveget hozott magával! Előtte nap megismerkedtünk egy új társas játékkal, ahol Rendőr Robi szomorú és vidám arcokat vág a játék során, a közlekedési normáknak (helyes-helytelen szituációk) megfelelően! Így arra gondoltam Rendőr Robi lesz az, aki vidám és a szomorú arcát bemutatja, és a gyerekkel torna foglalkozás alatt eljátszhatjuk a játékot, melyet erre a témára ajánl a könyv! Hogy mosolyogjon a szomorú csapat! Nagyon élvezték a gyerekek, a játékot nagyon jó gesztusokkal kísérték, és minden elmondott szabályt! betartottak( nem értek a másikhoz, mindenki kipróbálhatta mindkét érzés kifejezését). A meseszőnyegen Tódi törpe varázsszemüvege c. mesét is meghallgatták, épp a kerekerdő fáit készítettük el a héten vizuális tevékenységként. Figyelemmel hallgatták a mesét, mialatt örömmel mondták velem a mondókát! A mese végén mindenki belenézhetett a varázsszemüvegbe, és megállapította, hogy sokkal jobb vidáman tölteni az időt, mint szomorúan!