Pici a bors de erős..tartja a mondás…a kiscicák sütésbe kezdtek..a feladat nehéznek bizonyult de optimistán álltunk a feladathoz, mely erőt adott sikerhez.

Boldogságóra – OPTIMIZMUS
1. Relaxáció – Napimádás
A csoport közösen végzi a feladatot.
2. Zenehallgatás/éneklés – „Boldog vagyok”
Az zenehallgatást/éneklést mozgással és hanggal kísérjük ezzel is segítve a ráhangolódást. A zenét a vége felé egyre halkabban hallgatjuk és a gyermekek folyamatosan foglalják el helyeiket az asztal körül.
3. Bevezetés – Kártyahúzás
Egyesével szólítom a gyermekeket. A gyermeknek a kihúzott kártyán szereplő boldog vagy szomorú arcot kell a többiek felé mutatni úgy, hogy közben hangot nem adhat ki. A többi gyermeknek ki kell találnia, hogy az éppen mutogató gyermek boldog vagy szomorú. Minden gyermek sorra kerül.
4. Téma feldolgozása mesével – Tódi törpe varászszemüvege
A mese elmesélése, majd annak rövid feldolgozása. Voltatok-e már szomorúak? Ki segített nektek megnyugodni? Mit láttok szépnek a világban? Mi az amiben ti „jónak” érzitek magatokat?
5. Értékeink fája elkészítése: 3 saját jel kiszínezése, azok felragasztása az előre kivágott falevelekre, majd az értékeink fájának összeállítása
Eszközök: színes ceruza, előre kivágott falevelek, jeleket ábrázoló kis képek, ragasztó, kartonból készült fa
A gyermekek kiszínezik a saját jelüket, amit felragasztanak egy előre kivágott falevélre. Ezután a leveleket elhelyezik az értékeink fájának azon ágaira, amely azon tulajdonságokat rejtik, amiben jónak érzik magukat.
6. Az optimizmus jelének kiszínezése
Zárásképpen a gyermekek a munkafüzet 10. oldalán található optimizmus jelet színezhetik ki és ragaszthatják fel a Boldogságvár első lépcsőfokára.
7. Téma továbbadása
A gyermekeknek kiosztom a névvel és jellel ellátott varázsgömböket, amiket otthon közösen a családtagjaikkal készíthetnek el.
8. Foglalkozást záró éneklés – „Pozitív gyerek vagyok”

Összegzés: Ezt a boldogságórát is izgatottan vártam, mert úgy éreztem, hogy ezt a témát nehezebben sikerül majd feldolgoznunk a csoporttal. A 9 nagycsoportossal kisétáltunk a tornaterembe, ahol a „napimádás” segítségével szabadultunk meg az izgalomtól, a feszültségtől. A relaxáció után az előző foglalkozás alkalmával megismert „Boldog vagyok” című dal meghallgatása következett. A dalt a gyermekek szívesen kísérték mozdulatokkal és hanggal pont úgy, ahogyan az előző alkalommal mutattam nekik. Igazán jóleső visszajelzés volt ez számomra. A dal végeztével minden gyermek helyet foglalt az asztalnál. Ezután egyesével szólítottam a gyermekeket, akik a kezemben lévő kártyák közül választhattak egyet. Az egyik kártyán Szomorú Szilárd, a másikon Boldog Blanka szerepelt. A gyermekeknek az volt a feladatuk, hogy arcukkal játszák el a kihúzott kártyán szereplő kifejezést. A többieknek ki kellett találniuk, hogy a pantomimes gyermek boldog vagy szomorú. Egy gyermek a kártya kihúzásával egyidejűleg el is árulta a többieknek, hogy mi szerepel rajta. Ekkor mindenki nevetésben tört ki. A bevezető játék után elmeséltem a „Tódi törpe varázsszemüvege” című történetet, amit sajnos a gyermekek a vége felé már nagyon türelmetlenül hallgattak. Nem tudom eldönteni, hogy hosszú volt-e vagy esetleg bonyolult nyelvezetű számukra. Ezek ellenére a mese végeztével az általam megfogalmazott kérdésekre választ kaptam a gyermekektől. A beszélgetést tovább folytattuk és megpróbált mindenki olyan dolgot mondani, amiben nem ő a világon a legeslegjobb, de „jónak” érzi magát. Ilyen érdekes dolgokat mondtak a gyermekek: takarítás, segítés apának, biciklizés, rajzolás, számolás, bukfencezés, főzés, padon súlyzózás, futás. Minden gyermek kapott 3 saját jelét ábrázoló kis képet, amit kiszínezhetett majd felragaszthatta az előre kivágott falevélre. Amíg a gyermekek a jeleket színezték és feliratoztam a fa ágait azoknak megfelelően, amiket közösen megbeszéltünk. Így takarítás, rajzolás, bukfencezés, biciklizés, együtt játszás másokkal, segítés apának, futás… ágai lettek értékeink fájának. Minden gyermek három különböző ágra helyezte el a leveleit. Ezután minden gyermek megkapta az optimizmust jelképező arcocskát, amit szintén kiszíneztek. A kiszínezett boldog fejecskéket közösen ragasztottuk fel a Boldogságvár második lépcsőfokára. A foglalkozást záró éneklés alkalmával a „Pozitív gyerek vagyok” című dalt hallgattuk meg. Úgy érzem, hogy kicsit hosszúra sikeredett a foglalkozás és a vége felé már unták a gyermekek. Igaz ez talán betudható annak is, hogy ez a téma jóval messzebb áll tőlük, mint az előző. Kicsit úgy érzem, hogy nem igazán tudtam megfelelően átadni mit is jelent az optimizmus. Kellemes időt töltöttünk el együtt a gyermekekkel. Remélem a hazaküldött varázsgömb elkészítése alkalmával otthon is beszámolnak a boldogságórán való lelkes szereplésükről.

Az öröm lángja fellobbant.

Rendszeresen tartott kezdeményezések során a mesélés mindennapi tevékenységeink közé tartozik. Van egy mesehívó dalunk, amit minden mesélés előtt elénekelünk. Szemléltető eszközök használatával pedig (jelen esetben ujjbábokkal) próbáltam minél érdekesebbé tenni azt. A „ Vityilló” c. mesében sok kis állat költözik be a házikóba. Jól megfér egymás mellett a legyecske, bolha, szúnyog, egérke, béka, nyuszi, róka, farkas is. Megbeszéltük, hogy boldog vagy szomorú az akit beengedtek. A gyerekekben fel sem merült, hogy ezek az állatok nem mindig férnek meg egymással. Illetve a farkast már nem mindenki akarta először beengedni. Megbeszéltük, hogy ő egy kisfarkas és nem bántja, hanem szereti a többieket. Optimista magyarázatommal elfogadták ezt. A medve viszont az érkezésekor durván viselkedett. Döngette a vityillót, ezért nem engedték be, megijedtek tőle a kisállatok. Rémületükben mindenki kiszaladt a neki megfelelő élőhelyére így a medve nem döntötte rá senkire sem a házat. – Hol fogok most lakni? Szomorúságában azonban épp ezek a kisállatok lettek a segítségére: – Költözz be egy barlangba! Óvodáskorban a felnőttek segítségével jutnak a gyerekek a sikeres cselekvésekhez. A mesevilág pedig segítséget nyújt nekik ebben. A meseszereplőket a mese végén a kezükbe vették, adogatva egymásnak megneveztük őket, majd arccirógatás után átadták a mellettük ülőnek. Bagdi Bella: Jól érzem magam c. dalát hallgattuk ezalatt.

„Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” című játékkal kezdtem a tevékenységet, mellyel a gyerekek a szomorúságot és vidámságot fejezhették ki mimikával, gesztusokkal és testhelyzetekkel. A gyerekek nagyon viccesnek találták a játékot, ráhangolódtak a mesére. Megismerkedtek „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesével, miután megbeszéltük a mese tanulságát, meghallgattuk a gyerekek érzéseit, véleményeit evvel kapcsolatban. Megtanultuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját, majd elkészítettük a vidámságot, optimista hozzáállást ábrázoló emotikont, amellyel jobbnak, szebbnek látják a világot. A hónap zenéjével zártam a tevékenységet.