Napjaink nagyon fontos témája az optimizmus gyakorlása, ezért motivációként, közös megbeszéléssel, a tantermi táblán megjelenített rajzok segítségével születtek meg az egyéni alkotások, tetszés és érintettség szerint.
A gyerekek nagyon gyorsan, érzékenyen reagáltak az elhangzottakra, készítették el rajzaikat, amelyeket két összeillesztett kartonon rögzítettünk.
A zöld színű jelképezi az optimista, reményteli gondolkodást, az örömöt, a fekete mindennek az ellenkezőjét.
A két oldal összehasonlítása még inkább kiemelte a pozitív gondolkodás, lelkület fontosságát és a mindennapi életünkben való gyakorlását.
A zöld oldal hullámai a kiegyensúlyozottságot, a fekete tüskék a reménytelen lelkületet, a rosszindulat okozta testi, lelki sérülésekre emlékeztet.
A zöld oldal nagyobb terjedelmű, hangsúlyozva az optimizmus, a remény, a pozitív lelkület negativitást legyőző erejét.
Örömmel tapasztalom a csoportban, kiemelten a lányok körében, az optimizmus gyakorlását a mindennapokban, amikor barátnőiknek pozitív megerősítésre van szükségük.
Az optimizmus gyakorlása
Beszélgetéssel kezdtük az órát. Mi az optimizmusszó jelentése?
Majd a „Pozitív gyerek vagyok” című dalt énekeltük el, és hangszerekkel is kísértük.
Ezután felolvastam nekik a Békaverseny című mesét, majd megbeszéltük a tanulságát.
Végül, mint mindig ,egy kis rajzolással, kézműveskedéssel fejeztük be az órát.
Optimista önarcképet kellett készíteniük magukról.
Szuper óra volt.
Három csoportban dolgoztak a gyerekek. Közösen készítették el a napocskákat.
Sülysápi Móra Ferenc Általános Iskola
Október hónapban az optimizmus kapcsán, nagyon sokat beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy hogyan is tekinthetünk optimista szemmel a világra: megbeszéltük a szó jelentését; hogy hogyan kell 1-1 dologhoz hozzáfognunk úgy, hogy ha nem is a terveink szerint alakul minden, mégis próbáljuk meg a tőlünk telhető legvidámabban, jókedvűen megoldani a feladatainkat.
Elmondtuk az „Irka-firka” című lazító mondókánkat, majd mindenki elkészítette a saját tükörképét, melyek valóban színesre, vidámra sikerültek. 🙂
Táncoltunk Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalára is. Egész hónapban – és majd a jövőben is – megpróbáltunk/megpróbálunk pozitív szemlélettel a körülöttünk lévő eseményekre tekinteni.
Ez a hónap számukra teli izgalmakkal indult. Mivel az én háziállatom, kutyám, társam járattatom kutyaiskolába gondoltam iskolánkba meghívom őket. Az oktatóim egy kutyásbemutatóval készültek iskolánk számára, ami szerencsére jól sikerült és mindenkinek tetszett. A gyerekekkel rövid műsorral is készültünk az állatok világnapja alkalmából.
A hónap első óráján mindannyian felpróbáltuk rózsaszín szemüvegünket. Beszélgettünk arról,
hogy mi a különbség az optimista és a pesszimista szemléletmód között. Segítségül hívtam
Innes Shona: Gondolatok kertje című művét. Ráébredtünk arra, hogy elsőként a gondolataink
kertjében kell, hogy megszülessen az optimizmus. Miután ez megtörtént , akkor tudjuk
minden nap felvenni optimista szemüvegünket. Majd elővettük optimista szemléletmódot
sugárzó bögréinket és egy bögrefára helyeztük őket. Ennek kapcsán arról beszélgettünk,
hogyan is lehet optimizmust kortyolni! A következő óránkon a „Legyen szép napod! felirattal
ellátott bögrénkből teáztunk. . A hónapunk jelmondata az itt következő gondolat:” Az
optimista azt mondja: Meg tudom csinálni, ha akarom. A pesszimista azt mondja: Nem tudom
megcsinálni, talán jobb, ha feladom. / Bertil Marklund / Eldöntöttük mi nem adjuk fel! Aztán
előkerült: „Optimista kacatok gyűjteménye” ládikánk, amelyből örömmel válogattunk. Végül
meghallgattuk az Optimista dalt. A hónap utolsó óráján elkészítettük a saját tervezésű .
optimista bögréinket. Minden gyerek választott egy optimista jelmondatot és rajzot készített a
bögrére. A fa is elkészült amelyre a bögréket akasztottuk. Ugyan a levelei már lehullottak, de
azért optimistán várja a tavaszt! Töltsétek meg ti is bögréiteket! Kortyoljatok optimizmust!
Az október hónap során a gyerekek az optimizmus témakörét járták körül játékos, élményalapú tevékenységek során. Célunk az volt, hogy felfedezzék a világ szépségeit, megtanulják észrevenni a jót maguk körül és megtapasztalják, hogyan segíthet a pozitív gondolkodás a mindennapokban.
„Közös séta”
A Világ Gyalogló (Hó)napjához csatlakozva közösen sétáltunk az októberi napsütésben. A kellemes idő és a jó hangulat mindenkit megmozgatott, a gyermekek és felnőttek pedig örömmel élvezték a közös kikapcsolódást és együttlétet.
„Varázstávcső”
A gyerekek saját varázstávcsövet készítettek, amelyen keresztül rácsodálkoztak a világ szépségeire. Felfedezték, mi minden szép körülöttük – a csoportszobában, az égen, a természetben és egymásban. A tevékenység segített abban, hogy tudatosan észrevegyék a pozitívumokat, a jót és a szépet a mindennapokban.
„Mit súg a párnád?”
A varázspárnába mindenki belesúghatta a bánatát, majd amikor „elengedte”, megkönnyebbülhetett. A feladat során megtapasztalták, hogy a negatív érzéseket is ki lehet fejezni, és helyüket átveheti a remény, a derű és a mosoly.
„Optimista varázsgömb”
A gyerekek varázsgömböt díszítettek, amelybe azt rajzolták, ami örömet okoz, ami boldoggá teszi őket. A varázsgömb emlékeztette őket arra, hogy mindig van valami szép, amire jó visszagondolni, ami erőt adhat a nehezebb pillanatokban is. A gyerekek játékosan tanulták meg, hogy a pozitív gondolkodás, a remény és az öröm minden nap része lehet – csak meg kell látni a jót magunk körül.
„Varázsgömb – Méhecskék”
A gyerekek varázsgömbjeikbe méhecskéket ragasztottak, amelyek a szorgalmat és a kitartást szimbolizálják. A tevékenység során megtanulták, hogy kemény munkával és összefogással mindent el lehet érni, ahogy a méhek is közösen, kitartóan dolgoznak. A varázsgömb az optimizmust és az önmagukban való hitet is erősítette, hiszen, kitartással, szorgalommal minden lehetséges.
„Optimizmus hídja”
A gyerekek az optimizmus hídján mehettek végig, amely azt jelképezte, hogy a hit, a kitartás és a pozitív gondolkodás segít átjutni a nehézségeken. A hídon áthaladva a pedagógus bíztatta a gyermekeket, illetve ők maguk is kimondhatták a bátorító mondatokat: „Meg tudom csinálni!”, „Sikerülni fog!”, „Ügyes vagyok!” –, így erősítve önbizalmukat.
A tevékenység célja az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják: ha hisznek magukban, bátran próbálkoznak és pozitívan gondolkodnak, akkor valóban minden sikerülhet. Az „Optimizmus hídja” így a remény, a bizalom és a belső erő szimbólumává vált.
„A remény szivárványa”
Közösen megfestettük a remény szivárványát, amelyben minden gyermek saját színeivel gazdagította az alkotást. Az együtt festés öröme összekapcsolt bennünket, és egy színes, vidám mű született, amely emlékeztet arra, hogy egymást támogatva mindig tudunk mosolyt vinni a hétköznapokba.
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
Boldogságóra a kollégiumban az Optimizmus jegyében!
Október a gyaloglás hónapja!
Az optimista hozzáállás nem csupán a jókedvünk forrása, hanem a mentális és fizikai egészségünk egyik alapja is. A pozitív gondolkodásunk hozzájárulhat az immunrendszerünk jobb működéséhez, segíthet a nehézségeink leküzdésében és hatékonyabb stresszkezelésben, ezekről beszélgettünk a gyerekekkel.
Ezután kirándultunk a határban, ahol megcsodálhattuk az őszi erdő változatos színvilágát, szaladhattunk egy nagyot, hogy kiadjuk magunkból a feszültséget, megnéztük az őszi munkálatokat a határban, kukoricát böngésztünk a Libanapra, gyűjtöttünk gyógynövényeket és kóstoltunk csipkebogyót, láttunk galagonyát, kökényt, és nem utolsó sorban sétáltunk egy nagyot! 🚶♂️🚶♀️😊
Jót tett a lelkünknek! 😊
Csanádi Árpád Általános Iskola, Sportiskola és Középiskola
Ebben a hónapban folytattuk az optimista gondolkodásmód fejlesztését. Mindenki választott magának egy optimista szemüveget és kigondolta, hogy kinek szeretné odaadni, és mi lenne jó, ha az illető valóban azt látná amilyen a kisdiák, nem pedig olyannak látná amilyennek akarná. Így fejlődött a gyerekekben az önmaguk pozitív elfogadása, és megfogalmazták, hogy mit lenne jó látni bennük. A feladat után körbeültünk és beszélgettünk.
Relaxációs gyakorlattal nyitottuk meg a foglalkozást. Erre az alkalomra a „haragom kifújom, mint a cica nyújtózom…” című gyakorlatot választottam. A gyakorlat elvégzése után körbe ültünk és hangulatkártyákkal folytattuk. Megbeszéltük a kártyákra vonatkozó arckifejezéseket. Mindenki választott egyet sorban, úgy, hogy a gyerekek azt válasszák, ami leginkább illik az aznap reggeli hangulatukra. Ha tudták, meg is indokolták, ha pedig nem, segítők kérdésekkel vezettem rá a tanulókat.
Ezután olvastam fel a gyerekeknek a „Tódi törpe varázsszemüvege…” című mesét. A történet meséléséhez vizuális megsegítést alkalmaztam. A gyerekkel a mese megbeszélése után irányított kérdésekkel beszélgettünk a történésekről. Gyakoroltuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját is, amelyet mozdulatsorokkal követtünk. A mese meghallgatása után készítették el a gyerekek a saját szemüvegüket. A szemüveget saját tetszésük szerint díszítették ki a gyerekek. A nap során, ha valaki elszomorodott, arra bíztattuk, hogy nézzen bele a szemüvegbe és próbáltuk megfogalmazni és átformálni az adott negatív érzését és közösen valami pozitív gondolatot találni, amire tud koncentrálni. A gyerekek lelkesen igyekezték használni a szemüvegeket.
A foglalkozás végén meghallgattuk a „Pozitív gyerek vagyok…” című dalt. A gyerekeknek annyira tetszett, hogy kérték, hogy a szünetben is hallgassuk meg még egyszer a dalt.