Kis csoportosak vagyunk, a gyerekek 2,5 -3 évesek a csoportomban, két hónapja járnak az óvodánkba. Célom, hogy bizalomteljes, szeretetteljes, derűs óvodai légkör várja őket mindennap. Ebben nagy segítségemre vannak a boldogságórák kapcsán megismert, alkalmazott gyakorlatok is. Fontosnak érzem azt, hogy a gyerekek érezzék, itt jó helyen vannak, szeretik őket. Igyekeztem a mindennapi tevékenységek közben is optimizmusra sarkalni őket. Nagyon sok kisgyermek úgy jön óvodába, hogy az önkiszolgálás területén is nagyon önállótlanok. A munkatársammal folyamatosan biztatjuk őket, hogy próbálkozzanak akár az öltözködés területén pld: cipőt le-fel venni, akár a mosdóhasználat közben. Folyamatosan buzdítjuk őket, dicsérjük, és pozitív sikerélményekhez juttatjuk eleinte apróbb segítségnyújtással. Majd meglátják, hogy egyedül is képesek bizonyos feladatok elvégzésére.
Megismerkedtünk Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával. Utánoztuk arcunkkal őket, ragacs játékot is játszottunk velük. A csoporthoz eljött Boldog Dóra is, aki elhozta Tódi törpe meséjét. Ez a gyerekeknek nagyon tetszett, a törpe szemüvegét mindenki kiakarta próbálni, majd lehetőség volt arra is, hogy mindenki készítsen.
Ez a hónap igazán boldogan, optimistán telt a megismert relaxációs gyakorlatok és boldogság dalok hallgatásával.
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus téma feldolgozását, azzal alapoztam meg, hogy a gyerekekkel folyamatosan, naponta hallgattuk, hol halkan játék közben, vagy mozogva rá, Bagdi Bella: Világomban minden rendben van című dalát.
A foglalkozást egy „Napimádás” relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd Boldog Dóra mondókájával mesére csalogattam őket. Tódi Törpe varázsszemüvege meséje után válaszoltak a gyerekek a feltett kérdéseimre. A voltatok e már szomorúak, és a ki segített megnyugodni kérdésem után, az egyik gyermek a csoportunkban elsírta magát, hogy neki senki nem szokott segíteni megnyugodni. Ekkor a gyerekekkel elkezdtük őt vigasztalni, ami nagyon jól esett neki. Megkérdeztük tőle, hogy mitől érezne most jobban magát? Szerette volna, hogy énekeljünk neki. A nap folyamán többször is énekeltünk neki, amikor jelezte, hogy szüksége van rá.
A beszélgetés után elkészítette minden gyerek a saját optimista, varázsszemüvegét, amiben megfigyeltük a körülöttünk lévő világot, és egymást. Felsorolták egymásnak a jó, pozitív tulajdonságaikat, amiket észrevettek magukban, és egymásban.
Végül Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalára közösen táncoltunk egyet, ki szemüvegben, ki pedig anélkül.
A természet adta lehetőségeket is kihasználtuk a jó időben, mert a kisebb fagy következtében rengetek levél lehullott a fákról, az óvoda udvarán. Dobáltuk magasra a leveleket, és levélangyalt is készítettek a pihe-puha avarban. Ilyenkor nagyon szeretik összegyűjteni a színpompás faleveleket, és ezekből elkészíthettük, Az elefánt ormánya című mese szereplőit, miután megnéztük a mesét, majd azt is megbeszéltük, hogy minden rosszban van valami jó, hiszen a kiselefánt kíváncsisága miatt nagy bajba keveredett, de boldog vége lett.
Az elsőseimnek elmagyaráztam,hogy mit is jelent az a szó,hogy optimista. Miután megértették könnyen találtak példákat. Majd az ollóhasználatot is gyakorolva elkészítettük a plakátot. A hónap dalát sokszor hallgattuk meg, mert nagyon tetszett nekik.
Optimista képkeret című feladat nagy sikert aratott a gyerekek körébe, sok-sok kép született az órán.
Az optimizmus gyakorlása
1.Relaxációs gyakorlat
„Mozogj a tükrömben” Páros munka
2. Szómagyarázat körben ülve
Optimista, realista, pesszimista szavak megbeszélése (Értelmező kéziszótár, Szinonima szótár)
A tanulók meghatározzák, mit jelent számukra az optimizmus.
3.Hogyan legyünk optimisták? Megbeszélés
Miért jó az optimizmus?
Hogyan alakítsuk szokássá az optimizmust?
A tanulók tippeket adhatnak egymásnak.
4.Labdajáték
A széken ülő tanulónak bele kell dobnia 3 labdát egy dobozba, miközben az egyik oldalán egy optimista, a másik oldalán egy pesszimista szerepet játszó osztálytársa áll. A tanulók a szerepüknek megfelelően biztatják ill. hátráltatják a cél elérésében. (kitűző)
5.Mókamesterek
Mindenkinek az a feladata, hogy komoly legyen, a többieknek meg kell próbálnia megnevettetni őket. Ki bírja a legtovább?
6.Pozitív üzenet
Minden tanuló ír egy pozitív üzenetet valakinek az osztályból és elrejti a táskájában, kabátjában, könyvében… (piros lapok)
7.Zenehallgatás, ének
Bagdi Bella: A világomban minden rendben van c. dalának meghallgatása, éneklése (Laptop, projektor)
8.Házi feladat: Hunopti optimista teszt kitöltése Fénymásolat (Tk.:36-37.o.)
Az osztály két csoportra – fiúkra és lányokra – osztva gyűjtötte össze jelenleg meglévő, illetve a jövőben megszerzendő jó tulajdonságaikat. Ehhez mindannyian felhasználták mindkét kezüket, és az egyik kéz öt ujjára a jelenlegi, a másikba az egyelőre alakuló, vagy még csak álmaikban létező kívánatos jellemzőik kerültek beírásra. Sokan nyújtottak segédkezet a másiknak, amikor a jobb kezüket kellett körberajzolni, de szívesen adtak ötleteket is, dicsérték a másikat. Valamennyien megerősítést kaptak abban, hogy rendelkeznek jó ismérvekkel. Elszántan gondolkodtak azon, hogy a jövőben leghasznosabb tulajdonságokat találják meg. Értékelésként elmondták, mely kifejezéseket, szókapcsolatokat írták fel legtöbbször: mi az, ami sokakra jellemző most, és mi az, amit legtöbben magukévá szeretnének tenni. Végül előkerültek az apró csemegék is: néhány olyan speciális dolog, ami csak egy-egy embernek jutott eszébe. Az osztálytársak így gazdagították egymás jövőképét az optimizmus jegyében.
❤Boldogságóra❤ – Optimista október🙂
Tódi törpe varázsszemüvegének története alapján átbeszéltük a gyerekekkel, hogy néha pont a rossz tulajdonságok menthetnek meg minket a bajtól / süni és a tüskéi/, csak meg kell keresni a dolgok jó oldalát.
Készítettünk gyöngyökből optimista nyakláncot📿 , amit ha viselünk mindig jó lesz a kedvünk.
Felvettük a nyakláncot és énekelve táncoltunk Bagdi Bella: Ha boldog vagy kezdetű énekére.
Beszélgettünk az érzelmekről és játszottunk az arcunkkal hogy hogyan tudjuk ezeket az érzelmeket mások számára kifejezni.
Átbeszéltük a gyerekekkel, hogy vannak dolgok amiken nem tudunk változtatni, csak a hozzáállásunk változtatható.
Ilyen például az időjárás, és amikor esik az eső. Ezek után szineztünk esernyős képet, mely közben hallgattuk és énekeltük Bagdi Bella: Szép nap című énekét.
🙂JÓL ÉREZTÜK MAGUNKAT 🙂
Így jutottunk el Boldogvárunk második lépcsőfokára.
Október hónapban, az optimista szemlélet kialakításán dolgoztunk. A hónap meséje: Tódi törpe varázsszemüvege volt. Beszélgettünk a meséről, varázsszemüvegeket készítettünk, amelyet a gyerekek kidíszítettek. Felpróbáltuk, közben mondogattuk: „Van nekem egy szemüvegem, ha felteszem azt, szebbé válik minden benne, amit megmutat!” Megcsodáltunk benne mindent, ami körbe vesz minket, és valóban szebbé vált körülöttünk a világ, csak a jó dolgokat vettük észre!!
Kiszíneztük Tódi törpe házát, amelyet a munkafüzetben megtaláltunk. Tükörjátékot játszottunk, aki belenézett a tükörbe elmondta, szerinte milyen jó, pozitív tulajdonságai vannak. Ez a feladat egy kicsit meghaladta a gyermekek képességeit, hiszen alig volt olyan gyerek, aki fel tudta sorolni saját jó tulajdonságait. De segítettünk egymásnak, s végül kiderült, hogy mindenkiben van jóság, szeretet és vidámság.
A hónap során elvégzett feladatok:
Október az optimizmus gyakorlásának hónapja. Miután megbeszéltük a fogalom jelentését, választottunk egy jelmondatot: „Csak azért is jól érzem magam!”. Tartozik hozzá egy kép is (Lsd. alul!), miszerint a festő nem törődik a körülötte lévő sötétséggel és a bajokkal, helyette napot és bárányfelhőket fest a feje fölött tornyosuló nehézségekre (a bakancs talpára). Ezzel azt szimbolizálja, hogy a „felhők felett mindig kék az ég”, tehát keressük meg életünkben a sok rossz között a legkisebb jót is és örüljünk neki, adjunk érte hálát! Ne hagyjuk, hogy lehúzzanak magukkal a gondjaink, őket megoldandó feladatként kezeljük és legyünk rajtuk minél előbb túl! Embertársainkban is mindig a pozitív tulajdonságokat keressük, így könnyebben el tudjuk fogadni őket az esetleges rossz tulajdonságaikkal együtt is. A „félig üres” – „félig tele” a pohár meghatározások lényegét is megbeszéltük és megállapodtunk abban, hogy mindig az utóbbit választjuk, reá szavazunk.
A segédanyagok között rengeteg kiváló ötletet találtam, hálás köszönet értük! Közülük „mazsolázgattam” és a csoportom számára a legalkalmasabbakat választottam ki:
Először is gesztenyegyerekeket készítettünk, igaz, hogy nem igazi gesztenyéből, hanem papírsablon alapján színeztük, nyírtuk, ragasztottuk őket. Hasonló módon levélmanócskák is készültek. Az így létrejött „csapat” számára manófalut is fabrikáltunk 3D-ben, a fantáziánk alapján ide költöztek be boldogan és optimista szemlélettel a papírfiguráink.
Fő alkotásunk a „Táncoló falevelek” lettek. Ennek alapján színes falevelekre mosolygó arcokat rajzoltunk, majd a levelekből őszi fát alakítottunk. Hangulatkeltésként meghallgattuk Gryllus Vilmos Őszi falevél című dalocskáját, majd megtanultuk az „Egy kis levél elindult…” kezdetű mondókát mozgásos játékával együtt. A „Varázstükör” című feladatot is megvalósítottuk, amelynek keretében körbe rajzoltuk a tenyerünket, majd a közepébe a „legmosolygósabb”, „legjókedvűbb” arcunkat rajzoltuk le. Vidám „örömlufikat” is készítettünk, ahol egy csokorba olyan lufikat kötöttünk színes papírból kivágva, amelyekre a gyerekek a legboldogabb és legpozitívabb élményeiket örökítették meg.
A 3-4. osztályosokkal a „Legyező” elnevezésű feladatot valósítottuk meg, ahol egy papírlap tetejére mindenki felírta a nevét, majd a papírok körbejártak a gyerekek között. Minden tanuló a lap aljára az adott társáról csak pozitív tulajdonságot írhatott, amit aztán legyező szerűen felhajtott. A játék addig tartott, míg mindenki írt mindenkiről valamit. A hozománya pedig az lett, hogy a gyerekek örömmel és büszkén olvashatták magukról a sok-sok szépet és jót, ami boldogsággal és elégedettséggel töltötte be a lelküket.
Mint minden ősszel, így idén is készítettünk az iskola udvarán összesöpört falevelekből óriási mosolygó arcot, amit hatalmas lelkesedéssel alkottak meg a gyerekek. A fejecske szemeit és száját színes krétával emeltük ki. Az optimizmus eszmeiségét ez a figura fejezi ki a legjobban és legérzékletesebben számunkra.
Úgy gondolom, az október is tartalmasan telt, remélem, hogy adott akkora lendületet mindannyiunk számára, hogy a következő hónap feladatait is ugyanilyen lelkesedéssel tudjuk elvégezni!