A hónap témájához az időjárás változást kapcsoltuk. A héten esős, borús idő volt, de ettől sem lett rossz kedvünk! Megtaláltuk azokat a dolgokat, amelyek boldoggá tesznek, akár akkor is, ha esik az eső.
– „Csodaesernyő”:
A csoportban is halkan elkezdett szemerkélni az eső, de nem búsultunk, elővettük a csodaesernyőnket, amely alá mindenki odafér akit szeretünk. Ahogy bevonultunk egy kuckóba, csöndben hallgattuk, hogy csepereg az eső. Ekkor kezdünk el beszélgetni: Miért is jó az eső? Lehet, hogy mégsem olyan rossz hogyha esik?
A gyerekek rengeteg jó ötletet hoztak ( Megöntözi a virágokat, lehet játszani a pocsolyákban is..). 🙂 Miután megállapítottuk, hogy az eső igen is lehet jó dolog is, elővettük a papírszínházat, melyben a „Vízcsepp” című mesét hallgathatták meg a gyerekek. Ebben megismerkedhettek a víz körfogásával is.
– Eső után is jó a kedvünk!:
Miután csak egy picit szemerkélt, kimerészkedtünk az esernyőnk alól, a rétre, ahol láttuk, hogy mennyire örülnek a növények ennek a sok esőnek, és milyen fontos mégis, hogy essen az eső…
Természetesen a nézelődés mellett játék is volt az esernyőt felhasználva:
☂️ Esernyős célbadobó
☂️ Gubacs szállítás – utat építettünk az esernyőig az eltévett gubacsoknak
☂️ “ Esernyő táncoltatás”
– Kirándulás a saját csodaesernyőnkkel:
Minden gyerek varázsolhatott magának egy saját csodaesernyőt, mellyel megvizsgálhattuk az ősz színeit, és azt, hogy milyen szép tud lenni a változó környezetünk.

A gyerekeink számára az optimizmus azt jelenti hogy jók okosak, ügyesek, boldogok és vidámak vagyunk!
Apró kis kezecskék süniket készítettek és nagyon örültek az eredménynek mikor elkészültek a sünik.

A foglalkozás keretein belül az optimizmus gyakorlása volt a téma. Elbeszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy milyen az optimista ember. Egy szóval:” boldog”
Részletesen kifejtettem a számukra, hogy mi is maga a boldogság kifejezés. Boldogok vagyunk, mert járhatunk óvodába. A szüleink szeretnek bennünket és teljesítik a kívánságainkat, hogy maga a szeretet mennyire fontos az emberek életében. Készítettünk közösen szemüvegeket és elneveztük őket varász szemüvegeknek. Feltettünk a szemünkre és ezen keresztül próbáltuk észlelni a világot.
Beszélgettünk a helyes és helytelen magatartásról: hogy nem szabad verekedni, mindenkivel szemben szépen kell beszélgetni, viselkedni, barátok vagyunk, nem ellenségeskedünk egymással és, hogy min kellene a legtöbb embernek változtatnia, hogy elérjék ők is a „boldogság” életérzést.
A gyerekek számára is remélhetőleg egyértelművé vált, hogy a boldog ember pozitív magatartása mennyi fontos az mindennapi élet során és, hogy aki maga is boldog az a többi ember számára is pozitív kisugárzással rendelkezik és soha nem lesz egyedül az életben.

A foglalkozás keretein belül az optimizmus gyakorlása volt a téma. Elbeszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy milyen az optimista ember. Egy szóval:” boldog”
Részletesen kifejtettem a számukra, hogy mi is maga a boldogság kifejezés. Boldogok vagyunk, mert járhatunk óvodába. A szüleink szeretnek bennünket és teljesítik a kívánságainkat, hogy maga a szeretet mennyire fontos az emberek életében. Készítettünk közösen szemüvegeket és elneveztük őket varász szemüvegeknek. Feltettünk a szemünkre és ezen keresztül próbáltuk észlelni a világot.
Beszélgettünk a helyes és helytelen magatartásról: hogy nem szabad verekedni, mindenkivel szemben szépen kell beszélgetni, viselkedni, barátok vagyunk, nem ellenségeskedünk egymással és, hogy min kellene a legtöbb embernek változtatnia, hogy elérjék ők is a „boldogság” életérzést.
A gyerekek számára is remélhetőleg egyértelművé vált, hogy a boldog ember pozitív magatartása mennyi fontos az mindennapi élet során és, hogy aki maga is boldog az a többi ember számára is pozitív kisugárzással rendelkezik és soha nem lesz egyedül az életben.

A foglalkozás keretein belül az optimizmus gyakorlása volt a téma. Elbeszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy milyen az optimista ember. Egy szóval:” boldog”
Részletesen kifejtettem a számukra, hogy mi is maga a boldogság kifejezés. Boldogok vagyunk, mert járhatunk óvodába. A szüleink szeretnek bennünket és teljesítik a kívánságainkat, hogy maga a szeretet mennyire fontos az emberek életében. Készítettünk közösen szemüvegeket és elneveztük őket varász szemüvegeknek. Feltettünk a szemünkre és ezen keresztül próbáltuk észlelni a világot.
Beszélgettünk a helyes és helytelen magatartásról: hogy nem szabad verekedni, mindenkivel szemben szépen kell beszélgetni, viselkedni, barátok vagyunk, nem ellenségeskedünk egymással és, hogy min kellene a legtöbb embernek változtatnia, hogy elérjék ők is a „boldogság” életérzést.
A gyerekek számára is remélhetőleg egyértelművé vált, hogy a boldog ember pozitív magatartása mennyi fontos az mindennapi élet során és, hogy aki maga is boldog az a többi ember számára is pozitív kisugárzással rendelkezik és soha nem lesz egyedül az életben.