A Boldogságóra a gyermekotthon havi menetrendjébe nagyon szépen belesimult. Olyanná vált, mint maga a légvétel. A témák maguk a gyógyító folyamat részét képezik, hiszen mély érzelmeket, mély történeteket mozgatnak meg, mindeközben maga a tér, idő és személyek összhangja segíti őket át abba a dimenzióba, ahol átélhetik a feltétel nélküli elfogadásukat, nem kell koncentrálniuk arra, hogyan védjék meg magukat. Ez a légkör hatotta át ennek a hónapnak a foglalkozásait is.
A foglalkozásra hangolódást néhány mély légvétel segítette – éltető energiát beszívva, gondokat, problémákat, feszültségeket az univerzumba elengedve. Az optimizmus szó kevés gyermek számára hangzott ismerősen, magát a jelentését közösen beszéltük át. Ellentettjére sem emlékeztek már azok sem, akik tavaly itt voltak az órán. A teljesen elfogadó légkörben ez sem okozott problémát. A könyvből szerettem volna felolvasni számukra A sziget című történetet – erre már az egyik kislány élénken emlékezni kezdett. Kérték, hogy ők olvashassák fel, így körbeadtuk, mindenki egy-egy részt felolvasott belőle. Ezt követően megbeszéltük a történet tanulságát, majd arra kértem őket, hogy mondjanak életükből olyan eseményeket, melyek rosszak, kellemetlenek, fájóak voltak számukra. A vártnál direktebb és mélyebb érzelmeket megmozgató történeteket hoztak – eddig csoport előtt nem nyíltak meg ilyen mélyen. Az átkeretezés, a tanulságok levonása, a pozitív szemlélet közös erővel történt. Ahol a gyerekek megakadtak, ott a kolléganők segítették más szemszögből a rátekintést. Ezt követően az elmúlt Boldogságórán készült közös csoportfotókat hoztam kinyomtatva, valamint az októberi fellépésen készült fényképek kerültek elő. A színes kartonpapírokból könnyedén fotókeretet készítettünk, azt nagyon minőségi két és három dimenziós matricákkal díszítettük. Megerősítettük a pozitív érzelmeket előhívó pillanatokat. Az a gyermek, aki egyiken sem vett részt (szökésben volt), a csoportnak maga készíthette el. A foglalkozás során osztozniuk kellett a véges számú eszközökön, mely kivételesen nem okozott senkinek sem problémát. A csapat fejlődik, a tanulságok levonásra és átkeretezésre kerültek.
Az optimizmus a konfliktusok rendezésére is pozitív hatással van, melyet három gyermekünk számára megerősített dr. Tusor Erzsébet holisztikus szemléletű orvos, akihez pszichoterápiára járnak gyermekeink a Golden Tiger’s Egyesület támogatásának köszönhetően.
A Boldogságórák szemléletére a hétköznapokban is felhívjuk gyermekeink figyelmét, az órákon készült alkotások életterükben kerülnek elhelyezésre, melyre rátekintve felidézésre kerül a pozitív lelki állapot, ezzel energiaszintjük emelkedik. Köszönöm a kollégáim együttműködését, köszönöm a program megvalósításának lehetőségét!
Az optimizmus gyakorlása
A hónap témáját a mai nap dolgoztuk fel. Természetesen egész hónapban, sőt mindig, igyekszünk optimisták, pozitívak mosolygósak lenni a gyermekek körében. Hiszen a példa ragadós 🙂 A mai nap már reggel felkínáltam nekik a színezés, díszítés lehetőségét, és varázs szemüveget, mosolygós smileyt színezhettek, díszíthettek a gyerekek. A smiley-kat ők maguk vágták kis gyermek ollóval, ami nagy szám hiszen még csak most tanulgatják a nyírást, vágást. Optimistán álltunk hozzá a vágáshoz, sikerülni fog! Akié kész lett felragasztottam neki a szíve fölé a ruhájára, hogy a szíve is mosolyogjon ma. A varázs szemüvegeket is szépen kiszínezték, majd hurkapálcára ragasztottuk, és ezen a szemüvegen keresztül ” láthatták ma a világot” 🙂
Tízórai után körbeültünk, összegyűltünk és elmeséltem nekik Tódi törpe meséjét. Ezután beszélgetni kezdtünk hogy szerintük mit jelenthet ez a szó, hogy optimizmus, optimisták vagyunk, hogy meglátjuk mindenbe a jót, keressük abba is a jót ami épp nem tetszik nekünk, de meg kell csinálni. Nagyon aktívak voltak és megértették a lényeget. Megbeszéltük hogy miért jó óvodába járni, vagy ha nem szeretünk ebéd után aludni, de muszáj abban mi az a pozitívum ami hasznukra válik. Vagy ha esik az eső és nem tudunk kimenni, lássuk akkor is optimistán a világot, és keressük bent a csoportszobába azt az elfoglaltságot amit szeretünk….és még sok-sok minden eszünkbe jutott ezzel kapcsolatban. Ezután felvettem a varázs szemüveget és minden gyermekről mondtam jó néhány pozitív tulajdonságot, csak a jókat emeltem ki. Utána ők is felvették és hasonlóan mondták el társaikról, barátaikról a jó tulajdonságokat. Megtalálták mindenkiben a jót 🙂 Ezután Bagdi Bella lemezét hallgattuk, sorra a kedvenc dalaikat, és mozogtunk, táncoltunk, mosolyogva, jókedűen. A Szép nap… dalára pihentek csendes pihenőn a gyermekek.♥
Hihetetlen elszántsággal és jókedvvel alkotta meg osztályunk a versikét.Nagyon boldogan tanulták meg,mesélték el „boldog-boldogtalannak”.
Ebben a hónapban az optimista szemlélet kialakítását erősítettük a 2.b osztályban. Megbeszéltük, mi is az az optimizmus, hogy nem a problémákat, a nehéz helyzeteket kell tagadni, hanem arra törekedni, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle. Az optimizmus gyakorlása közben, sokat visszacsatoltunk a hálához is, sok közös vonást találtunk, hiszen a lényeg, meglássuk, meglássák a helyzetek, dolgok jó oldalát. „ A boldogság kulcsa: engedni, hogy minden helyzet az legyen, ami, ahelyett, amiről azt gondoljuk hogy lenni kellene.” ( Hale) Ezen belül „ Az optimizmus a hangulati élet derűje.”( Bagdy) Nagy felelősségünk nekünk pedagógusoknak, hogy az iskolába bekerülő kisgyermek találkozzon az optimizmus lényegével, és cselekvőképesség érzésével. Célunk volt ebben a hónapban megtanítani a „gyermekeiknek” a rugalmas és valóságon alapuló optimizmus készségét .
A téma bevezetését egy színezéssel kezdtük, és megbeszéltük hogy pozitívan bármikor, bármire képesek vagyunk.
Elkészítettük az „Örök mosoly” tükörképüket. Mindegyik gyermekrajzon sugárzott az öröm és az optimizmus. Megbeszéltük, ha rossz kedvük lesz bármiért, csak bele kell nézni ebbe a tükörbe.
Feltettük a HAPPY varázsszemüveget és átkereteztük a történeteket. Beláttuk közösen, sokszor csak azon múlnak a dolgok, milyen szemüvegen keresztül nézzünk rájuk. Zárókörben mindenki megfogalmazott egy optimista mondatot, hiszen a folyamatos optimizmus megsokszorozza az erőt”
Megünnepeltük a testvérek világnapját és megbeszéltük mindig van egy csodálatos menedék ami a családunk. Testvérek is mindig mellettünk állnak, és így érezhetjük hova tartozunk.
Pozitív, pozitív gyerek vagyok, bármikor, bármire képes vagyok: hangzott osztálytermükben egész hónapban.
Az október hónap az optimizmus gyakorlásáról szól. E téma köré szerveztem csoportomban a Boldogságórát. A tevékenységünket egy relaxációs gyakorlattal kezdtük, ellazulva és ráhangolódva a közös játékra. Miután megismerték a gyerekek az optimizmus jelét, beszélgetést kezdeményeztem velük arról, hogy mit jelenthet ez a szó, mikor mondjuk valakire, hogy oprimista. Nehéz egy óvodás számára megfogalmazni ezt a pozitív érzést, hiszen nekik természetes a derülátás, az élet szeretete. Az érzelmek megjelenítését egy intaraktív játék keretében valósítottam meg, mely során kirándultunk vonattal egy erdőbe, ahol csodálkoztunk egy kis csiga láttán, megijedtünk a farkastól, meglepődtünk egy őzikén, és szomorúan mentünk haza a kirándulásról, bár mikor vissza értünk, annak nagyon örültünk. A Boldog Blankák felvidították a Szomorú Szilárdokat és meglepődtem a gyerekek megoldásán, mert nem nevettetni próbálták társukat, hanem vígasztalni, simogatni és így számomra megható volt a jókedvre derítésük. A Tódi varázsszemüvege mesét nagyon élvezték, az egyik kislány sünalvókáját neveztük ki Sün Artúrnak, akivel sikerült a mese végére más színben láttatni a világunkat. Az optimista szemüvegek készítése annyiféle kreatív megoldást eredményezett, ahány gyerek részt vett benne. Ők varázsszemüvegnek hívták és lelkesen próbálgatták fel őket. Otthonra is ajánlottam nekik, hogy szüleiknek is alkossanak derülátó szemüvegeket. A boldogóránk az egyik már-már kedvenc dalunk (Bagdi Bella: Jól érzem magam boogie) meghallgatásával, együtt éneklésével és mozgásos táncával zárult.
Egy teljes héten keresztül a könyv ajánlásaival illetve egyéni ötletek révén igyekeztem játékosan és élményszerűen feldolgozni az optimizmus témáját. Játszottunk Boldog Blankával és Szomorú Szilárddal, mindenki elkészítette saját optimista szemüvegét, melyen keresztül sokkal szebbnek láthattuk a világot. Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát számtalanszor meghallgattuk és a gyerekek szinte már maguktól hangosan énekelték azt.
Október hónapjában az optimizmus témával foglalkoztunk. Gyakorlatunkat a „Napra forgó a
napraforgó” relaxációs gyakorlattal kezdtük el. A gyermekekkel körbe ültünk a szőnyegen
törökülésben és a két karjukat jobbra fordították el mintha onnan sütne, a nap majd balra mintha
onnan sütne a nap. Utána napraforgó magokat adtunk egymásnak, először egyet, majd kettőt és így
tovább tíz magig, arra ügyelve, hogy a magok ne érjék utol egymást. A játék után csengettyűvel
jeleztük, hogy elkezdődik a mese és „Boldog Dóra” síkbáb elmondta a mondókát: „Kerekerdő kalandra hív…” A mondóka után játékból feltettük a varázsszemüvegünket és meghallgatták „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesét. A mesét követően megtanultuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját a mozgásos játékával együtt. Ezt követően beszélgettünk arról, hogy ki volt már szomorú és miért? Mi szép a világban? Milyen lehet a varázsszemüvegben látott világ? Mi az, amit másképpen szeretnének, hogy legyen? Mi az, amit megváltoztatnának, ha lehetne? Ezt követően több levezető feladat közül is választhattak, attól függően kinek melyik tetszett. Az egyik asztalnál tükörben megnézhették mosolygós önmagukat, amit utána az optimista tükörkép munkalapra lerajzoltak és kiszíneztek. A másik asztalnál a varázsgömbbe belerajzolhatták, amire nagyon vágynak. A harmadik asztalnál ülők kiszínezhették Tódi törpe házát. A negyedik asztalnál ülők, kivághatták az optimizmus jelét, majd megrajzolták a szemet és a szájat. A gyerekek elmélyülten dolgoztak és volt, aki több feladatot is megoldott a felkínált lehetőségek közül. Az elmélyült munkálkodás közben többször meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok… című dalát.
Ismét eltelt egy hónap. A 4. évfolyamos tanulók tovább mélyítették tudásukat az optimizmus hónapjában is. Sokat hallgattunk zenét, táncoltunk, segítettük egymást. Próbáltuk meglátni magunkban és másokban is a jót. Sok körjátékot, és páros játékot használtunk ezzel is segítve az osztálytársi kötödés/tisztelet kialakulását, elmélyülését. A tanulók örömmel vesznek részt kreatív feladatokban, így végül elkészült az optimista montázs-plakátunk is. Saját véleménnyel gazdagabban és sok-sok játékkal örömet szerezve dolgoztuk fel a témánkat.
Sombereki Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A hónap témájaként beszélgettünk a pozitív gondolkodásról. A gyerekek egymásnak pozitív üzeneteket tartalmazó kis kártyákat adtak át, melyeket egész hónapban nagy becsben tartottak. Engem sem felejtettek ki , én is számtalan üzenetecskét kaptam tőlük, hogy mennyire szeretnek.
Megbeszéltük, hogy mindenhez pozitívan kell hozzáállni, így sokkal könnyebb lesz a feladatot végrehajtani, és a kudarcokból is lehet tanulni. Idén is elkészítettük az Iskolánk lépcsőit tartalmazó pozitív mondatokból a saját pozitív esernyőinket. Egész hónapban a faliújságot díszíti, így erőt meríthetnek belőle a gyerekek.