Boldogságóra – Október
Téma: Az optimizmus gyakorlása
Középső (Sün csoport):
Ebben a hónapban is közös énekléssel, zenehallgatással
indítottuk a Boldogságóránkat. Bagdi Bella: Pozitív gyerek
vagyok c. dalát hallgattuk meg a Sün csoportos gyerekekkel. Ezt
követően a Tódi törpe varázs szemüvege c. mesével dolgoztuk
fel az optimizmus témakörét. A mese bemutatása után,
megbeszéltük a történethez kapcsolódó kérdéseket. Arra kértem
a gyerekeket, hogy soroljanak fel olyan dolgokat, amelyeket
szépnek látnak a világban. A gyerekek ezeket a dolgokat
sorolták fel: a szivárványt az égbolton, az őszi faleveleket, a
nyári napsütést stb. A tevékenységünket egy optimista tükörkép
megrajzolásával zártuk. Az elkészült alkotásokat a gyerekek
hazavihették. Arra kértem a gyerekeket, hogy akinek van kedve
készítsen otthon egy optimista szemüveget, és idézze fel a
foglalkozáshoz kapcsolódó mesénket.
Nagy csoport (Katica csoport):
Ebben a csoportban is Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalát
hallgattuk meg a nagy csoportos gyerekekkel. Ezt követően a
Tódi törpe varázs szemüvege c. mesével dolgoztuk fel az
optimizmus témakörét. A mese bemutatása után, megbeszéltük a
történethez kapcsolódó kérdéseket. Arra kértem a gyerekeket,
hogy soroljanak fel olyan dolgokat, amelyeket szépnek látnak a
világban. A tevékenységet itt is egy optimista mosolygós
tükörkép rajzolásával zártuk. Az elkészült rajzokat itt is hazavitték
a gyerekek. Arra kértem a Katica csoport gyermekeit, hogy
otthon is beszélgessenek az optimizmusról a szüleikkel. Ha van
kedvük meséljék el otthon az aktuális mesének pl. a
kistestvérnek, anyának, apának, nagyszülőknek.
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus gyakorlása
Vázlat
• Foglalkozást kezdő mondókas:
„Kicsi vagyok én, majd megnövök én,
Én leszek a legboldogabb a Föld kerekén!” (Munkafüzet 11. oldal)
• Foglalkozást kezdő relaxáció:
„Az én hangom” (Kézikönyv 37. oldal)
• A téma bevezetése:
Szomorú Szilárd és Boldog Blanka hangulat játék (Kézikönyv 70. oldal)
• A téma feldolgozása:
• Mese: Fésűs Éva: Bundavásár
• Játék:
Tükörjáték Bagdi Bella Szép nap című dalára
„Egy aranyos kedves gyermek képét rejtettem el a dobozban. Nézzétek meg ki lehet az!”
• A téma lezárása:
Közös körtánc Bagdi Bella Pozitív gyermek vagyok című dalára
Varázsszemüveg készítése papírból színezéssel, ragasztással
A diákok közösen gondolkodtak el azon, mit is jelent derűsen szemlélni a világot. Bence és a törött esernyő története segített nekik felismerni, hogy nehézségek közepette is lehet vidám gondolatokat találni. Kulcsszavakat gyűjtöttek, majd saját készítésű „pozitív szemüvegen” keresztül próbálták meg a hétköznapi eseményeket jókedvűen értelmezni. Gondolataikat játékos mondatbefejezésekkel örökítették meg az osztály optimista naplójában. A programot egy vidám mosolygyűjtéssel zárták, ahol mindenki elmondhatta, mi okoz számára örömet.
A havi Boldogságórák során körbejártuk az optimizmus, pesszimizmus fogalmát. Az alkalmazott feladatok segítségével bővítettük ismereteinket, szókincsünket e témában.
Az első alkalommal például az optimista és a pesszimista emberrel kapcsolatos fogalmakat, jellemzőket, tulajdonságokat csoportosítottuk szóképek segítségével.
Megbeszéltük, hogyan folytatná, mit érezne a következő helyzetekben egy pesszimista és egy optimista ember! Például: Lekéstem a buszt…Anyukám nem tudja most megvenni nekem azt a ruhát…Mindenki csak Tomival játszik…Leejtettem a vajas kenyeremet…Esik az eső, nincs nálam esernyő… Apukám nem tudott eljönni a meccsemre…Az osztálytársam nem hívott meg a szülinapi bulijára…Holnap vége az őszi szünetnek…Elestem, és kilyukadt a farmerem…Nem sikerült a dolgozatom…stb.
Egy kis papírra jelképes szájakat rajzoltunk. Mosolygósra állítottuk a szájformát, ha optimistán folytatta valaki a mondatot, szomorúra, ha pesszimista lett a folytatás. A szemléletváltás volt a cél. Megvizsgáltuk az egyik és másik gondolkodásmódot, és azok következményeit.
Második Boldogságórán az erősségek kertjében ápoltuk a „remény és optimizmus” virágát. Megtekintettük a hozzá kapcsolódó kisfilmet is. Tanulgattuk a „Remény, optimizmus erősségmondókát.
Ez alkalommal a mesék, és a képzeletünk segítették a téma feldolgozását. Elolvastuk az „Úgysemegy és Debizony” című mesét. Ennek kapcsán beszélgettünk a lemondásról, feladásról és erőfeszítésről, kitartásról. Miért fontos, hogy erőfeszítéseket tegyünk? Miért tesz boldoggá, ha sikereket érünk el? Hogyan növelhetjük evvel önbizalmunkat?
Mindenki elkészítette a maga „Optimista vándorcipő”-jét, amelybe, ha belebújunk, segít minket az utunkon, reménnyel, bátorsággal, kitartással.
Optimista szókereső rejtvényt alkottunk. Optimista jegyzetet készítettünk, megtöltöttük a lapot a témával kapcsolatban megfogalmazott érzésekkel, fogalmakkal, színekkel. Idézeteket ragasztottunk rá. Eljátszottuk a „Kérdés-válasz” játékot. Például: Ha optimista szobor lennél, hogy néznél ki? Hogyan sétál egy optimista? Számodra milyen a remény színe? Neked hol van a remény helye? stb.
Ebben a hónapban az iskolai, és osztályprogramok is segítették, jól kiegészítették a témánk feldolgozását.
Az optimista október az egyik legkedvesebb októberi megemlékezéssel kezdődött, megünnepeltük az Állatok Világnapját. Kis házi kedvenceikről beszélgettünk. A gyerekek erre a napra elhozhatták kedvenc plüss állatukat. Velük együtt rendeztünk a tornateremben egy vidám, játékos csapatversenyt. Megnéztük az ajánlott Piper című rövidfilmet. Ennek kapcsán esett szó kitartásról, nehézségek leküzdéséről. Az állatoknak miért küzdelmesebb megszerezni az élelmet? Hogyan segítheti az optimizmus a célok elérését?
A művelődési házban egy színvonalas zenei előadást hallgathattunk homokanimátor illusztrálásával. Csodálatos, pozitív élmény volt osztályközösségünk számára.
A szombati munkanap a közösségépítés, érzékenyítés jegyében telt. Megtekintettük az „Igazi csoda” című filmet. A történet megérintette a gyerekeket. A film utáni beszélgetés során beszámolhattak érzéseikről elmondhatták, véleményüket. Barátság, elfogadás, kihívás, beilleszkedés, szeretet, család, megküzdés, optimizmus, együttérzés elmaradhatatlan szavak voltak ezúttal is.
A pályaorientációs napon, amellett, hogy a programokon szakmákkal ismerkedhettünk, jó alkalom nyílott, hogy optimistán tekintsünk a jövőnkbe. Milyen életet, foglalkozást képzelünk magunknak? Hogyan tudjuk elérni ezeket a céljainkat?
A hónap az október 23-i ünnepi megemlékezéssel zárult. A forradalom szomorú eseményeinek ellenére is jól illettek ide az optimista szótárunkba írt szavak: remény, tettrekészség, összefogás, küzdés, bátorság, a magadba és a jövőbe vetett hit.
E gazdag, programokkal teli hónapból magunkkal visszük a meséből hozott mottót:
🎵 Lépj egyet, csak egyet, megéri majd a vége,
Aki megy és nem adja fel, az megérkezik végre. 🎵
Októberben az optimizmus gyakorlásán igyekeztünk megtalálni a boldogsághoz vezető utat. A Boldogságóra programban a nagyszüneti boldogságperceiben feltettük a „rózsaszín szemüveget“, megállapítottuk, hogy az a bizonyos pohár igenis félig tele van és a felhők felett mindig kék az ég!
Az egész iskola diákságát és tanári karát bevonni igyekező 3 foglalkozáson különböző, ám mindenki által ismert optimista jelképet dolgoztunk fel.
Az első héten különböző mondatokat vizsgáltunk meg (igazi) rózsaszín szemüveggel és anélkül. Az átalakulás csak a bizonyos szemüveg segítségével, fantasztikus volt.
A második héten arra igyekeztünk rávilágítani, vajon képesek vagyunk-e a félig lévő poharat félig tele pohárnak látni?
A harmadik héten pedig az itt látható levélkét írták meg az erre jelentkezők:
Levél 1 évvel későbbi önmagamnak 2025. október 16.
• Mi az, amiért most épp „felhő” van az életetekben
• Mit reméltek, hogyan fogjátok ezt egy év múlva látni
• Mi segíthet addig, hogy ne adjátok fel
Kedves Én!
Most még lehet, hogy felhők vannak körülöttem, de tudom, hogy a kék ég ott van felettem…….
A Világ Gyalogló Nap alkalmából megtartott boldogságórán az optimizmus gyakorlására fókuszáltunk a 2.a. osztály tanulóival. A mozgás öröméről sokat beszélgettünk, és az iskola előtt már nagyon vártuk az indulás pillanatát! Optimistán, jó hangulatban vágtunk neki az októberi erdei gyalogtúrának a település melletti Ricsika erdőben.
Októberben az optimizmus lebegett az osztályunk felett. Meghallgatták az Úgysemmegy és Debizony meséjét. Mindenki választott magának manó nevet. Körberajzolták a kezüket és mindenki írt pozitív üzeneteket az ujjak helyére.
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
Október a gyaloglás hónapja volt. A célunk az volt, hogy legalább 4 km-t gyalogoljuk, és közben beszélgessünk, közelebb kerüljenek egymáshoz a gyerekek az optimizmus jegyében. Két túrán is részt vettünk. Az első túránk az őszi kirándulás alkalmával valósult meg. Ekkor a Bükkösdi Ökoparkba kirándultunk. Oda felé lovaskocsival sikerült mennünk az állomásról. Viszont a park területét bejártuk, és vissza felé az állomásra is gyalogoltunk. Már itt megvalósítottuk a kívánt távolságot. Azonban ahogy teletek-múltak a napok nekünk újra mehetnékünk lett. Ekkor a városban sétáltunk a kellemeset a hasznossal összekötve. Visszaváltottuk a Reponton a műanyag üvegeket, majd ezen az összegen vásároltunk a halloweeni partira egy kis nasit az osztálynak. Mindezt nagy összhangban és jókedvvel tettük.
A hónap elején bekapcsolódtunk a csoporttal a Népi játék napjához. A táncokon kívül megtanultak a gyerekek egy ölelkezős mondókát is. Az ölelés kapcsán elkészítették az ölelős üdvözlőket. Minden reggel pozitív gondolatokkal üdvözöljük egymást. A mindennapos testnevelés során légzőgyakorlatokat is végzünk, ami a gyerekeket lenyugtatja. Az „Úgysemegy manó” című mese nagyon tetszett a gyerekeknek. Van egy nagycsoportos kisfiú, aki nagyon bátortalan, nehezen lehet rávenni a feladatok elvégzésére. A mese után sajátjává tette a történetet és amikor valamit nem akart megtenni, akkor ő maga mondta, hogy „én nem mondom azt mint úgysemegy manó” , és megoldotta végül a rábízott feladatot. Nagy előszeretettel színezték ki a meséhez tartozó színezőt, és mikor hazavitték, volt, aki elmondta, hogy hívják a manókat, és milyen tulajdonságuk volt.
sokat beszélgettünk arról, mennyire fontos megköszönni , ha kapunk valamit. Mindenki elmondta, hogy ők mit szoktak megköszönni a családtagjaiknak, barátaiknak, nekünk. Örömmel tölt el, hogy a mostani kiscsoportosaink is lelkesen részt vesznek a foglalkozásokon és ők is együtt gondolkodnak, tevékenykednek a többiekkel.
Utolsó héten tököt faragtunk, ami sok gyerekből ellenérzést váltott ki, de amese hatására mindenki bátorságot vett, hogy belenyúljon és kiszedje a belsejét.
A pozitív gondolatok segítik kezelni a kihívásokat, elérni a célokat és ennek hatására növeli az önbizalmat
Osztályfőnöki órán az optimizmus fogalmát és gyakorlati erejét vizsgáltuk, a hangsúlyt a mindennapi problémák pozitív megközelítésének gyakorlására helyeztük.
Főbb tanulságaink a problémakártyák feldolgozása során:
Felismertük, hogy egy adott negatív helyzetre (legyen az rossz jegy, egy vita a baráttal, vagy egy elveszített mérkőzés) kétféleképpen is lehet reagálni. A pesszimista reakció lezárja a lehetőségeket, szomorúságot és tehetetlenséget szül.Ezzel szemben az optimista hozzáállás nem tagadja a nehézséget, de:keresi a megoldást A „Miért történt ez velem?” helyett azt kérdezi: „Mit tehetek most?”
Látja a tanulási lehetőséget, egy hiba vagy kudarc nem végállomás, hanem alkalom arra, hogy legközelebb jobban csináljuk. Ahelyett, hogy a múlton rágódna, előre néz, és hisz abban, hogy a dolgok jobbra fordulnak.Láthattuk, hogy csoportban sokkal könnyebb megtalálni a pozitív megoldásokat. Az optimizmus is egyfajta készség, ami erősödik, ha gyakoroljuk – akár azzal, hogy segítünk másoknak optimista forgatókönyvet találni a problémáikra.
Záró gondolat:Minden nehézség vagy hiba magában rejti a fejlődés lehetőségét. Az optimizmus abban segít, hogy ezt a lehetőséget meglássuk.