Osztályfőnöki óra keretében valósítottuk meg ezt a boldogságórát. Az első cselekvés a pozitív hullámjáték volt, melynek a lényege, hogy egy labdát dob a dobó valakinek és egy pozitív tulajdonságot kell hozzá mondania az illető személyről. A gyerekek a játékot nem akarták abba hagyni. A 2. feladat egy érzékenyítő feladat volt. Abszolút sikerült eltalálni az optimista és a pesszimista érzésekhez kapcsolódó fotókat. Nick Vujicicról két fotót láttak. Az első egy mosolygós portré, a második pedig egy teljes alakos, kezek és lábak nélküli fotó volt. Mindkettőnél megbeszéltük, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlük az egyik-illetve a másik felvétel. A 2.-an sokan megdöbbentek. Megbeszéltük, hogy Nick miért is egy optimista férfi. A gyerekeknek nagyon jól tájékozottak az optimizmus és a pesszimizmus jelentését illetően. Ennél a feladatnál már elengedték a fantáziájukat és mindenki elakarta mondani a véleményét. Több gyerek hozzáfűzte, hogy ő maga nagyon sokszor pesszimistának érzi magát. Megbeszéltük, hogy az osztályközösségnek és az osztályfőnöknek az is a feladata, hogy együttesen dolgozzunk azon, hogy ez megváltozzon. A következő feladatban párban dolgoztak a Boldogságmunkafüzet 28-29- oldaláról másolt Optimista bölcsességek feladatát oldották meg párban. Voltak gyorsabban és sokkal lassabban haladók. Ebben a feladatban a bölcsességek jelentésének megmagyarázása okozott nehézséget, mivel a gyerekek gyakran nehezen tudják magukat kifejezni. Közös daltanulással folytatódott a Boldogságóra. Az „Álmodd meg a csodát dal szövegét könnyen megtanulták, többen táncoltak is a zenére.” A következő feladatban ismét párban dolgoztak. Egyikük az optimista, a másik gyerekeknek pedig a pesszimista „bőrébe” kellett bújnia és ugyanarra a szituációra kellett reagálnia mindkét félnek. Például „3-as lett a matematika dolgozat..,” A párbeszéd egy kicsit nehezebben indult, nem mindenki tudott minden feladatot megoldani. Itt valószínű kicsit több időt is kellett volna hagyni a tervezettnél. Az egyéni feladat viszont nagy sikert aratott. Pozitív szemüveget kellett készíteni. A sablont megkapták, de szabadon színezhettek, vagy rajzolhattak rá különféle díszítéseket is. Ezzel a feladattal időben elcsúsztunk egy kicsit, így az Optimista befőtt készítésénél házi feladatként kértem, hogy írjanak le kis szív alakú papírra egy-egy optimista gondolatot és másnap tettük bele a befőttesüvegbe.
Az optimizmus gyakorlása
A Boldogságórát havi rendszereséggel tartom a csoportomba járó nagy csoportos életkorú gyerekeknek. Kiscsoportos foglalkozáson 7 gyermek vett részt.
A foglalkozást relaxációs gyakorlattal kezdtük a Körbe körbe karikába című mondóka elmondásával. Első körben nyitva volt a szemük a második körben csukott szemmel rajzoltak. A mondóka elmondása után meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát. Az volt a tapasztalatom, hogy nyugodtan végig tudták hallgatni, még azok a gyerekek is akik kissé impulzívabbak a társaikhoz képest. Ezután, megkérdeztem őket, hogy mikor szomorúak
A következő válaszok hangzottak el:
– Akkor vagyok szomorú, amikor a társaim csúfolnak(5 éves kisfiú)
– Amikor anyukám nem visz haza ebéd után (5 éves kisfiú)
– Egyszer voltunk a boltban és testvéremmel leragadtunk egy autó nézegetésben és anyáék eltűntek a szemünk elől és nem láttuk őket (5 éves kisfiú)
– Amikor előfordul, hogy elesek (5 éves kislány)
– Amikor bántanak a társaim (5 éves kislány)
– Amikor reggel nem alhatok sokáig, mert anya ébreszt, hogy jönni kell óvodába (5 éves kislány). A beszélgető kör során megfigyelhető, hogy nagyon szépen, választékosan kitudják fejezni magukat.
Beszélgető kör tevékenység után Tódi törpe varázsszemüvege című mesét elmeséltem nekik bőrönd mese segítségével. Az a tapasztalatom, hogy nagyon szeretnek mesét hallgatni. Élő mesélést alkalmaztam. Feltudtam tartani az érdeklődésüket. Valószínűleg a kevés meseszereplővel és, hogy játszottam a hangommal. Szemkontaktussal, gesztussal.
A mese hallgatás után mindenki elkészíthette saját optimista varázsszemüvegét. Egyéni ötlet, ők választhatták meg, hogyan díszítik. Alkalmaztam a differenciálást, volt akinek segítettem a vágásban.
Felragasztották Boldogvár 2. lépcsőfokára az optimizmus jelét.
A foglalkozást Bagdi Bella: Pozitív mondóka című dalával zártuk.
2025. október 22. szerda
Mókus csoport (3-4 évesek)
Optimizmus
Vedd fel a varázs szemüveged és ragyogjál
A mesemondáshoz megteremtettem a rendezett csoportszobát (Abrakadabra hipp és hopp, rakjunk rendet itt és most…), nyugodt légkört, ez idő alatt szólt Bagdi Bella optimizmusról szóló dala. A zene elhalkulása után mesére hívtam a gyerekeket (Egyszer régen, nagyon régen, kint jártam a meseréten, ahogy mentem, ahogy jártam…), addig mondtam, amíg mindenki leült a szőnyegre. Közben magamra kötöttem a mesekötényt és feltettem a süni fejdíszt. Bezzeg Andrea Tódi törpe varázsszemüvege című meséjét mondtam el a gyerekeknek. A mesét követően beszélgettünk Sün Artúrról, miért volt szomorú, mit kapott Tódi törpétől, hogy jó kedvre derüljön? Milyennek látta a világot? Szépnek, jónak, kedvesnek… Megkérdeztem a gyerekeket, hogy ők is voltak már szomorúak? Igen. Hiányzott anya, megütöttem a kezem, elestem a biciklivel, mérges voltam a barátomra, mert nem játszott velem stb…. Segített valaki, hogy jobb kedvetek legyen? A testvérem játszott velem, anya/ apa megpuszilt…. Mitől szép a világ? Sikerült egy nagy tornyot építenem és nem borult le, tudok az új gokarttal játszani az ovi udvarán, megtanultam hintázni, XY a barátom lett… Optimista, vidám, jókedvű mondatokat kaptam a gyerekektől. Nektek is jó lenne egy varázsszemüveg? Gyorsan színezünk egyet magunknak. Gyönyörű alkotások születek, színesek, vidámak, egyik 4 éves kislány belerajzolta a kutyusát, hogy viszik sétálni, a másik oldalba apukájával fürdőzni vannak, feldobja a medencében. Mindennapos mozgásunkba először a hangunkkal játszottunk a Mese-mese mátka mondókát, ha leguggoltunk halkan mondtuk, ha felálltunk hangosan mondtuk a sorokat. Először hangosan kezdtük, hogy a feszültség, szorongás oldódjon és a hangjuk kiengedésével izmaik, testük lazuljon, halkkal zártuk, hogy lenyugodjunk, lecsillapodjunk. Megtanultuk és elmutogattuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját. Nagyon tetszett a gyerekeknek, azóta is többször mondjuk a csoportban. Megismerkedtek a gyerekek Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával. Megmutatták ők is az érzelmeiket, hogyan szomorúak és hogyan jó kedvűek, vidámak, egymást is igyekeztünk felvidítani. Karikákat raktam le, ha a szomorú emojit mutattam futottak a csoportszobában, ha a mosolygós emojit gyorsan kerestek egy színes kört, összekapaszkodtak egy karikában többen is és boldogok voltak, hangosan kacagtak a játéktól. Együtt voltak, segítették egymást, öröm volt csatlakozni a társakhoz és öröm volt befogadni a csoporttársamat, barátomat. Boldogság, jó kedv járta át a gyerekeket játék közben.
A tevékenységet emoji készítéssel zártuk, mindenki ragasztott magának saját Boldog Blankát csillag-szív-kör szemmel, választhattak maguknak egyéniségüknek, kedvüknek megfelelőt természetesen mosolygós piros szájjal.
A csoportban azóta is emlegetjük a varázsszemüvegünket, Sün Artúrt, kint hagytam a fejdíszt, amivel játszhatnak a gyerekek ezzel is jókedvüket erősítem, hogy szebben lássák a világot.
Mende, 2022.10.30.
Ternák Zsuzsanna
óvodapedagógus
A foglalkozást a tanult Boldogóra mondókánkkal kezdtük. „Nap, nap fényes nap, sugaraid bontogasd. Vigyázz rám napsugár, a boldogság megtalál.” Ezt követően relaxációs gyakorlatokat végeztünk a Boldogságóra tankönyv által javasoltak közül. A gyerekeknek elmeséltem a Á”Tódi törpe varázsszemüvege” című mesét, majd megbeszéltük a mese cselekményét és tanulságát röviden. A gyerekek ezután varázsszemüveget készítettek, melybe belevontam az őszt, azáltal, hogy a szemüveg tök formájú volt. Ehhez színezés technikát használtunk. Az elkészült szemüvegekkel végül táncra perdültünk a „Pozitív gyerek vagyok” című dalra.
Budapesti Egyesített Középiskolai Kollégium
Foglalkozás címe: Optimizmus, azaz reménykedő realizmus
Foglalkozásvezető: Lőrincz Norbert, kollégiumi nevelőtanár
Foglalkozás időpontja: 2025. 10. 22., 20h
Helyszíne: M. 19. 3. emelet, 316-os tanulószoba
A foglalkozás célja volt, hogy kollégistáink képesek legyenek felismerni, hogy az optimizmus szoros kapcsolatban van az önbecsüléssel, saját pszichológiai jólétünkkel, és egészségünkkel.
A foglalkozásra való érzelmi és értelmi ráhangolódásként ötletbörzét tartottunk. A résztvevők első feladata volt meghatározni, mit jelent nekik az optimizmus. Majd azt is meg kellett fogalmazniuk, miért fokozhatja a boldogságot.
Mindenki elmondhatta, számára mit jelent az optimizmus és miért fokozhatja a boldogságot. Ezek után beszélgettünk a pesszimizmus jelentéséről, illetve, hogy hogyan gondolkodik egy pesszimista. Tartalmas válaszokat fogalmaztak meg.
Ezt követte egy rövid tanári magyarázat arról, mit jelent valóban az optimizmus szó, miért mondjuk, hogy „reménykedő realista” az optimista emberre, illetve, hogy milyen stratégai szerint gondolkodik az optimista. Beszélgettünk még a „hurrá-optimista” szó jelentéséről, továbbá, hogy erre a stratégiára mi lehet a jellemző.
Ezek után egy – a foglalkozásvezető által összeállított – feladatlapon dolgoztak a résztvevők. 6 pesszimista mondatot kellett optimista minőségűvé átalakítaniuk.
A harmadik, egyben utolsó feladatként megtudhatták magukról, mennyire optimisták is valójában. (HUNOPTI OPTIMIZMUS TESZT, Forrás: Dr. Köteles Ferenc, ELTE PPK) Ebből a tesztből megtudhatták, milyen az önértékelésük, megküzdési képességük, közvetlen optimizmusuk. Ki is elemeztük, kire, mi a legjellemzőbb.
A foglakozás vége előtt mindenki elmondhatta, szerinte mire volt jó a foglalkozás.
Értő módon, kellő komolysággal és humorral dolgozták fel a témát.
Tartalmas válaszokat kaptam a feladatokkal kapcsolatban. Jó érzés volt hallani, ahogy a pesszimista tartalmú mondatokat optimista minőségűvé alakították át. Ügyesen dolgoztak az ezekkel kapcsolatos feladatokban.
Jó hangulatú, örömteli foglalkozás volt, ahol könnyen megnyíltak a fiúk. Okos gondolatokat osztottak meg egymással és velem.
Készítette: Lőrincz Norbert, kollégiumi nevelőtanár
Október hónapban az optimizmus témájával foglalkoztunk a boldogságórákon. Az egész iskola csatlakozott a Világ Gyalogló (Hó) Naphoz, amelynek során mindhárom osztály aktívan részt vett a programban.
1. osztály
A hónap első óráján a gyerekekkel gesztenyéket gyűjtöttünk, majd körben állva megfogalmazták, mi az, ami még nem megy nekik, és mit tehetnek azért, hogy ez idővel sikerüljön. A „Meséld el egy sikeredet!” beszélgetőkörben meglepően érett gondolatokat osztottak meg magukról, bátran beszéltek érzéseikről és sikereikről.
A gyűjtött gesztenyéket haza is vihették, és több tanuló otthon készített belőle „erősséggesztenyét”, melyről még fényképet is küldtek.
A második órán megnéztük a Piper kisfilmet, majd az Erősségek kertjében megismertük a remény és optimizmus virágát. A gyerekek kiszínezték a hozzá tartozó erősségmondókát, és közösen beszélgettünk az érzésekről, amit a képen látható kislány átélhet. Az óra végén kipróbáltuk a hegylégzést.
A hónap záró óráján a pozitív mondókával ismerkedtünk meg, majd optimista esernyőt készítettünk, amelyre szimbólumokkal és színekkel fejezték ki a gyerekek a saját biztató gondolataikat.
2. osztály
A másodikosok is a Piper filmmel indították a hónapot. A gyerekek mély gondolatokat fogalmaztak meg a történet szereplőiről, a kitartásról és a feladásról, majd megismerték a remény és optimizmus virágát.
A „Meséld el egy sikeredet!” körben bátran osztották meg pozitív élményeiket, érzéseiket. Az órát a remény és optimizmus mondókájához kapcsolódó színezéssel zártuk, amit otthonra is elvittek, hogy emlékeztesse őket az optimista hozzáállásra.
A második órát Reggeli pozitivizáló gyakorlattal kezdtük, és megbeszéltük, hogy a gyerekek minden reggel ezzel indítják a napot. Közösen készítettünk egy kis videót a közösség erejéről, amelyet a szülők is megkaptak, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk.
A harmadik órán a hegylégzést gyakoroltuk, majd a kitartás virágával ismerkedtünk meg. A gyerekek kiszínezték a hozzá tartozó erősségmondókát, nevet adtak a méhecskének, és közösen megbeszéltük, miért éppen ez az állat jelképezi a kitartást. Az órát relaxációval zártuk.
3. osztály
A harmadikosok szintén a Piper kisfilmmel kezdték a hónapot, amelyről nagyon érett gondolatokat fogalmaztak meg. A Nevetésverseny nagy sikert aratott, sok nevetéssel és jókedvvel telt az óra. Meghallgattuk a remény és optimizmus dalát, majd a hozzá tartozó színezőt is elkészítettük.
A „Meséld el egy sikeredet!” körben a gyerekek mély érzésekről beszéltek, az órát pedig a pozitív mondókával zártuk.
A második órán „Az ajándék” című animációs filmet néztük meg, amely mélyen megérintette őket. A beszélgetés során a kisfiú viselkedéséről, érzéseiről, és a kitartásról beszélgettünk. Megismertük a kitartás virágát is, majd hegylégzést és meditációt gyakoroltunk.
A harmadik órán a gyerekek optimista levelet kaptak ajándékba, amelyet hazavihettek. Megbeszéltük, mitől lehet „optimista” egy levél, és közösen feldolgoztuk Úgysem és Debizony történetét.
Az októberi boldogságórák nyugodt, oldott és pozitív hangulatban teltek. A gyerekek sokat beszélgettek, bátran megfogalmazták érzéseiket és gondolataikat.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Móricz Zsigmond u. Telephely
A hónap témáját az optimizmust dolgoztuk fel. Megbeszéltük, hogy mit is jelent a gyerekek számára idegen szó, optimizmus. Hogy jobban megértsék, elmeséltem nekik Tódi törpe varázsszemüvege című mesét. A mesén keresztül azonosulhattak a süniben lejátszódó érzésekkel. Az önbizalom program fejlődési szemléletmód feldolgozását az ajánlott játékkal próbáltam a gyerekekhez közel hozni. Minden nehéz volt, mielőtt könnyűvé vált. Sokat beszélgettünk arról, hogy mennyit kell ahhoz gyakorolni, hogy valamit megtanuljunk. A legjobban ezt a hintázás és a biciklizés megtanulásának példáján keresztül szemléltettem a gyerekekkel. A még nem kövek játékot minden kirándulásunk alkalmával játszottuk. Ez a hónap nagyon mozgalmas volt számunkra. A Világ gyalogló napjához, hónapjához kapcsolódóan nagyon sok időt töltöttünk a természetben. Ellátogattunk Kardoskútra, ahol az állatok életével ismerkedhettek a gyerekek. Játszhattak, gyalogolhattak a pusztában, majd egy interaktív kiállítás keretében ismerkedhettek a madarak életével. Hallhattak a birka pásztor munkájáról, és meg is tapasztalhatták azt, hogyan tereli a kutyáival a juhokat. Hatalmas élmény volt gyermekeink számára. A következő programunk is kapcsolódott részben az állatokhoz, hiszen ellátogattunk Szegedre a múzeumba, ahol a már kihalt állatokat ismerhették meg játékos formában. Előtte viszont jót sétáltunk, a szegedi füvészkertben, ahol akadály pályákat kellett teljesíteni. A jól megérdemelt jutalom sült tök és tökös sütemény volt. Óvodánk csatlakozott a helyi kutyamenhely felhívásához is. Gyűjtöttünk élelmet, plédeket az állatok számára, melyet el is juttattunk néhány vállalkozó szellemű szülő és kisgyerek részvételével a menhelyre. A lelki egészség megteremtéséhez a gyerekekkel relaxációs gyakorlatokat végeztettem. A szülők és pedagógusok számára pedig délutáni programként illóolajokkal való ismerkedős délutánt szerveztünk. A kitartás és szorgalom erősségére szinte minden nap szükségünk van. A kirándulásaink során főleg a kitartásukra volt szükség, hiszen sokat gyalogoltunk, és bizony előfordult, hogy elfáradtak. Ilyenkor buzdítottuk őket a kitartásra, bátorítottuk őket a feladatok befejezésére.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
A boldogságóra optimizmus témakörében a gyerekeknek a ”Mit súg a párnád?” gyakorlatot választottam. Elsősorban azért mert ez nagyjából megfelelt a csoport életkori sajátosságainak, illetve a párnával való közeli kontaktus bátorságot adott azoknak a gyerekeknek is akik kissé bátortalanabbak, visszahúzódóbbak. Célom az volt, hogy felfedezzék a világ szépségeit, megtanulják észrevenni a jót maguk körül és megtapasztalják, hogyan segíthet a pozitív gondolkodás a mindennapokban.
A játék menete:
– „Lufifújással kört alakítottunk, majd minden gyerek helyet foglalt a szőnyegen, szabadon választott helyzetben (törökülés, sarkon ülés, nyújtott ülés).
– Az optimizmus fogalmának megértetése a gyerekekkel úgy, hogy mindenki számára érthetővé váljon. Azt gondolom ehhez az a legjobb módszer, ha játékos feladatokon és változatos tevékenységeken keresztül formálom az optimista szemléletüket, hozzáállásukat.
– Arcjáték tükörrel, érzelmeket kifejező kártyákkal: minden gyerek elmondhatta, hogy milyennek látja a saját arckifejezését (szomorú, vidám…), majd a kártyákból húzva az ábrázolt érzéseket. – Mitől lehet valaki szomorú, vidám stb.? Te mit teszel akkor amikor szomorú, vagy vidám vagy? Melyik érzés a jobb?
– Az általam hozott mintás párna volt a varázspárna. Az instrukció elmondása után megmutattam a gyerekeknek a játék menetét: „Kedves párna szomorú vagyok mert reggel nem találtam meg a kedvenc gyűrűmet! Mit tehetnék? (fülemhez tartottam a párnát és „kihangosítva” magam, mintha a párna válaszolna: Nézz meg a szekrény alatt! – Köszönöm szépen, erre nem is gondoltam!)
– A varázspárnába mindenki belesúghatta bánatát, majd amikor „elengedte”, megkönnyebbülhetett. A feladat során megtapasztalták, hogy a negatív érzéseket is ki lehet fejezni, és
– A játék végén a párnát középre helyeztem és mindenki ráfeküdhetett, kifejezve ezzel örömét a varázspárnának.
A gyerekek nagyon jól érezték magukat a játékok során, örömmel vettek részt benne.
Villányi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Októberben az iskolában a pozitivitás és az optimizmus jegyében telt a boldogságóra.
A program célja az volt, hogy egymás felé figyelmesek, kedvesek és mosolygósak legyünk és, ha valami rossz történik az életünkben próbáljuk meg más szemmel nézni. Napocskákat adogattunk egymásnak, ezzel is kifejezve a jókedvet és a bátorítást, és, hogy mit szeretünk a másikban. A gyerekek gyönyörű, megható gondolatokat osztottak meg egymással.
Közösen hallgattuk a „Ha jó a kedved” és a „Rosszkedv elűző” című dalokat, amelyek még jobb hangulatot teremtettek. A zene mellett sokat beszélgettünk arról, mi tesz minket boldoggá, és hogyan segíthetjük egymást a nehezebb napokon. A gyerekek örömmel osztották meg saját pozitív gondolataikat és élményeiket. Az óra végén mindenki lerajzolta a saját kis napocskájában azt az eseményt, amikor rossz dolog történt az életében, de átformálta pozitívvá.
A rajzokból színes mandala készült, ami most is emlékeztet minket a mosoly, az optimizmus erejére.
A program során mindenki megtapasztalta, milyen jó érzés, ha figyelünk egymásra és pozitívan gondolkodunk.
Egy vidám, szeretettel teli órát zártunk, tele napsütéssel és jókedvvel, optimizmussal! 🌞
Ebben a hónapban a Boldogságóra témája az optimizmus gyakorlása volt. Az óra elején az Állatok világnapja alkalmából egy kedves, Oscar-díjas rövidfilmet néztünk meg, Piper – A kis madár címmel. A gyerekek nagyon élvezték a filmet, majd közösen beszélgettünk arról, mit jelent számukra az optimizmus. Sok szép gondolat született: a tanulók elmondták, hogy számukra az optimizmus azt jelenti, hogy nem adjuk fel, akkor sem, ha valami elsőre nem sikerül.
A gyerekek személyes példákat is hoztak: meséltek arról, mikor voltak kitartóak, és mit tettek, ha valami nem ment könnyen. Ezután némajátékot játszottunk – a feladat az volt, hogy szavak nélkül mutassák meg, hogyan tudják megvigasztalni egymást, ha valaki elkeseredik. Ez a gyakorlat sok vidám pillanatot okozott, és segítette a gyerekeket abban, hogy jobban megértsék az empátia és a támogatás fontosságát.
A közös élmények után Bagdi Bella „Pozitív mondókáját” is megtanultuk, amelyet hatalmas lelkesedéssel mondtak együtt a gyerekek. Az egyik kedvenc feladatuk az „Örök mosoly” volt, ahol saját tükörképüket rajzolták le úgy, hogy az arcukról sugározzon az optimizmus és a jókedv. A munkafüzet színezőjét is elvégeztük, majd az óra végén egy rövid, vezetett meditációval zártuk a foglalkozást – ez igazi meglepetés volt számukra, és segített ellazulni, megnyugodni.
Az óra során a gyerekek nyitottan, vidáman és együttműködve vettek részt a tevékenységekben. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy a pozitív gondolkodás és a kitartás témája közel áll hozzájuk, és sokat tanultak arról, hogyan lehet derűsen, optimistán tekinteni a mindennapi kihívásokra.