Optimizmus 2025. október

A múlt heti állatvédelmi projekt folytatása képpen a kiskígyó, illetve világrekorder kísérletre hivatkozva, és készülve a festett gurigákat kezdtük el végig kötözgetni, hogy nagyon hosszú kígyónk legyen. Kiskutyát mozaikoztunk, mert szeretjük a kutyusokat. A Tódi törpe meséjét meséltem, ami a tankönyvünkben van, erről beszélgettünk utána, hogy mi is az az optimizmus, mit jelent, ha mindig a jót keressük, és nem a rosszat. Kriszti, és Sziszi, nem a türelmükről híresek, de a kígyó kötözgetése annyira lekötötte őket, hogy öröm volt nézni. Abba sem akarták hagyni, mert látták, milyen hosszú lett a kígyó, és élvezték csinálni. A folyosóra a kisasztalra tettem ki szeretet üzeneteket, el lehetett vinni őket. A nap folyamán töltenem kellett, mert elfogyott a reggeli osztás, tehát vittek sokan.
Elkészült a kígyónk, amit kitettem az állatvédelmi táblára, rátekeredett. A mozaikozás után verset tanultunk a Tódi törpe meséhez kapcsolódóan:
„Hogyha éppen rossz a kedvem.
felveszem a szemüvegem.
Jobbra nézek, balra nézek,
mindent sokkal szebbnek érzek.
Csillog is, és színes is
boldog lett a kedvem is.
tedd fel te is, mosolyogva,
illanjon el gondod nyomban.”

Táncoltunk is a Pozitív gyerek című dalra. Persze előtte megbeszéltük mit jelent a pozitív szó. A jókedv fokozására papírcsöveken pici labdát gurítottunk úgy, hogy egymás mellé állva kellett irányítani a csöveket. Aztán a tőlem már megszokott módon elejtettem a sok labdát, amit össze kellett szedniük, nevetve, sikongatva, mert mire összegyűlt, újra elejtettem. Kitettem a szekrényre a remény, és kitartás képet, mondtam, holnap erről fogunk beszélni.
Ma az ÖLELÉS VILÁGNAPJÁN kitettem a folyosóra plakátot több helyre is, hogy mindenki tudjon róla, egy kis vers kíséretében:
„Ha átölelsz erősebb leszek!
Minden gondom elfeledem.
A szívünk együtt dobban,
a lelkünk megnyugodhat.
Nem vagyok egyedül,
jó ezt tudni legbelül.”

Mi is egymást ölelve fogadtuk, illetve a gyerekek egymást is. Blanka behozta Bartók Erika Jelek könyvét, és a gyerekeknek meséltem belőle, a jeleik hallatán nagyon örültek, figyelmesen füleltek. Beszélgettünk a képekről, remény, kitartás, optimizmus, mikor jó ha van, és miért. A Százszorszép csoport bemutatkozó fellépését néztük meg, aranyos mesét adtak elő, A Vityillót.
Csütörtökön kenyeret sütöttünk, mert azon a napon volt a kenyér Világnapja. A folyosón a Boglárka csoporttal nyuszi formát alkottunk, amit az állatvédelmi témahét ajánlott, mint kihívás. A délelőtt folyamán, meg a díszes varázsszemüvegek készültek, hogy mindent szépnek, és jónak lássunk. Színezték, ragasztották, csillogott, villogott mindegyik. Folytattam a Jelek meséket, hogy ha lehet senkit ne hagyjak ki belőle.
Pénteken palacsinta sütés volt, palacsinta zene tánccal, vidámsággal. Bartos Erika palacsinta versét olvastam el nekik, és ma ünnep is volt, a dadus néni születésnapját is megünnepeltük, tortával, köszöntéssel.
Beszélgettünk a gyerekekkel, hogyha lenne egy titkos álmuk, kívánságuk, amitől jobban éreznék magukat, mi lenne az. Voltak nagyon okos, elgondolkodtató válaszok: modernebb világ, hozzánk költözzön a barátnőm, felhőkarcolókat szeretnék építeni, katona leszek, ha nagy leszek…Mondtam nekik, hogy gondolkodjanak még rajta, mert holnap a varázsgömbbe belerajzoljuk. Ezután kiosztottam a gyerekeknek az Állatbarát hős útlevelet, elmondtuk az állatbarát esküt, és az állatok öt jólét pontját gyakoroltuk.
A varázsgömb rajzokat lehetett közösen is készíteni nagy papírra, de volt aki egyénileg szerette volna, annak adtam kisgömb rajzot. Nagyon szép munkák születtek, egymás mellé tettük őket, és lehetett csodálni mindenkinek.

Az optimizmus gyakorlása

A Váci Csányi krt-i tagóvodában már mind a négy csoportunkban bevezetjük a Boldogság órákat.
Tavaly két csoportban tartottam, de az idei tanévben már a szintén Boldogság képzést végzett kolléganőmmel visszük el a csoportokba a meséket és az ehhez tartozó feladatokat.
A Boldogság órát a Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
a mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll. c. versikével kezdtük, amire már emlékeztek a Hálafa mese elmesélésekor.

A foglalkozás címe: Az optimizmus gyakorlása
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni az optimizmus fogalmát, szépnek látást.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek

– Tódi törpe történetének elmesélése kesztyű bábbal.
– Szemüveg felpróbálása, amíg elmondjuk a versikét. Te mit látsz benne? Elmondom én mit látok.
– Szomorú Szilárd, Vidám Blanka játék. Két csapat mimikával, testtartással jelzi a szomorúságot, vidámságot.
– Mondóka elmondása, mozgással kísérve.
– Szépet látó szemüveg készítése

A Boldogságórára a jól bevált napszemüveggel keltettem fel az érdeklődésüket.
A napszemüveg felvétele mindenkinek mosolyt csalt az arcára, és vidáman, nevetve a rózsaszín napszemüveget, csodálkozva kérdezték, miért tettem fel ezt itt a csoportszobában?
– Gyertek ide a szőnyegre, elmesélem nektek, mit látok a szemüvegemen át.
Elmondtam, hogy egy nagyon jó, Micimackó, Napocska csoportot látok, akik mindig sokat játszanak egymással, meg tudnak egyezni a játékokon, vigyáznak is rá, és nagyon szeretem őket akkor is, ha huncutkodnak.
Nevetve mondták, hogy ők is szeretnének belenézni.
Persze, tapasztalatból és ismerve őket, annak adtam először, aki tudtam, hogy valami hasonlót fog mondani.
A kislány, aki megkapta, a mellette ülő barátnőjét dicsérte meg, hogy milyen szépen tud rajzolni és tegnap is kapott Tőle egy szép unikornis rajzot.
Mindenkinek megígértem, hogy megkapja felpróbálásra, de először hallgassák meg a kismanó történetét.
Egy manó bábbal játszottam el Tódit.
Tódi törpe varázsszemüvege…
Amikor meghallgatták, már nagyon várták, hogy felvehessék a szemüveget. Mindenkin annyi ideig lehetett, amíg elmondtuk a versike két sorát.
Van nekem egy szemüvegem, ha felveszem azt,
szépnek látok mindent benne, amit megmutat.
A szemüvegről, mint szépnek látó szemüvegről beszélgettünk. Megemlítettem, hogy optimista szemüveg, de ezt a szót később nem használtam, de annyit elmondtam, hogy azért optimista, mert a szépet látja meg. Ezután, már csak, mint szépet látó szemüvegről beszéltünk.
Nagyon motiválta, őket, hogy felpróbálhassák. Tavaly két kisfiú kijelentette, hogy ez csak egy napszemüveg, ugyanúgy lát benne mindent, most ebben a két csoportban sikerült elvarázsolni mindenkit, mert a szépet és a jót látták, a csoportszobát, az udvart, vagy a társukat dicsérték meg. Az is megmutatkozik, hogy a csoportunkban, reggelente, mindig körbe ülünk és mondanak jóhíreket. 2 jóhírt, vagy 1 jóhírt és egy rosszhírt is lehet mondani.
Először, amikor ezt elkezdtük, még nem tudták megfogalmazni, mi az a jó hír, de elmondtam, az is jó, ha reggel süt a nap, vagy várja, hogy jöhessen az óvodába, és itt tud játszani a barátjával.
Most már, hogy többször van ilyen beszélgetés, igénylik is és szeretnek olyat mondani, hogy örülnek, hogy velem tornázhatnak, mert látják azt, hogy én ennek mennyire örülök, és ilyenkor elmondom, hogy én is nagyon nagyon szeretek velük lenni. Érzik azt, hogy örömet szereznek vele nekem. Már ezt is nagy eredménynek tartom, hogy érzik és megfogalmazzák ezt az érzést.
A rosszhírt is fontosnak tartom, hogy megosszák, mert az is van, de 2 rossz hír nincs, akkor mindig keresünk valamit, ami jó lehet, mert van, hogy azt mondják, nincs jó hírük.
Ilyenkor felhívom a figyelmüket, hogy gondolkozzanak, kivel játszottak, mit játszottak, milyen érzés volt. Akkor szoktak rácsodálkozni, hogy tényleg ez egy jó hír.
A Szomorú Szilárd és Vidám Blanka játékot örömmel játszották, majd a mondókát is 3x elismételtük mozgással kísérve.
A szemüveget papírból kiszínezték, kivágták és örömmel használták. Minden megnéztek benne és inkább vidám, huncut dolgokat mondtak, amit láttak.
A szépre, jóra felhívás, egy folyamatos tanítás.
A nyomtatott szemüveget, otthonra is adtam, hogy együtt színezzék ki a szülőkkel, nekik is készítsenek szemüveget, hogy együtt keressék meg a szép világot.

„Valamiben én is JÓ vagyok!”

A Boldogságóra következő „állomása” októberben az Optimizmus gyakorlása volt, mely igazi kihívást jelentett az óvodásainknak, hiszen erről a fogalomról az ő szintjükön igen nehéz beszélgetni, ráéreztetni, de SEMMI SEM LEHETETLEN, mint ahogy ez ebben a hónapban be is bizonyosodott.
Az érzékenyítő kezdeményezést -tekintettel arra, hogy több ovisunk őszi szabadságát vette ki az iskolai szünetben-, rendhagyó módon, igazi vegyes korosztályú csoportban valósítottam meg. Szabad játéktevékenységből kezdeményeztem, méghozzá úgy, hogy meglepetésként megérkezett a csoportba Sün Artúr, aki igen szomorú volt.
Megkérdeztem tőlük, vajon kíváncsiak-e arra, mi lehet az oka Sün Artúr szomorúságának.
Kórusban kiabálták: IGEN!
Nos, mielőtt kiderítenénk- mondtam nekik- játsszunk egyet, méghozzá Szomorú Szilárd és Boldog Blanka segítségével.
Nagy örömmel vállalkoztak a gyermekek arra, hogy párosan- egyikük szomorú, másikuk vidám mimikát felöltve-játsszanak segítségemmel egy interaktív párbeszédes játékot:
„Látom, szomorú vagy…hogyan tudnálak felvidítani? Mit szeretnél?”
„Sétálni a Tisza-parton, Szépet rajzolni, játszani…”- jöttek a válaszok sorban.
Ezt a játékot, folyamatos szerepcserével., még a legkisebbek bekapcsolódásával, és az ő örömükre is, igen sokáig játszottuk.
A Tódi törpe varázsszemüvege című mesét osztottam meg a gyermekekkel, az eseménynek már Sün Artúr is aktív részese volt, hisz az ő jelenléte igazi motivációt jelentett a gyerekeknek: VÉGRE KIDERÜL, MI AZ OKA SZOMORÚSÁGÁNAK.
A varázsszemüvegen keresztül látni a világot, az ám az igazi csoda! Hisz minden sokkal szebb, erőt meríthetünk viselése által, és olyan dolgokra is képesek lehetünk, melyről nem is gondoltuk, hogy jók lehetünk bennük!
Épp ezért, miután mindenki elmondhatta, miben érzi magát jónak- egy kis illusztrációval segítve- saját kedvére, fantáziáját felhasználva elkészíthette varázsszemüvegét! Előtte azonban megtanultuk Tódi mondókáját, s hozzá begyakoroltunk egy kedves kis mozgássort.
Igazán szép szemüvegek készültek.
Úgy érzem, a játékos feladatsorral élvezetessé tudtam tenni a téma feldolgozását, s bebizonyosodott; az optimizmus is tanulható!

A bizakodó szőlősgazda

„Maradjatok velem és lakjatok bennem, ahogyan a szőlővessző is a szőlő tövén marad — akkor én is bennetek maradok! A szőlővessző sem teremhet gyümölcsöt önmagában, csak ha a szőlő tövén marad. Ugyanígy ti is csak akkor teremhettek gyümölcsöt, ha bennem maradtok.” János evangéliuma 15:4

Beszélgetéssel indítottuk az októberi boldogságóránkat, amely az őszi betakarításról, a szüretről szólt. Arról is szó esett, hogy nem mindig bőséges a termés, de a jó szőlősgazda mindent megtesz, hogy áldásos szüretben lehessen része. Ha mégis mostoha az időjárás, és nem kedvez a szőlőérésnek, akkor is fordulhat fohászkodva az Úrhoz. Próbáltunk az optimista szóval rokon értelmű kifejezéseket keresni, így megtanultuk, hogy a pozitív, reménykedő, derűlátó, optimista látásmódú mind ugyanazt jelentik: BIZAKODÓ. A gyerekek egyéni beszámolóik alapján rádöbbentünk, hogy soha nem szabad csüggednünk, mindig bízni kell!
Ezután egy szüretelős szerepjátékkal folytattuk, amellyel felidéztük a régi korok hagyományos szüreti hangulatát, amikor a szüretelők így hívták a puttonyos legényt, ha tele lett a kosaruk: „Puttonyos!”. Ő pedig fennhangon kiáltotta: „Itt rugdos!”, azért, hogy hang után hamar egymásra találjanak.
Szüretelés közben jó hangulat szokott kerekedni, amikor az emberek nótára gyújtanak. Így mi felelevenítettük az elmúlt tanévben tanult énekünket: Gárdonyi Gézának „A bor legendája” című versét énekeltük.
Jutalmunk a jól végzett munkáért a különböző szőlőfajták kóstolása volt.
Annak reményében zártuk tevékenységünket, hogy igyekszünk mindig mindenben megtalálni a jót!

Szeretettel,
a bárkalakók és az óvó nénik: Sógor Melinda Ágota és Holló Éva Andrea

A havi témánk az optimizmus volt. A témát Tódi törpe varázsszemüvege című mesével vezettem be, majd beszélgettünk róla mit is jelent, hogy valaki a rosszban is meglátja a jót. A mese során az egyik gyermek nagyon szomorú volt, mert hiányzott neki az anyukája. Ez remek lehetőség volt arra, hogy kipróbáljuk a gyermekek megértették-e az optimizmus fogalmát.
Minden gyermek mondhatott neki valami szép gondolatot, hogy felviduljon. Ez sikerült is, már a jó kívánságok vége felé a szomorú kisgyermeknek, egy kis mosoly jelent meg a szája szegletében.
A beszélgetés végén megtanultuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját is.
A foglalkozás végeztével minden gyermek elkészíthette a saját varázsszemüvegét, mellyel megláthatják a rossz dolgokban is a jót. A szomorú kisgyermek is lelkesen készítette el a szemüvegét, mellyel már Ő is észrevette a szép dolgokat maga körül.