Bagdi Bella – Pozitív mondóka című dalával kezdtük a hónap első boldogságóráját, aminek a fő témája az optimizmus volt. A dal után a gyerekek próbálták megfogalmazni a szó jelentését. Az egyik kisfiú nagyon jól megragadta a lényeget: „Mindenben a jót kell keresni.”
Ezt követően arra kerestünk megoldást, hogy a nehéz helyzeteket, feladatokat hogyan szokták, hogyan lehet megoldani. (baleset, sérülés, rosszul sikerült felmérés, verekedésbe keveredés, szomorúság) Milyen tanácsokkal látnák el szomorú, esetleg bajban lévő társaikat, családtagjaikat? Mivel napjainkban sokszor beszélgetés helyett üzenet formájában kommunikálnak a fiatalok, így ezeket a gondolatokat messenger üzenet formájában írták le.
A hónap mottójaként választott mondatot pedig gesztenyéből ragasztottuk fel kartonpapírra, mely így hangzik: MEG TUDOM CSINÁLNI!

A hónap témája az optimista gondolkodás. Először is sokat beszélgettem a gyerekekkel arról, ők mit tartanak optimista gondolkodásnak és számukra mit jelent az optimizmus. Aztán arról hogy igenis tanulható ez a fajta gondolkodás mód. Az optimizmus gyakorlása közben, sokat visszacsatoltunk a hálához is, sok közös vonást találtunk, hiszen a lényeg, meglássuk, meglássák a helyzetek, dolgok jó oldalát. „ A boldogság kulcsa: engedni, hogy minden helyzet az legyen, ami, ahelyett, amiről azt gondoljuk hogy lenni kellene.Ezen belül „ Az optimizmus a hangulati élet derűje.”( Bagdy) Nagy felelősségünk nekünk pedagógusoknak, hogy az iskolába lévő kisgyermek találkozzon az optimizmus lényegével, és cselekvőképesség érzésével.
Október a világon a gyalogló hónap. Mi is csatlakoztunk a boldogság sétához, és msosolyt csaltunk, mindenki arcára a legfiatalabbaktól a legidősebbekig. Kisdiákjaink pontosan tudják, hogyha mosolyogsz az egész világ jobb hellyé válik. Ellátogattunk a bölcsibe, a város óvodáiba és az idősek otthonába. Így célunk hogy mindenki arcára mosolyt csaljunk sikerült. A szívből jövő mosoly hatalma megkérdőjelezhetetlen, szebbé teszik a napunkat, ez akkor is igaz, ha mi mosolygunk , és akkor is ha ránk mosolyognak.
Sólyomszemmel: Rajzban megjelenítették a gyerekek mik azok a dolgok, amelyek optimizmusra adnak okot nekik.
Megismertük a Szomorú királykisasszony mesét, és párokban kerestek megoldásokat arra, hogyan lehetne megvigasztalni. Aztán beszélgető körben beszélgettünk arról, őket ki tudja jobb kedvre deríteni és hogyan.
Ölelés világnapját is megünnepeltük október 15.-én.
A környezetvédelmi hetünk keretében, a méhecskék megvédésére szegődött kis osztályunk. Arról is sokat beszélgettünk ezek a piciny állatok mennyi mindent tesznek értünk, és optimisták vagyunk abban, hogy meg tudjuk őket mi is óvni, figyelem felhívásunkkal. Illetve ugyancsak ennek a hétnek a keretében, egészséges ételeket készítettünk, optimizmus híveként természetsen ezeket az ételeket is mosolygósra készítettük.
Elkészítette mindenki az optimista varázsszemüvegét, hiszen nagyon fontos milyen szemmel nézzük a világot. Nem biztos hogy a optimista emberek boldogabbak, csak más szemüvegen keresztül szemlélik a körülöttük lévő valóságot. Megtanultuk: „ Van nekem egy szemüvegem, ha felteszem azt, szebbé válik minden benne amit mutat. „ Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemed, hogy meglássa azt!” Zárókörben mindenki megfogalmazott egy optimista mondatot, hiszen a folyamatos optimizmus megsokszorozza az erőt”
Pozitív, pozitív gyerek vagyok, bármikor, bármire képes vagyok: hangzott osztálytermükben egész hónapban. Elkészítette mindenki a névre szóló mosolygós gesztenye babáját, hiszen JOBB VELÜK A VILÁG!

2. hónap: optimizmus
A gyerekeinknek az optimizmus fogalma sem volt már ismeretlen, de azért felelevenítettük, hogy mi is a különbség egy pesszimista és egy optimista ember gondolkodása között.
Aztán rátértünk arra, hogy vegyük észre azt is, hogy az optimista gondolkodás vajon akkor is jellemző-e ránk, ha saját magunkat vesszük górcső alá: hogyan beszélünk saját magunkkal, amikor elrontunk valamit, amikor nem úgy sikerül valami, ahogy szeretnénk?
(képek)
Végül pedig szabadon választott kiscsoportokban kisvideót készítettek arról, hogy az ő életükben mikor és hogyan merülnek fel bizonyos problémák és azt hogyan is tudják megoldani optimista szemlélettel. Most egy picit a magyarral is kombináltuk, mert arra kértem őket, hogy ahol lehet és illik a szövegkörnyezetbe, alkalmazhatnak magyar szólásokat és közmondásokat is. A minimalista stílustól a profi kivitelezésig készültek kisfilmek, amelyeket nagy élvezettel néztek végig. Ezek a kisfilmek alaptémaként szolgáltak további beszélgetőköreinkhez.
Jó volt megtapasztalni, milyen lázba hozta őket a kisvideók készítésének lehetősége, többen még az őszi szünetben is „forgattak”, napokig ezt beszélték, tervezték, próbálták az udvari szünetekben is.
Teljesen ráhangolódtak, olyannyira, hogy minden apró kis dologban meglátták a jót, íme erre egy személyes példa:
Amikor egyik szünetben többedjére kellett felmennem az iskolai emeletre és ennek egy sóhaj kíséretében hangot is adtam, egy fiúcska rám nézett, és mosolyogva mondta: „Tudod Éva néni, csak optimistán. Úgyis mindig azt mondod, itt az ideje újra elkezdened többet mozogni. A lépcsőzés jó kezdet!” Hiába, na, az én tanítványom. 😊És milyen igaza volt! 😊

A program keretében megbeszélgettünk mi a SZERETET és kinek mit jelent ez a szó. Megalkottuk a szeretet körét is kis csapatunkkal 🥰

Október – optimizmus
Az első boldogságórán elolvastam a gyerekeknek A szomorú királykisasszony történetét. Beszélgettünk a meséről és arról, hogy mitől szoktak szomorúak lenni, mi az, ami felvidítja őket, miért jobb vidámnak lenni. Ezután nevettetős játékot játszottunk a gyerekekkel. Két csapatra váltunk, az egyik feladata az volt, hogy nevettessen, a másiké, hogy próbáljon komoly maradni, majd cseréltük a szerepeket. Vidáman zártuk ezt az órát. A következő alkalommal beszélgettünk a gyerekekkel, hogy mit is jelenthet az optimizmus szó, hiszen kicsi elsősök révén senki nem ismerte a szó jelentését. Meséltem nekik egy saját életből vett történetet, hogy nekem hogy segített az, hogy optimistán próbáltam megközelíteni a helyzetet, hogy éreztem magam ezután. Ezt követően különböző szituációkról kellett eldönteniük, hogy optimistán viselkedett-e a történet szereplője vagy nem. Elkészítettük az optimista szemüvegeket is, színeztük, vágtuk, lamináltam is, és megbeszéltük, ha elkeserednénk, akkor elővesszük őket és igyekszünk optimistábban látni a dolgokat. Erre a hétre a célul kitűzött szabályunk is az optimizmushoz kapcsolódott: Igyekezz mindig a jót meglátni! Igyekeztünk erre koncentrálni az adott héten, többször is visszakanyarodva, átbeszélve, szituációk megoldásához használva.

Ebben a hónapban gyakoroltuk a mondást: „Mindenre van megoldás!” Segítettünk egymásnak a problémák megoldásában. Mindenki lerajzolta jelenlegi önmagát, majd a következő alkalommal a későbbi önvalóját. Izgalmas utazás volt.

A foglalkozáson a gyerekekkel az udvaron voltunk. Csoportokban kisvonatoztunk, egy szép jövő felé. A masiniszta közölte az úti célt, a többiek pedig követték, majd a masiniszta cserélődött.
Ezt követően körberajzolták egymást krétával, mert ilyenek most, majd mindenki mosolygósra rajzolta magát, mert olyan szeretne lenni. Egy másik csoport ugróiskolát rajzolt. Végig ugrálva elmondták, miket fognak elérni a jövőben.