Októberben az optimizmus témájával foglalkoztunk. A kiscsoportos gyerekek számára ez még nehezen érthető, túl elvont fogalom, ezért inkább az érzelmek felismerésén, játékos, élményszerű tevékenységeken keresztül segítettük őket abban, hogy megismerjék a jókedv fontosságát.
A gyerekekkel sokszor szoktunk beszélgetni a különböző érzelmekről – arról, hogyan érezzük magunkat különböző helyzetekben.
Egyik reggel a gyerekeknek két képet mutattam. Az egyiken egy mosolygós arc, a másikon egy szomorú arc szerepelt. Arra kértem őket, hogy válasszák ki az a képet, amilyennek most érzik magukat. A legtöbben a mosolygós arcot választották, de volt olyan kisgyerek is, aki a szomorú arcra mutatott. Ez teljesen természetes, hiszen a beszoktatás időszakában vagyunk és a szülőtől való elválás még nehéz pillanat. Ezek az érzések nem maradnak velük egész nap, az együtt töltött idő alatt a szomorú arcok egy idő után mosolygóssá változnak. Fontos, hogy a gyerekek kicsiként is fel tudják ismerni az érzéseiket. A mosolygós fejecskéket felragasztottuk a szekrényre, így sok-sok vidám arc nézett ránk napközben.
Ezután megismerkedtünk Boldog Blankával és Szomorú Szilárddal – a mosolygós és a szomorú arcú síkbábokkal. A gyerekekkel együtt utánoztuk az arckifejezésüket, majd megbeszéltük, hogy melyiket volt jobb érzés utánozni és miért. A bábokat elhelyeztem egy –egy asztalon, közben megkértem Ági nénit és Kata nénit, hogy a sok kis mosolygós és szomorú arcú képecskéket (amiket korábban elkészítettünk) rejtsék el a csoportszobában. Mi a gyerekekkel addig kimentünk az öltözőbe, majd a csengő hangjára visszatértünk és kezdetét vette a „mosolygós és szomorú fejecske kereső”- játék. A gyerekek nagy lelkesedéssel, izgatottan kutatták a képeket, és amikor megtalálták őket, a mosolygós arcokat Boldog Blankához, a szomorúakat pedig Szomorú Szilárdhoz helyezték el.
Gyakran elmondom nekik az én érzéseimet is, hogy megértsék azt, hogy a felnőttek is tudnak boldogok és szomorúak lenni. Amikor szót fogadnak és kedvesek egymással vagy elpakolják a játékokat maguk után…olyankor az én szívem is „mosolyog”, és nagyon boldognak érzem magam – mint Boldog Blanka. De amikor nem vigyáznak a játékokra és bántják egymást vagy nem hallgatnak ránk, akkor viszont nagyon „szomorú” a szívem, és olyan szomorú vagyok – mint Szomorú Szilárd. Ezáltal a gyerekek nemcsak a saját érzéseiket tanulják meg felismerni, hanem azt is, hogy a viselkedésük hatással van másokra is.
Az ábrázolás foglalkozás keretén belül vidám „Varázsszemüveget” készítettünk. A szemüveget a gyerekek kedvük szerint festették és varázskövekkel díszítették. Beszélgettünk arról, hogyha ezt a szemüveget felvesszük, akkor a rossz dolgokban is meglátjuk a jót. Az őszi megbetegedések miatt a csoportunkban a beszoktatás ideje elhúzódott. A gyerekeknek segítünk abban, hogy meglássák az óvodai élet szépségeit, azt hogy mennyi izgalmas és örömteli dolog várja őket. Éppen ezért októberben is sokat festettünk, sétáltunk a kórházkertben, gyönyörű őszi faleveleket gyűjtöttünk, játszottunk, énekeltünk, nevettünk. A gyerekek megtapasztalják, ha még nehéz is reggel elválni, az óvodában sok-sok élmény és szeretet várja őket.
A „Tök jó hét” keretén belül a gyerekek kivágott tököket festettek felületfestéssel, majd mozgó szemeket ragasztottak rá és egy mosolygós szájat rajzoltak mindegyikre. Vidám, egyedi kis „tökfejek” születtek, amiket kiraktunk az öltözőben, hogy mindenki mosolyogjon, ha rájuk néz.
A gyerekeknek behoztam a csoportba az „érzelem-labdákat”. Megbeszéltük, hogy sokféle érzelem létezik. Megfigyeltük, hogy mindegyik labda egy-egy érzést fejez ki (mosolygós, szomorú, mérges, nevetős, ijedt, csodálkozó). A gyerekek először megnézték a labdákat, majd megbeszéltük, hogy melyik milyen érzést mutat, majd együtt utánoztuk az arckifejezéseket. Ezután kiválasztottam két labdát és az egyik érzelmet az arcommal megjelenítettem. A gyerekeknek pedig ki kellett találniuk, hogy melyik labda arckifejezését utánoztam. A játékot többször is eljátszottuk, mert a gyerekek nagyon lelkesek voltak.
Az „érzelem labdákkal” sokszor játszottunk. Körben álltunk és a CD-t bekapcsoltuk. Bagdi Bella dalaira körbeadtuk az egyik labdát. Majd a következő körben két labdát adtunk körbe. Végül mind a hat labdát körbeadtuk és figyeltünk arra, hogy a labdák ne ütközzenek össze. Ez a játék nemcsak a figyelmet, hanem az együttműködést és az örömteli hangulatot is erősítette.
A gyerekek szeretik a mozgással kísért játékokat. Körben jártunk a teremben, és a jól ismert mondókát mondogattuk
„Egyedem, begyedem tengertánc,
Hajdú sógor mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet……
Csak nevetős / szomorú / mérges……. gyereket!”
Amikor a mondóka végére értünk, megfogtam az egyik labdát a kosárból és megmutattam a gyerekeknek a rajta lévő arcot. Ekkor mindenkinek azt az arcot kellett utánoznia. Ezután a labdát visszatettem a kosárba, újra mondtuk a mondókát és a következő érzelmet mutattuk. És így tovább a többi érzelemmel is eljátszottuk.
A gyerekek nagyon élvezték a közös játékokat és beszélgetéseket. A játékok során megtanulták, hogy az érzések felismerhetők, megnevezhetők. A tevékenységek során az érzelmi intelligenciájuk, a figyelmük és a mozgáskoordinációjuk is fejlődött.
Az optimizmus gyakorlása
Első évfolyamosok lévén az optimizmus fogalmát nehezen tudtuk definiálni. Inkább a remény és bizakodás oldaláról közelítettük meg a témát.
Három téma köré építettük ezt a hónapot:
1. Állatok Világnapja
2. Az őszi erdő
3. Pályaorientációs témahét
1. Az Állatok Világnapja alkalmából beszélgettünk a felelősség fontosságáról és arról, hogy mit érezhetnek a menhelyen élő állatok. Mi lenne számukra az optimális megoldás? Miben reménykedhetnek ott az állatok? Nagyon érzelmes és hangulatos beszélgetés volt. Ezt követően lerajzolták kedvenc állatukat.
2. Az őszi erdő témájában tanulmányi kirándulást szerveztünk az Erdei Iskolába. Megbeszéltük a természet optimális működését, az erdőben élő növények és állatok életét, valamint azt, hogy miért is fontos az erdő jelenléte az emberek életében.
3. A Pályaorientációs témahét keretében a foglalkozásokkal, munkaterületekkel foglalkoztunk. Mi lehet az optimális munka számunkra? Milyen reményekkel várjuk a felnőtt életet?
Izgalmas és élménydús hónapon vagyunk túl.
A zenekar szünetében a táblázat segítségével mindenki egyénileg megfejtette a bölcsesség mondatait. A megfejtések után pedig beszélgettünk arról mit is jelentenek számunkra ezek a mondatok 🙂
OKTÓBER- AZ OPTIMIZMUS GYAKORLÁSA
I. Bevezető:
I. a Az idézet értelmezése közösen:
„Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget, egy optimista minden nehézségben látja a lehetőséget.”
Winston Churchill
I. b Mit jelent-e két fogalom? Szinonimák gyűjtése.
Optimista: bizakodó, derülátó, reménykedő, pozitív, rózsaszínben látó, vidám, derűs.
Pesszimista: borúlátó, kishitű, sötéten látó, kiábrándult, hitevesztett, letört.
I. c Megélt negatív eseményeket gyűjtöttünk össze, ami a közelmúltban érte a Gyerekeket, azt vizsgáltuk meg, mégis mi ennek a jó oldala, mire taníthatja ez őket.
II. A foglalkozás célja: A pozitív gondolkodás elsajátítása volt.
Azt boncolgattuk a Gyerekekkel, hogy a körülöttük lévő történéseket hogyan tudják pozitívan értékelni és az őket érő kihívásokhoz úgy hozzáállni, hogy boldogabb gyermekké /felnőtté váljanak.
Ehhez néhány gyakorlatokat hívtunk segítségül:
1. A munkafüzetben található feladatban 5 bölcsességet keresték meg a tanulók egy táblázat segítségével (1. és 2. kép), ezután megbeszéltük, milyen segítséget nyújthatnak ezek a gondolatok a mindennapjaikban.
2. Ezt követően pozitív válaszokat kerestek pármunkában a munkafüzet 32.oldalán található kérdésekre. (3. kép)
3. „Optimista köpeny” készítésével, optimista szemüveg és süveg viselésével „vértezték” fel magukat diákjaim. (4. és 5. kép)
4. Az óra lezárása:
Házi feladat a pozitív jövőkép kialakításához:
A füzetedbe írd le egy héten keresztül minden nap, milyen lesz a jövőd 1 év múlva, következő héten azt, milyen lesz a jövő 5 éved, ha minden a legjobban alakul, a 3. héten ugyanezt 10 év múlva. Próbáld minél részletesebben elképzelni és leírni.
Békéscsabai Kazinczy Ferenc Általános Iskola
A 6.a osztály és Dr. Pappné Piti Ilona
A havi ajánlásból két részletben dolgoztuk fel a témát, az alapkönyvből elolvastam a gyerekeknek a Tódi törpe szemüvegét, meg is beszéltük, hogy miért is jó nekünk ha optimistán tekintünk a világba. Az Erősség programból a legkisebbekkel dolgoztuk fel a kitartás, szorgalom témáját, ehhez Dóri egy vendéget hozott nekünk, Zümit, a szorgalmas méhecskét. Zümi bemutatkozott a gyerekeknek, majd elmesélte, hogy ő, és a családja hogyan készíti a mézet, mit kell tenniük ahhoz, hogy majd mi is tudjunk mézes kenyeret enni, vagy torokfájás esetén mézes teát inni. A kicsik élvezték, hogy bemutatkozhatnak, vannak élményeik, ismereteik a méhecskével, mézzel kapcsolatosan. Megtanultuk Zümivel a kitartás erősségmondókát is, majd eljátszottuk az „Aki” játékot. Természetesen minden kisgyermekünk majdnem minden feladatra igent mondott, és szorgalmas, szeret rajzolni… azonban nagyon örömteli volt, hogy a biciklizés feladatnál egy kicsink nem feküdt le, és biciklizett a lábával, mert ő felvállalta, hogy még nem tud biciklizni. A játékelpakolás kérdésénél is voltak bizonytalan gyerekek. Nagyon tetszett nekik a téma, ők még csak most ismerkednek Boldog Dórival, és az egész Boldogságórával.
Október az optimisták hónapja
Októberünk a zene világnapi közös énekléssel kezdődött. Felemelő érzés volt együtt énekelni iskolánk valamennyi tanulójával. Szívünket melegítette az idősek otthonába bemutatott műsorunkban közreműködni. Időrendben az állatok világnapja, majd a gyaloglók világnapja következett. Megismerkedtünk Ugysemegy és Debizony meséjével és kiszíneztük a kedves rajzot is és többször gyakoroltuk a hegylégzést.
Fel vértezve kezdtük a 4 km-es gyaloglással a hónapot. A több lépésben megtett majdnem 5 km-es gyaloglások során tobozt, köveket, leveleket gyűjtöttünk. A levelek elengedése közben a „még nem „ mondatok elmondása követően a többiek végig gondoltak, hogy mi kell ahhoz, hogy ez a kívánság, cél teljesüljön.
Voltak olyan már elért eredményeink melyeket az előző évben sikerült teljesíteni. Ezeket az önbizalom munkafüzetből vett tenyérbe írtuk fel.
A sikerekről szóló beszámolókat egy-egy saját történet elmondásával folytattuk.
A Világ Gyalogló HÓ(NAP) kapcsán nemcsak a közeli parkban jártunk. A Katica tanyás kirándulásunkon észrevétlenül gyűltek a kilóméterek, amikor egyik izgalmas helyszínről a másikig mentünk (Telibe találda, beltéri csúszdák, Matyi vonat, állatsimogató, tehénfejés, mászófalak, vár és labirintus…) Felvonultunk városunk belvárosában a környékbeli Mézlovagokkal. Egy tartalmas gyerekprogramokkal, kóstolókkal és pályázati eredményhirdetéssel telt vidám napon vehettünk részt.
Októberi tanulmányi kirándulásunkon is folytattuk a kilométer gyűjtést. Pécs belvárosát jártuk be. Az interaktív bányászati múzeumi dínós, mamutos és ásvány foglalkozás, a patika múzeumban készített fürdősó készítés, és illatfelismerő verseny, a Martin Múzeumi különleges festménymegismerő foglalkozás valamint a festészet és zene kapcsolatát erősítő egyedi zenemű készítés feledhetetlen élményt nyújtott. A különlegesen megismert absztrakt képekből egy harmadik pályázatra (Lásd a zenét) is rajzoltunk.
Ugyancsak a megtett kilóméterekhez adtuk, a már hagyományosnak tekinthető, ölelés világnapja alkalmából szervezett ölelést adó akciónkat. Iskolánk környékét végigjárva ölelést adtunk azoknak, akik szerették volna, hogy a napjuk megszépüljön. E napon készítettük el az ölelkező kedves figurát.
Egyik osztálytársunk az általa készített süteményekkel lepett meg minket a kenyér világnapján.
Az optimizmus erősségmondóka megtanulása mellett a kérdéskártyák segítségével is beszélgettünk az optimizmusról, a reményről és kitartásról. A kitartás példa értékű apró állatai a méhek. Egy rajzpályázat kapcsán beszélgettünk többet róluk. Kitartásunkat a farkasszemes játékkal is próbára tettük. Ugyancsak a boldogságóráinkhoz kapcsolódó téma a barátság volt egy másik e havi rajzpályázatunk témája. E három rajzpályázattal a magyar festészet napára is gondoltunk.
A hónap utolsó óráján került sor a nem szeretem feladatok összeírására és megbeszélésére. ezen a napon az örömtánc tanulását is befejeztük. Örömnapunk vége egy bábszínházi előadás lett.
Az optimizmus téma feldolgozásához az optimizmus és pesszimista szemüveg elkészítését választottuk. A kreatív oldalnak nagy lelkesedéssel álltak neki, mindenki elkészítette a saját szemüvegét. Szívesen választják az önkifejezés ezen formáját. Korosztályuk jellemzője, hogy megosztja őket a fotózás, így nem mindenki vett részt benne.
Az októberi boldogságóránkon a gyermekek számára ismeretlen szó, az optimizmus került előtérbe.
Ezt úgy ismertük meg, hogy az óra elején meghallgattuk a “Ha jó a kedved…” című dalt, és a koreográfiát is elsajátítottuk hozzá. Ezt követően beszélgettünk az optimizmus szó jelentéséről, szemléltetésként pedig kártyákat kaptak a gyermekek, melyeken “negatív” események voltak ábrázolva. Ilyen például, ha esik az eső… Ezen eseményekből kértem meg, hogy fogják meg azt az oldalát, melyet pozitívnak látnak benne: Esik az eső, viszont így van időnk kipróbálni a teremben az új társasjátékot. Minden gyermek különböző kártyát kapott, és amennyiben nehezen ment, hogy pozitív dolgot fogalmazzanak meg, rávezetéssel segítettünk nekik.
Az óra másik felében pedig a pozitív vonalon tovább haladva alkottunk egy fát, amely a gyermekek és felnőttek kézlenyomatából készült. Minden lenyomat közepében szerepel az az erőssége a személynek, amit akár maga, akár külső személy gondol róla. Ezen fa elkészítését szerencsére minden gyermek élvezte, és boldogan nézték végig a kész alkotáson.
Az óra azzal zárult, hogy kiemeltük még egyszer a gyermekek erősségeit és eldöntöttük, hogy hova szeretnék kitenni az alkotást.
Számomra ez az óra örök élmény marad.
Mivel mi elsősök vagyunk és még nem tudunk írni ,ezért rajzos feladatot készítettek a gyerekek az optimista és pesszimista út levezetésénél.
Októberben az optimizmus jegyében olyan foglalkozásokra igyekeztünk hangsúlyt fektetni, ahol a gyermekek az alkotás és egymásra figyelés közben tapasztalhatták meg a boldogság különböző formáit.
Foglalkozásunkat az „irka-firka” relaxációval kezdtük, melyet a gyermekek különösen kedveltek, amikor „szabad jobbra, szabad balra” instrukció hangzott el és ennek hevületében néha még a padra is jutott néhány “firka”…
Az Origami Világnaphoz kapcsolódva ölelős manókat hajtogattunk, utalva az októberben lévő Ölelés Világnapjára is. A kész alkotásokat az éppen a közelünkben mit sem sejtő Erzsi néninek és a takarító néninek adtuk át (a gyermekek elbújva, nevetve bukkantak elő, majd nagy öleléssel adták oda a meglepetést).
Ezután az „optimista szemüveg” használatával ismerkedtünk közösen. A szemüveget kezünkből formáltuk meg és „felvettük”. Fontosnak tartottam, hogy mindig kéznél legyen ez a szemüveg és így nem tud “elveszni”. Későbbiek során gyurmából is elkészítettük az “optimista szemüveget”. Gyermekeknek lehetőségük volt arra, hogy elképzeljék, mivé szeretnének válni, ha nagyok lesznek. Igazi remekművek születtek és megtalálható volt az alkotások között: tűzoltó, pap, focista, szakácsnő.
Foglalkozásunk alkalmával elolvastuk „A szomorú királykisasszony” című mesét is, amely segített megérteni, hogy a boldogság nem kívülről érkezik, hanem abból fakad, hogyan látjuk a világot és milyen „szemüveget” viselünk.
A foglalkozásainkat Bagdi Bella: “Pozitív gyerek vagyok” című dalával, sok-sok tánccal, énekkel és rövid relaxációval zártuk. Optimista hónap a következő üzenetet tanította meg nekünk:
Megtanultuk, hogy mindig kéznél legyen az optimista szemüveg, ha nagy szomorúság ér bennünket. Helyezzük fel az orrunkra bátran és ismételjük el magunkban, hogy a “A napos oldalon járok, jót a rosszban is meglátok…”