Október hónapban a Boldogságórákon az optimizmus témakörével foglalkoztunk. Beszélgettünk arról, hogy mit jelent optimistának lenni, hogyan tudunk pozitívan gondolkodni, és miként segít ez nekünk a mindennapokban. A foglalkozások során elolvastuk a Szomorú királykisasszony, a Mese a kitartásról és az optimizmusról, valamint a Cézár, az optimista medve című történeteket. A mesék alapján megbeszéltük, hogy a nehéz helyzetekben sem kell feladni a feladat/probléma megoldását, mert ha kitartóak vagyunk, végül minden jobbá válhat. A gyerekek a történetek segítségével felismerték, hogy a pozitív gondolkodás segít kudarc esetén is tovább próbálkozni. A történetek szereplőinek érzéseit és döntéseit is megfigyeltük, majd közösen kerestünk példákat saját életünkből is. A munkafüzetben találtam a „Hogy beszélsz magaddal?” című feladatot, mely segítségével arról beszélgettünk, hogy milyen fontos az, hogy milyen szavakkal bátorítjuk saját magunkat. Megtanultuk, hogy nem mindegy, hogyan gondolkodunk magunkról, mert a kedves, támogató szavak erőt adnak. Az Önbizalom Program munkafüzetéből elolvastuk az „Önbizalom-hegy és pozitív énkép” című történetet is. A gyerekek megértették, hogy az önbizalom nem velünk születik, hanem gyakorlással és pozitív gondolatokkal erősíthető. Szókereső feladatot oldottunk meg, amelyben 44 jó tulajdonságot kellett megtalálni a betűrácsban. A gyerekek örömmel fedezték fel, mennyi értékes tulajdonság létezik, és azt is megbeszéltük, hogy ezek közül a legtöbb bennük is jelen van. Párosító feladatot is végeztünk, ahol a helyes és a helytelen szemléletmódot kellett felismerni. Megtanultuk, hogy hibázni szabad, sőt természetes, hiszen így tanulunk. A gyerekek olyan bátorító mondatokat gyakoroltak, mint: „Újra megpróbálom”, „Legközelebb jobban sikerül”, „Meg tudom csinálni”, „Ha gyakorlom, menni fog.” Kiemeltük, hogy a fejlődés kulcsa a kitartás és a saját magunkba vetett hit. Boldogságórán relaxációs gyakorlatot végeztünk, meghallgattuk a „Pozitív gyerek vagyok” és „A világomban minden rendben van” című dalokat is. A dalok szövegén keresztül megerősítettük a pozitív szemléletet és a belső biztatás jelentőségét. A gyerekek szívesen énekelték a dalokat, és többen elmondták, hogy jókedvre deríti őket a zene. A közös éneklés során az osztály hangulata is felszabadultabbá és vidámabbá vált. Részt vettünk a Világ Gyalogló Napon. A gyermekek a csodás őszi természetben is megtapasztalhatták, hogy a mozgás öröm, közös élmény és az egészségünk megőrzése miatt is fontos. Az iskolánktól a faddi Holt-Duna partján a Volent-öbölig túzáztunk. 4 kilométert tettünk meg, közben megfigyeltük a természetet, hallgattuk a madarak énekét, a fák susogását és élveztük a vízpart csendjét. Feltöltődve érkeztünk vissza az iskolába. A hónap végére a gyerekek megtapasztalták, hogy az optimizmus nem csupán mosolygást jelent, hanem egy belső erőt is. Ezzel a hozzáállással könnyebb szembenézni a kihívásokkal, és bátrabban, kitartóbban képesek próbálkozni. A foglalkozások hozzájárultak a pozitív önkép és az önbizalom megerősítéséhez. Bízom benne, hogy a gyerekek a tanultakat a mindennapjaikban is alkalmazzák majd. Együtt megtapasztaltuk, hogy egy kis biztatás, jó szó és pozitív gondolat sokszor csodákra képes.

Októberi Boldogságóra beszámoló

Téma: Az optimizmus gyakorlása
Október hónapban is nagy örömmel kapcsolódtunk a Boldogságóra programhoz, amelynek témája ezúttal az optimizmus gyakorlása volt. Célunk az volt, hogy a gyerekekkel együtt felfedezzük, hogyan segít a pozitív gondolkodás abban, hogy a mindennapok kihívásait bátrabban és derűsebben éljük meg.
A gyerekeket fontos megtanítanunk arra, hogy pozitívan szemléljék a világot, higgyenek önmagukban és másokban. A kutatások is igazolják, hogy az optimista emberek ellenállóbbak a nehézségekkel szemben, bátrabban keresik a megoldást a problémákra, és nem adják fel könnyen. Az, hogy valaki optimistán vagy pesszimistán tekint az életre, nagyrészt a tanult mintáknak köszönhető – éppen ezért nagy jelentősége van annak, milyen példákat lát és él meg a gyermek a mindennapokban.
A hónap során több tevékenységünk is erősítette az optimista szemlélet kialakítását.
Részt vettünk a Világ Gyalogló (Hó)Napon, amely a mozgás örömét és az egészséges életmód fontosságát hirdeti. Egy 5 kilométeres gyalogtúrát tettünk a gyerekekkel: az iskolánktól indultunk, majd a Faddi Holt-Duna partján haladva a Volent-öbölbe érkeztünk. Az őszi természet színei, a vízpart csendje és a madarak jelenléte különleges élményt jelentett mindannyiunknak. A gyerekek kellemesen elfáradtak, de egyben fel is töltődtek – testben és lélekben egyaránt.
Az Állatok Világnapjához kapcsolódva megnéztük a „Milyen madár lehet Piper?” című Oscar-díjas rövidfilmet. A kisfilm remek kiindulópontot adott egy beszélgetéshez az optimizmus, a kitartás és az önmagunkba vetett hit témájáról. A gyerekekkel közösen gondolkodtunk arról, mitől volt más Piper, a kis szalonka, mint a többi madár, és hogyan alakult volna a történet, ha nem próbálkozik újra és újra. Sok szép személyes példát hallottunk tőlük arról, amikor ők is bátran kitartottak valami mellett. Megható volt látni, milyen figyelemmel hallgatták egymást, és milyen őszintén tudtak megnyílni.
Végül közösen elmondtuk a „Kitartás” erősségmondókát, ami vidám lezárása volt az órának.
Olvasás órán a gyerekek fejüket lehajtva, csendesen hallgatták Fűz Nóra „Úgysemegy” és „Debizony” című meséjét. A történet nagyon tetszett nekik. Könnyen észrevették a két manó viselkedése közti különbséget, és megfogalmazták, hogy a pozitív hozzáállás sokszor már fél siker.
Szép volt hallani, ahogyan saját szavaikkal mondták ki: érdemes hinni magunkban, mert ha hiszünk, bátrabbak, kitartóbbak leszünk.
Az óra végén minden tanuló egy kártyára ráírta, hogy ő milyen nevet adna magának, ami szerinte jellemző rá és pozitív is egyben. Ilyen megoldások születtek: Bátor, Kitartó, Kedves, Segítőkész, Vidám, Derűs, Figyelmes, Türelmes, Mosolygós, Kíváncsi. Ezután megpróbáltuk közösen beazonosítani, hogy vajon kihez melyik név tartozhat.
Ez a játék nagyon tetszett nekik, és a választott nevek igazán találóak voltak – szépen tükrözték a gyerekek személyiségét és önmagukról alkotott pozitív képét.
Örömteli volt látni, hogy mennyire nyitottan és őszintén gondolkodtak önmagukról.
Az októberi Boldogságórák során a gyerekek megtapasztalták, hogy az optimizmus nem veleszületett tulajdonság, hanem tanulható, gyakorolható hozzáállás. A közös élmények, beszélgetések és mesék mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gyermekek magabiztosabban, nyitottabban és derűsebben tekintsenek a világra.