Az optimizmus témakör bevezetéséhez Boldog Dóra mesére hívó kis mondókáját hívtam segítségül, ez már azt jelenti, hogy egy mese fog következni. Ezt megelőzően Csupaszív nyitotta meg a beszélgetőkört, mindenkinél körbe járt, és öleléssel üdvözölték. Ezután Tódi törpe varázsszemüvege című mesét meséltem el a gyerekeknek. A történet végén beszélgettünk a mese tanulságáról, illetve milyen az, aki optimista. A varázsszemüveg, amit Tódi törpe adott a kis süninek, miért is volt varázslatos , és miért segít szebbnek látni a világot, a környezetünket, illetve hogy segít az aktuális hangulatunk javításában. Én fel is vettem a sajátomat, és mutattam, hogy nekem is működik (egy saját példával).
Az előre elkészített szemüvegek az asztalon várták, hogy belőlük is varázsszemüveg legyen, mindenki kiszínezte, mintázta kedvére. Szebbnél szebb, színes alkotások születtek. Izgatottan készítette mindenki.
Az optimizmus gyakorlása
Maci csoport
A gyerek megismerkedtek az optimista szemüveggel. Felvettem, körbe sétáltam és megálltam egy-egy gyermeknél mondtam mindenkiről valami pozitív gondolatot. Ezután a gyermekek is felvehették és mondhattak a társukról valami szépet, jót. Mit szeretnek a másikban, miben ügyes…
A 2. osztállyal az órakezdő relaxáció után (Tüdőtakarítás) a gyerekeknek felolvastam a Mese a kőről, aki mindig elégedett volt” című mesét. Ezt megbeszéltük, majd elérkeztünk az OPTIMIZMUS fogalmához, annak tisztázásához, valamint a PESSZIMIZMUS fogalmához, annak tisztázásához.
Páros munkában a gyerekek különböző szituációkat kaptak, azt kellett optimista, illetve pesszimista megközelítéssel eljátszani. „Optimista szemüvegek” készítésével zártuk az órát.
A héten az egészségünkről beszélgettünk. Boldogságóra keretében beszélgettünk a mentális egészségünkről, relaxációs zenét hallgattunk, és elkészítettük a saját optimista szemüvegünket. A foglalkozás végén a gyerekek fel is próbálhatták alkotásaikat, amik nagyon színesek lettek, és jó hangulatot teremtettek.
Októberben megtartottuk a könyvtárban az optimizmus támájára épülő boldogságórát. A gyerekek a belépéskor egy papírcsíkot kaptak, amin egy szó volt felírva. Amikor körbe leültünk, a szavakból kellett kirakni egy mondatot, ami az optimizmus fogalmához kapcsolódott. E mondat kapcsán kezdtünk el beszélgetni, majd elmeséltem a Boldogságóra munkafüzetben található történetet. Meghallgattuk a hónap dalát, majd elkészítettük az optimista szemüvegünket. A szemüvegeket piciben készítettük el, hogy mindig a tolltaróban lehessenek… ki tudja mikor lesz rájuk szükség…
Az órát „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd Bagdi Bella Pozitív mondókáját hallgattuk meg. Majd beszélgetéssel folytattuk az órát. Mi az amitől nagyon féltek, tartottak és még sem volt olyan rossz. Meghallgattuk A szomorú királykisasszony című mesét. Majd a gyerekek kérdésekre válaszoltak. Ezt a nyelvtötőt tanultuk meg: Kecském kucorog, macskám mocorog, vizslám vicsorog, ürgém ücsörög s vígan vigyorog. Ehhez a témakörhöz tartozó színezőt kiszinezték a gyerekek, ami a munkafüzetben van és közben Benedek Elek: Az aranyszőrű bárány című mesét nézték. A napunk zárómondata: „Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai.” Janikovszky Éva
Az órát „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd Bagdi Bella Pozitív mondókáját hallgattuk meg. Majd beszélgetéssel folytattuk az órát. Mi az amitől nagyon féltek, tartottak és még sem volt olyan rossz. Meghallgattuk A szomorú királykisasszony című mesét. Majd a gyerekek kérdésekre válaszoltak. Ezt a nyelvtötőt tanultuk meg: Kecském kucorog, macskám mocorog, vizslám vicsorog, ürgém ücsörög s vígan vigyorog. Ehhez a témakörhöz tartozó színezőt kiszinezték a gyerekek, ami a munkafüzetben van és közben Benedek Elek: Az aranyszőrű bárány című mesét nézték. A napunk zárómondata: „Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai.” Janikovszky Éva
A héten őszi gyümölcsökkel, zöldségekkel foglalkoztunk. Megállapítottuk, hogy bár a reggelek már hűvösek, de rengeteg szépséget tartogat nekünk az ősz. ” Kincsét ontja ránk” ezt a címet adtam ennek a hétnek. Minél több érzékszervet bevonva ismerkedtünk az őszi gyümölcsökkel, megtapogattuk, szagoltuk, kóstoltuk, szemügyre vettük. Nagyon sok vizuális tevékenység valósult meg a héten. A boldogságóra foglalkozást is nagyon élvezték a gyerekek,a hónap dalára közösen táncoltunk, a mesét figyelmesen hallgatták és rengeteg varázsszemüveg készült, amellyel megnéztük a gyerekek munkáját a faliújságon, szemügyre vettük egymást és mindenkiről tudtunk mondani jó belső tulajdonságot is, és megállapítottuk, hogy csodálatosan szép évszak az ősz. A legfőbb, legnagyobb dolog az volt a héten, hogy minden gyermek azt mondta: nagyon szeretnek oviba járni, és nagyon jól érzik magukat a Katica csoportban.
Az október hónap témája az optimizmus gyakorlása volt. A ” Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom” című relaxációs gyakorlattal kezdtük a téma feldolgozását. A ” Tódi törpe varázsszemüvege” című mese meghallgatása és a kérdések átbeszélése után ( aki szeretett volna) megpróbáltunk olyan dolgokat mondani, ami jó volt nekünk pl: süt a nap, finom volt a reggeli, a kiskutyám elkísért az oviba…. Majd körben ülve mindenkiről mondtunk néhány jótulajdonságot. Végül eljátszottuk a „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka ” című játékot, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Aki szerette volna, az elkészítette a saját varázsszemüvegét.
Ebben a hónapban a tanítás nélküli napok és az őszi szünet miatt csak egy boldogságóra volt kivitelezhető.
A foglalkozás elején meghallgattuk és együtt énekeltük Bagdi Bella: “Világomban minden rendben van” című dalát.
Megbeszéltük: Miket szoktál mondani magadnak? Milyen pozitív dolgokat mondasz magadnak?
Például: „Szerethető vagyok! Értékes vagyok! Kihozom magamból a legjobbat! A jó oldalát nézem mindig mindennek.”
Életünk minden egyes helyzetében eldönthetjük, hogyan reagálunk embertársaink viselkedésére, és a velünk történő eseményekre. Ha pozitívan vélekedünk, és viszonyulunk egymáshoz, azzal optimistábban élhetjük meg a mindennapjainkat. Ha lelkesek vagyunk az emberekkel és eseményekkel kapcsolatban, az boldogsággal tölt el „A pohár félig tele lesz, és nem félig üres”.
Elmeséltem a gyerekeknek: „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesét. Utána megbeszéltük miért lehetett szomorú a sün. Saját élmények révén beszélgettünk a szomorúság okairól. Majd különböző módszereket kerestünk a megvigasztalásra. Szoktunk-e másokat megvigasztalni? Ilyen helyzetben ki hogyan szokott kedveskedni? Ha gond van hogyan lehet őket megvigasztalni?
A gyerekeknek segíthet a következő fejlődési szemléletmódot kifejező gondolat: “Minden nehéz volt, mielőtt könnyűvé vált.”
Mandala színezés közben meghallgattuk Bagdi Bella: “Kitartás erősség” című dalát.