Ez a hónap rendkívüli volt az osztályunk életében, így a boldogságórákat is a rendkívüli helyzethez igazítottuk. Történt ugyanis, hogy felsőbb döntés szerint az iskolánk alsó tagozata ideköltözött a felső tagozatba, így minden apró helyiséget hasznosítva a tantermünkből a számítástechnika terembe költöztünk. A kis ötödikesek alig szokták meg az új környezetet, a felső tagozatos szokásokat és először nagyon nem örültek, hogy a szépen feldíszített és belakott tantermünket ott kellett hagyni.
Így rendkívüli boldogságperceket, többszöri beszélgetéseket szántunk arra, hogy optimistán lássuk a helyzetet. Megbeszéltük, hogy nem a hely a meghatározó, a helyzetet kell megoldani. A személyek nem változtak meg, mi megmaradtunk egymásnak. Tehát nem kell a helyzetet pesszimistán látni. Szerencsére nagyon könnyű volt mentálisan a gyerekeket elvarázsolni.
Ugyanolyan lelkiismerettel és lendülettel rendeztem be az új tantermet. A boldogságperceknek meglett a hatása. Az átállás zökkenőmentesen megtörtént és minden nap felvesszük és hordjuk az optimista szemüvegünket.

A hetedikes lányok kezdeményezésével az iskola udvarán egy flashmob keretében ünnepeltük az optimizmust.