Csoportunkban a havi optimizmus témával kapcsolatosan kötetlenül, szabadon minden gyerek elmondhatta, hogy neki mi okoz örömet és miért szokott szomorú lenni. Megbeszéltük mennyire fontos a szeretet, a vidámság és hogy elhiggyük magunkról, bármire (mindenre) képesek vagyunk.
A pozitív életszemlélet kialakításában fontos szerepet tölt be az önbizalom, ezért annak növelésére eljátszottuk a Tükörjátékot a hónap során többször is. A gyermekek belenéztek a tükörbe és megmondták, hogy mi az, ami szép, jó bennük. Akinek ez nehezen ment, azoknak a társak segítettek megláttatni a jó tulajdonságot. Jó volt hallani a játék során, hogy a gyerekek több pozitív tulajdonságot is felfedeztek magukban és azt határozottan, bátran mesélték el. Eljátszottuk, hogyan tudjuk kifejezni a szomorúságot, a jókedvet és hogyan tudjuk felvidítani a szomorú társainkat.
Az ajánlásnak megfelelően préselt, őszi faleveleket használtunk fel, amiből különböző alkotásokat készítettünk. Nagyon ötletes és egyedi produktumok készültek.
A „Pozitív gyerek vagyok” dalt élvezettel hallgatták minden alkalommal. Élmény volt ez a hónap….sok vidámsággal, optimizmussal teli tevékenységekkel tűzdelt. 🙂

Az optimizmus témakörének feldolgozása:
A foglalkozást relaxációs gyakorlattal kezdtük: Égig érő fa vagyok…, Az egy kis levél elindult … kezdetű mondókával folytattuk, majd meghallgattuk és eljátszottuk Grylllusz: Öszi falevél című dalát. Ezután Gesztenyefutam játékot játszottunk. Ezután elmondtuk az Érett körte sárguló… kezdetű mondókát, és elénekeltük közösen a Mókuska, mókuska … kezdetű dalt.
A téma feldolgozását José Morán – Ulises Wensell: Derű vagy ború? – a mókusok és az optimizmus című meséjével folytattuk. A mese meghallgatása után arról beszélgettünk, hogy ki melyik mókusra hasonlít jobban a viselkedésében? Mi az, amit másképpen szeretnének? Mi az, amin változtatnának, ha megtehetnék?
A beszélgetés után mindenki gesztenyévé változott, és a szőnyegen összegömbölyödve pihentek meg egy kis gurulás után.
A foglalkozás utáni néhány napban is szívesen nézegették a mesekönyvet, és többször kérték ezt a mesét.

Az őszi témakört egy kellemesen eltöltött sétával kezdtük az erdőben, közösen gyűjtögetve a terményeket és a közös élményeket. A szőnyegi játékot gazdagítottuk gyermek méretű fákkal, melynek a törzsét és a faleveleket együtt díszítettük. Díszítés közben beszélgettünk arról, hogy ezt a fát értékeink fájának nevezzük el, és hogy mik is lehetnek azok az értékek.
A Tódi Törpe varázsszemüvege című mesét meséltem el a gyerekeknek, közben többször elmondtuk és mutattuk a varázslatos mondókát, amely arról szól, ha felvesszük a szemüveget mindent csodásabbnak látunk. Majd arra a kérdésemre, hogy ki szeretne készíteni ilyen varázsszemüveget, mindenki örömmel kezdett a munkába. Ceruzával színezték ki majd flittereket ragaszthattak rá a szemüvegekre. Amikor mindenki elkészült leültünk a szőnyegre, kezükbe vették az általuk készített falevelet, felvették a varázsszemüvegeket és elmondták magukról, hogy ki miben ügyes, miben a legjobb. Akinek nem jutott eszébe, annak a többiek segítettek. Végül mindenkinek a falevele felkerült a közös fára. A délelőtt végén pedig drámajáték segítségével kirándultunk ebben a csodás értékekkel teli erdőben, amely közben elmondták a gyerekek milyen szép dolgokat látnak. Végül elénekeltük, eltáncoltuk a Ha boldog vagy… kezdetű dalt. Még azok a gyerekek is mosolyogtak a szemüvegben, akik nehezebben mutatják ki az érzelmeiket, és nem volt olyan aki a dal közben ne ölelte volna meg mellette álló társát.
Délután mindenki hazavihette a szemüvegét, és az egyik kisfiú így mesélt édesanyjának a délelőttről: „Képzeld anya ez egy varázsszemüveg felpróbálod? Ha majd rossz kedved lesz kölcsönadom neked, hogy mindent szépnek láss!” Nekem azon a napon ez volt a legnagyobb ajándék.