Október hónapban figyelmünket igyekeztünk pozitív irányba fordítani. A pesszimizmus és optimizmus közötti különbségek meglátásában nagy segítséget nyújtott számunkra az Úgysemegy és Debizony című mese feldolgozása, ahol a kis manók szemléletesen vezettek végig bennünket ezen az úton. Új kártyajátékunk is megérkezett, ezért egyből bevetettük a Szívmanó kártyáit, aminek segítségével az érzelmek felismerését, kifejezését, szabályozását is gyakorolhattuk. A napocska és a vihar kártyák köré válogattuk a képeket, majd tudatosan próbáltuk a viharos oldalt napsütésessé, pozitívvá formálni. Ebben a hónapban részletesen foglalkoztunk az 5 szeretetnyelv megnyilvánulási formáival is, amiben viszont a Szupererő kártyák váltak nagy hasznunkra. A testi érintés elviselését, majd örömként megélését szolgálta a Meleg Ölelés testkontaktus játék, amivel igazán közel kerülhettünk társainkhoz. Napsütéses, pozitív őszi napokat élhettünk meg a program által!
Az optimizmus gyakorlása
Jászszentlászlói Szent László Általános Iskola
Az optimizmus hónapjában a festészet világnapját választottuk ki, hogy megörökítsük, mi okozott eddig a tanévben a legnagyobb örömöt számunkra.
Egyik órán közösen idéztük fel az elmúlt hónapok eseményeit. Eleinte nem volt könnyű csak a pozitív élményekre koncentrálni, de ahogy sorra vettük a történéseket, egyre több mosolyt csaló emlék került elő.
Eszünkbe jutott, milyen jó hangulatban telt az Országos Diáksportnap, amikor a felső tagozat együtt túrázott. A kellemes időben sokat beszélgettünk, nevetgéltünk, és igazán jó volt együtt lenni.
Felidéztük az ötödikesek avatását is, ahol mindenki kipróbálhatta magát különféle izgalmas próbatételekben – sok nevetéssel és összetartással.
Emlékezetes maradt a kutyabemutató is: a terápiás kutyák barátságos közelsége mindannyiunk szívét megmelengette.
Egyik délelőtt pedig a Duna Néptáncegyüttes fergeteges műsora vidította fel az iskola hangulatát – a legbátrabbak még táncra is perdültek.
Ahogy beszélgettünk, egyre több szép pillanat jutott eszünkbe. Ezekből az élményekből születtek meg a színes, vidám festmények, amelyek most már a tantermünk faliújságát díszítik. Minden egyes kép egy-egy apró öröm, amely nap mint nap jókedvet és optimizmust varázsol a mindennapjainkba.
Lantosné Török Tünde osztályfőnök
„Valamiben én is JÓ vagyok!”
A Boldogságóra következő „állomása” októberben az Optimizmus gyakorlása volt, mely igazi kihívást jelentett az óvodásainknak, hiszen erről a fogalomról az ő szintjükön igen nehéz beszélgetni, ráéreztetni, de SEMMI SEM LEHETETLEN, mint ahogy ez ebben a hónapban be is bizonyosodott.
Az érzékenyítő kezdeményezést -tekintettel arra, hogy több ovisunk őszi szabadságát vette ki az iskolai szünetben-, rendhagyó módon, igazi vegyes korosztályú csoportban valósítottam meg. Szabad játéktevékenységből kezdeményeztem, méghozzá úgy, hogy meglepetésként megérkezett a csoportba Sün Artúr, aki igen szomorú volt.
Megkérdeztem tőlük, vajon kíváncsiak-e arra, mi lehet az oka Sün Artúr szomorúságának.
Kórusban kiabálták: IGEN!
Nos, mielőtt kiderítenénk- mondtam nekik- játsszunk egyet, méghozzá Szomorú Szilárd és Boldog Blanka segítségével.
Nagy örömmel vállalkoztak a gyermekek arra, hogy párosan- egyikük szomorú, másikuk vidám mimikát felöltve-játsszanak segítségemmel egy interaktív párbeszédes játékot:
„Látom, szomorú vagy…hogyan tudnálak felvidítani? Mit szeretnél?”
„Sétálni a Tisza-parton, Szépet rajzolni, játszani…”- jöttek a válaszok sorban.
Ezt a játékot, folyamatos szerepcserével., még a legkisebbek bekapcsolódásával, és az ő örömükre is, igen sokáig játszottuk.
A Tódi törpe varázsszemüvege című mesét osztottam meg a gyermekekkel, az eseménynek már Sün Artúr is aktív részese volt, hisz az ő jelenléte igazi motivációt jelentett a gyerekeknek: VÉGRE KIDERÜL, MI AZ OKA SZOMORÚSÁGÁNAK.
A varázsszemüvegen keresztül látni a világot, az ám az igazi csoda! Hisz minden sokkal szebb, erőt meríthetünk viselése által, és olyan dolgokra is képesek lehetünk, melyről nem is gondoltuk, hogy jók lehetünk bennük!
Épp ezért, miután mindenki elmondhatta, miben érzi magát jónak- egy kis illusztrációval segítve- saját kedvére, fantáziáját felhasználva elkészíthette varázsszemüvegét! Előtte azonban megtanultuk Tódi mondókáját, s hozzá begyakoroltunk egy kedves kis mozgássort.
Igazán szép szemüvegek készültek.
Úgy érzem, a játékos feladatsorral élvezetessé tudtam tenni a téma feldolgozását, s bebizonyosodott; az optimizmus is tanulható!
Az október havi első boldogságórán az optimizmus témáját dolgoztuk fel a gyerekekkel. A foglalkozást egy tanmese olvasásával kezdtük, amely segített megérteni, mit jelent optimistának lenni és hogyan tudjuk a nehéz helyzetekben is a jót meglátni. A mese feldolgozása után beszélgettünk arról, milyen helyzetekben segít, ha pozitívan gondolkodunk. Nagy jó példákat soroltak fel a mindennapi kis életükből.
Ezután a kreatív tevékenységek következtek: a gyerekek ,,Optimizmus esernyőt” készítettek, amelyre pozitív gondolatokat, bátorító szavakat írtak és gyönyörű szivárvány színűre színezték őket. Egy kislány nagyon szépen meg is fogalmazta az összefüggést, miszerint: ,,az eső után mindig szivárvány következik, úgy minden rossz dolog után valami jónak kell történnie és hinnünk kell ebben.” Egy kisfiú elgondolása szerint: ,,minden rossz után, valami jó jön-ez az optimizmus, hogy elhisszük ezt.”
Végül ,,Optimista főzeléket” készítettek gyurmából, amelyben minden szín és forma egy-egy jó érzést, kedves gondolatot jelképezett. Nagyon találóak és játékosak voltak a gyerekek által kitalált optimizmusra jellemző szavak ételekkel párosítva. pl.: Kitartó Kolbász, Bátor Banán, Reménykedő Répa, Mosolygós Muffin, Boldog Burgonya, Türelmes Tészta, Segítőkész Sajt, Optimista Omlett, Pozitív Paprika stb.
A kinyomtatott tányért, melyre a nagyon ötletes ételek készültek, le is lamináltam, így máskor is elővehetjük őket, ugyanis nagy sikert aratott ez a feladat.
Az utolsó foglalkozás végére a gyerekek egy egész optimista menüt készítettek el:
Az Optimizmus Étterem napi ajánlata:
Előételek:
– Derűs diókrémleves
– Vidám vajkrémes pirítós
Főételek:
– Boldog burgonyapüré kitartó kolbásszal
-Türelmes tészta pozitív paprikával
Desszertek:
-Energiát adó eperhab
-Jókedvű joghurt öntet
,,Minden falatban egy csepp optimizmus!”
A gyerekek lelkesen vettek részt a feladatokban, sok mosoly és vidámság kísérte az órákat. Az utolsó foglalkozás végére mindannyian megfogalmazták, mit jelent számukra optimistának lenni és hogyan tudják ezt a mindennapokban gyakorolni.
A bizakodó szőlősgazda
„Maradjatok velem és lakjatok bennem, ahogyan a szőlővessző is a szőlő tövén marad — akkor én is bennetek maradok! A szőlővessző sem teremhet gyümölcsöt önmagában, csak ha a szőlő tövén marad. Ugyanígy ti is csak akkor teremhettek gyümölcsöt, ha bennem maradtok.” János evangéliuma 15:4
Beszélgetéssel indítottuk az októberi boldogságóránkat, amely az őszi betakarításról, a szüretről szólt. Arról is szó esett, hogy nem mindig bőséges a termés, de a jó szőlősgazda mindent megtesz, hogy áldásos szüretben lehessen része. Ha mégis mostoha az időjárás, és nem kedvez a szőlőérésnek, akkor is fordulhat fohászkodva az Úrhoz. Próbáltunk az optimista szóval rokon értelmű kifejezéseket keresni, így megtanultuk, hogy a pozitív, reménykedő, derűlátó, optimista látásmódú mind ugyanazt jelentik: BIZAKODÓ. A gyerekek egyéni beszámolóik alapján rádöbbentünk, hogy soha nem szabad csüggednünk, mindig bízni kell!
Ezután egy szüretelős szerepjátékkal folytattuk, amellyel felidéztük a régi korok hagyományos szüreti hangulatát, amikor a szüretelők így hívták a puttonyos legényt, ha tele lett a kosaruk: „Puttonyos!”. Ő pedig fennhangon kiáltotta: „Itt rugdos!”, azért, hogy hang után hamar egymásra találjanak.
Szüretelés közben jó hangulat szokott kerekedni, amikor az emberek nótára gyújtanak. Így mi felelevenítettük az elmúlt tanévben tanult énekünket: Gárdonyi Gézának „A bor legendája” című versét énekeltük.
Jutalmunk a jól végzett munkáért a különböző szőlőfajták kóstolása volt.
Annak reményében zártuk tevékenységünket, hogy igyekszünk mindig mindenben megtalálni a jót!
Szeretettel,
a bárkalakók és az óvó nénik: Sógor Melinda Ágota és Holló Éva Andrea
A havi témánk az optimizmus volt. A témát Tódi törpe varázsszemüvege című mesével vezettem be, majd beszélgettünk róla mit is jelent, hogy valaki a rosszban is meglátja a jót. A mese során az egyik gyermek nagyon szomorú volt, mert hiányzott neki az anyukája. Ez remek lehetőség volt arra, hogy kipróbáljuk a gyermekek megértették-e az optimizmus fogalmát.
Minden gyermek mondhatott neki valami szép gondolatot, hogy felviduljon. Ez sikerült is, már a jó kívánságok vége felé a szomorú kisgyermeknek, egy kis mosoly jelent meg a szája szegletében.
A beszélgetés végén megtanultuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját is.
A foglalkozás végeztével minden gyermek elkészíthette a saját varázsszemüvegét, mellyel megláthatják a rossz dolgokban is a jót. A szomorú kisgyermek is lelkesen készítette el a szemüvegét, mellyel már Ő is észrevette a szép dolgokat maga körül.
Boldogságóra témánk az optimizmus volt, amelynek célja, hogy a gyermekek megtapasztalják a pozitív gondolkodás, a derűs életszemlélet és az önmagukba vetett hit erejét.
A foglalkozást Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalával kezdtük, amely vidám, lendületes hangulatot teremtett, és segített a gyerekeknek ráhangolódni a témára. Ezt követően egy rövid relaxációs gyakorlat segítette a megnyugvást, a belső figyelem kialakítását, majd beszélgetőkörben közösen gondolkodtunk arról, miért jó a mai nap, és mitől érezhetjük magunkat boldognak, hálásnak.
A gyerekek nagy lelkesedéssel vettek részt a Varázstükör játékban, ahol pozitív tulajdonságokat fedezhettek fel önmagukban és társaikban, valamint a Hálás szív játékban, amely során megfogalmazták, miért és kinek hálásak.
Ezután következett a Varázsernyős játék, ahol a gyerekek labdákat dobhattak az ernyőbe – ezzel nemcsak ügyességüket, hanem önbizalmukat és kitartásukat is fejleszthették. A tevékenységhez kapcsolódóan minden gyermek elkészíthette saját varázsernyőjét, amelyet rajzolással, díszítéssel egyénivé tehetett. Ez a kreatív feladat segítette a pozitív érzések megerősítését és az élmények elmélyítését.
A nap tanulságos része volt a mese a békáról, aki minden akadályt leküzdött, mert hitt önmagában – ez remekül szemléltette, hogy a hit, a kitartás és a pozitív hozzáállás segítségével minden nehézség legyőzhető.
A tartalmas, játékos tevékenységek során a gyermekek megtapasztalták az optimista szemlélet lényegét, erősödött önbizalmuk, önismeretük és pozitív gondolkodásuk, miközben az egész foglalkozás önfeledt, vidám hangulatban telt.
A Boldogságóra alkalmával a gyerekekkel arról beszélgettünk, mit is jelent optimistának lenni. Megfogalmaztuk, hogy ilyenkor hiszünk abban, hogy jó dolgok is történhetnek, akkor is, ha éppen valami nehéznek tűnik. A relaxációs gyakorlatokat beépítettem a mindennapi életünkbe, hiszen jó hatással van a csoportba járó gyermekekre, segít ellazulni, pozitívan befolyásolja a hangulatot és a koncentrációt. Egy bátortalan nyusziról meséltem ujjbáb segítségével, aki félt kipróbálni egy új, számára ismeretlen játékot. A kis főszereplőnek tanácsokra, biztatásokra volt szüksége, amit a gyerekektől meg is kapott:
– Sikerülni fog!
– Higgy magadban!
– Ne félj!
– Próbáld meg újra!
– Segíthetek?
Jó volt hallani, hogy a gyerekek milyen önzetlenül bátorították, lelkes szavakkal, pozitív hozzáállással segítették a nyuszit, aki a történet végén mégis kipróbálta az új játékot. Könnyen be lehetett vonni a csoportot a mesébe, hiszen a téma és a kiosztott bábokkal való tevékenykedés nagyon elvarázsolta őket. Az egyéni megnyilvánulásokkal a gyerekek beszédbátorságát, önbizalmát és az empátiáját szerettem volna erősíteni. A mese végén mindenki elmondhatta, hogy volt- e már hasonló helyzetben. Nagyon sok aranyos történetet hallhattunk, a gyerekek megértették, hogy ha optimisták vagyunk, akkor mosolyogva nézünk előre és próbáljuk mindig mindenben észrevenni a jót.
Zárásképpen meghallgattuk Bagdi Bella „Pozitív gyerek vagyok” című dalát, amit nagy szeretettel fogadtak a gyerekek.
Októberben az optimizmus gyakorlása volt a témánk. A gyerekek elég feszültek voltak, mi készítettük az október 23-i emlékműsort az iskolában, 7. évfolyamon megérkezett a négy új tantárgy is. A nagyobb terhelés miatt a gyerekek fáradtak és feszültek voltak.
Úgy gondoltam a havi Boldogságóra legyen egy pihentető, relaxáló óra, ahol egy kicsit megállhatnak, befelé figyelhetnek, csak magukkal foglalkozhatnak.
Az téma bevezetése után először egy rövid, páros drámajátékot játszottunk, majd a téma feldolgozása pihentető relaxáció-vizualizáció formájában történt. Halk, lágy zene szólt közben.
Nagyon tetszett a gyerekeknek! Megköszönték a pihentető, nyugodt órát.
A mai alkalmon optimizmust igyekeztünk megtalálni magunkban. Szokásosan relaxációval kezdtünk, először csak zenével. Majd ezt követően mozgással kísértük, napimádással és a „Repül a madár…” gyakorlattal. Dóra, aki természetesen velem érkezett, elvarázsolta a gyerekeket igazi madarakká. Így együtt fel tudtunk szállni a léghajóra és repültünk optimista földre.
Dórával beszélgettünk, amikor megérkeztünk. Mi lehet az optimizmus? Dóra hozott magával sok-sok gesztenyét egy hatalmas kosárban. Elmesélte a gyerekeknek, hogy nagyon nehéz a kosár, de ő igenis hiszi, hogy fel tudja emelni. A gyerekek nagyon szurkoltak Dórának, és Dóra tényleg fel tudta emelni a kosarat.
Ezután a nagy munka után Dóra megpihent és én elmeséltem a gyerekeknek Tódi törpe varázsszemüvegét. Dórával együtt beszélgettünk mik is az értékek, hogyan találhatjuk meg magunkban. Előzetesen festettem egy hatalmas őszi fát. Erre a gyerekek kis papír körökre lerajzolták a saját értéküket és felragasztották a fára.
Ezt követően a léghajónkkal játszottunk, sok sok gesztenyét adott Dóra a játékhoz. Végül visszautaztunk a nagycsoportba.
Következhetett a relaxáció, napimádással és zenével.