Az október havi boldogságóránk témája az optimizmus gyakorlása volt. Először is beszélgető kört alakítottunk, amiben átgondoltuk, mi is az az optimizmus és milyen az optimista ember, valamint néhány optimizmusra késztető idézetet is elolvastunk együtt. Ismertettem a gyerekekkel Martin Seligman optimizmusról szóló kutatásának eredményét, valamint a Pygmalion-effektust is megismerték, amely kapcsán érdekes gondolatokat osztottak meg egymással a diákok. Abban mindenki egyetértett, hogy az optimista gondolkodás fontos, és jót tehetünk vele önmagunk számára. Ezt követően, hogy az optimista gondolkodást „gyakoroljuk”, a gyerekek csoportokra oszlottak, majd minden csoport kapott négy rossz hangvételű hírt, amelyet át kellett dolgozniuk pozitív hangvételűvé (pl.: Egész héten borongós, esős idő várható. Hétvégén egész napos áramkimaradás lesz a városban.), majd, mintha híradós műsorvezetők lennének, elő kellett adniuk azt. A feladat megoldását, majd különösen az előadásokat jó kedv és sok nevetés kísérte.
Az optimizmus gyakorlása
“Mosolyogj a jövőbe, és az visszamosolyog rád.”
Yoko Ono
Október a legszebb őszi hónap az évben, ilyenkor a táj, az erdők gyönyörű színekben pompáznak. Egy kicsit az elmúlást mutatja környezetünk, de mi tudjuk, hogy egy kis pihenés, lecsillapodás után itt van újra a kikelet, az újjászületés. Ez a körforgás zajlik az életünkben, tudjuk, hogy mindig jön jobb, még szebb.
Októberben ünnepeljük az Állatok világnapját is, tanóráinkon ebben a hónapban az ősz mellett az állatok is nagy hangsúlyt kaptak. Boldogságórámat e két fontos téma köré szerveztem.
Az óra eleji relaxációs gyakorlat során tüdőtakarítást végeztünk. Avartalálkozó keretében állatok bőrébe bújhattak a gyerekek az őszi erdőben. Jó volt látni, ahogy egy kis kupacba összegömbölyödve ölelték egymást a találkozó végén. A relaxációs feladatok után megbeszéltük az optimizmus és a pesszimizmus fogalmát. Megtanultunk hét fontos tippet az optimista gondolkodásmód fejlesztéséhez. A mesebeli kis szűcs története, meséje előtt megismerkedtünk régi mesterségekkel. A mesét interaktív formában dolgoztuk fel, a tanulóimnak sok pozitív, optimista hozzászólása volt az állatok nevében, a jövőjük alakulásában. Később mindenki elkészíthette a saját sündisznóját.
Óra végén Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalára székfoglalósat játszottunk.
Hogyan legyünk optimisták? (2025. október 7.)
Október hónapot az optimizmusról való beszélgetéssel folytattuk az ovisokkal. Ez a fogalom verbálisan nehezebben, de történetbe ágyazva és a mindennapi események során megtapasztaltatva sokkal inkább megértethető volt.
Bevezetésként az új Szívmanó légzőgyakorlatokkal kezdtünk a koncentrálás elősegítésére. A gyerekek jól emlékeztek arra a 3 féle gyakorlatra, amit a Hála hónapjában -szeptemberben- néhányszor kipróbáltunk: reggeli légzés, gyertyafújás, méhecske légzés.
Hogy mi az optimizmus, azt nem tudták elmondani, valaki még nem is találkozott ezzel a szóval, ezért arra kértem őket, hogy énekeljük el a Pozitív mondókát (Bagdi Bella) Az előző év évzáróján közösen is előőadtuk a vendégeinknek.
Történetnek erre a napra: Úgysemegy és Debizony mesét használtam fel. Mivel a következő napra kirándulást terveztem a csoportnak és azt gondoltam, hogy nagyon illik a hangulata a mi készülődésünkhöz.
Ezután beszélgettünk arról, amit már meg tudnak csinálni a gyerekek és ami még nem megy. Az ilyen beszélgetéseknél mindenkinek időt adok a gondolkodásra, a türelmes meghallgatástra. Ezt a kisebbek és a nagyobbak is egyaránt szeretik. Szívesen megnyílnak egymás előtt is.
Arra a kérdésre, hogy „Hogyan neveznéd el a manócskát, miután már meg tudta kötni a cipőjét és a csúzdán is fel mert mászni?” kevésbé tudtak kapcsolódó nevet kitalálni csekélyebb szókincsük és értelmi képességük miatt. A beszélgetést és ötletelést a meseillusztráció színezése közben is folytattuk. Aki kitalálta a manója nevét, annak ráírtam a rajzása, hogy otthon is tudjon róla mesélni. Az elkészült rajzok a faliújságra kerültek.
A foglalkozást zenehallgatással zártam, internetről is meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív mondóka című dalát.
A foglalkozás feladata:
A mese témájával a következő napi kirándulásra is készültünk: mit vegyünk fel és mit vigyünk a táskánkba.
Az optimizmus érzésével való megismerkedés. (Nekem már sikerül! – érzés megtapasztaltatása)
Értelmi-, érzelmi- és szociális képességek fejlesztése: figyelem, gondolkodás, összehasonlítás.
Marcaltő, 2025. október 7.
A foglalkozáson az optimizmusról, vagyis a pozitív gondolkodásról beszélgettünk. Megértettük, hogy az optimizmus nem azt jelenti, hogy minden tökéletes, hanem azt, hogy a nehézségek ellenére is képesek vagyunk a jó oldalát látni a dolgoknak.
Beszélgettünk arról, mi a különbség az optimista és a pesszimista ember között, és hogyan segíthet a pozitív szemlélet abban, hogy bátrabban és nyugodtabban kezeljük a mindennapi helyzeteket.
Ezután több feladatot is kipróbáltunk:
1. „A pohár félig tele” játék – különböző helyzeteket kaptunk (pl. rossz jegy, elmaradt kirándulás, esős nap), és meg kellett keresnünk bennük a pozitív oldalt.
2. “Pozitív üzenetek” gyűjtése – mindenki írt egy rövid mondatot, amivel biztatni tudja magát vagy másokat, majd ezeket közösen kitettük az Optimizmus-falra.
3.”Ha én lennék az optimista hős” – kisebb csoportokban rövid jeleneteket találtunk ki, ahol a főszereplő nehéz helyzetbe kerül, de optimista hozzáállással megoldja a problémát.
4. 💡 „Gondolatátalakító” feladat – kaptunk negatív mondatokat (pl. „Úgysem sikerül.”), és át kellett fogalmaznunk őket pozitív kijelentésekké (pl. „Megpróbálom, és tanulok belőle!”).
Az óra végén megbeszéltük, hogy milyen érzés volt másként, pozitívabban gondolkodni. Sokan elmondták, hogy jobb kedvük lett, önbizalmat kaptak, és rájöttek, hogy a hozzáállásukon múlik, mennyire érzik magukat boldognak.
Összességében ez egy vidám, inspiráló óra volt, amely megtanított arra, hogy a pozitív gondolkodás nem velünk született tulajdonság, hanem egy olyan képesség, amit minden nap gyakorolhatunk.
Októberben is megtartottam a Boldogságórát, amelynek témája az optimizmus volt. Ezúttal különleges, halloweeni hangulattal terveztem meg. A foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek játékos, élményszerű módon tapasztalják meg, hogy akkor is megláthatjuk a dolgok jó oldalát, ha elsőre ijesztőnek vagy kellemetlennek tűnnek.
Az órát kreatív alkotással kezdtük, a gyerekek papírból „halloweeni optimista szemüveget” készítettek. A feladat izgalma abban rejlett, hogy most nem szép, vidám szemüveget terveztünk, hanem minél ijesztőbb, hátborzongatóbb, rémisztőbb szemüvegeket. A gyerekek szabadon fantáziálhattak, így születtek pókhálós, denevéres, sárkányszemes, sőt zombis szemüvegek is. A tervezés és kivitelezés nagy lelkesedéssel zajlott, mindenki örömmel alkotott.
Miután elkészültünk, beszélgettünk arról, mit jelent az optimizmus. Felidéztünk olyan helyzeteket, amikor valami kellemetlen vagy ijesztő történik velünk, és ezekre először „rossz szemmel” nézünk. Ezután a gyerekek felvették a saját, ijesztő szemüvegüket, és megpróbálták mégis megtalálni a jó oldalt az adott helyzetekben, akár a tanulságot, a fejlődési lehetőséget, vagy egy apró pozitívumot.
A tevékenység célja az volt, hogy a gyerekek megértsék, még ha valami elsőre félelmetesnek vagy csúnyának tűnik is, ha mögé nézünk, megtalálhatjuk benne a szépséget és a jót.
A gyerekek aktívan, bátran és fantáziadúsan vettek részt, sok személyes példát osztottak meg, és a foglalkozás végére már ők maguk fogalmazták meg az optimizmus lényegét.
Óránk mottója:
Nem minden olyan ijesztő, mint amilyennek látszik!🎃👻✨
A gyerekek nagyon jól érezték magukat az órán, hiszen sok játékos feladat és vidám beszélgetés segítette őket abban, hogy megértsék: az optimizmus tanulható, és minden helyzetben érdemes a jó oldalát keresni a dolgoknak.
Az óra elején a „Mosoly körben” mindenki megosztott egy apró örömöt a napjából – ez azonnal jó hangulatot teremtett, sok nevetéssel.
A „Pohár félig tele vagy félig üres” játékban a gyerekek rájöttek, hogy ugyanazt a dolgot többféleképpen is lehet látni, és érdemes a pozitív szemléletet választani.
A „Keressük a jót!” feladatban közösen gondolkodtak azon, mi lehet jó a látszólag rossz helyzetekben – például, ha esik az eső, lehet tócsákban ugrálni vagy virágot öntözni.
A rajzolós részben, „Az én boldogságnapom” címmel, minden tanuló lerajzolta, mi teszi boldoggá őt – volt, aki a családját, más a barátait, háziállatát vagy a kedvenc játékát ábrázolta.
Az óra végén, a „Boldogságbuborék” gyakorlat során, mindenki elmondott egy pozitív mondatot magáról, majd buborékfújással „elengedte” a rossz érzéseket.
Érzések és eredmények:
A diákok felszabadultan, vidáman vettek részt a tevékenységekben. A legtöbben azt mondták, megtanulták, hogy mindig van valami jó, amiért érdemes mosolyogni. Az óra hozzájárult az önbizalmuk, önkifejezésük és empátiájuk fejlődéséhez.
Ebben a hónapban a Boldogságóra témája az optimizmus gyakorlása volt. Sokat beszélgettünk a gyerekekkel arról, mi tesz minket boldoggá, és hogyan segíthetjük egymást a nehezebb napokon. A gyerekek örömmel osztották meg saját pozitív gondolataikat és élményeiket. Az októberi foglalkozások célja az volt, hogy egymás felé figyelmesek, kedvesek legyünk és, ha valami rossz történik az életünkben próbáljuk meg más szemmel nézni.
A hónap elején sokat beszélgettünk az állatokról, az „Állatok világnapja“ alkalmából. Ehhez a témához kapcsolódva elmeséltem a gyerekeknek Szutyejev egyik tanulságos meséjét. „A négy kis ezermester“ című mese jó példát mutatott arra, hogy a rossznak, haszontalannak vélt dolgokban is van lehetőség. Ahogyan az állatok felfedezték a működésképtelen szekérben az újrahasznosítás lehetőségét, úgy tapasztalhatják meg a gyerekek is, hogy minden nehézség, lekicsinylő megjegyzés ellenére megláthatjuk a továbbfejlődés lehetőségét, a pozitív dolgokat a környezetünkben, és önmagunkban is. A mesét követő kérdések arra késztették a gyerekeket, hogy gondolataikat az optimista szemlélet, az optimista megközelítés irányába fordítsák. Az optimizmus azt is jelenti, hogy szépnek látjuk a világot.
A hónap során a gyerekekkel közösen eldöntöttük, hogy bekapcsolódunk a „Nagy népmese kihívás“ programba, örömmel tettünk eleget egy meghívásnak Dunaszerdahelyre a „Tarka Lepke Bábfesztiválra“, illetve a hónap végén „Tökparádéra“ készültünk. Nagyon mozgalmas hónap és rengeteg közös élmény áll mögöttünk, amely során mindenki megtapasztalta, milyen jó érzés, ha figyelünk egymásra és pozitívan gondolkodunk.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
Az optimizmust feldolgozó témakör keretében a gyerekek kis csoportokban rövid kutatómunkát végeztek arról, hogy kik a bohócdoktorok, mi a nevetésterápia és az örömtréning. Prezentációt is készítettek a fenti témákkal kapcsolatban.
Végül mindenki húzott egy-egy cetlit, amin egy szituáció leírása szerepelt. A feladat az volt, hogy optimistán kellett a helyzetre reagálni. A gyerekek ügyesen oldották meg a feladatot, minden helyzetre sikerült több pozitív választ is adniuk.
A kitartás segít abban, hogy elérjük a céljainkat, és ettől boldogok lehetünk!