Októberben a jó időjárásnak köszönhetően,sok időt töltöttünk a szabadban .Számos élmény és program részesei lehettünk.A vadasparki kiránduláson sikerült egy nagyon hosszú távot gyalogolnunk.Az őszi kincsek felfedezése,begyűjtése révén optimistán tekintünk a világra.Mindezeket együtt pozitív gyerekként valósítottuk meg.
Az optimizmus gyakorlása
A Kadarkúti Általános Iskola gyógypedagógiai napközis csoportjában (1–7. osztály) az októberi Boldogságórán az optimizmus és a kihívások hónapja volt a téma. Pedagógusként hiszem, hogy a gyerekeket legjobban példával lehet inspirálni: nemcsak beszélek a nehézségekről és célokról, hanem meg is élem őket.
A sikerhez vezető út nem egyenes – tele van kanyarokkal, akadályokkal és újratervezéssel. De minden egyes lépés, minden próbálkozás közelebb visz önmagunk jobb változatához. A sport ebben különösen nagy szerepet játszik: fejleszti a kitartást, erősíti az önbecsülést, támogatja a testi és lelki egyensúlyt, és megtanít arra, hogyan legyünk „gyűrhetőek” – azaz rugalmasak, ellenállóak a kihívásokkal szemben. Segít, hogy bízzunk önmagunkban, hogy optimistán tudjunk előretekinteni, szembenézni a nehézségekkel, és érezzük az erőnket, a tettrekészségünket – azt, ami miatt még a nehéz is könnyebbnek tűnik. Éppen ezért fontos számomra a példamutatás.
Én is gyakran keresem a saját kihívásaimat. Egyik legemlékezetesebb élményem, amikor idén, közel ötvenévesen átúsztam a Balatont. Ez nemcsak fizikai, hanem lelki próbatétel is volt számomra, és megtanított, hogy soha nem késő új célokat kitűzni, és a hit, a kitartás, valamint az önmagunkba vetett bizalom valóban csodákra képes.
Ha a gyerekek látják, hogy a felnőttek is küzdenek, hibáznak, de újra felállnak, megtanulják: a kihívások nem akadályok, hanem lehetőségek, amelyek erősebbé, bátrabbá és „gyűrhetővé” tesznek minket. Ezért vállaltuk a kihívást és részt vettünk a gyaloglás kihíváson.
Őszi túránk – 9,2 km közös élmény
Iskolánk, a Boldog Iskola Közösségek program résztvevőjeként örömmel csatlakozott a Magyar Szabadidősport Szövetség felhívásához, amelynek célja a mozgás, a természet és a közösség összekapcsolása volt.
Csoportunk (6 tanuló és két pedagógus) 9,2 km-es gyalogtúrát teljesített, miközben felfedeztük Kadarkút nevezetességeit:
Római katolikus Szentháromság-templom – 1834–1840 között épült, 1840. június 14-én szentelték fel.
Református templom – neogótikus stílusban, 1905–1906 között készült Károlyi Emil és Schlauch Imre tervei alapján.
Temető – ahol ellátogattunk Jálics Ernő (1895–1964) szobrászművész, iskolánk névadója sírjához.
Művelődési Ház – a helyi közösségi élet színtere.
Főtér – a Hősi emlékművel (oroszlánfigurás 1848-as és világháborús emlékhely), amely a hősök emlékét őrzi.
A túra számunkra nemcsak fizikai megpróbáltatás volt, hanem lelki feltöltődés is. (Bár azt sajnáltuk, hogy betegség miatt több hiányzónk nem tudott velünk tartani. Az időjárás sajnos nem engedte, hogy másik időpontban újra megpróbáljuk.)
A természet közelsége, a közös élmények és az egymásra figyelés igazi boldogságforrást jelentettek.
Ezzel a programmal nemcsak a kihívásokkal való megküzdést gyakoroltuk, hanem átéltük a kitartás, az együttműködés és a közösségi összefogás erejét is.
________________________________________
Animáció Világnapja és az Állatok Világnapja – Tanulságok a Piper meséből
A hónap végén az Animáció Világnapja és az Állatok Világnapja alkalmából közösen megtekintettük a Piper című, Oscar-díjas rövidfilmet.
A kis szalonka története mindenkit megérintett: láthattuk, hogyan tanul meg a kismadár szembenézni félelmeivel, újra és újra próbálkozva, míg végül sikerrel jár.
A film feldolgozása során arról beszélgettünk, mit jelent számunkra az optimizmus és a kitartás.
A gyerekek elmondták, mikor könnyű optimistának maradni, és milyen helyzetekben nehezebb.
Közösen rájöttünk, hogy a nehézségek nem elkerülendők – éppen ezek tesznek minket erősebbé és bátrabbá, akárcsak Pipert, aki a félelmein túllépve megtalálta a sikerhez vezető utat.
A kisfilm remekül kapcsolódott a hónap témájához: segített megérteni, hogy a kihívások és az újrakezdések mindig lehetőséget adnak a fejlődésre, és hogy a bátorság, az önbizalom és a kitartás vezet el bennünket a boldog, kiegyensúlyozott élethez.
Optimizmus gyakorlása
1. Relaxációs gyakorlat: „Színes légzés”
2. Megbeszélés
Optimista, realista, pesszimista szavak megbeszélése (Értelmező kéziszótár, Szinonima szótár, Smart tábla)
A tanulók meghatározzák, mit jelent számukra az optimizmus.
Hogyan legyünk optimisták?
Miért jó az optimizmus?
Hogyan alakítsuk szokássá az optimizmust?
Hogyan tudjuk fejleszteni az optimista gondolkodásmódot?
3. Milyen az optimista ember?
Egy pálcikaember felrajzolása után a tanulók mellé írják az optimista tulajdonságokat. (mosoly, nevetés, öröm, szeretet, zene, napfény, humor)
A tanulók körbe állnak és mindenki mond magáról egy optimista tulajdonságot.
4. Helyezkedjünk egy vak személy bőrébe!
Egy önként jelentkező tanulónak bekötjük a szemét és csak a tapintását használva ki kell találnia, hogy ki áll vele szemben. Ha nem sikerül, akkor egy-két mondattal segíthetnek a tanulók. Ha sikerült kitalálnia, akkor megölelik egymást és új jelentkezővel folytatódik a játék.
5. Nevetés ereje
A tanulók kiscsoportban utána néznek a következő területeknek: bohócdoktor, hahota klub, nevetésterápia, örömtréning, nevetés kísérletek. • Mit jelentenek? • Hol találhatóak? • Mi a céljuk? • Milyen eredményeik vannak? • Mit gondoltok róluk?
6. Pozitív üzenetek
Minden tanuló ír egy pozitív üzenetet valakinek az osztályból és elrejti a táskájában, kabátjában, könyvében…
7. Zenehallgatás, ének
Bagdi Bella: A világomban minden rendben van c. dalának meghallgatása, éneklése
A Mogyoró csoportos gyermekekkel az optimizmus gyakorlásán belül a megoldhatatlan problémákkal szembenézést és a kitartást gyakoroltuk az Őszi zöldségek és gyümölcsök projekt keretein belül. Só-liszt gyurmával tetszőleges őszi zöldséget vagy gyümölcsöt készíthettek a gyermekek, miközben kitartóan próbálkoztak, hogy számukra minél szebb produktumokat állítsanak elő. Kíhívást jelentett számukra az alma alakja vagy például a sárgarépa zöldjének elkészítése, de nem adták fel, új módszert kerestek kis segítséggel, amit alkalmazni tudtak.
A foglalkozást a „Mozogj a tükörben” gyakorlattal kezdtük. Az optimista és pesszimista gondolkodásról beszélgettünk, példákkal tarkítva. Játszottunk egy színes és egy fekete keretes szemüveggel. Az volt a feladat, hogy fejezzék be a mondatokat pesszimistán, illetve optimistán. Arra a kérdésre, hogy melyik szemüvegen keresztül szeretik látni a világukat? A színest választották legtöbben, mert az jelentette az optimista szemléletet. Zárásként meghallgattuk, Bagdi Bella Világomban minden rendben van című dalát.
A negyedikesekkel az optimizmus és pesszimizmus kapcsán, a kitartást is megemlítették a gyerekek. Párban megbeszélték a kitartás, szorgalom kártyák kérdéseit. Mit gondolnak róla? Felolvasásra került az Úgysemegy és Debizony mese. Átérezték a főszereplő gondját, mi az ami még nem megy neki. A gyerekek elmondták, ők milyen segítséget kaptak hasonló helyzetben, és hogyan tudták megoldani. Kiszínezték a saját szemüvegeiket. Az óra végén Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát énekelték el.
Októberi Boldogságóra beszámoló
Téma: Az optimizmus gyakorlása
Október hónapban is nagy örömmel kapcsolódtunk a Boldogságóra programhoz, amelynek témája ezúttal az optimizmus gyakorlása volt. Célunk az volt, hogy a gyerekekkel együtt felfedezzük, hogyan segít a pozitív gondolkodás abban, hogy a mindennapok kihívásait bátrabban és derűsebben éljük meg.
A gyerekeket fontos megtanítanunk arra, hogy pozitívan szemléljék a világot, higgyenek önmagukban és másokban. A kutatások is igazolják, hogy az optimista emberek ellenállóbbak a nehézségekkel szemben, bátrabban keresik a megoldást a problémákra, és nem adják fel könnyen. Az, hogy valaki optimistán vagy pesszimistán tekint az életre, nagyrészt a tanult mintáknak köszönhető – éppen ezért nagy jelentősége van annak, milyen példákat lát és él meg a gyermek a mindennapokban.
A hónap során több tevékenységünk is erősítette az optimista szemlélet kialakítását.
Részt vettünk a Világ Gyalogló (Hó)Napon, amely a mozgás örömét és az egészséges életmód fontosságát hirdeti. Egy 5 kilométeres gyalogtúrát tettünk a gyerekekkel: az iskolánktól indultunk, majd a Faddi Holt-Duna partján haladva a Volent-öbölbe érkeztünk. Az őszi természet színei, a vízpart csendje és a madarak jelenléte különleges élményt jelentett mindannyiunknak. A gyerekek kellemesen elfáradtak, de egyben fel is töltődtek – testben és lélekben egyaránt.
Az Állatok Világnapjához kapcsolódva megnéztük a „Milyen madár lehet Piper?” című Oscar-díjas rövidfilmet. A kisfilm remek kiindulópontot adott egy beszélgetéshez az optimizmus, a kitartás és az önmagunkba vetett hit témájáról. A gyerekekkel közösen gondolkodtunk arról, mitől volt más Piper, a kis szalonka, mint a többi madár, és hogyan alakult volna a történet, ha nem próbálkozik újra és újra. Sok szép személyes példát hallottunk tőlük arról, amikor ők is bátran kitartottak valami mellett. Megható volt látni, milyen figyelemmel hallgatták egymást, és milyen őszintén tudtak megnyílni.
Végül közösen elmondtuk a „Kitartás” erősségmondókát, ami vidám lezárása volt az órának.
Olvasás órán a gyerekek fejüket lehajtva, csendesen hallgatták Fűz Nóra „Úgysemegy” és „Debizony” című meséjét. A történet nagyon tetszett nekik. Könnyen észrevették a két manó viselkedése közti különbséget, és megfogalmazták, hogy a pozitív hozzáállás sokszor már fél siker.
Szép volt hallani, ahogyan saját szavaikkal mondták ki: érdemes hinni magunkban, mert ha hiszünk, bátrabbak, kitartóbbak leszünk.
Az óra végén minden tanuló egy kártyára ráírta, hogy ő milyen nevet adna magának, ami szerinte jellemző rá és pozitív is egyben. Ilyen megoldások születtek: Bátor, Kitartó, Kedves, Segítőkész, Vidám, Derűs, Figyelmes, Türelmes, Mosolygós, Kíváncsi. Ezután megpróbáltuk közösen beazonosítani, hogy vajon kihez melyik név tartozhat.
Ez a játék nagyon tetszett nekik, és a választott nevek igazán találóak voltak – szépen tükrözték a gyerekek személyiségét és önmagukról alkotott pozitív képét.
Örömteli volt látni, hogy mennyire nyitottan és őszintén gondolkodtak önmagukról.
Az októberi Boldogságórák során a gyerekek megtapasztalták, hogy az optimizmus nem veleszületett tulajdonság, hanem tanulható, gyakorolható hozzáállás. A közös élmények, beszélgetések és mesék mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gyermekek magabiztosabban, nyitottabban és derűsebben tekintsenek a világra.
Beszélgetőkör. Pozitív gondolkodás, ölelés világnapja.
Mesére hívó mondóka.
Mese: Örömvár című könyvből.
Zene, mozgás, tánc: Bagdi Bella- Pozitív gyerek vagyok.
Megöleljük a mellettünk ülő gyermekeket.
Az órát zenés ráhangolódással kezdtük,melyet mozgással egybekötve végeztünk, ezzel is segítve a pozitív hangulat megteremtését. Ezt követően az optimizmus és pesszimizmus közötti különbség témakörét jártuk körül egy kötetlen beszélgetés keretén belül, ahol a tanulók saját példákat is megosztottak. A megbeszélés után a munkafüzetben lévő feladatot kódók segítségével fejtettünk meg, ahol svéd bölcsességek voltak elrejtve. Optimista fát készítettünk, melyre a gyerekek a pozitív gondolataikat írták le, majd ragasztották fel a fára.Az órát Bagdy Bella-Világomban minden rendben van című dalával zártuk, amely megerősítette a téma üzenetét.
Optimizmus 2025. október
A múlt heti állatvédelmi projekt folytatása képpen a kiskígyó, illetve világrekorder kísérletre hivatkozva, és készülve a festett gurigákat kezdtük el végig kötözgetni, hogy nagyon hosszú kígyónk legyen. Kiskutyát mozaikoztunk, mert szeretjük a kutyusokat. A Tódi törpe meséjét meséltem, ami a tankönyvünkben van, erről beszélgettünk utána, hogy mi is az az optimizmus, mit jelent, ha mindig a jót keressük, és nem a rosszat. Kriszti, és Sziszi, nem a türelmükről híresek, de a kígyó kötözgetése annyira lekötötte őket, hogy öröm volt nézni. Abba sem akarták hagyni, mert látták, milyen hosszú lett a kígyó, és élvezték csinálni. A folyosóra a kisasztalra tettem ki szeretet üzeneteket, el lehetett vinni őket. A nap folyamán töltenem kellett, mert elfogyott a reggeli osztás, tehát vittek sokan.
Elkészült a kígyónk, amit kitettem az állatvédelmi táblára, rátekeredett. A mozaikozás után verset tanultunk a Tódi törpe meséhez kapcsolódóan:
„Hogyha éppen rossz a kedvem.
felveszem a szemüvegem.
Jobbra nézek, balra nézek,
mindent sokkal szebbnek érzek.
Csillog is, és színes is
boldog lett a kedvem is.
tedd fel te is, mosolyogva,
illanjon el gondod nyomban.”
Táncoltunk is a Pozitív gyerek című dalra. Persze előtte megbeszéltük mit jelent a pozitív szó. A jókedv fokozására papírcsöveken pici labdát gurítottunk úgy, hogy egymás mellé állva kellett irányítani a csöveket. Aztán a tőlem már megszokott módon elejtettem a sok labdát, amit össze kellett szedniük, nevetve, sikongatva, mert mire összegyűlt, újra elejtettem. Kitettem a szekrényre a remény, és kitartás képet, mondtam, holnap erről fogunk beszélni.
Ma az ÖLELÉS VILÁGNAPJÁN kitettem a folyosóra plakátot több helyre is, hogy mindenki tudjon róla, egy kis vers kíséretében:
„Ha átölelsz erősebb leszek!
Minden gondom elfeledem.
A szívünk együtt dobban,
a lelkünk megnyugodhat.
Nem vagyok egyedül,
jó ezt tudni legbelül.”
Mi is egymást ölelve fogadtuk, illetve a gyerekek egymást is. Blanka behozta Bartók Erika Jelek könyvét, és a gyerekeknek meséltem belőle, a jeleik hallatán nagyon örültek, figyelmesen füleltek. Beszélgettünk a képekről, remény, kitartás, optimizmus, mikor jó ha van, és miért. A Százszorszép csoport bemutatkozó fellépését néztük meg, aranyos mesét adtak elő, A Vityillót.
Csütörtökön kenyeret sütöttünk, mert azon a napon volt a kenyér Világnapja. A folyosón a Boglárka csoporttal nyuszi formát alkottunk, amit az állatvédelmi témahét ajánlott, mint kihívás. A délelőtt folyamán, meg a díszes varázsszemüvegek készültek, hogy mindent szépnek, és jónak lássunk. Színezték, ragasztották, csillogott, villogott mindegyik. Folytattam a Jelek meséket, hogy ha lehet senkit ne hagyjak ki belőle.
Pénteken palacsinta sütés volt, palacsinta zene tánccal, vidámsággal. Bartos Erika palacsinta versét olvastam el nekik, és ma ünnep is volt, a dadus néni születésnapját is megünnepeltük, tortával, köszöntéssel.
Beszélgettünk a gyerekekkel, hogyha lenne egy titkos álmuk, kívánságuk, amitől jobban éreznék magukat, mi lenne az. Voltak nagyon okos, elgondolkodtató válaszok: modernebb világ, hozzánk költözzön a barátnőm, felhőkarcolókat szeretnék építeni, katona leszek, ha nagy leszek…Mondtam nekik, hogy gondolkodjanak még rajta, mert holnap a varázsgömbbe belerajzoljuk. Ezután kiosztottam a gyerekeknek az Állatbarát hős útlevelet, elmondtuk az állatbarát esküt, és az állatok öt jólét pontját gyakoroltuk.
A varázsgömb rajzokat lehetett közösen is készíteni nagy papírra, de volt aki egyénileg szerette volna, annak adtam kisgömb rajzot. Nagyon szép munkák születtek, egymás mellé tettük őket, és lehetett csodálni mindenkinek.
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Sziklaforrás csoport
Akadálypályát készítettünk a mozgásteremben. Az akadálypályán sok gyerekünk csak segítséggel tudott átjutni. Előtte beszélgettünk arról, mi a teendő, ha az utcán egy fehér bottal közlekedő emberrel találkozunk, hogyan segítünk neki, mi a teendőnk. Kinek tudunk mi a segítségére lenni. Ezután megbeszéltük, hogy közülünk is sokan segítségre szorulnak, de meg kell tanulniuk kitől kaphatnak támogatást. Az akadálypályán a felnőttektől kaptak segítséget, támogatást. A szemüket nem kötöttük be, a bizonytalanságukat így is ellensúlyozni kellett.
A köszönetük, mindenkinek járó nagy ölelés volt