Októberben osztályfőnöki órákon az Arany Maffia az optimizmussal foglalkozott. Tisztáztuk a szó jelentését, megbeszéltük, hogyan gondolkodik egy optimista ember, mi jellemző rá. Megfogalmaztuk „A lakatlan sziget” című történet tanulságát, majd hasonló történeteket alkottunk csoportokban előre megadott szavakkal. Szituációs játékokat játszottunk, melyekben egy-egy problémát kellett megoldani, figyelve az optimista gondolkodásra. Megpróbáltunk átkeretezni nekünk nem tetsző tevékenységeket, próbáltunk pozitív értéket adni hozzá azért, hogy optimistán tudjunk hozzáállni és elvégezni bizonyos feladatokat. Kérdéskártyák segítségével beszélgettünk arról, vajon milyen íze, illata, színe lehet az optimizmusnak, milyen élőlényhez vagy ételhez hasonlítanánk? Végül elkészítettük az Arany Maffia OPTIMIZMUS plakátját, amit kitettünk az osztályteremben, hogy bárki tudjon belőle erőt meríteni. 😊
Az optimizmus gyakorlása
A „három kismalac és a farkas” című mesét interaktív kesztyű bábokkal játszottuk el. A mese végén megbeszéltük, hogy mennyi gond és megpróbáltatás érhet minket, de minden jó, ha a vége jó. Közösen dramatizáltunk, így a gyerekek belebújhattak az állatok bőrébe, saját tapasztalatukon keresztül érezhették a nehézségeket.
A kismalacok házát is megépítettük közösen, ami fejlesztette a kreativitást és az együttműködést.
Az Állatok világnapja alkalmából különféle állatos tevékenységeket végeztünk:
Lábnyomokat azonosítottunk az interaktív táblán, és megtaláltuk, melyik állathoz melyik lábnyom tartozik.
Állatos jógapózokat utánoztunk, ezzel a testünket is átmozgattuk.
Robotméhecskével vadon élő állatokat kerestünk, de a háziállatokról is sokat beszélgettünk, majd beszélgettünk a felelős állattartásról.
Kártyák segítségével gyakoroltuk az érzelmek felismerését: beszéltünk arról, mi szomorít el bennünket, és mi az, ami örömet okoz.
Ezután egy rövid, vidám versjátékot játszottunk:
„Minden nap hoz valami jót,
mosolyogj, ha esik az eső!
Ha ma nem sikerült, holnap újra próbáld,
mert a nap mindig felragyog újra!”
A gyerekek minden sor után kézmozdulatokkal és állatos mimikával játszották el a verset: ugráltak, táncoltak, mutatták, milyen a boldogság, a kíváncsiság, vagy a lelkesedés. Így a pozitív érzések testközelbe kerültek, és játékosan erősítettük az optimizmus érzését.
A tornateremben akadálypályán küzdöttünk le a nehézségeket, állatos mozgáskottával, majd a nap végén a gyerekek a „Az erdei békés utazás” relaxációs mesére lazíthattak, nyugodtan ellazítva testüket és lelküket.
A legkisebbek az optimizmust a növekedés és az új kezdetek örömével kapcsolták össze: elültettek egy fát, amely a reményt, a kitartást és a „mindenből lehet valami szép” gondolatát jelképezi. A gyerekek nagy lelkesedéssel segítettek a munkában, és megígérték, hogy gondoskodnak majd róla, ahogy a saját jókedvükről is.
Beszélgettünk arról is, hogy egy apró magból hogyan lesz idővel erős, lombos fa – épp úgy, ahogyan a kedves szavakból, a bátorításból és a sok-sok gyakorlásból is fejlődés születik. A gyerekek megfogalmazták, mit jelent számukra a remény: volt, aki azt mondta, hogy akkor is próbálkozik tovább, ha elsőre nem sikerül valami, más pedig azt emelte ki, hogy mindig lehet újrakezdeni egy nehezebb nap után.
A közös ültetés igazi élménnyé vált számukra: minden kis kéz hozzátett valamit a munkához, így a fa valóban a közösségük jelképe lett. Megállapodtunk abban, hogy időről időre megnézzük, hogyan növekszik, és közben azt is figyeljük majd, mi miben lettünk ügyesebbek, bátrabbak, kitartóbbak. Így a kis fa nemcsak a kert része lett, hanem a közös céljaink és az optimista gondolkodás élő szimbóluma is.
A negyedik osztály októberi alkotása az „Optimista vágyak!” címet kapta.
Az októberi boldogságórát elkészítette: Madácsiné Szalánczi Éva
Judit Georgina Kuruczné Gergely
Jó dolgok amik történni fognak vele.
Miért vagyok jó?
Miért jó a társam?
Októberben az optimista szemlélet kialakításán dolgoztunk, melyhez remek hangulatot teremtett Bagdy Bella: Pozitív gyermek vagyok c. dala.
Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege c. meséjének hatására elkészítettük saját varázsszemüvegeinket is, melyek segítségével a rossz dolgokban is sikerült meglátnunk a jót.
Foglalkozást vezető: Szabóné Fazekas Gabriella
Foglalkozás címe: Optimizmus gyakorlása
Életkor: 4-7 év
Fő didaktikai feladatok:
– Bagdi Bella: Hálával ismétlése, játékba invitálás a dallal.
– Beszélgetés, optimizmus fogalmának megbeszélése (mindig mindenben meglátni a jót)
– Udvarunkra madárkalács készítése, amivel a madarak segítését reméljük
Felhasznált források:
Optimizmus a hétköznapokban!
Cél: A kapcsolatok erősitése a csoporton belül. Önbizalom és Bátorság erősitése .Közös tevékenység által fejlődőn a egymás iránti türelem és segítőkészség.
A hosszantartó jólléti szint elérésének és fenntartásának legfontosabb tényezője nem más, mint a kapcsolatrendszerünk.
A gyerekek figyelmét arra irányítsuk, hogy ők a társas kapcsolataik felelős szereplői. Tudatosítsuk velük, hogy a társas kapcsolatok folyamatos törődéssel, ápolással tarthatók karban. Hogy a jó kapcsolat nem magától értetődik, és hogy a konfliktusok, problémák is megoldhatók közös akarattal, kedvességgel
Bevezető
fújj fújj: képzeljék el a gyerekek, hogy széllé változnak. Minden gyermek más szél, törekedjenek arra, hogy a fújás néma hangjainak variállásával, egymás után, egymáshoz kapcsolódva adjon ki hangokat a belégzés után Ssss, húúúú, szszsz, fúúú., csak igyekezzenek a társuktól eltérő hangot kiadni. Amikor már mindenki fújt egyet, a sok szél egyszerre kezd fújnia saját hangján és ezt három be és kilégzésre ismételjük.
Mese:
Bezzeg Andrea:
Todi törpe varázs szemüvege című mesvel dolgozom fel a témát.
Mesehallhatás után Tükör játékot játszunk
Ez a játék növeli az önbizalmat. A gyerekek körbe adnak egy tükröt ! Akinél van nézzen bele és mondja el mi az ami szép, jó benne.
Visszavezetés a meséből
Varázsszemüveg készítése:
Képzeljék el a gyerekek hogy ha felveszik ezt a szemüveget akkor meglátják a rossz dolgokban a jót és szépet is.
Kedvük szerint díszítsék színezék ki szemüveget.
Eszközök:
papírszemüveg, színes ceruza, ragasztó, díszitő eszközök.
A foglalkozások során az optimizmus fejlesztése kiemelt jelentőséggel bírt, különösen a tanulásban akadályozott, SNI tanulókból álló, heterogén képességszintű csoport esetében. A mesék pozitív kimenetelének tudatos hangsúlyozásával, valamint a szereplők nehézségeinek lépésről lépésre történő megoldásával a tanulók megtapasztalhatták, hogy a kezdetben bizonytalanságot vagy kudarcélményt kiváltó helyzetek is megoldhatók. Ez különösen támogató volt az autizmus spektrum zavarral élő tanuló számára, mivel az előre látható, strukturált történetvezetés és a kiszámítható befejezés érzelmi biztonságot nyújtott. Az irányított kérdések és a vizuális támogatás segítette a tanulókat abban, hogy a nehézségekre ne végleges akadályként, hanem megoldandó feladatként tekintsenek, ezáltal erősödött bennük a pozitív jövőkép és az önbizalom.
Az eredmények a mindennapi önállóság terén is megmutatkoztak: van olyan tanuló, aki a foglalkozások hatására azóta már önállóan cseréli le a benti cipőjét, illetve önállóan leveszi a kabátját. Ez a fejlődés jól jelzi, hogy a pozitív megerősítésre, kis lépésekre bontott feladatokra és a biztonságos, kiszámítható környezetre épülő módszerek nemcsak az érzelmi és gondolkodási területeken, hanem a mindennapi életvezetési készségek fejlődésében is kedvező hatást gyakoroltak.
Novemberben az optimizmus gyakorlására helyeztük a hangsúlyt szolfézs óráinkon. A gyerekekkel a Pozitivity társasjáték segítségével fedeztük fel, hogyan lehet a nehéz helyzeteket pozitívabb szemlélettel megközelíteni, mint például egy fellépés. A közös játék során sok nevetés, gondolkodás és őszinte megosztás született, miközben erősítettük a derűlátást és az egymás iránti figyelmet.