Osztályunk csatlakozott a kéthetes Állatvédelmi Témahéthez, így a hónap témájának feldolgozását ezzel összekapcsolva kezdtük meg.
Az állatok világnapján mindenki behozta a kedvenc plüss állatát, és annak bőrébe bújva ellátogattunk a Panasz erdőbe. A mese végére sikerült a Hiszti szelet elűznünk, megjelent a fénysugár és a mesebeli kis szűcs szorgos munkájának köszönhetően már egyik állat sem fázott. Előjöttek az optimista gondolatok, melegséget, örömöt, hálát, boldogságot érztek, így a Panasz erdőből Öröm és Boldogság erdő lett.
A gyaloglók világnapján újra ellátogattunk a Panasz erdőből lett Öröm és Boldogság erdőbe, ahol csendben végigsétálva hallgattuk a körülöttünk lévő hangokat, a megnyugtató csendet, a lábunk alatt ropogó avart.
A pozitív szemléletet, a jó dolgokra való koncentrálást az ölelés is elősegíti, így erről sem feledkeztünk meg.
Az origami világnapján a sünik kerültek előtérbe, és létrehoztuk az Optimista sünbirodalmat.
Az optimizmus gyakorlása
Optimizmus hónapja:
A gyerekekkel a „tök jó hét” hetében a vágyak, álmok, a jóság, a jó dolgok jegyében, a pozitív hozzáállás szemléletével gondoltuk végig napjainkat. Az „Égből pottyant boldogság” és „A gyorsan nővő tök c. mese indító gondolatai segítették a gyerekeket a pozitív viszonyulás kialakításában. A jóságos tündér segítőszándéka arra sarkalta az ovisokat, hogy ők is meglepjék az ősztündért „a legmosolygósabb köpeny” elkészítésével, -hiszen az tündér a hűvösebb napokban már fázott-így kedveskedtek, hálálkodtak neki. A közös munkálkodásokkal (tökfestés; tökmag válogatása, tökkaparás-és faragás-töklámpás készítése, darabolás-sütnivaló tök sütése…stb) pozitív élmények szerzésével jó hangulat és optimista gondolatok születtek a beszélgetések kapcsán, így a hibák megélése, az apró nehézségek átélése észrevehetőbbé és megoldhatóbbá váltak. „Optimista gyerek vagyok” (kitartás: bátorítás, türelem: jóindulatú megjegyzések, akadályok leküzdése: „meg tudom csinálni”-szemlélet formálása) Humoros szemüvegünkön és versen (Tóth Ágnes: Tökös vers) keresztül könnyebben oldódtak meg a nyelvek és másképp láttunk mindent. Kedvenc számolós mondókánkká vált a Bagdi Bella: „Pozitív mondóka” és „Ha boldog vagy mutasd meg… c.” dala, (utóbbit már ismerték) melyet nagyon szeretnek énekelni és mutogatni a gyerekek. Az „Avartalálkozó” játékunk kint a szabadban történt, ahol önfeledten és boldogan bújtak össze a kicsik és nagyok egyaránt. Fantasztikus energiával készültünk a családokkal együtt töltött pénteki „tök jó esténkre”, melyhez a szülők is nagyban hozzájárultak saját készítésű süteményeikkel. Ötletesebbnél ötletesebb faragott, díszített tökökkel, baglyokkal, szellemvárral szépítettük környezetünket. A jó hangulatban történő készülődés egy csodás estével zárult, amit ma is emlegetnek a gyerekek.
Taszári Körzeti Általános Iskola
Az ötödikesek már értik az optimizmus szót, de érdekes módon sokkal kevésbé nyitottak, mint az előző négy évben. A világuk jelenleg nagyon zárt, jó pár perc eltelik, mire egy kicsit feloldódnak. A játékok sokat segítenek ebben.
Avar találkozó
Összegyűjtöttük a lehullott leveleket egy nagy kupacba. Elképzeltük, hogy erdei kis állatok, sünik vagyunk az őszi avarban.Élveztük a falevelek simogatását, a napsütést.Egy nagy, vidám állatkupacot alkottunk, akik szeretik egymás társaságát. Nagyon jót játszottunk!
A foglalkozást azzal kezdtük, hogy megismertük az optimista-pesszimista fogalmak jelentését. Megmagyaráztam a gyerekeknek, mi a különbség : „félig tele van a poharam, vagy félig üres”. Ezután kis meditáció következett, „Avar találkozó” formájában. Minden gyermek elképzelte magát kis , avarba bújó erdei állatként, hagyták magukat egyedül mozgolódni, helyezkedni a képzeletbeli avarban. Majd megérezték azt is, hogy milyen egymáshoz bújva biztonságban érezni magukat. Mikor visszaalakultak gyerekekké, egy időgépbe ültünk, ami visszavitt bennünket a múltba. Mindenkit olyan eseményhez, ami örömet okozott neki. Ehhez fotókat kértem a gyerekektől, amelyek segítségével elmesélték, mikor, milyen helyzetben készültek, mi adott örömet a fotó készítésének pillanatában. Szinte kivétel nélkül a család együtt töltött idejét érezték a legpozitívabbnak az események felidézésével. Végighallgatva egymást, mosolyt csalt a kis arcukra minden olyan emlék, ami akár velük, akár a társukkal történt. Ez a feltöltődés erősítette meg őketr abban, hogy minden pillanatban, minden napban, minden eseményben (akár egy elesésben, vitában) van, ami pozitív irányba fordíthatja a dolgokat. A foglalkozást a hónap dalával zártuk.
A foglalkozáson megbeszéltük az optimista és pesszimista szavak jelentését, majd az osztályban megtörtént eseményeket felidézve pozitív megoldásokat kerestünk.
Készítettünk „tükörképet”, amelyről optimista „arcképük” néz vissza rájuk.
Októberben az optimizmus témájához kapcsolódva a mesebeli kis szűcs történetét ismertettem meg a tanulókkal. Beszélgettünk arról, hogy ki az a szűcs, mivel foglalkozik? Elolvastam az interaktív mesét, és követtük az instrukciókat. Az elsősök miatt fontosnak tartottam, hogy megbeszéljük, hogy milyen állatok élnek az erdőben. Ezután mindenki beleképzelte magát valamelyik erdei állat szerepébe, és elpanaszolta a bánatát, félelmeit! Érdekes módon, nagyon sokan képzelték magukat a sündisznó szerepébe, de volt szarvasbogár, mókus, róka és majom is. Minden tanuló okos dolgokat mondott, hogy mi a félelme, majd közösen kerestünk megoldásokat a problémájukra. A sünivel kapcsolatban például elmondták a gyerekek, hogy az a problémájuk, hogy a tüskéi miatt nincsenek barátaik, nem tudnak megölelni senkit, mert megszúrják őket. Bezzeg a szűcs varázsbundájának a tüskéi nem szúrtak, így rögtön kereshettek maguknak barátot. A szarvasbogár túl kicsinek érezte magát, akit a nagyobb állatok eltaposnak, a mókus félt a magasban, míg a majom például attól félt, hogy felfalja egy tigris. Sikerült mindenkinek megoldani a gondját, ettől mindenki boldog lett, ezért meghallgattuk a hónap dalát (“Pozitív gyerek vagyok”), és aki akart, táncra is perdülhetett. Egy másik alkalommal, a rajzóra keretén belül mindenki megrajzolta magát, mint egy kis erdei állatot az erdőben, először a félelmeivel, majd a boldog pillanatában. Végül egy időutazásra invitáltam őket, és mindenki elmondhatta, hogy milyennek látja magát felnőtt korában. Hol él, mi a foglalkozása, van-e családja, stb.
Kellemes hangulatban teltek ezek a foglalkozások. Izgatottan várjuk a novemberi témát.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
Október, az optimizmus hónapja. A gyerekekkel gyakran beszélgetünk arról, hogy számunkra mi okoz örömet, boldogságot. A boldogság, elégedettség eléréséhez viszont bízni kell magunkban, szeretteinkben, társainkaban, és Istenben.
Több napon keresztül hallgattuk a Pozitív Gyerek Vagyok című dalt, amire táncoltunk, vagy kívánságra szoborjátékot játszottunk.
Relaxáció után beszélgettünk egy kicsit az őszről, az egyre hűvösebb időről, és az erdőben lakó állatokról, hogy ők vajon fáznak- e? Elmontam nekik, hogy régen, mikor az állatoknak még nem volt bundájuk, csupasz bőrükön keresztül mennyire fázhattak. El is játszottuk, hogy sírnak, dideregnek, és összebújnak (nagyon élvezték a játékot).
Tudok erről egy történetet, hallgassátok meg! Elmeséltem a mesebeli kis szűcs történetét.
A gyerekek éredeklődve hallgatták.
Ezután felajánlottam, hogy játsszuk el, én leszek a szűcs és hozok egy láda pihe- puha szörmét, amit már megvarrtam nekik „kis erdei állatoknak” bundának, csizmának, kucsmának. Mindenki sorban állt előttem a mesebeli prémekért, hiszen „fáztak”. Kértem, hogy mutatkozzanak be, hogy ki milyen állat, hogy aszerint tudjam adni a bundát. Mindenkit „felöltöztettem”, voltak, farkasok, rókák mezei nyulak, őzikék, vaddisznók. Ezután mulatságot rendeztünk az állat oviban annak örömére hogy eggyetlen kis állat se fog fázni télen. A gyerekek boldogan mászkáltak a képzeletbeli avarna, és ölelgették egymást.
Levezetésként ismét meghallgattuk a Pozitív Gyerek Vagyok című dalt.
Tele pohár- üres pohárral indult az óra.
Különböző (negatív) szituációkban kerestük meg a jót, a (későbbi) pozitívumot.
Mindenki írt 1 db motivációs üzenetet egy lapra, majd összeszedtem és húztunk belőle.
Faleveles színezőn úgy színeztek a gyerekek, amennyire pozitív módon élik az életüket, amilyen napjuk volt, amilyen derűsek. Feketére kellett színezni, ha rossz kedvű, pesszimista beállítottságú valaki.
Az egész foglalkozást örömmel végezték, tetszett nekik.
A gyerekek izgatottan várták a következő Boldogságórát. Kérdezték, hogy mi lesz a következő lépcsőfok témája, amit meglépünk és egyre feljebb kerülünk a boldogság kapujához. Érdeklődéssel hallgatták a „Pozitív gyerek vagyok” című dalocskát. A fiúk és a lányok csoportja jó hangulatban derítették egymást jókedvre, amiben a fiúk jeleskedtek. Figyelmesen meghallgatták „Boldog Dóra” mondókáját és elutaztunk vele együtt „optimista mezőre”, hogy megismerjük „Tódi törpe varázsszemüvegének” történetét. A témának megfelelően beszélgettünk arról, hogy mi az „optimizmus” szó jelentése, milyen érzés lehet optimistának lenni, mi a különbség az „optimizmus” és a „pesszimizmus” között, melyik érzés lehet a jobb. Elkészítették saját „varázsszemüvegüket”, amit haza is vihettek.
A foglalkozás zárásaként előkészítettük a mosolygós smiley-kat, amik elhelyezésével feljutottunk a második lépcsőfokra.