Vidám képeink montázsa 4.b
Az optimizmus gyakorlása
Az optimista életszemlélet nagyon fontos osztályunk életében. Mindig arra törekszünk a gyerekekkel, hogy minden tevékenységünkben, közös munkánkban megtaláljuk a jót. Délutános napközis párommal mi is törekszünk az optimista szemlélet közvetítésére. Kis közösségünk kitartóan dolgozik a javulásért, nem csak várunk a csodára. Meg vagyunk győződve arról, hogy a közösen kitűzött céljaink helyesek és mindenkinek jók, hiszen ezeket a célokat közösen határozzuk meg és mindent megteszünk annak érdekében, hogy el is érjük őket, meg is valósuljanak.
Október hónapban megfigyeltük a természet változásait, így rájöttünk, hogy az ősz tulajdonképpen egy második tavasz, amikor a természet színpompás ruhát ölt magára. Egy cseppet sem szomorkodtunk a lehulló falevelek miatt, hiszen örömmel csináltunk falevélangyalt a földön heverő levéltengerben és kitörő örömmel dobtuk a fejünk fölé minél magasabbra a leveleket. Az óvóda udvarán őszi kincseket gyűjtöttünk, mint a falevél és gesztenye. A gesztényeket felhasználva gesztenyefutamot rendeztünk, ami igazi kihívás volt az ovisok számára, hogy a célba juttassák a guruló gesztenyéket. Egymást bíztatták a tevékenység során, ha valakinek nehezebben ment a gurítás, hogy ne adja fel, neki is biztosan sikerülni fog. Így aztán volt öröm, amikor a kis gesztenye beért a célba. A tevékenység után átmaszzíroztuk a lábainkat a kis gesztenyékkel, majd ledőlve a szőnyegre megpihentünk a nagy futam után. Az elefánt ormánya c. mesét elolvastam, majd megvitattuk a mesét, válaszoltunk a kérdésekre, utána videó formájában is megtekintettük. A mese mély nyomot hagyott az ovisokban, ugyanis ha rossz dolog történt velük, akkor eszükbe jutott a mese. Az egyik kisfiú a következő helyes kis monológot intézte a társa felé, amikor annak a homokvára ledőlt: „Ledőlt a várad? Nem baj, építs gyorsan egy újat, lehet még szebb és nagyobb lesz, mint az előző volt. A kíváncsi fáncsi sem szomorkodott sokáig az orrmánya miatt.”
A második boldogságóránk októberben az optimizmus hónapja. Relaxációval indítottuk boldogságprogramunkat, ahol égig érő fává nyújtóztunk, majd ellazítottuk testünket. Boldogságminyonunkat mindenki óriási öleléssel üdvözölte. A „pozitív gyerek vagyok” című dalra mindannyian táncra perdültünk, mely megalapozta a pozitív, mosolygós hangulatot. Ezt követően visszaemlékeztünk az előző napon hallott mesénk főhősére, Tódi törpére és az ő történetére. Megbeszéltük, hogy az optimizmus segíthet minket abban, hogy a dolgok pozitív oldalát vegyük észre a rossz és szomorú helyett. Felvettük mi is a varázsszemüvegünket és egy tükör segítségével felfedeztük magunkban az értékes és a pozitív tulajdonságokat. Sokan már belső értékeket is meg tudtak fogalmazni. Átváltoztunk falevelekké és Gryllus Vilmos: Falevél című kedves dalára hullottunk le a fáról és táncoltunk a szélben. Végezetül egy gesztenyefutammal zárult körünk, ahol a célba ért gesztenyék után óriási ölelést kapott mindenki.
A szülők megtudják, hogy Botondnak nem sikerült az érettségi vizsga. Az apa mérges és verbálisan agresszív, az anya próbálja nyugtatni a férjét, és biztatni a gyermekét. A kistesó vigasztalja leginkább Botondot.
A téma feldolgozása során az igyekeztünk a gyerekekkel minél több megélt eseményt feleleveníteni. A saját életükből említettek sok-sok esetet, amit ők pozitívan éltek meg. A negatív élmények elmondása során is mindig utaltunk arra, hogy túl kell lendülni a nehézségeken (ami mindannyiunk számára adódik), és bizakodóan kell előre tekinteni. A Nők Lapja folyóirat példányait hoztam a gyerekeknek ( itt jegyezném meg, hogy ez is egy értéke a lapnak, a sok más egyéb kitűnősége mellett, hogy mennyi mosolygós, kedves képet tartalmaz), és ők lapozgatták, válogatták a képeket. Érdekes volt számomra, hogy ki, milyen képet választott. (El is mondták többen, hogy miért éppen azt.) Élvezték a feladatot a gyerekek, örömmel oldották meg. Bízom abban, hogy a megbeszélteket „magukkal viszik”, és beépítik kis életükbe, akkor is, ha nehézséggel találják szembe magukat.
Légzőgyakorlattal kezdtük az órát, majd elkezdtünk beszélgetni, ki hogyan érzi magát? Beszélgetés közben megpróbáltuk összeszedni, honnan ismerjük meg az optimista embert?
Ezt követően meghallgattuk az Aranyszőrű bárány meséjét. A mese után egy pár szót beszélgettünk arról, hogy kit mi tesz boldoggá? Ezt a gyerekek a saját kézlenyomatukba bele is írták.
Zárásként meghallgattuk a hónap dalát és aki szeretett volna kapott egy-egy levél sablont, amit megpróbált vidámra színezni.
Légzőgyakorlattal kezdtük az órát, majd elkezdtünk beszélgetni, ki hogyan érzi magát? Beszélgetés közben megpróbáltuk összeszedni, honnan ismerjük meg az optimista embert?
Ezt követően meghallgattuk az Aranyszőrű bárány meséjét. A mese után egy pár szót beszélgettünk arról, hogy kit mi tesz boldoggá? Ezt a gyerekek a saját kézlenyomatukba bele is írták.
Zárásként meghallgattuk a hónap dalát és aki szeretett volna kapott egy-egy levél sablont, amit megpróbált vidámra színezni.
Légzőgyakorlattal kezdtük az órát, majd elkezdtünk beszélgetni, ki hogyan érzi magát? Beszélgetés közben megpróbáltuk összeszedni, honnan ismerjük meg az optimista embert?
Ezt követően meghallgattuk az Aranyszőrű bárány meséjét. A mese után egy pár szót beszélgettünk arról, hogy kit mi tesz boldoggá? Ezt a gyerekek a saját kézlenyomatukba bele is írták.
Zárásként meghallgattuk a hónap dalát és aki szeretett volna kapott egy-egy levél sablont, amit megpróbált vidámra színezni.