Az optimizmus témát drámajátékok segítségével kezdtük feldolgozni. Kilátástalan helyzetekkel indítottunk, majd megkerestük a kivezető utat.
A montázs elkészítéséhez nem magazinok képeiből válogattak, hanem saját iskolás fotóikból. Nagyon otthonosan mozognak az informatika világában, így szívesen végezték ezt a kreatív feladatot! A munka közben természetesen felelevenedtek az emlékek, melyekről mindenkinek jól esett beszélgetni.
Végül természetesen nem maradhatott el a kedvenc társas sem 🙂
Az optimizmus gyakorlása
Székesfehérvári Vörösmarty Mihály Általános Iskola
Az optimizmus témát drámajátékok segítségével kezdtük feldolgozni. Kilátástalan helyzetekkel indítottunk, majd megkerestük a kivezető utat.
A montázs elkészítéséhez nem magazinok képeiből válogattak, hanem saját iskolás fotóikból. Nagyon otthonosan mozognak az informatika világában, így szívesen végezték ezt a kreatív feladatot! A munka közben természetesen felelevenedtek az emlékek, melyekről mindenkinek jól esett beszélgetni.
Végül természetesen nem maradhatott el a kedvenc társas sem 🙂
Székesfehérvári Vörösmarty Mihály Általános Iskola
Az optimizmus témát drámajátékok segítségével kezdtük feldolgozni. Kilátástalan helyzetekkel indítottunk, majd megkerestük a kivezető utat.
A montázs elkészítéséhez nem magazinok képeiből válogattak, hanem saját iskolás fotóikból. Nagyon otthonosan mozognak az informatika világában, így szívesen végezték ezt a kreatív feladatot! A munka közben természetesen felelevenedtek az emlékek, melyekről mindenkinek jól esett beszélgetni.
Végül természetesen nem maradhatott el a kedvenc társas sem 🙂
Székesfehérvári Vörösmarty Mihály Általános Iskola
Az optimizmus témát drámajátékok segítségével kezdtük feldolgozni. Kilátástalan helyzetekkel indítottunk, majd megkerestük a kivezető utat.
A montázs elkészítéséhez nem magazinok képeiből válogattak, hanem saját iskolás fotóikból. Nagyon otthonosan mozognak az informatika világában, így szívesen végezték ezt a kreatív feladatot! A munka közben természetesen felelevenedtek az emlékek, melyekről mindenkinek jól esett beszélgetni.
Végül természetesen nem maradhatott el a kedvenc társas sem 🙂
Székesfehérvári Vörösmarty Mihály Általános Iskola
Az optimizmus témát drámajátékok segítségével kezdtük feldolgozni. Kilátástalan helyzetekkel indítottunk, majd megkerestük a kivezető utat.
A montázs elkészítéséhez nem magazinok képeiből válogattak, hanem saját iskolás fotóikból. Nagyon otthonosan mozognak az informatika világában, így szívesen végezték ezt a kreatív feladatot! A munka közben természetesen felelevenedtek az emlékek, melyekről mindenkinek jól esett beszélgetni.
Végül természetesen nem maradhatott el a kedvenc társas sem 🙂
A boldogságóra alkalmával szeretünk a gyerekekkel hosszasan beszélgetni. Beszéltünk arról hogyan érezzük magunkat az óvodában? Mikor vagyunk boldogok vagy éppen szomorúak? Ebben segített nekünk Szomorú Szilárd és Boldog Blanka. Majd az őszben rejlő szépséget kerestük. Menet közben akadályok állták utunkat, amely során biztattuk magunkat és egymást, hogy képesek vagyunk átjutni rajta, ha kell újrakezdeni.
Találtunk egy varázstükröt, melybe ha belenéztünk megmutatta mi a legszebb bennünk. Ha valaki még sem látta, barátai nyomban segítségükre volt és megtudhattuk. Hogy emlékezzünk arra, mindenki szép, minden gyermek lerajzolta magát, és beragasztotta a saját tükrébe. Ez idő alatt énekeltük, hogy „Én egy pozitív, pozitív gyerek vagyok…”
A boldogságórát egy relaxációval kezdtük, majd beszéltünk arról, ki hogyan érzi most magát. Ki is fejezték azt egy arckifejezéssel. majd beszélgettünk az optimizmus és a hála kapcsolatáról, mi is az az optimizmus, hogyan hat az emberre az optimista szemlélet. Elkészítettük a keresztrejtvényt, majd meghallgatva a szomorú királykisasszony meséjét, megoldásokat kerestünk a problémájára. Lerajzolták, kit mi nevettet meg, és milyen egy mosolygós, optimista tükörképe. Ezt követően a 4 adott szituációra fogalmaztak meg pesszimista, majd optimista szemléleteket, véleményeket. Az órát az optimizmus tanóra zenéjének meghallgatásával zártuk.
Az egész tevékenység folyamán a pozitív látásmód megértése, kialakítása volt a célom, amit minden játéknál kihangsúlyoztam és a gyermekek figyelmét erre fókuszáltam. A gyermekek aktívak voltak, ugyanis a mozgásos és a nem mozgásos játékok váltották egymást. A gyermeki szükségletek, mozgásigény kielégítése ezáltal megvalósult.
„Az égig érő fa” mese túl hosszúnak és nehezen érthetőnek tűnt a 4 – 5 éves korosztály számára, ezért néhányan elkezdtek játszani, mással foglalkozni és nem figyeltek a mesélésemre. Az 5 – 6 éves gyerekek többsége végig ülte a mesét. Ebből számomra az a tanulság, hogy ezt a történetet inkább a 6 – 7 éves korú gyerekek tudják végig hallgatni, befogadni.
A kiválasztott játékok fejlesztették a tapintási érzéket, az auditív figyelmet, a figyelem tartósságát, illetve segítették a szókincsbővítést. Kommunikációs képesség fejlesztése a mese elemeinek képi és a nevük szóbeli bemutatásával történt, amely szókincsük bővülését eredményezte.
A várfal építő versenyben drukkoltak egymásnak, a kocsis játékban figyelmeztették egymást és a harmadik mesekártya kereső játékban a nagyobbak segítették a kisebbeket a kártyalapok megtalálásában. Ezáltal valósult meg a játékok közösségformáló hatása. A gyermeki kreativitás is megnyilvánult a Mesekártya kereső játékban, amikor a nagyobbak összedolgoztak a kisebbekkel.
A tevékenység során a versengés és a nyugodt légkör váltakoztak, a gyermekcsoport felszabadult magatartása, oldottsága volt jellemző az egész tevékenység folyamán.
Ózdi József Attila Gimnázium, szakgimnázium és Kollégium
Október 13-án tartottuk az optimista boldogságóránkat 🙂 Ráhangolódásként Bagdi bella – dalt hallgattunk, az éneklés még nem annyira megy :(. Majd optimizmussal kapcsolatos képeket elemeztek a gyerekek, és egy filmrészletet. Nagyon tetszett nekik a Yes Man c. film rövid részlete, elmondták, hogy ők mit tennének hasonló helyzetben. T- táblázatot készítettek csoportos munkában (optimista, pesszimista ember jellemzői), majd páros feladatként megbeszélték, hogy a lehető legjobb életük hogyan nézne ki 15 év múlva. Negatív gondolatokat csíptünk fülön (ppt-n vetítettem ki ezeket, átalakítottuk pozitívabbá). A HUNOPTI – tesztre sajnos órán nem jutott idő, de mindenki kapott egy fénymásolatot, és otthon kitöltötte. Ezt később megbeszéltem a gyerekekkel. Nagyon alacsony pontszámot két gyerek ért el, velük külön is beszéltem, tanácsokat adtam nekik.
Megbeszéltük a beadandó feladatot, ez lett hf., amit a következő hétre el is készítettek a tanulók. Körberajzolták a tenyerüket, kivágták, és írtak bele jó tulajdonságot, erősségeiket; majd felragasztottuk kartonra, és kitettük a tanterembe. Az órát saját készítésű ppt segítségével tartottam, ez segített abban, hogy viszonylag sok minden belefért a kb. 50 percbe.