Ezen az alkalmon feldolgoztuk az állatmesét és nagyon sok tanulságot vontunk le belőle. Átkereteztük a panaszos mondatokat pozitív jelentésű mondatokká.
Majd elkészítettük a sünbirodalmat papírból.
Az optimizmus gyakorlása
Az alábbi órát 3. évfolyamos növendékemnek tartottam. A Színes légzés nevű relaxációs gyakorlat után szinonímákat kerestünk az optimizmus és pesszimizmus szavakra. Ezt követte a szemléletváltásos feladat: a felsorolt szituációkat elképzeltük kétféle módon. Közben papírból optimista/pesszimista szemüveget készítettünk, amit tanulóm felhúzott. A szemüveg pesszimista felével eljátszottuk Francois Devienne fuvoladuóját f-mollba átírva, majd az optimista felével ugyanezt a duót az eredeti F-dúrban is elfújtuk, így sokkal vidámabb lett a mű. Végül megbeszéltük, miért érdemes gyakorolni az optimizmust, és 1-1 optimista mondattal zártuk az órát.
Fábiánsebestyéni Arany János Általános Iskola és AMI
A hónap az optimizmus jegyében zajlott. Megrendeztük a Kutatók éjszakáját, a pályaorientációs napot. Bemutató foglalkozásnak boldogságórát tartottunk. A Jobb Veled a Világ bolygó divatját is elkészítettük, számos színes, ötletes ruhadarab készült el. A vidámság, az öröm jellemezte a hónapunkat. Sokat relaxáltunk és tanulságos meséket játszottunk el. A Domján Optika által szervezett „Én és a kütyük” című rajzpályázaton küldíjban részesült az osztály. Nagyon boldogok voltunk.
A hangulat megteremtésének, a foglalkozás bevezetésének a relaxációs gyakorlatot alkalmaztuk. Majd meghallgattuk Bagdy Bella Pozitív gyermek vagyok számát. Nagyon tetszett a gyerekeknek, a refrént már énekelni is próbálták. Majd az optimizmus fogalmát jártuk végig, személyes példákat kerestünk a gyermekek életében, hogyan láthatjuk pozitívan a világot. Mivel a csoportban nagyon sok a kicsi, és az értelmileg akadályozott tanuló, így a leginkább a mesék, rövid történetek kötik le a figyelmüket, és azokat értik meg igazán. Figyelmesen hallgatták végig Tódi törpe varázsszemüvegének meséjét. Majd minden kisgyermek elkészítette a saját „optimizmus szemüvegét”, jót játszottak vele. Az egyik kislány a testvérének is vitt haza egyet. Mindenki megkapta az optimizmus jelképét, a mosolygós smilet.
Az optimizmus gyakorlása témában meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok …..dalocskát. Beszélgető körben kérdéseket raktam fel a gyerekeknek,mikor vagyunk boldogok,mitől lehetünk boldogok? ,- valamint mitől lehetünk szomorúak, miért vagyunk szomorúak ?!
A nagyok egész jó dolgokat soroltak fel. Kiemelték a közös játékokat , a csoport kirándulásokat, a versek ,mesék egymásnak előadását a pozitívumok között. A negatívumokra is akadt sajnos sok példa, amikor nem viselkednek jól és leszidják őket, ha valamire vágynak és nem kapják meg, félnek negatív rajzfilm hősöktől, a szellemektől, nagyibb testvér viselkedésétől. Az optimizmus,pesszimizmus fogalmát ismertettem velük az ő példáik segítségével,hogy könnyebben megértsék.
Közösen játszottunk, előadtunk egy mesét egymásnak, a Répa mesét. Zenét hallgattunk, táncoltunk. Színeztünk kirándulásos képet. Az udvaron az őszi falevelekből közösen kiraktunk egy szívet ,a szeretet jelét,mely jellemző a csoportunkra. Betekintettünk a rossz tulajdonság kapcsán a varázstükörbe,varázskalapban.
A félelem leküzdése érdekében jóságos szellemet ragasztottunk,ami nagyon tetszett nekik.
Ebben a hónapban az optimizmus témát dolgoztuk fel. Törekedtem a pozitív szemlélet kialakítására és megerősítésére. A gyerekekkel nagyon sokat beszélgettünk e témával kapcsolatban kíváncsiak, érdeklődőek voltak. Foglalkozás előtt relaxáltunk, majd megtanultuk a hónap dalát. Az optimizmus témát két síkbáb segítségével dolgoztuk fel. Mindenki nagyon jól érezte magát.
Az optimizmus gyakorlása kapcsolódhat az önismeret és a lelki egészség témakörébe is a kollégiumi alapfeladatok közül.
Elkezdtük az pozitív gondolkodás következményeiről szóló idézetekkel. Megállapítottuk, hogy rajtunk áll, hogy milyen szemmel nézünk helyzetünkre, és ez hatással van az emberi kapcsolatainkra és a jövőnkre is. Majd a történetmesélések következtek, volt példa mindkét oldalra, amikor bizakodóak voltak, s mégsem jött össze, amit szerettek volna, és arra is, hogy nem hitték, hogy valami sikerülhet, mégis megvalósult. Megbeszéltük néhány esetben, hogy miért nem sikerült, pedig hittek valamiben. Kiderült, hogy vagy nem tettek érte meg mindent, amit lehetett volna, hogy sikerüljön, vagy nem is annyira bíztak benne, csak szerették volna, ha megvalósul, de mégsem hitték igazán. Megállapítottuk, hogy többnyire jót tesz, ha hiszünk is abban, hogy sikerülni fog, amit szeretnénk elérni.
A Lehető-leg játékban Balázs történetét választották, már csak azért is, mert a képen, amit illusztrációként oda tettem, egy fiatalembert interjúvolnak meg. Balázs először nagyon kétségbe esett, hogy amibe eddig minden energiáját beletette, azt nem csinálhatja tovább. A második következmény az lett, hogy elhatározta olyan szakmát választ, amiben segíthet másoknak, így orvosnak tanult, és a sérülések minél jobb kezelésére specializálta magát. Végül híres lett már fiatalon, mert egy új módszert dolgozott ki, amit róla neveztek el.
Átbeszéltük az optimista gondolkodásmód fejlesztésének 7 tippjét, melyik hogyan járulhat hozzá, hogy pozitívan lássuk a világot. Majd arról beszéltünk, hogy magunkról is gondolkodhatunk negatívan, vagy láthatjuk magunkat sikeresnek is, ha a jó élményeket, visszajelzéseket építjük be a szemléletünkbe, és ez nagyban meghatározza azt, hogy hogyan érezzük magunkat a bőrünkben.
A foglalkozást relaxációval kezdtük, eljátszottuk, hogy fák vagyunk, majd a medvét utánoztuk. Meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt Bagdi Bella cd-jéről. A hangulati kezdés után az érzelmek kaptak szerepet, a játék során a gyermekek a vidám és szomorú archoz párosítottak képeket, majd maguk is utánozták azokat. A beszélgetés során a kis életükből kerestünk olyan eseményeket, amelyek vidámak voltak, és együtt örültünk annak, hogy milyen jó dolgok történnek pl. az óvodában. Az optimizmus fogalmát ők nem értik, ezért egy bábjátékon keresztül, mese segítségével próbáltuk közelebb hozni őket a jelenséghez. A mesében a medve szomorkodik, hogy már nem éri el az almát, mert nagyon magasan van, és a kis erdei állatok biztatják, hogy segítenek, és így még a legmagasabb ágról is sikerül leszedni az almát, amit aztán megosztanak egymással. A mese után még a gyermekek jó tulajdonságairól beszélgettünk, mindenkiről mondtuk egy-egy jó tulajdonságot.
Mindig van minek örülni. Sütkérezünk a napfényben, és jó érzéssel tölt el minket.
Az októberi Boldogságóránk témája az optimizmus gyakorlása volt.A gyermekekkel a hét folyamán beszélgettünk az optimizmus fogalmáról, illetve a Kicsivagyok én dalt énekelgettük,(ezt már ismerték) kiegészítve a „Kicsi vagyok én, majd megnövök én, én vagyok a legboldogabb a Föld kerekén” szakasszal. Vidám tökös álarcokat is készítettünk, melyet felpróbálva mindenki megmutathatta, milyen, mikor jó kedve van, és ráébredhettek arra, hogy mindig lehet valaminek örülni.
Ezt követte a fő tevékenység, melyet egy relaxációs gyakorlattal kezdtük. Jozifek Zsófia által javasolt hínáros gyakorlatot
végeztük el, kicst átalakítva ( boldogságóra klub alkalmán mutatta be). Mivel ősz van, ezért „őszi szél fújt” hol lágyan, hol erősebben a a csoportszobában. Az őszi szél hangját utánoztuk, illetve mozgással is követtük. Nagyon tetszett a gyerekeknek. Folytatásként Ferenczei Éva bábjátékát mutattam be a gyermekeknek. Interaktív feldogozás volt, a bábok kikérték a történet során a gyerekek véleményét is. Ennek nagy sikere volt. A mese után megbeszéltük szerintük ki , hogyan viselkedett, ők hogyan jártak volna el, mit gondolnak a látottakról,hallottakról, mi tetszett nekik stb A tevékenységet közös teázással zártuk, illetve sült tököt fogyasztottunk, miközben megbeszéltük, ki minek örül, ki mire büszke .