Együtt jó!

Októberben az optimizmust gyakoroltuk a gyerkekkel.
Először egy szomorú és egy vidám emojit hívtunk segítségül, melyek segítségével az érzésekről beszélgettünk, és fejeztük ki őket. Ezután beszéltünk arról, mi az optimizmus, és, hogy hogyan lehet a rossz dolgokat jóvátenni. Mi kell ahhoz, hogy jóra forduljanak a dolgok, hogyan lássunk optimistán?
Ehhez egy saját kis optimuzmus- szemüveget színeztünk, melyet felvéve optimistábban, szebben láttuk a világot.

A színes falevelek jól szimbólizálják az optimizmust.
Az őszi kertészkedés témakörhöz és a Komposztünnephez, melyhez csatlakozott csoportom, jól kapcsolódtak a faleveles játékok , tevékenységek. Ráhangolódásként közös falevélgyűjtő sétán vettünk részt előző héten, melyet együtt préseltünk le.
A közös tevékenységek alkalmával többször is lehetőség nyílt a megtapasztalásra, megismerésre, megfigyelésre a témához kapcsolódva. Beszélgetéseink során eleinte a 3-5 éveseket rávezettük az optimizmus gyakorlására, annak fontosságára, majd a hónap végére beépült tevékenységeikbe, megjelent beszélgetéseikben.

Az optimizmus idegen szó a gyerekeknek. A beszélgetőkörben olyan történeteket meséltem nekik a saját életemből, melyek rávezették őket a szó jelentésére (pl.: amikor vizsgáztam, amikor spinning versenyen voltunk a barátnőimmel vagy amikor csak egyszerűen bal lábbal keltem fel reggel). Igyekeztem megértetni ovisaimmal, milyen az optimista gondolkodás. Legyünk kitartóak és soha ne adjuk fel! Birkózzunk meg az elénk gördülő akadályokkal! Ebben nagy segítséget nyújtott Bezzeg Anna meséje Tódi törpe varázsszemüvegéről. Ezután mindenki elkészítette saját optimista szemüvegét. Megbeszéltük, hogy egy üvegben tartjuk ezeket a varázsszemüvegeket és bármikor bárki a szeme elé tarthatja, ha nehézségekbe ütközik.

Nézzünk néhány példát, hogyan segített ez a szemüveg:

Egyik délután egy sportrendezvényre mentünk a nagycsoportosaimmal. Indulás előtt mindenki belekukkantott a varázsszemüvegébe és magabiztosan értünk a pályára.

Az elmúlt két hétben a kerékpáros közlekedéssel foglalkoztunk: „Két keréken szép az élet”. Sok mindent megtanultunk a bicikliről, történetéről, fajtáiról, részeiről. A varázsszemüvegek segítettek abban, hogy olyan kisgyerek is nyeregbe pattanjon óvodánk udvarán, aki eddig bátortalan volt.

Bagdi Bella zenéje is sokszor szólt a csoportszobában, több alkalommal relaxáltunk és a munkafüzet feladatai közül is válogattunk. Elkészítettük értékfánkat. A gyerekek boldogan meséltek jó tulajdonságaikról, és arról, miben ügyesek.

„Ügyes vagyok, mert megtanultam karúszó nélkül úszni. Megtanultam pótkerék nélkül bicózni.”
„Apát el tudom vezetni kenyeret venni.”
„Kirakóban gyors vagyok.”
„Szépen színezek. Amikor rajzolok, szép színeket használok.”

Minden évben érdekes tapasztalat, hogy milyen nehézséget okoz szinte minden gyereknek, hogy jó tulajdonságait összeszedje és elmondja tükörképének. Ezt a „Tükörjátékot” mindenkinek minden reggel kötelező rutinná tenném, hisz az ember hajlamos megfeledkezni arról, micsoda érték és csoda ő a világban.