Az októberi hónap témája ,,Az optimizmus gyakorlása” volt. A napot a következő motiváló idézettel kezdtük ,,Mosolyogj a jövőbe, és az visszamosolyog rád.” (Yoko Ono). Ezt követően megbeszéltük, hogy mit jelent a fentebb említett idézet.
E téma keretén belül megbeszéltük az optimizmus szó jelentését. Példákat mondtak a derűlátással kapcsolatban.
A témára való ráhangolódásként eljátszottuk a gyerekekkel az ,,Avar találkozó” címet viselő játékot. A gyerekek elhelyezkedtek a térben szétszórtan, egymástól távolabb. Elcsendesedtek, majd vettek néhány nagy levegőt. Elképzelték, hogy erdei állatok az őszi avarban. Utánozták az erdei állatokat, akik nagyon szeretik az őszt, ami sok finom táplálékot ad nekik. Ezt követően közeledtek egymáshoz, és lassacskán alkottak egy nagy állatkupacot. Ha jön a hűvös este, összebújnak, és úgy melegítik egymást. Kicsit forgolódtak is… És sustorogtak!
Beszélgettünk arról, hogy: Mi az a szűcs, mivel foglalkozik? Hogyan képzelnek el egy mesebeli kis szűcsöt? Ennek a szűcsnek volt egy vidám ládikója… Mi lehet a ládájában, és mit hord a szekerén?
Az állatok világnapja (október 4.) valamint a lelki egészség világnapja (október 10.) alkalmából az óvodások megismerkedtek Fésűs Éva ,,Bundavásár ” című interaktív meséjével.
Mesélés során a gyerekek követve az instrukciókat eljátszották a mesét szerepekre osztva.
Egy varázslattal a gyerekek Panasz- erdőbe, a Nyafogás tó vidékére kerültek.
Az erdei állatok sírtak- ríttak, hogy miért fúj úgy örökké a Hiszti- szél. A nagy sírás- rívást bizony meghallotta a mesebeli kis szűcs. Nosza, nagyot gondolt! Ládáját felnyitotta: volt abban (minden, amit korábban beleképzeltetek …) fényes szőrme, tündérkabátok, puha bolyha. Tüstént munkához látott, varrt télire az állatoknak bundát. Amikor elkészült, szekérre rakta a temérdek bundát, és kihajtatott a kerek erdőre.
Ott nagy hangon hirdetni kezdte:
– Megnyílott a bundavásár
tessék, sünik, egerek, nyuszik!
Meleg bunda juthat annak,
Aki nem siránkozik!
Van itt, kérem, mindenféle
nyusziködmön, rókaprém,
jó meleg a háta, ujja,
divatosra szabtam én.
Kifordítom, befordítom,
vállatokra igazítom,
mókus farka, pocok mancsa,
nyuszi füle belefér!
Bújjék bele, aki fázik,
s nem ijeszti meg a tél!
Hajj az állatok bizony fáztak, de úgy hozzá voltak már szokva a panaszkodáshoz, hogy hirtelen azt sem tudták mi tévők legyenek!
Gyorsan összedugták a buksijukat, hogyan is részesülhetnének ők a mesebeli kis szűcs
portékáiból?
Ahogy a szűcs a ládikójával szöszmötölt, meg- meghallott egy- egy állati szót, és így szólt:
– Aki fel tud vidulni,
az bundában fog aludni!
Minden állatnak jut kabát,
Ki megmutatja mosolyát!
Jósoljatok, számoljatok,
Legjobb jövőt álmodjatok!
Jöhet eső, szél, vagy gyorsvonat,
Egy optimista gondolat
Átfordítja félelmeink,
Felemeli érzelmeink!
Örömökről meséljetek,
Bizakodón beszéljetek,
És én meghálálom prémmel, szőrrel,
Így birkózunk meg az ősszel!

Ezt követően a gyerekek egy választott állat szerepében a kis szűcs elé járultak, és egy bizakodó gondolattal vettek tőle bundát. Minden gyerek a maga módján, megfogalmazott egy-egy bizakodó gondolatot, optimista várakozást, örömteli részletet. Ezután Panasz- erdőben megjelent egy ragyogó napsugár! A Hiszti szél pedig egyre kellemesebb szellővé szelídült.
A kis szűcs ládikója kiürült, minden portékáját eladta. A szűcs így búcsúzott az avar állataitól:
– Elfogytak a bundák, prémek,
Hát rólatok mit meséljek?
Hála-híd és Morcos-mező,
Célváros és Küzdő-tető.
Szív-szigeten Csoda-liget,
E helyekre mind elmegyek.
Jön az ősz, és jön a tél,
A kis szűcs sokakkal beszél.
Milyen híretek vigyem én,
Mi lakik szívetek mélyén?
A gyerekek egyenként elmondták, hogy mi lakik a szívük mélyén.
Ezt követően papírból süniket készítettük.
A gyerekek fantáziájukra, képzeletükre, kreativitásukra, volt bízva, hogy építőkockákból építsenek egy időgépet. Majd beleültek és képzeletben elrepültek vele előre az időben, amikor már teljesültek az álmaik, vágyaik. Elmesélték mire vágytak, milyen érzés, amikor vágyaik, álmaik teljesülnek.
Ezt követően elképzelték, hogy van egy bolygó egy messzi- messzi galaxisban, amit Jobb Veled a Világ bolygónak hívnak. Az itt élők gondosan ügyelnek arra, hogy a napjuk vidáman
induljon. Öltözködésükkel vidámságot “vesznek” magukra. Többféle vidám ruhájuk is
van. Megbeszéltük, hogy mit gondolnak, milyen az igazán vidám öltözködés? És milyen a nem vidám? Melyik ruhájukban a legvidámabbak? Majd megterveztük a legvidámabbá tevő köpönyeget a bolygólakóknak.
A ,,Zárókör” keretén belül Bagdi Bellának ,,Pozitív gyerek vagyok” című dalára felszabadultan táncoltak.
E téma keretén belül nagyon élvezetes és vidám perceket éltünk át.

Az októberi hónap témája ,,Az optimizmus gyakorlása” volt. A napot a következő motiváló idézettel kezdtük ,,Mosolyogj a jövőbe, és az visszamosolyog rád.” (Yoko Ono). Ezt követően megbeszéltük, hogy mit jelent a fentebb említett idézet.
E téma keretén belül megbeszéltük az optimizmus szó jelentését. Példákat mondtak a derűlátással kapcsolatban.
A témára való ráhangolódásként eljátszottuk a gyerekekkel az ,,Avar találkozó” címet viselő játékot. A gyerekek elhelyezkedtek a térben szétszórtan, egymástól távolabb. Elcsendesedtek, majd vettek néhány nagy levegőt. Elképzelték, hogy erdei állatok az őszi avarban. Utánozták az erdei állatokat, akik nagyon szeretik az őszt, ami sok finom táplálékot ad nekik. Ezt követően közeledtek egymáshoz, és lassacskán alkottak egy nagy állatkupacot. Ha jön a hűvös este, összebújnak, és úgy melegítik egymást. Kicsit forgolódtak is… És sustorogtak!
Beszélgettünk arról, hogy: Mi az a szűcs, mivel foglalkozik? Hogyan képzelnek el egy mesebeli kis szűcsöt? Ennek a szűcsnek volt egy vidám ládikója… Mi lehet a ládájában, és mit hord a szekerén?
Az állatok világnapja (október 4.) valamint a lelki egészség világnapja (október 10.) alkalmából az óvodások megismerkedtek Fésűs Éva ,,Bundavásár ” című interaktív meséjével.
Mesélés során a gyerekek követve az instrukciókat eljátszották a mesét szerepekre osztva.
Egy varázslattal a gyerekek Panasz- erdőbe, a Nyafogás tó vidékére kerültek.
Az erdei állatok sírtak- ríttak, hogy miért fúj úgy örökké a Hiszti- szél. A nagy sírás- rívást bizony meghallotta a mesebeli kis szűcs. Nosza, nagyot gondolt! Ládáját felnyitotta: volt abban (minden, amit korábban beleképzeltetek …) fényes szőrme, tündérkabátok, puha bolyha. Tüstént munkához látott, varrt télire az állatoknak bundát. Amikor elkészült, szekérre rakta a temérdek bundát, és kihajtatott a kerek erdőre.
Ott nagy hangon hirdetni kezdte:
– Megnyílott a bundavásár
tessék, sünik, egerek, nyuszik!
Meleg bunda juthat annak,
Aki nem siránkozik!
Van itt, kérem, mindenféle
nyusziködmön, rókaprém,
jó meleg a háta, ujja,
divatosra szabtam én.
Kifordítom, befordítom,
vállatokra igazítom,
mókus farka, pocok mancsa,
nyuszi füle belefér!
Bújjék bele, aki fázik,
s nem ijeszti meg a tél!
Hajj az állatok bizony fáztak, de úgy hozzá voltak már szokva a panaszkodáshoz, hogy hirtelen azt sem tudták mi tévők legyenek!
Gyorsan összedugták a buksijukat, hogyan is részesülhetnének ők a mesebeli kis szűcs
portékáiból?
Ahogy a szűcs a ládikójával szöszmötölt, meg- meghallott egy- egy állati szót, és így szólt:
– Aki fel tud vidulni,
az bundában fog aludni!
Minden állatnak jut kabát,
Ki megmutatja mosolyát!
Jósoljatok, számoljatok,
Legjobb jövőt álmodjatok!
Jöhet eső, szél, vagy gyorsvonat,
Egy optimista gondolat
Átfordítja félelmeink,
Felemeli érzelmeink!
Örömökről meséljetek,
Bizakodón beszéljetek,
És én meghálálom prémmel, szőrrel,
Így birkózunk meg az ősszel!

Ezt követően a gyerekek egy választott állat szerepében a kis szűcs elé járultak, és egy bizakodó gondolattal vettek tőle bundát. Minden gyerek a maga módján, megfogalmazott egy-egy bizakodó gondolatot, optimista várakozást, örömteli részletet. Ezután Panasz- erdőben megjelent egy ragyogó napsugár! A Hiszti szél pedig egyre kellemesebb szellővé szelídült.
A kis szűcs ládikója kiürült, minden portékáját eladta. A szűcs így búcsúzott az avar állataitól:
– Elfogytak a bundák, prémek,
Hát rólatok mit meséljek?
Hála-híd és Morcos-mező,
Célváros és Küzdő-tető.
Szív-szigeten Csoda-liget,
E helyekre mind elmegyek.
Jön az ősz, és jön a tél,
A kis szűcs sokakkal beszél.
Milyen híretek vigyem én,
Mi lakik szívetek mélyén?
A gyerekek egyenként elmondták, hogy mi lakik a szívük mélyén.
Ezt követően papírból süniket készítettük.
A gyerekek fantáziájukra, képzeletükre, kreativitásukra, volt bízva, hogy építőkockákból építsenek egy időgépet. Majd beleültek és képzeletben elrepültek vele előre az időben, amikor már teljesültek az álmaik, vágyaik. Elmesélték mire vágytak, milyen érzés, amikor vágyaik, álmaik teljesülnek.
Ezt követően elképzelték, hogy van egy bolygó egy messzi- messzi galaxisban, amit Jobb Veled a Világ bolygónak hívnak. Az itt élők gondosan ügyelnek arra, hogy a napjuk vidáman
induljon. Öltözködésükkel vidámságot “vesznek” magukra. Többféle vidám ruhájuk is
van. Megbeszéltük, hogy mit gondolnak, milyen az igazán vidám öltözködés? És milyen a nem vidám? Melyik ruhájukban a legvidámabbak? Majd megterveztük a legvidámabbá tevő köpönyeget a bolygólakóknak.
A ,,Zárókör” keretén belül Bagdi Bellának ,,Pozitív gyerek vagyok” című dalára felszabadultan táncoltak.
E téma keretén belül nagyon élvezetes és vidám perceket éltünk át.

A foglalkozást kezdő relaxáció
előzte meg. „Totyog a liba, nagy a
galiba’ A gyerekek nagyon
szerették a libákat utánozni
A foglalkozást kezdő sétálós
énekléssel kezdtük, Bagdy Bella:
Pozitív gyerek vagyok a
Világomban minden rendben van
Tódi törpe varázsszemüvege című
mese minden gyereket lekötött,
majd elmondták, hogy milyen lehet
9 varázsszemüvegben látott világ.Elkészitették a saját
varázsszemüvegüket.
A csoportszoba tükrében jól
megnézték magukat mosolyogva,
majd az előre fénymásolt optimista
tükörbe berajzolták magukat
A Boldogság várunknak a második
lépcsófokára rárajzoltuk az
optimizmus jelét.

Ebben a hónapban az optimizmusról beszélgettünk a gyerekekkel. A témát A mesebeli kis szűcs című mese mentén dolgoztuk fel. A történet olvasása közben, kérdéseket tettem fel az optimizmussal kapcsolatban, melyekre sok okos választ kaptam. Továbbá a Vidám sünibirodalom nevű feladatot csináltuk meg, a gyerekek nagyon ügyesek voltak, aranyos süniket készítettek.

A téma feldolgozását beszélgetőkörrel indítottuk, megbeszéltük az optimista, pesszimista ember jellemzőit, ebben segítségünkre volt Szomorú Szilárd és Boldog Blanka rajza. A gyerekek elmondták, hogy voltak-e már szomorúak, ha igen akkor miért és, hogy ilyenkor kinek sikerült őket megvigasztalni. Megosztották egymással, hogy kinek mi okoz örömet nap, mint nap. A beszélgetőkör után „megérkezett” Boldog Dóra kerekerdő kalandra hív c. mondókájával és segítségével elmeséltem Bezzeg Andrea: Tódi Törpe varázsszemüvege című meséjét. Megtanultuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját is, amit kicsik, nagyok egyaránt nagy lelkesedéssel mondanak, mutatnak a nap szinte bármely időszakában. Míg saját varázsszemüveget készítettünk hallgattuk a „pozitív gyerek vagyok” című dalt. A gyerekek úgy színezték, festették, ragasztották a saját munkájukat, ahogyan ők szerették volna, ki színesebbre, ki egyszínűre. A dalt többször is kérték, önfeledten táncoltak rá. Ez az óra is, az elmúlt órához hasonlóan a csoportunkban nagyon jó hangulatban telt, a gyerekek szívesen vesznek/vettek részt a beszélgetésekben, táncban, mesében és játékokban.

Mint minden hónapban, most is Boldog Dóra érkezése, illetve a szélcsengő megszólaltatása jelzi, hogy a boldogságóra témájáról beszélgetünk, Dóra új mesét mesél nekünk. Most egy örömteli hírrel érkezett, elmesélte a gyerekeknek, hogy részt vett a budapesti rendezvényen, ahol találkozott más óvodából érkezett Boldog Dórákkal is. A hónap témáját az alapkönyvből dolgoztam fel, Tódi Törpe meséjével. A mese mindig élmény a gyerekeknek, „észrevétlenül ” válik belsővé a mondanivalója, még a legkisebbek is figyelmesen hallgatják. Kiszíneztük a szemüveget is, és azon átnézve próbáltuk optimistán látni a világunkat. Dóra elhozta az „unokatestvérét” Boldog Blankát, és annak a barátját, Szomorú Szilárdot is. Két csoportba szerveződtünk, és elmondtam a szabályát a játéknak. Először nem mertek bohóckodni, grimaszolni, mutogatni, de aztán a visszafogottságuk feloldódott, és felvidították a szomorú csapatot.
A hónapban születésnapot is tartottunk, a Bagdi Bella: Boldog születésnapot dalával köszöntjük meg az ünnepeltet, ilyenkor körben járunk, és énekeljük a dalt. Már szinte minden gyermek tudja a szövegét is, és érzékelik azt, hogy „jobb veled a világ”

Mint minden hónapban, most is Boldog Dóra érkezése, illetve a szélcsengő megszólaltatása jelzi, hogy a boldogságóra témájáról beszélgetünk, Dóra új mesét mesél nekünk. Most egy örömteli hírrel érkezett, elmesélte a gyerekeknek, hogy részt vett a budapesti rendezvényen, ahol találkozott más óvodából érkezett Boldog Dórákkal is. A hónap témáját az alapkönyvből dolgoztam fel, Tódi Törpe meséjével. A mese mindig élmény a gyerekeknek, „észrevétlenül ” válik belsővé a mondanivalója, még a legkisebbek is figyelmesen hallgatják. Kiszíneztük a szemüveget is, és azon átnézve próbáltuk optimistán látni a világunkat. Dóra elhozta az „unokatestvérét” Boldog Blankát, és annak a barátját, Szomorú Szilárdot is. Két csoportba szerveződtünk, és elmondtam a szabályát a játéknak. Először nem mertek bohóckodni, grimaszolni, mutogatni, de aztán a visszafogottságuk feloldódott, és felvidították a szomorú csapatot.
A hónapban születésnapot is tartottunk, a Bagdi Bella: Boldog születésnapot dalával köszöntjük meg az ünnepeltet, ilyenkor körben járunk, és énekeljük a dalt. Már szinte minden gyermek tudja a szövegét is, és érzékelik azt, hogy „jobb veled a világ”