Téma: Az optimizmus gyakorlása
Időpont: 2025.10.21.
Korosztály: 3-4 év

Motiváció:
Varázsszemüveget vettem fel, melyet én magam készítettem. A gyerekek rögtön kérdezősködni kezdtek, hogy miért van rajtam. Elmeséltem nekik, hogy ez a szemüveg különleges dolgokra képes, jobbá teszi a világot, szépnek látjuk azt, ami talán nem is az, illetve jónak látjuk azokat, akik szeretnek rosszalkodni. Ha felveszem eltűnik a bánat és a szomorúság, helyette csodás, örömmel teli dolgok történnek. Közben észrevették a kisasztalra kikészített bábokat, melyek a könyvben szereplő mese hősei.
Tevékenység:
A bábok segítségével eljátszottam nekik a könyvben szereplő történetet (Tódi törpe varázsszemüvege). A gyerekek nagy figyelemmel hallgatták. A mese végén a bábokat kézbe vehették, saját hangjukon megszólaltatták. Megkérdeztem, hogy lenne-e kedve valakinek saját varázsszemüveget készíteni. A mesét így vizuális tevékenységbe vezettem át. Nagy érdeklődéssel ültek le az asztal mellé. Előre nyomtatott szemüveges képeket helyeztem ki az asztalokra. Előre kivágott többféle színű szívekkel lehetett díszíteni ragasztás technikával. Igazán különleges varázsszemüvegek készültek, melyeket később felvettünk (arcunk elé helyeztük) és elmondtuk, hogy milyen dolgokat látunk szépnek, milyen fontos, hogy a jót lássuk meg a másikban.

Az optimizmus gyakorlása
A 2. hónap témajaként célom volt a gyermekek felé közvetíteni a pozitív jövőkép kialakítását, a problémákhoz való rugalmas, megoldásközpontú hozzáállás erősítése. A téma bevezetésénél a beszélgetőkör után meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát. A gyerekek a héten többször is kérték, szívesen hallgatták. Szívesen fogtak hozzá Tódi törpe házának kiszínezéséhez a mese végig hallgatása után. Nagyon szép és kreatív megoldások is születtek, majd ösztönöztem őket arra, hogy próbáljanak ők maguk is rajzolni egy saját házat. Voltak gyerekek, akik minden családtagjuknak rajzoltak egyet -egyet. A varázsgömbös feladatnál nagyon sok „titokra” fény derült, számomra nagyon érdekes és tanulságos volt végighallgatni a gyermekeket mire is vágynak. A bábjáték után dicsérőkört alkottunk, melyben az erősségek tudatosítása volt a célom. Egész héten a tevékenységeinket úgy irányítottam, hogy a gyermekek pozitív gondolkodását igyekeztem erősíteni, a kudarcok elfogadására ösztönözni az újrapróbálást támogatni és az önbizalmukat erősíteni. A hétvégére elmondhatom, hogy a gyermekek bátrabban vállaltak feladatokat, csökkent a kudarctól való félelmük, növekedett kitartásuk.

Az optimista gyermek pozitív szemléletű, és mindig jókedvű. Ha valami nem is sikerül elsőre, bízik abban, hogy legközelebb jobb lesz, kíváncsian és örömmel fogadja az új élményeket, embereket, játékokat, empatikus és segítőkész társaival szemben.

Az optimista gyermek pozitív szemléletű, és mindig jókedvű. Ha valami nem is sikerül elsőre, bízik abban, hogy legközelebb jobb lesz, kíváncsian és örömmel fogadja az új élményeket, embereket, játékokat, empatikus és segítőkész társaival szemben.

Az optimista gyermek pozitív szemléletű, és mindig jókedvű. Ha valami nem is sikerül elsőre, bízik abban, hogy legközelebb jobb lesz, kíváncsian és örömmel fogadja az új élményeket, embereket, játékokat, empatikus és segítőkész társaival szemben. A boldogságóránk alkalmával a gyermekek a varázsgömbe rajzolták le mire vágynak.

Már nem volt teljesen ismeretlen a gyerekek számára a hívó zene, így örömmel csatlakoztak a nagyok és néhány kicsi a foglalkozáshoz.
A tevékenység elején megismerkedhettek Boldog Dórával, mindenki megnézhette, megölelhette, köszönthette.
Ezt követően a Szomorú Szilárd és Boldog Dóra játékot játszottuk. A játék végén megbeszéltük, hogy melyik volt kellemesebb érzés. Ki mivel próbálta a „szomorúakat” felvidítani.
A Tódi Törpe Varázsszemüvege mesének a meghallgatását követően megbeszéltük, hogy ki miért volt már szomorú, ki vígasztalta meg és hogyan. Milyen érzés volt bennük utána.
Majd összegyűjtöttük, hogy kinek milyen értékei vannak a csoportban. Ki miben jó, vagy kiemelkedő. Ezeket felírtuk egy lapra, melyet a csoportba ki is tettünk.
A foglalkozás végén zenét hallgattunk, közben az optimizmus jelét színezték ki.