Az élő Hála-híd létrehozását megelőzően, reggel híd építésekkel kezdtük a napot a csoportszobában. Beszélgettünk arról, hogy milyen hidakat ismerünk: Vadhíd, tömegközlekedési, gyalogos, vasúti híd, megépítettük a Dunát és fölé ezeket a hidakat. Az udvaron átvitt értelemben élő hidat hoztunk létre a gyerekekből és arról beszélgettünk, hogy vajon milyen hangokat hallunk a hídon, milyen erős vagy gyenge ez a híd és milyen mozgásokra képes, milyen a teherbírása. Közben odafigyeltünk a bennünket körülvevő szép dolgokra, egymásra.

A hetedik téma az apró örömök élvezete volt a boldogságóra keretében.
Cél, feladatrendszer: Élvezzék, éljék át a gyermekek az adott pillanat örömét, a jelen pillanat örömét! Érezzék biztonságban magukat! Okozzanak egymásnak apró meglepetéseket, apró örömöket! Kiemelt fejlesztési terület: önbizalom erősítése, egymásra figyelés képessége, empátia fejlesztése, érzelmek árnyalt kifejezése, szervezett tevékenységhez fűződő érzelmi viszony alakítása.
Relaxáltunk, hallgattuk az apró örömök élvezete hónap dalát (Bagdi Bella: Imádok élni a Jobb Veled a Világ Boldogság című albumról.) Örömleltárt végeztünk! A gyermekek felsorolták, mi okoz nekik örömöt a hétköznapokban! Mosolygó képeket nézegettünk laptopon, és fénykép formájában is, majd elmondtam nekik Aranyosi Ervin: Mosoly játsszon az arcodon című versét. Következett Bezzeg Andrea: Újra együtt! című meséje. Tornyokat építettünk, egyet Pirinkónak, egyet Góliátnak. Ehhez kapcsolódva beszélgettünk a barátságról is. Törpék vidám társas játékkal játszottunk. „Törpék és óriások” vidám csapat versenyt szerveztünk, mely mozgásos feladatokat tartalmazott. A végén együtt örültünk egymás sikerének! Nőnapot köszöntöttek a fiúk, a lányok nagy-nagy örömére. A Boldogság Világnapján végig mentünk az óvodán, és mindenki arcára vagy kezére mosolygós smile-t rajzoltunk! Felnőtteknek, gyermekeknek egyaránt! Lefestették mit jelent számukra a boldogság! Életünk valóban fontos feladata, hogy napjainkat boldoggá tegyük, és hogy észre vegyük az élet apró örömeit. A legfontosabb és legnehezebb, hogy hogyan tegyünk boldoggá másokat. Napi szinten hoznak a gyermekek egymásnak apró meglepetéseket: egy saját maguk által készített barátság karkötőt, rajzokat stb. Sokat játszottunk az érzékszerveinkkel. A Víz világnapján kísérleteztünk, megbeszéltük, hogy esős napon minek lehet örülni. pl. meglessük az előbúvó gilisztákat stb. Megbeszéltük mi az a patak, tó, folyó, tenger. Milyen állatok laknak benne? Ehhez vizuális tevékenységet is alkalmaztunk. A művészi tevékenység aktivizálja az agy boldogságközpontját. Beszéltünk arról, hogyan védjük vizeink tisztaságát. Ehhez nagyon sokféle örömteli játékokat játszottunk a gyermekek ötletei alapján, „kihasználtuk” kreativitásukat. pl: Szemetet szedtünk a „vízből.” A játékos ötletekkel a célunk az volt, hogy már kisgyermekkorban kialakítsuk azokat a szokásokat, ismereteket, amelyek birtokában a gyerekek tudatosan viszonyulnak majd a víz használatához, és óvják a természetben található vizeket. Sokat játszottunk, sétáltunk a napsütésben! Az Örömölelést többször játszottuk a hónapban. Ez a „játék” is túlmutatott a csoporton kívül. A hónap végén nem maradhatott el a Húsvéti készülődés, örömteli ráhangolódás az ünnepre. Végül felragasztottuk a Boldogság vár hetedik lépcsőfokát.

Ha a boldogságot túlságosan várjuk és kergetjük, gyakran észre sem vesszük, hogy ott volt, éppen akkor, az a bizonyos pillanat. Ezért kellenek az apró örömök, hogy egy kicsit megálljunk, elcsendesedjünk, észrevegyük a körülöttünk lévő szépségeket, lényeges dolgokat. Hálát adjunk mindazért, amit megtehetünk, ami boldog pillanatokat hoz az életünkbe.
Végre beköszöntött a tavasz, kiskertünkben kinyíltak a virágok. Az öltözőt a gyermekek által készített hóvirágokkal, virágzó ágakkal díszítettük. Sokat énekeltünk, verseltünk, táncoltunk, csak úgy, együtt voltunk.
A hónap témájának csúcspontja a Boldogság Világnap ünneplése. Meglepetéssel készültünk a családoknak, szeretet mondókával, szívekkel, plakátokkal vártuk őket reggel az óvodába. Nyílt boldogságórára hívtam a kollegákat, melyet, Bagdi Bella: „Ha boldog vagy” című énekére közös tánccal zártunk.

Márciusi Boldogságórám fő témája az Apró örömök élvezete volt, melynek megtartása egybe esett a Boldogság Világnapjával (március 20.) Ezen a napon a gyermekek és a felnőttek piros színben érkeztek óvodába. A gyermekeket ajtónkra ragasztott kis üdvözlet várta, melyet csoportszobánkba belépve a szülők olvastak fel csemetéiknek:
Miről szól a szeretet?
Miről szól a szeretet?
Szívet rajzolok neked.
Az oviban téged várlak,
vidám vagyok, ha meglátlak.
Mindig figyelsz, amit mondok,
az én szívem nagyon boldog.
Kavicsokat gyűjtesz nekem,
örülök, hogy itt vagy velem.
Ha megjövök felém szaladsz,
egész nap mellettem maradsz.
Olyan jó, ha veled vagyok,
mosolyodból sokat kapok.
A szülőket pedig a következő idézettel fogadtuk a Boldogság reggelén:
„Minden napnak kell, hogy legyen egy aprócska csodája, mely megérinti lelkedet és az emlékét a szívedbe zárja!”
Boldogan és meghatottan indultak munkába a szülők.
Újra megérkezett hozzánk Boldog Dóra, aki szeretettel köszöntötte újonnan érkezett gyermekünket és a többieket. Megosztotta velük, hogy ma van a Boldogság Világnapja, és hogy mi lesz a mai Boldogságóra témája. A gyerekek megnézték, kiszámolták, hogy a Boldogságvár 7. lépcsőfokára lépnek akkor, ha ügyesen dolgoznak.
A szeptemberi hónapunkban továbbadott hála témaként otthon a családdal együtt megfestett hála köveket kapták kézhez a gyerekek, melyek azóta mindig a csoportszobánkban egy kosárban vannak eltéve. Ennek elővételét aktuálisnak találtam, s egy Hálakő átadó játékkal vezettem be az apró örömök élvezetét. Minden gyermek kézbe vehette a hála kövét és át kellett gondolnia, hogy ő kinek szeretné odaadni, el kellett mondani a kiválasztott gyermeknek, hogy ő miért hálás neki. Azt kellett mondani, hogy azért vagyok hálás neked, mert… Majd relaxációs gyakorlattal folytattuk a munkát. „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár.” Ügyesen utánozták a madár repülését. Szerettem volna ezzel a relaxációs gyakorlattal érzékeltetni a gyerekekben, hogy hogy tudunk szabadon szállni, ha csak magunkra figyelünk, összpontosítunk, és hogy tudunk úgy szállni szabadon, mint a madár. Ezt a gyakorlatot „Dagasztással” oldottuk fel. 1-2 gyermek kivételével teljes átéléssel csinálták a gyerekek a feladatot, miután bemutattam azt nekik. Foglalkozást kezdő énekléssel folytattuk „Imádok élni” (Jobb Veled a Világ Boldogság című albumról). A gyerekek körben állva fogták egymás kezét, együtt énekeltük a dalt és ringatóztunk rá.
Beszélgetőkörrel folytattam tovább. Apró örömök élvezetéről beszélgettünk a gyerekekkel. Elmagyaráztam nekik, hogy az apró örömök élvezete kifejezés mire vonatkozik. Példákat mondtunk a gyerekekkel rá. Úgy érzem, hogy sikerült megértetnem a gyerekekkel azt, hogy a jelent kell megélni és élvezni. Beszéltem még nekik arról is, hogy akik élvezni tudják az adott pillanatot, azoknak nagyobb az önbizalmuk és elégedettebbek, mint mások. Ami számomra egy kicsit megdöbbentő volt, hogy a gyerekek az apró örömök élvezetéhez tárgyat társítottak. Még jobban belemélyedtünk ebbe a témába, s a végére éreztem csak azt a válaszaikból, hogy megértették az élet apró örömeit. Megkérdeztem tőlük, hogy melyik az az 5 érzékszerv, melynek köszönhetően élvezhetjük a mindennapok apró örömeit. Egy kislány kiválóan megmondta mind az ötöt. Nagyon büszke voltam rá. Természetesen ezeket elkészítettem kis körönként, melyet ki is tettünk a szekrényünk ajtajára, így képszerűen is tudtam szemléltetni a kisebb gyermekek számára. Mondatokat mondtam nekik, s akit kiválasztottam, ahhoz az érzékszervhez kellett állnia. Ezt a játékot nagyon szerették a gyerekek.
Boldogságmondókával (melyet már jól ismertek a gyermekek) mentünk az asztalokhoz és ott egyénileg dolgoztak a gyerekek. Elmondtam nekik, hogy 2 nap múlva ünnepeljük a Víz Világnapját (márc.22.) és hogy szeretnének-e egy Boldogság Hajóra felszállni, amely a tengeren úszik. A gyermekek kitörő lelkesedéssel fogadták el az ötletemet és nekiláttak a hajó kiszínezéséhez, a hullámvonalak megrajzolásához (íráselőkészítő feladat) és a tenger kiszínezéséhez. közben beszélgettünk arról, hogy ezzel a hajóval hová mennének el szívesen, és hogy számukra mi okozza a legnagyobb örömet.
Szélcsengő megszólalása után Boldog Dóra mondókájával mese hallgatásra hívta a gyermekeket. Elmondta, hogy hozott számukra egy meglepetés könyvet (Gaston érzelmei sorozat közül a Boldog vagyok címűt.) A mese elmondása után tapssal jutalmazták a gyermekek. A kis unikornison keresztül mutatta be az érzelmeket. Elmagyarázta, megmutatta nekik, hogyha apró öröm éri őket, vagy ha ők okoznak, valakinek apró örömöt milyenek lehetnek érzelmileg vagy milyenné válhatnak. Megmutatta, azt is, hogy ők is tudnak olyanná válni, mint a kis unikornis: boldog, szomorú, bűnbánó, ijedt, dühös, szégyenlős és féltékeny. Elmagyarázta, megmutatta a könyv segítségével nekik azt is, hogy egy apró örömtől, hogyan érezhetik magukat. Ha szivárványt látnak, akkor nagyon jól, ha napocskát, akkor jól, ha kis felhő eltakarja a napot, akkor elmegy, ha szürke felhőt, akkor nem jól, ha sötétszürke felhőt, amiből esik az eső, akkor rosszul, és ha sötétszürke felhőt látnak villámlással, akkor pedig nagyon rosszul. Boldog Dóra úgy gondolja, hogy igen sokrétűen körbe tudták járni ezt a témát a gyerekekkel, és úgy gondolja a gyerekek vissza jelzései alapján, hogy megértették a lényegét.
Játékokkal folytattuk tovább ezt a foglalkozást:
Első játék: Esős napon örömök (óvodai hétköznapok apró örömei) Ebben a játékban teljesedtek ki nagyon, szuper dolgokat soroltak fel, hogy mi kell egy apró örömhöz.
Második játék: Érzékszerveink. Itt, az öt érzékszerv segítségével kellett egy apró örömöt mondaniuk. Büszke voltam rájuk abból a szempontból, hogy nem ismételték egymást, mindig új dolgokat mondtak.
Harmadik játék: Mi van a kendő alatt? A gyermekek számára ez volt a legkedvesebb játék. Olyan tárgyakat gyűjtöttem össze, ami lehet apró öröm az életben. Úgy nehezítettem, hogy egy sállal bekötöttem a szemüket, persze csak aki szerette volna. 1-2 gyermek volt az, aki nem találta ki azt, amit kitapogatott a kosárban. Időben is elég sokáig játszottuk, mert nagyon lekötötte őket.
A Boldogságóra után elsétáltunk a gyerekekkel az óvoda területén belül és megtekintettük a Boldogság Világnapjára szüleikkel közösen elkészített munkáikat, mely az óvoda folyosóját díszíti. Munkák: Hálafa otthoni elolvasása után, le kellett rajzolniuk a Hálafa történetét, ill. a család egy örömteli és egy szomorú eseményét kellet rajzban megjeleníteni.
Boldogság Világnapját az óvoda udvarán zártuk le. Minden csoport piros színben érkezett, Miről szól a szeretet? kis verssel köszöntöttem őket. Közösen elénekeltük Bagdy Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalát. Majd megcsináltuk közösen a Hála hídat.
Aznap elégedettséget, boldogságot éreztem a szívemben visszagondolva a napunkra, hogy apró kis örömökkel milyen nagyszerű napot tudunk varázsolni gyermekeink számára.

Apró örömök hónapja
2024. március
Hétfőn reggel a folyosóra szívecske színezőket tettem ki a táblára, aki arra megy kiszínezhet egyet-egyet. Színeztünk virágos színezőket, néhány színezést befejeztünk a múlt heti beporzók napjára készített Naplónkba, amibe a gyerekek munkáit, és az arról készült fotókat gyűjtöttem, ragasztottam egybe. meg is néztük közösen, mindenki megkereshette magát. A szőnyegre legújabb szerzeményemet tettem, egy ágytakarót, ami bolygókat, és az égboltot ábrázolta, hogy beindítsa a gyerekek fantáziáját, mert űrhajós játékunk már van az Ikeából. Elvégre melyik gyerek nem akar űrhajós lenni, legalább egy kicsit. Rajzoltam virágot, olyat, mint a margaréta, kiszíneztem, kivágtam, behajtottam a szirmait középre. Hoztam egy lavorba vizet a szobába, és beletettem a hajtogatott virágot, ami a víztől szépen lassan kinyílt, mint a rügyek a kertekben. Annyira élvezték, szinte mindenki csinált virágot. Beszélgettünk, kinek milyen jó élménye maradt meg a hosszú hétvégéről. Nagyon sok mindent mondtak el, közben én kinyitottam Dóri dobozát, de Dóri nem mert előjönni, ki kellett csalogatni. Kiderült, hogy kicsit rosszul esett neki, hogy mindenki tele volt sok sok kis örömmel, de ő ezekből kimaradt. Ezért ígéretet tettünk neki, hogy a héten sok jó dolgot fogunk csinálni, és nem hagyjuk ki belőle. Elmagyaráztam nekik, hogy ez a hónap, illetve nekünk a mostani hetünk az apró örömök hete. Kezdtük is egy jó mesével. Találtam egy nagyon cuki könyvet, illetve könyv sorozatot, ami egyszerű, rövid kis történetekből áll, a mindennapi életből merítve. Rose Lagercrantz: Az én boldog életem
Tina anyukája nem él már, és mindennapi problémáit követi nyomon a könyv, hogyan szerez barátot, akit el is veszít, költözés miatt. A gyerekeim nagyon szeretik, kíváncsin várják, hogy mi történik, szurkolnak Tinának, hogy mindenben megtalálja a jót. Csak ajánlani tudom. Kisiskolások maguktól is olvashatják. Persze jött egy játék, egyszerű fogócska játék, a Kacsa-Liba, mikor a körben ülők fejét érintve megy körbe egyikük, és mindenkinek kacsát mond, csak a kiválasztott liba, aki megkergeti, de egy kör megtétele után leül a kiválasztott helyére. Kicsit énekeltünk, verseltünk.
Reggel (kedd) vízmanót rajzoltunk, és kék papírral mozaikoztuk ki, amit nagyon ügyesen csináltak már a gyerekek. Reggeli után siettünk az udvarra, mert a Barka Állatsimogató érkezett hozzánk, kis karámmal, és bemehettek a gyerekek megsimogatni az állatokat. Voltak nyuszik, kicsi és nagy is, bárányok, fehérek és egy barna, és kiskecske. Azért hívtam állatsimogatót, mert nagyon nagy öröm ilyen közelről látni, simogatni a pici állatokat. Vigyázni kellett rájuk, hiszen kicsik, a bárányok 2 hónaposak voltak. Ügyesek voltak, nemtörtént baj, nagyon óvatosak voltak. A nyuszikat még el is nevezték, Cukorfalat, és Fahéj is volt köztük. A simogatás után udvari játék, de a hideg miatt fél tizenegykor bementünk a szobába, ahol folytattuk Tina történetét a könyvből, zenéltünk, énekeltünk, verseltünk. Megbeszéltük a holnapi teendőket, és hogy mivel készüljenek a Boldogság Világnapjára. Természetesen még szabad játékra is volt idő.
Elérkezett a várva várt Boldogság világnapja! Mielőtt beérkeztek a gyerekek, kiraktam a bejárati ajtóra, hogy Ma van a Boldogság Világnapja, piros betűkkel, aki jött ma óvodába láthatta, remélem sokan el is olvasták gyerekeiknek. A folyosón a földre egy másik lapra az volt írva, hogy a mai napon aki bejön a Tulipán csoportba, annak meglepetésben lesz része. Az utat színes szívekkel raktam ki, hogy véletlenül se tévesszenek úticélt. A hétfőn kitett szívekhez ragasztottam papírt, hogy írják rá a szülők, mi okozza nekik a legnagyobb boldogságot. (család, vagy nevek voltak írva) Bekapcsoltam a szobában Bella CD-jét, a Repülj Velem-et. Ez egész délelőtt szólt, táncoltak is rá. Kiraktam az asztalra fából készült szíveket, nyakláncnak felfűzve, rá van gravírozva: JOBB VELED A VILÁG! Amikor vendég érkezett a szobába, a gyerekek odamentek az ajtóhoz, köszöntötték Őket: „Köszöntünk szeretettel a Boldogság Világnapja alkalmából!” megölelték, beinvitálták az asztalig, hogy válasszon magának nyakláncot, mert azért az igényeket tekintetbe véve, több féle színű szalaggal lett felfűzve a lánc, és a szívek sem teljesen egyformák. Nagyon örültek neki, sokukat már az ölelés megmosolyogtatta. A szülők is nagyon megköszönték, látszott rajtuk a meglepettség, és szép napot kívántunk egymásnak. Külön jólesett, hogy kolleganőim is jöttek sorban ölelésért, és nyakláncért. Ekkor jött a következő meglepetés, Tenki Réka, aki immár rendszeres vendégünk lesz, ha hívjuk, szakított ránk időt és meglátogatott minket. Hozott süteményt, üdítőt, természetesen öleléssel fogadtuk, nyaklánccal kínáltuk, és Réka, szokásához híven beült a gyerekek közé, játszott, és pakolt velük. Hajfonás nélkül el sem engedték a gyerekek. Fél tízre kimentünk az udvarra, mert a legizgalmasabb egy óvodásnak, az ugrálóvár, amit erre az alkalomra rendeltem, várta az óvoda összes óvodását. Réka kikísért minket, azután mennie is kellett, dolgozni. Az ugrálóvár után udvari játék, gyümölcsevés, Réka sütije következett. Mindenki választhatott magának nyakláncot. és összeálltunk egy közös képre. A mosolyt az arcukra egy kérdéssel csaltam: „Mi volt a mai napban a legjobb?” „Az ugrálóvár,…. az ölelés!” Erre nevetni kezdtek, így vidám lett a kép. Aki délutánra jött, illetve nem tudott átjönni hozzánk, vittünk nekik is ölelést, nyakláncot.
Csütörtökön zöldbe, és felemás zokniba öltöztünk, az Erdők, és a Down szindróma Világnapja miatt. Persze megemlékeztünk a Költészet, és a Tiramisu Világnapjáról is. Tornával kezdtünk, ahol még cápák elől is menekültünk, és mindenféle állatot utánoztunk, babzsákkal. Érkeztek könyvek, fa ’szelet’ , amin láthattuk az évgyűrűket. Megragasztották a vízmanót azok, akik még nem tették meg. Dénes hozott egy robot halat, amit egy nagy lavor vízbe tettünk, és lehetett rajta gyakorolni a horgászatot (ennek annyira nem örültem, mármint, hogy kihorgásszák), de, mint játékot nagyon élvezték a gyerekek. Beszélgettünk a Down szindrómáról, az erdőkről, verseltünk, zenét hallgattunk, és énekeltünk. Befejeztük Tina történetét, illetve az első könyvét kiolvastuk. Tetszett a gyerekeknek, megbeszéltük, hogy jövő héten folytatjuk alvás előtt.
Pénteken a Víz Világnapján reggel korán elindultunk a Csömöri Tóhoz, ami lemérés szerint 7 kilométer oda-vissza. Elhívtuk magunkkal a Boglárka csoportot, vittük a húzós kiskocsinkat, amire minden fontos dolgot rápakoltunk, mint kifli, labda, pohár, alma, keksz, ….és persze Emma, aki nem bírt ilyen sokat gyalogolni. Élvezettel segítettek tolni, húzni. A Tó nagyon csendes, és szép volt. Láttunk vadkacsákat, sajnos egy elpusztult halat, horgászokat, néhány bogárkát, de nagyon sok fát, és ibolyát. A játszótéren játszottak, ettek, ittak, fociztak, még a felnőtt fitnes padokat is kipróbálták néhányan. Nagyon ügyesek voltak, bírták a tempót, a kicsik közül is csak ketten voltak nagyon elcsigázottak.
A héten igyekeztem a gyerekeknek olyan programokat, élményeket nyújtani, amik emlékké válnak óvodás életükben, és szívesen, örömmel mesélik el, illetve emlékeznek vissza. Nagyon nagy örömet okozott nekem is, hogy boldognak láttam Őket. A szívecskéket pedig még mindig kérik tőlem kollegáim is, „A lányomnak is vihetek egyet?”