A foglalkozásunk kezdete most is zenés relaxáció volt, majd napimádás és a malomkörzés következett. Együtt meghallgattunk az Imádok élni dalt. A gyerekek nagyon szeretik a dalanyagot, ezúttal is nagy tetszést aratott.
Azt a feladatot adtam a gyerekeknek, hogy próbálják meg elképzelni, melyek azok a dolgok amelyektől öröm tölti el őket vagy egyszerűen csak szebb tőle az élet. Igazán messziről indultunk. Nagyon nehéz volt elképzelni nekik, mi is az amire kíváncsi vagyok. Így tehát megpróbáltam rávezetni őket, néhány példa segítségével. Ahogy kezdtek válaszolgatni, elmondani a saját ötleteiket, sokan mondtak tárgyakat. Nagyon sokan mondtak érzéseket, mint egy vágy megnyilvánulásaként. Voltak néhányan akik azt mondták, nekik az okoz örömet ha segíthetnek másnak, barátnak és testvérek, anyukának.
Következő feladatként egy hatalmas papírra megrajzoltuk Örömkét. Nagyon nagyon tetszett nekik a feladat. Nagyon sokféle ötletet jelenítettünk meg.
Végezetül megmozgattuk magunkat a Tapogatós játékkal. A gyerekek körbeálltak választhattak egy-egy játékot, egy valaki pedig bekötött szemmel megpróbálta kitalálni, miután odasétált valakihez, hogy mit fog és ki fogja a játékot. Sok-sok kört játszottunk belőle, és később spontán is játszották a gyerekek egymás között.
Lezárásként meditációs zenére relaxáltunk.
Apró örömök élvezete
Az apró örömök téma feldolgozását meditációval kezdtük. A ráhangolódás után felolvastam a történetet a tizenkét hónapról. Megbeszéltük a mese lényegét, a gyerekek lerajzolták a kedvenc hónapjukat, a többieknek ki kellett utána találni melyik hónapot rajzolták le. Közben meghallgattuk a “Imádok élni” című dalt. Ebéd után megnéztük a honlapokról szóló mesét. A következő foglalkozást szinten rövid meditációval kezdtük, majd az érzékszervekről beszélgettünk. Illatokat ízeket találhattunk csukott szemmel. Mindenki kapott egy apró tetoválást a kezére. Ez a kis apróság valóban nagy örömöt okozott minden gyereknek. Boldogvárunk következő lépcsőjére feltettük az apró örömök jelét.
Sombereki Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A hónap témája az Apró örömök volt. Egész hónapban igyekeztünk, a körülöttünk lévő apró örömöket észre venni a gyerekekkel. Közös sétáink során megfigyeltük a körülöttünk lévő ébredező természetet. Megcsodáltuk a virágzó fákat, az apró kis virágokat, meghallgattuk a madarak csicsergését, örültünk a napsütésnek, a lágy tavaszi szellőnek. Sétánk során nagy öröm volt a közös játszás a játszótéren, mivel így együtt ritkán játszanak a gyerekek. ( Az osztályban 3 bejáró tanuló is van.)
A hónap második felében a Húsvéti készülődés során sok-sok ajándékot készítettek a családnak, a nyuszinak a fészekbe. Ezzel is erősítettem bennük az Adni jó szavak jelentését. A szünet előtti legutolsó tanítási napon én szereztem nekik egy kis örömet azzal, hogy az udvaron csokikereső játékot játszottunk. A csokikat ezután közösen szétosztottuk.
Még egy apró öröm ért bennünket a hónap során, mivel februárban mi lettünk a hónap Boldogságcsoportja, aminek nagyon örültünk!
„Az öröm ott lehet mindenben és bármiben, amit megtapasztalunk.”
Mi rejthet örömöt egy óvodás korú gyermeknek? Szinte minden, persze csak akkor, ha észreveszi. Mindennapjainkban a tapasztaláson, a lehetőségek kipróbálásán, az apró örömök megélésén van a legnagyobb hangsúly. A havi boldogságórás napok, hetek egyre jobban segítenek minket ebben. Már tudjuk, hogy melyik érzékszervünkkel milyen örömet élhetünk át. Van ezeknél a dolgoknál nagyobb boldogság,
• mint anyukánktól reggel megkapni a napi első puszinkat?
• Egy régen vágyott játékot kipróbálni?
• Megérezni a nyíló virágok illatát?
• Megsimogatni a hozzánk bújó kiscicát?
• Megenni egy kocka csokit vagy a tavasz első gombóc fagyiját?
• Megnézni a kedvenc mesénket a tévében?
• Meghallani apa hangját, amikor beköszön a csoportszoba ajtaján délután?
• Táncolni együtt a kedvenc dalunkra?
Persze a gyerekek tovább is tudták még sorolni az általuk kitalált boldogságokat, de biztos, hogy csak az okoz számunkra örömet, ha mi kapunk valamit? Ebben a hónapban megtanultuk, hogy nem csak kapni jó, de az is örömet okoz számunkra, ha mi készítünk és adunk másoknak valamit. Így készültek el a szeretet sütijeink, amiket a gyerekek együtt szaggattak ki és megosztottuk az ovi dolgozóival és a vendégségbe hozzánk érkező édesapákkal. Együtt elfogyasztani a finomságokat mégis csak jobb mint egyedül…
Ezen kívül kivágtunk rengeteg szívet és dekorációt készítettünk belőle, valamint néhányra boldogító üzeneteke írtunk és kitettünk a folyosóra, hogy akinek egy kis lélekmelengető gondolatra, mosolyt fakasztó ötletre van szüksége, egyet kihúzva máris örömet csempésszen a saját vagy egy szerette napjába.
Gyakorlatokkal tettük teljesebbé a hónapunk napjait. Kipróbáltuk miként tudunk hidakat létrehozni egyedül, valamint együtt. Együtt lélegeztünk és figyeltünk egymásra, a körülöttünk lévő hangokra, természetre, csendre.
Valamint megalkottuk Römököt, akarom mondani Römök Döncit. Ki is az a Römök Dönci? A mi mindig boldog és vidám állatkánk aki a következő dolgoktól boldog:
„Ormányommal egész nyáron,
hűvös vizet spriccelek,
Zsiráf nyakam elérheti,
a legfelső levelet.
Páva tollam söprögethet,
de elriaszt sok gaz vadat,
egyensúlyoz rózsás lábam,
bagoly szárnyam zajt nem csap.
Kézzel tudok fára mászni,
lecsüngeni ágakról,
majom mosoly nézd elterül,
huncutul az arcomon.
Csigaházam esőben véd,
ha akarok elbújok.
Csápos szemem szárazon van,
ha a vízbe lebukom.
Béka szememmel meglátom
mi folyik a víz alatt,
hűtök, fűtök, sörényemmel
hozzám bújva elalhatsz.
Sok kis gyerek rajzolt engem,
színezett és nevetett.
Elnevezett, Römök Dönci,
hívj így te is engemet.”
A hónap végén még eljártuk együtt a boldogság táncot, hiszen a tánc már hozzátartozik a meditálás mellett a boldogság óráinkhoz.
Boldogok voltunk, amikor egyik reggel a mellettünk lévő általános iskola kisdiákjai által készített Boldogságkavicsok fogadtak minket az óvodánk kerítésénél. Öröm számunkra, boldogságórás óvó néniknek tudni, hogy ezek a foglalkozások nem szakadnak meg az iskolába lépéskor, hanem folytatják a gyermekeink a megkezdett útjukat a Boldogság vára felé.
Apró örömök
A márciusi boldogságóra témája végig kísérte az egész hónapot. Nőnap alkalmából az osztály fiú tanulói saját készítésű virággal ajándékozták meg a lányokat és az iskola női dolgozóit. Az ajándékozás a fiúknak is örömet okozott. A boldogság napján a diákönkormányzat képviselői egy figyelemfelhívó táblával ingyen ölelést kínáltak az óraközi szünetekben. Egy kis kosárkából pozitív gondolatokat tartalmazó kártyákat osztottak, mellyel mosolyt csaltak mindenki arcára. A Happy- héten vízi zsaru – szolgálat működött az iskolában. Örömmel végezték a feladatot, mely szerint mindenkit felszólítottak a vízfogyasztásra. A hét zárásaként megválasztották az osztály legjobb vízi zsaruját. A cím tulajdonosa apró tárgyjutalomnak örülhetett. Ezen a héten egy képeslapkészítő versenyt is hirdettek, melynek témája a vízfogyasztás fontossága volt. Osztályunk egy tanulója különdíjat kapott alkotására. Nagy örömmel készültünk a húsvétra is, képeslapot írtunk a családnak, húsvéti mézeskalács figurákat sütöttünk, valamint kis kosárkát készítettünk, melybe a nyuszi csokitojást is tett. Az utolsó héten színház látogatáson vettünk részt, melyen a gyerekek nagy örömére egy húsvéti előadást tekintettünk meg. A boldogságórán a közös légzőgyakorlat tetszett a tanulóknak a legjobban, melynek során sikerült összehangolni a légzésüket.
Ez a hónap tele volt örömteli programokkal. A sok vidám, mosolygó gyermekarc láttán a mi szívünk is megtelt melegséggel és örömmel.
Az apró örömök élvezete témában a motiváló idézetekkel kezdtünk, amiket ügyesen értelmeztek. A minket körülvevő világ apró csodái feltöltenek minket, sokszor jobban megmaradnak az emlékezetünkben, mint az aktuális időszakban fontosabbnak hitt dolgok.
Hosszabban időztünk Radnóti Miklósnál, akinek gyermekkora az első világháború ideje, aki örökké önváddal gondolt a születésekor meghalt édesanyjára és ikertestvérére, és akit munkaszolgálatra küldtek, majd kényszermenetelés közben sok társával együtt agyonlőttek. A sok bánat és borzalom közepette a megtartó erőt élete szép pillanatai, apró örömei, az azokra való visszaemlékezés jelentették.
Ez után arról beszélgettünk, az élet különböző helyzeteiben mik jelenthetik számukra az örömöt. Kiderült, hogy többen szeretnek iskolába járni, tanulni. Rossz lenne, ha ez nem lenne. Akiknek van otthon kedvencük óriási szeretettel meséltek a velük kapcsolatos élményeikről.
Majd a rajzolás következett, de előbb tisztáznunk kellett a fogalompárokat, főként az elsőt (hedonizmus- aszketizmus), egyikük sem ismerte a jelentésüket, a többihez volt elképzelésük, főleg az utolsóról, hiszen arról nemrégiben beszéltünk.
A rajzolás után az érzelemkerékkel foglalkoztunk, érdekes válaszokat adtak arra, hogy miért több a keréken a negatív kifejezés. Mert eleve a rosszra számítunk, nem bízunk magunkban, a világ így gondolkodik, s ez hatással van ránk, nem merünk hinni abban, hogy a jó következik be stb. Felelevenítettük, hogy sok múlik rajtunk, ha hiszünk magunkban, nagy eséllyel jobban sikerülnek a dolgok.
Sajószentpéteri Kossuth Lajos Általános Iskola
Március – Apró örömök, Boldogság világnap
“Minden pillanatban milliónyi csoda történik körülöttünk – nyílnak a virágok, csicseregnek a madarak, zümmög a méh, lehullik egy esőcsepp, hópehely libben át a tiszta esti égen. A csoda mindenütt jelen van. Ha megtanulod megélni, az élet nem más, mint egy mindennapi csoda.” /Sadhguru/
Ezt a mottót tartottam szem előtt egész hónapban, amikor készültem a tanórákra, a projektnapokra.
Osztályommal sok feladatot oldottam meg ebben a témában, a fő a március 20-i Boldogság világnapja iskolai projektnap volt.
A teljesség igénye nélkül:
-órák előtt elénekeltük a hónap dalát
-március 8-án Nőnap alkalmából ajándékot készítettünk a fiúkkal az édesanyáknak, nagymamáknak, megajándékozták az osztály lányait is. /Jó volt látni a fiúkon, mennyire örülnek annak, ahogy a lányok vidáman boldogan veszik át az apróságokat./
-Újrahasznosítás napján felhasználtuk az osztály tavaszi dekorációjára a farsangi jelmezünket (méhek és pillangók voltunk)
-víz világnapján az egyik ügyes kisfiú készült és örömmel mutatta be a kísérleteit, s nagyon büszke volt, amikor társai felnéztek rá, hogy mi mindent tud (2. oszt.)
-Az igazi projektnap a Boldogság világnapja volt március 20- án, melyet iskolai szinten is megünnepeltünk
– Ezen a napon előzetes feladat volt minden osztálynak egy plakátot készíteni, ebből kiállítást nyitottunk, a gyerekek DÖK képviselők döntötték el melyik lett a legjobb plakát. Nagyon értékes díjakat nyert minden osztály, melyet köszönünk nagyon szépen a helyi vállalkozóknak, akik szponzorálták e napot!
– piros pólóba kellett jönni mindenkinek
– az udvaron készítettünk egy hatalmas szívet
– A gyerekekkel különböző kitűzőket készítettünk, melyet a saját gondolataikkal, boldogsággal és örömökkel kapcsolatos gondolatokkal írtak, rajzoltak tele, majd a kertbe helyeztünk el, amelyet boldogan szúrtak ki.
– Erre a napra a kertkapukra, a folyosókra, az aulába, a termekbe, a tanárikba érdekes, színes, pozitív gondolatokkal teli üzeneteket ragasztottunk, cukorkát, ajándékot osztottunk egymásnak.
– az én gondolataimat egy lufiba zártam be, melyet a gyerekek kilyukasztás után az udvaron szedték fel a földről, olvasták el és mindenki csodálkozott, hogy milyen ráillő mondatot kaparintott meg.
Nagyon tartalmas, tanulságos napot zártunk, s mindenki örömmel ment haza, s boldogan újságolták az élményeiket a szülőknek.
Köszönöm a lehetőséget, hogy tagja vagyok egy ilyen csapatnak!!!
A tevékenységet ráhangoló légzőgyakorlatokkal kezdtük, majd megérkezett hozzánk Boldog Dóra, akinek a segítségével elmeséltem a gyerekeknek Vlagyimir Szutyejev: Az alma című meséjét bábokkal és valódi almával szemléltettem. Ezután a gyerekekkel beszélgettünk, hogy kit mi tesz boldoggá, amire többen az ölelést válaszolták. Zárásként három lehetőség közül kellett választaniuk a gyerekeknek. Melyiket szeretik a legjobban: Ha kapnak egy ölelést, ha megdicsérem vagy ha kapnak egy kekszet? A legtöbben a kekszet választották, de volt, aki az ölelést választotta. Természetesen ő is ugyanúgy kapott kekszet.
A 8.b osztály tanulói az “Apró örömök” témakörét dolgozták fel. Egy rövid filmet készítettünk, amelyben a Március 15-i ünnepségre készülődést mutatjuk be. A film az utolsó próba hangulatát szeretné éreztetni. Tudható, hogy egy ilyen műsorra készülés hetekkel korábban kezdődött, itt már szinte a kész produkciót próbálják el.
A drukk és feszültség mellett, lassan megjelennek azok az apró örömök, amely a jól végzett munka eredményeként nyújt kellemes érzéseket. A katarzis élményét csak az érezheti igazán, aki küzdelemmel és odaadással dolgozott az adott projekten.
Itt nem kell főszereplőnek lenni, ahhoz, hogy ilyet átéljen egy tanuló. Természetesen a taps, belőlünk nem apró örömöt váltott ki, hanem …
A márciusi hónapban az apró örömök élvezetéről beszélgettünk a gyerekekkel.
Az órát légzőgyakorlatokkal kezdtük ráhangolódásképpen, majd elmesélték a gyerekek, hogy mik azok a dolgok, kik azok az emberek, akik számukra boldogságot okoznak. Ezt követően megpróbálták összegyűjteni érzékszervenként, mik azok a dolgok, amiket szeretnek. Az óra zárásaként meghallgatták a Bogyó és Babóca: Hónapok-március című hangosmesét, amihez egy színezőt is elkészítettek.
Ez is egy olyan téma volt, ami a mindennapok során gyakran előkerült, így nem csupán az órák keretén belül dolgoztuk fel.