Az óránk elején a hónap dalát hallgattuk meg, amely az élet szépségeiről szólt. Majd jelképesen egy ajándék tasakot bontottunk ki. A táskán egy vitorlás hajó képét láthattuk, amely a tengeren úszott ,a tenger a mi életünket, a hajó saját magunkat jelképezte. Ajándékként a táskában egy hópehely alakú gyertya volt. Meggyújtottuk a gyertyát és azokról az apró hópelyhekről beszélgettünk, amelyek a mindennapjaink apró örömei. „Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák”. Majd a Jelenlét közösen –légzőgyakorlatot végeztük el. Aztán elolvastam a „Mikor jön az aznapom” című történetet. Elhoztam magammal a történetben szereplő bőröndöt, amely a mindennapjaink ezernyi gondolatát, érzését, tettét tartalmazta. Kiválogattuk belőle a napunk apró örömeit. Íme itt vannak nézzétek csak!
Frizbizni, zenélő dobozt hallgatni, buborékot fújni, ajándékot kapni, ölelni, pattogó labdákat felszedni, szélforgót fújni, énekelni, nevetni, köszönetet mondani.
Mire jöttünk rá a végén? Megtanulhattunk tudatosan várakozni a pozitív élményekre, és már nem akarunk kihagyni egyetlen napot sem, hogy válasszunk közülük. A Boldogság napjára (március 20.) elkészítettük rajzos plakátunkat, amely hónapunk apró örömeibe enged bepillantást. Apró örömökre fel!
Apró örömök élvezete
Visontai Szent-Györgyi Albert Általános Iskola
Az idézetek közül a gyerekeknek a következő tetszett: “Minden pillanatban milliónyi csoda történik körülöttünk – nyílnak a virágok,
csicseregnek a madarak, zümmög a méh, lehullik egy esőcsepp, hópehely libben át a
tiszta esti égen. A csoda mindenütt jelen van. Ha megtanulod megélni, az élet nem
más, mint egy mindennapi csoda.” Sadhguru
Megpróbáltuk megjeleníteni az osztálytermünk ajtaján, nem minden megfogalmazott jelenséggel. A vadvirágok kaptak a legtöbb hangsúlyt, amit egy 15 főnyi fiús osztályban különleges élmény volt megélni.
A központot betöltő virágok köré gyülekeztek a természeti jelenségek, mint az esőfelhő az esőcseppekkel, szivárvány és nekünk a Mátra az a hegy, amit mindig látunk, akárhányszor kinézünk az ablakon. A hídat mi felülről nem tudtuk lefotózni, levideózni. Másképpen valósítattuk meg: a folyosóra kihajtott ajtót a tavaszi faliújságunkkal összekötöttük a gyerekekkel, ez lett a mi Élő-Hídunk.
A hónap témája az Apró örömök volt. Ebben hónapban apró örömöket kerestünk és szereztünk a gyerekekkel. A hónap második részében a Víz világnapi és Húsvéti készülődés során sok-sok ajándékot készítettek a családnak, a nyuszinak. Ezzel is megerősítve bennük az Adni jó kifejezés jelentését.
Várkonyi István Általános Iskola, Cegléd, Széchenyi út 14/d
Számunkra kedves az apró örömök megélése. Egy héten keresztül vezettük füzetünkben, hogy milyen apró öröm ért bennünket. A feladatban az volt a nehéz, hogy csak egyet kértem leírni. Ezt nem mindenki tudta betartani, de ez így van jól.
A márciusi boldogságórát összekapcsoltuk a nyílt nappal, így a szülők is részesei lehettek a mindennapjainkon túl egy boldogságórának, melyet a boldogság világnapján sikerült megtartanunk. Mivel most az egész csoport részt vett (vegyes csoport), így a differenciálásra nagyobb hangsúlyt fektettem. A zene, az éneklés, a mozgás, a mese vagy történet, és a játékos tevékenységek, majd a kézműveskedés elengedhetetlen ezeken az alkalmakon.
Elkészítettük az egy gyermek egy üzenet szivecskéket is, melyet a gyerekek a szüleikkel dobtak be a postaládákba.
Örültem neki, hogy a segédanyagok között egy „hidas” játékra bukkantam. Kiscsoportosaimmal a mozgásos tevékenységek során gyakran játszunk hídépítő játékot, amelynek során ügyelni kell arra, hogy mindenki fölférjen a padra, ami a híd alapja. Szándékosan nem kiesős formában szoktunk hidat építeni, hogy ösztönözzem a gyerekeket arra, hogy segítség egymást azzal, hogy minden társuk fel tudjon állni a padra a megadott időn belül. Szeptember óta havonta legalább egyszer játszunk ilyet. Jellemzően elsősorban a barátok csinálnak helyet egymásnak, de többször megfigyeltem már, hogy milyen öröm volt az arcukon a gyerekeknek, amikor sikerült úgy helyezkedniük, hogy a barátjuk is oda tud állni melléjük.
A hétköznapokban pedig sokszor érik a gyerekeket apró örömök, hiszen sok gyakorlással megtanulják pl. felvenni a cipőjüket segítség nélkül, sikerül rajzolni egy szivescskét, vagy a puzzle kirakása sem okoz már gondot.
Kipróbáltuk a levegővételes játékot is. Az elején elég nagy káosz lett belőle, de szépen lassan kialakítottunk egy ritmust, amivel sikerült a többségnek megoldania a feladatot. a lényeg, hogy miközben jót mulattunk, azért sikerült egymásra figyelniük a gyerekeknek.
Március – Az apró örömök hónapja
„Elgondolkodsz rajta, mennyi apró öröm,
Mely ott áll nap mint nap a küszöbödön!
Nyisd ki a szemed, s lásd meg a csodát,
apró kis örömöktől lesz csodaszép a világ!”
Március egy mozgalmas, az ünnepekkel, meglepetésekkel, örömhozó pillanatokkal teli hónap lett számunkra! Nem volt nehéz észrevenni az apró örömöket, szinte áramlottak felénk! Kinyitottuk a szemünket, lelkünket, megláttuk az csodákat!
Egész hónapban figyeltük az ébredező természetet. Felfigyeltünk madárhangokra, virágzó fákra, nyíló virágokra, a kedvező időjárásra, melengető napsugárra.
A fiúk megünnepelték a lányokat nőnapon. Köszönet nekik!
Az osztály faliújságra elkészítettük az „Örömteli pillanatok fájá”-t. Kis papír pillangókra örökíthették meg a gyerekek a hónap legszebb emlékeit.
Március 15-e hőseire emlékeztünk. A 8. osztályosok egy megható műsorral ajándékozták meg az iskola tanulóit és pedagógusait. Az osztályunkban az olvasókönyvünk segítségével elevenítettük fel az eseményeket. Verset mondtunk. Kolléganőmmel Petőfi Sándor portrét készítettek a gyerekek. Büszkén mutatták meg alkotásaikat.
A Víz Világnapjáról sem feledkeztünk el!
Osztályunk egy kisebb csoportja szerepelt az iskola hagyományos Kulturális bemutatóján. Csodáltam őket a próbákon nyújtott hozzáállásukért, kitartásukért. Élvezték a szereplést, örültek a sikernek.
A gyerekek a hónap során fotót küldhettek magukról, egy otthon, természetben vagy például a nagymamánál töltött örömteli pillanatukról. Az elküldött képeket megmutathatták társaiknak, mesélhettek az élményükről.
A hónap legmozgalmasabb napja a Boldogság Világnapján volt. Nagyon örültem, hogy nemcsak az osztályommal ünnepeltünk, hanem az egész iskola csatlakozott hozzánk. Nagyon köszönöm kollégáimnak, és az iskola minden tanulójának, hogy felhívásomra részt vettek a programban. Ezen a napon a piros ruházat a szeretetet, boldogságot jelképezte. Az iskola aulájában álló faliújság is a Boldogság Világnapját hirdette. Kis szíveket, mandalákat színeztek a gyerekek és a kollégáim, azokat szív alakzatba rendeztük. Erre a napra jelképnek a Boldogság-repülőt választottuk. Színes repülőket hajtogattunk, rajzoltunk, üzeneteket írtunk rájuk. Az udvaron tartottuk a Boldogság-találkozót. Szárnyaltunk a repülőinkkel. Majd egyszerre repítettük el a magasba az örömöt hozó repcsiket. Videó is készült, köszönet érte kollégámnak.
Osztályunkkal megtartottuk „A jelenlét közösen” gyakorlatot, „Barátság-játékokat” játszottunk.
A sok program, készülés, ünneplés mellett olyan hirtelen jött el a tavaszi szünet, hogy a nyuszikáról majdnem elfeledkeztünk. 🙂 Szerencsére a Téli tücsök meséinek szereplői még mindig velünk voltak, így a legkisebb ugrifüles is, a kedves történetek mindig mosolyt varázsoltak az arcunkra.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Nagykereki Tagóvoda
A boldogságórán felajánlott játékok kedvesek voltak a gyerekek számára. Az Élő Hála – híd megépítésével lehetőség volt elképzelni és megbeszélni mi az a híd, mire is jók ezek? Honnan hova lehet átmenni ezeken a hidakon? Öröm volt újra hallani a vízzel kapcsolatos ismereteket is. A mindennapi tevékenység során természetesnek vesszük nem is gondolva arra, milyen fontos és jó is lehet az Egy pár mély levegő játék, azért is, mert megfigyeljük egymás lélegzetvételét! Egyszerre, majd felváltva kellett levegőt venniük. Az öröm nemcsak az embereknek, az állatoknak is jó mindenki szeret örülni. A Römök játék során megbeszéltük, hogy az állatoknak is sokféleképpen hogy lehet nekik örömöt, megelégedettséget, felszabadultságot okozni. pl: pihen, játszik, lakmároz, összebújik, szaladgál, vagy éppen emberi simogatást élvez. Toronyépítés játék nemcsak örömforrás, hanem alkalmas lehet arra, hogy megértsék, gyakran az erőfeszítéshez, kitartáshoz, hibák kezeléséhez kötődik a siker. Amikor a gyerekek építenek, erőfeszítéseket kell tenniük, kitartónak kell lenniük, javítani kell a hibákat, annak érdekében, hogy minél magasabbra emelkedjen torony. Kitartó mozdulat játék is élmény volt. A gyerekeknek különféle pózt mutattunk és nekik egy olyan testtartást, mozdulatot kellett adott jelre megcsinálniuk. Hangulatos, vidám, örömteli volt a boldogságóránk.
A Szivecskék 5.a csoport 2023. márciusában a hónap témáját – APRÓ ÖRÖMÖK ÉLVEZETE – osztályfőnöki órákon dolgoztuk fel. Első alkalommal a jelen pillanat élvezetének jelenségéről beszélgettünk. Megállapítottuk, hogy ha észrevesszük az adott pillanat adta apró örömöket, hagyjuk, hogy testünkben szétáradjon ez a kellemes, felszabadító érzés, akkor a bennünk lévő feszültségek oldódnak. A foglalkozás végén arra kértem Őket, hogy egy héten keresztül minden nap végén gondolják át és írják le, hogy aznap milyen apró örömben/örömökben volt részük. A második alkalmat Bagdi Bella Imádok élni! című dalával kezdtük. A füzetükben összegyűjtött apró örömeik az iskolai élettel, a családi életükkel vagy a jelen pillanatával voltak kapcsolatosak: ötöst kaptam pl. magyar órán, pénteken nem kell jönni iskolába, szülinapom lesz a héten, a barátnőmnél voltam, süt a nap, jó idő van, … . Voltak, akiknek ez nehéz feladatnak bizonyult. „Engem nem ért apró öröm a héten. Biztosan nincs szívem!” – mondta az egyik gyermek. Beszélgetőkörben megbeszéltük, hogy miért érezhet így. Biztosan Őt is érték apró örömök, mint minden embert csak valamiért nem engedi meg magának a jó érzések átélését vagy nem veszi észre őket. És bármennyire is ezt gondolja, igen is nagy szíve van: mondtunk neki több példát is, melyekből mi ezt biztosan tudjuk. Hitetlenkedve, de jóleső érzéssel hallgatta a példáinkat. Ettől a naptól kezdve figyelek rá, és ha bármi olyasmit látok, ami Neki örömöt okoz, felhívom a figyelmét arra, hogy ez is egy apró öröm. Ilyenkor mosolyogva rám néz, és ezt mondja „Tényleg!”. Ismét tanulságos hónapot zártunk. Segítenünk kell egymásnak abban, hogy észrevegyük és átéljük a jelen pillanat apró örömeit!
Erre az alkalomra meghívtam az általam ismert Boldogságórát tartó óvodapedagógusokat Debrecen városából.
Tervezésem során olyan relaxációs gyakorlatra esett a választásom – „Villámlazítás” címmel -, amelyben a gyermekek és én is kifújhatom a feszültséget, hiszen a csoportom tagjai még sohasem vettek részt olyan bemutatón, ahol Boldogságórát tartó óvodapedagógusok vannak jelen. Aztán egy ismert játékot preferáltam: Ki van a takaró alatt? Az előkészületek folyamán Szutyejev: Az alma meséjét választottam, amit egész héten meséltem, hozzá kapcsolva az apró örömök élvezete témát.
A tevékenység kezdetén kértem a gyerekeket, hogy forduljanak a vendégek felé és köszönjenek nekik. Ezt követően elkezdődött a foglalkozás a relaxációs gyakorlattal. Mi is az az apró örömök élvezete? Mivel ez esetben 3 – 4 éves korosztályról beszélünk, ezért a saját példámon keresztül mutattam be nekik, hogy számomra mit jelent az apró örömök élvezete. Úgy fogalmaztam, hogy „Én örülök annak, ha megdicsérnek, ha megölelnek vagy ha kapok valamilyen ajándékot.” A gyermekek ilyen válaszokat adtak: Star Wars kártyának örülnék, szeretnék megtanulni úszni, orrot fújni, színezni, kártyázni, állatkertbe menni, almát szedni létráról, felhőbe felszállni.
Aztán megkérdeztem tőlük, hogy a gyerekeknek mi jelenti a legnagyobb örömet? Hát, a játék. Játsszunk egyet: „Ki van a takaró alatt?”, ami most a legkedveltebb játékotok.
A 3 éveseket pedig pléddel takartam le. Ha nem sikerült hang alapján kitalálni, hogy ki az, akkor kinyújtotta a kezét, majd a lábát segítségül a felismeréshez. Ez a játék mérhetetlen örömöt és felszabadultságot hozott ki a gyermekekből.
Ezt követte a mese, amelyet a mese képeivel szemléltettem. A gyermekek csendben és átszellemülten hallgatták a mesét, közben megelevenedett a belső világukban a történet.
Néhány kérdést tettem fel a mese végén az apró örömökre vonatkozóan, amelyre a gyermekek egyből tudták a választ. A mese végeztével, aztán elküldtem őket az asztalokhoz, az apró örömök élvezete jelének, a napocskának a kiszínezésére. Színezés után pedig táncolhattak egyet.