Apró örömök élvezete
Ebben a hónapban szinte az összes felsős osztályunk részt vett a rajzos feladatok megoldásában, gyönyörű szigetek születtek, amelyek ma már az iskola auláját díszítik
Véget ért a 31 napos kihívás. Mindenki talált okot a boldogságra. Boldoggá tehet egy tárgy, egy társ, egy íz, egy cica, egy autó, a siker vagy akár a napfény. Mások vagyunk, másnak örülünk, de egy közös mindenképpen van bennünk, mindig találunk valamit, aminek örülhetünk.
A játék véget ért. A Boldogságunk határtalan.
Boldogok vagyunk, hogy ilyen osztályban taníthatunk.
Ui.: Bella! Holnap találkozunk. Ránk talál a boldogság ma, holnap és MIndörökké. 🙂
Az óra során kiderült a gyerekek számára, hogy a környezetünkben mennyi olyan apró örömforrás van, amelyekre nem is gondolnak örömként, pedig azok. Ilyen pl., ha anyukánk a kedvencüket főzi ebédre, , 5-öst kapnak vagy esetleg annak is, ha süt a nap s együtt játszhatunk az udvaron…
A márciusi feladat könnyű volt, hiszen csupán annyit kellett tennünk, hogy összegyűjtsük a minket körülvevő apró csodákat. A kisgyerekek boldog madarak. Elég, ha engedjük, hogy szabadon szárnyaljanak.
Amikor elkezdtük a téma feldolgozását nem gondoltam volna, hogy a március hónapban közösen megélt események – mint megannyi apró öröm forrásai – bőséges kínálatot nyújtanak a feladat megoldásához. A gyerekekkel összegyűjtöttük, hogy mi szerepeljen a bemutató diákon, melyek voltak számukra a tavasz első hónapjának legörömtelibb pillanatai.
Rajki Miklós Biztató című versének segítségével próbáltam az apró örömök fontosságát kis tanítványaimmal tudatosítani.
Két hónap kihagyás után újra boldogságóra volt az osztályban. Ráhangolódásként megbeszéltük, mit jelent az öröm, minek örülhetünk, miért jó az nekünk, ha apró dolgoknak is örülni tudunk, majd egy idézetről elmélkedtünk. Azt is megbeszéltük, „itt és most” ki mitől érzi magát boldognak, vagy legalábbis örömtelinek, erről listát is készítettünk. Majd a gyerekek csoportmunkában elkészítettek egy-egy örömkalendáriumot. Nagyon jó munkák születtek, és mit szórakoztak, míg elkészült… Csodálom, hogy nem jöttek át ránk szólni, hogy ne nevessünk annyit. 🙂
Hetedik osztályos gyermekekkel fejlesztő foglalkozáson terveztünk egy partit, melyet nem mesehősöknek, hanem saját osztálytársaiknak szerveznének igazából 8. osztályból való ballagásuk után. A csoport a munka megkezdése előtt csoportvezetőt választott, majd a feladatok egyénekre való leosztása után (helyszín, időpont, meghívottak, program, ajándékok megtervezése) elképzeltük, milyen lett volna, ha tényleg megtörténik. Mindenki önállóan írta le, milyen is volt a képzeletbeli bankett utoljára, az osztálytársakkal. 🙂