Az órát beszélgetéssel kezdtük. A gyerekek olyan dolgokat neveztek meg boldogságuk feltételeként, amivel nem rendelkeznek, ezért körülnéztünk a tanteremben, kinéztünk az utcára. Észrevették, hogy mennyi jó dolog veszi körül őket, mi az, ami szép, és hogy jól érzik magukat. Ezeket csoportosították is aszerint, hogy melyik érzékszervükkel érzékelték. A képzeletbeli ételeket nagy élvezettel „ették”, nagyokat nevettek közben.
A legnagyobb kedvvel a csoportmunkához fogtak hozzá. Az örömtérképükre a kezdeti bizonytalanság után rengeteg ötletes megoldás került. Az édességek mellett megjelent a plakátokon a nevetés, a zene, a csend és a nyugalom is.
Az óra végén mindenki felírta egy papírra, hogy mi okoz számára örömet. A nagy dolgok helyett mindenki apróságnak tűnőt írt, már rájöttek, hogy ezek az igazán fontosak az életben.
Cserháti Zsuzsa Boldogság, gyere haza című dalát székünkön hátradőlve hallgattuk, sokan énekelték is a refrént. Mintha tényleg boldogabbak lettünk volna…
