A Székely Mikó Kollégium 5.A osztály 25 tanulójával (11 lány és 14 fiú) közösen, több helyszínen, két nem szokványos osztályfőnöki órán, a boldogságóra program márciusi témájával foglalkoztunk. Megbeszéltük a március hónap nevezetes napjait, kiemelve a ”Boldogság Világnapját”, ”Nemzetközi Nőnapot” és ”Szinházi világnapot”.
Első osztályfőnöki órán, közösen elolvastuk és a kérdések mentén megbeszéltük az 1. sz. mellékletben található történetet. Ezt követően mindenki elkészítette és páran bemutatták a saját ”Nap fogójukat”. Nőnap alkalmából a fiúk meglepték az osztály lányait színes tulipánokkal. Emlékezetes volt a Diótörő színházi előadás megtekintése, annál inkább, mert osztályunk diákja A. Abigél is szerepelt benne.
A diákok érdeklődően és nagyon kreatívan tevékenykedtek, élvezték a hónap éneket. Témának köszönhetően, diákjaim felfedezték az apró örömöket, jobban odafigyeltek a pozitív eseményekre.
Apró örömök élvezete
Hogyan tápláld az öröm forrását?
„Nem az a fontos, hogy milyen nap van, hanem az, hogyan fogod eltölteni. Boldogan, vidáman, vagy magadba roskadva, búsan. Mindig van minek örülni a nehézségek ellenére, csak vedd észre a porszemnyi jót, és a napod csodás lesz.”
E. Matthew Urban
A második mellékletben levő érzékszervek lap segítségével meghallgattuk Az Öröm forrása c. mesét. A gyerekek a képeket nyomógombként használták a történet hallgatása során.
Majd egy ládikát adtunk kézről-kézre, ritmusra, mialatt az „Itt a láda, mi van benne? / Apró öröm a kezembe! / Add tovább! Add tovább! / Te fizesd meg az árát!” mondókát skandáltuk. A ládikában kis képek voltak. Akinek az utolsó ütemre a kezébe jutott a ládika, az kivehetett belőle egy kis képet, ami ábrázol egy dolgot azok közül, amit az Öröm forrásához vezető úton észre kell vegyünk: bagoly, fakopács, pillangó, katicabogár, díszes kavics, gólya, és végül maga az Öröm forrása.
Utunk során sikeresen megtaláltunk mindent, mosolyra görbült a szánk mindeközben, végül elérvén az Öröm forrásához megtapasztaltuk, hogy az Öröm forrásának vízhozamát napi többszöri öleléssel táplálhatjuk!
Az apró tettek nagy örömet okoznak!
Üdvözletünket küldjük szívmelengető, baráti öleléssel az Öröm forrásától: Meli óvó néni, Évike óvó néni és a gyerekek!
A téma bevezetéséhez Boldog Dóri és Szilárd volt a segítségünkre. Beszélgettünk arról, hogy milyen örömeink vannak a mindennapokban. Hogyan tudunk örülni egy – egy apró eseménynek. Éda történetét érdeklődéssel hallgatták meg a gyerekek. Közös örömökben is bővelkedett a hónap. Öröm volt a Kossuth-térre való autóbuszos utazás, ahol huszárokkal is találkoztunk. Nagy sikere volt a Víz – világnapi játékos feladatoknak is. Mindennap elmondtuk és körbeadtuk a kis doboztáskánkat az
„Az itt a doboz…” mondókára. Ebben gyűjtöttük az egyéni apró örömöket. Bevontam a szülőket is ennek a témának a feldolgozásába. Csoportunk oldalára kiírtam naponta, hogy „Vajon ki mondta”. A szülőknek az volt a feladata, hogy kitalálják, mi lehetett a gyerekek aznapi öröme. Nagy sikert aratott a szülők körében, nagyon várták mindig az adott nap örömeit. Sikeresen feljutottunk a Boldogság vár 7 – dik lépcsőfokára.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
Szivárványos apró örömök
Mi felnőttek és a gyerekek is sokszor tovább szaladunk a mindennapi apró örömök mellett a mai rohanó világban. Ezért is kell segítenünk nekik észrevenni, felismerni ezeket. Ebben a hónapban minden kis „boldogságkereső” azt járta körbe-körbe, hogy milyen jó apró dolgokban is megtalálni az örömöt, a boldogságot. Beszélgettünk nyitott mondatkezdéssel („Ha boldog vagyok, akkor…”) arról, hogy milyen is boldognak lenni: „Ha boldog vagyok: „akkor örülök”, „mosolyog a szám”, „vidám vagyok és játszok sokat”, „akkor nevetek”. Azt is megbeszéltük, hogy attól is boldogok leszünk, ha másik gyereknek, vagy anyunak, apunak, családtagoknak okozunk örömet bármilyen kis aprósággal vagy cselekedettel.
Szívesen és örömmel hallgatták meg Éda történetét. Kincses dobozunkba beletettük mindent, ami számunkra örömöt jelent. Először mindenki nagy dolgokat, „kívánságokat” sorolt, majd figyelmük egyre jobban ráirányult az apró, mindennapi örömökre.
Apró örömök kincsesládája
Azért vagyunk nagyon hálásak ezért a szuper jó feladatért, mert amig megtervezték a kivitelezést, készítették a szebbnél szebb rajzokat, írták a cetlikre az örömet adó tevékenységeket, addig rögzülhettek is ezek a dolgok. Énekekkel, dalokkal segítettük a „beágyazódást”.
A legfontosabb megállapítása az egyik fiúnak volt: „-Milyen apróságok, és mégis mennyire nagy értékük van!”
A hónap során elvégzett feladatok:
A március, mint az első tavaszi hónap, rengeteg apró örömöt rejteget a számunkra. Elég csak kimenni a szabadba, kiélezni az érzékszerveinket és figyelni a hangokra, látványokra, illatokra és egyéb érzetekre. Hogy a gyerekek megértsék a lényeget, feldolgoztuk „Az öröm forrása” című mesét, amelyben megismertük Édát, a búskomor kislányt, aki egy esős reggelen nagyon pesszimistán, búskomoran ébredt. Semmi nem tudta felvidítani, mindenben csak a rosszat vette észre. Aztán a nagymamája kitárta az ablakot és az erdő felé mutatott, ahová sétára hívta bánatos unokáját, hogy megkeressék az öröm forrását a kis patak mentén. Ez pedig nem volt más, mint MAGA AZ ÚT, amin haladtak, miközben minden eléjük kerülő apró örömöt és csodát igyekeztek észrevenni az érzékszerveik segítségével, amik által Éda elfeledkezett bánatáról és egyre örömtelibb, boldogabb és felszabadultabb lett. A tanulság pedig az, hogy csak rajtunk múlik, mire fókuszálunk leginkább. Maria Fontaine szavait idézve: „A világ és minden, ami benne van, csak annyira gyönyörű, amennyit Te észreveszel belőle.” Hogy erre emlékezzünk, elkészítettük az „Örömkereső nagyítókat”, amire olyan dolgokat rajzoltak a gyerekek, amikben az örömüket lelik, és amikre a jövőben majd koncentrálni fognak.
Aztán „örömkereső pillanatok” ürügyén mi is kimentünk a szabadba egy szép napfényes délután és igyekeztünk minden apróságot felfedezni magunk körül. Mindent, amit az iskola udvarán találtak a gyerekek, örömmel hozták, és mutatták meg egymásnak. Színes, apró kavicsok, ébredező ibolyák, sárgálló pitypang, rügyező fák, bodobácsok, napsütés, bárányfelhők, lágy szellő, madárcsicsergés, zsongó méhecskék adtak okot vidám örvendezésüknek. A programot egy csendes légzőgyakorlattal koronáztuk meg, miközben beszívtuk a tüdőnkbe a tiszta, egészséges és friss levegőt, ami az erőt, elégedettséget és boldogságot jelképezte. Majd kilégzéskor lassan kifújtuk az elhasznált levegőt, ami a negatív, nem kívánatos dolgoktól való megszabadulást jelentette.
A kicsikkel elkészítettük „Örömkét”, vagyis egy óriási csomagoló papírra ráfeküdt az egyik kislány, akinek körbe rajzoltam a sziluettjét, utána pedig a gyerekek felöltöztették, kiszínezték, kidíszítették őt. Köréje olyan dolgokat rajzolhattak, amiknek szerintük Örömke örülne. Ehhez segítségül hívtuk az érzékszerveinket, így a látáshoz, halláshoz, szagláshoz, ízleléshez, tapintáshoz kapcsolódó tárgyak (pl.: játékok, könyvek, ételek, édességek, italok) és élőlények (Pl.: kutyus, cicus, házikedvencek, pillangók, virágok, madarak) kerültek a papírra. Örömke aztán mindenestül felkerült a faliújságra, és együtt örültünk vele a jól sikerült, közös alkotásnak.
A „szeretetnyelvek” közül nagyon fontos szerepet töltenek be az ELISMERŐ SZAVAK. Ennek jegyében a nagyokkal eljátszottuk „A kör közepén” című játékot, aminek értelmében körbe ültünk a szőnyegen, illetve egyvalaki középen foglalt helyet. Az illetőről csak pozitív dolgokat, állításokat mondhattak a gyerekek. Mindig az ült középre, akinek igénye volt rá (…és mindenkinek volt igénye rá.). Ezt követően az „Értéklabda” című feladat következett, tehát annak a személynek kellett dobni a labdát, akit meg tudott a dobó dicsérni. Az „Értékmemória” elnevezésű gyakorlattal pedig minden olyan pozitív tulajdonságot visszamondtunk egymásnak, amik az előző játékokban elhangzottak, és amikre emlékeztünk. Ezzel mindenkiben még jobban megerősítettük az önbizalmat, segítettük a pozitív énkép kialakítását. Megbeszéltük, hogy fontos, hogy képesek legyünk felfedezni másokban a legjobb tulajdonságokat és mindig tudjunk azokra fókuszálni. Ismerjük el, ha valaki jó valamiben, ennek adjunk is hangot, hiszen az illetőt ez ösztönzi legjobban a kreatív alkotásra, az önmegvalósításra. Azt is megbeszéltük, hogyha valakinek árulkodni támad kedve, ezután csak jó dolgokat mondhat a társáról (Pozitív árulkodás).
Mások pozitív értékelése mellett alapvető, hogy önmagunkat is reálisan, minden jót kihangsúlyozva tudjunk értékelni. Nagyon nehéz, de fontos, hogy meg tudjuk dicsérni magunkat, vegyük észre a bennünk rejlő tehetséget és azt erősítsük is magunkban. Ennek kapcsán az arra vállalkozó tanulók írhattak maguknak „szeretetlevelet”, amiben mindent lejegyezhettek, amit önmagukban szeretetreméltónak tartanak. Hiszen, ha bízunk önmagunkban, könnyebben vesszük az előttünk álló akadályokat, hatékonyabban győzzük le nehézségeinket, fejlődik az önbizalmunk, magabiztosabbá válunk az életben.
Márciusban is ünnepeltünk nevezetes napokat:
A Boldogság Világnapja alkalmából színes papírból kinyírt szívekre rajzolhattak a feladatot választók olyan dolgokat, amikben a legnagyobb örömüket megtalálják. A Víz Világnapja alkalmából előadáson vettek részt tanulóink, ahol a „víz” hasznosságáról, fontosságáról, értékességéről hallhattak beszámolót, néztek kisfilmet. „A VÍZ kincs” címmel pedig tablót készítettünk, amelyen óriási vízcseppeket színeztek a gyerekek, rajtuk olyan motívumokkal, amik a „víz” éltető erejét hangsúlyozzák.
Nagyon sok dolog mozgatta meg ebben a hónapban a gyerekeket. A naptár
szerinti Boldogság világnapjára- március 20-ára- sok kis kedves színes lapocska
talált gazdára iskolánkban. Többen még kedves szavakat is el tudtak juttatni a
kiválasztott személyeknek. Szerintem ezen a napon találkoztam a legtöbb
vidám, mosolygó emberrel! Úgy gondolom, minden héten lehetne ennek
lehetőséget találni. A Boldogságpad gondolata is a megvalósulás útjára léphet.
Az iskola DÖK vezetőjével közösen gondolkodunk megvalósítható és sikeresen
átvehető tevékenységeken a Boldog iskola címének megfelelően.
Az önszeretet fogalmát nagyon időszerűnek és megkerülhetetlennek
gondolom, nem csak márciusban. Amikor a magyarázatot megbeszéltük a felsős
tanulókkal, meg kellett állapítanom: sokan nem ismerik, nem tisztelik
önmagukat, nem becsülik meg saját értékeiket. Ezért nagyon jó volt
elmagyarázni a gyerekeknek, milyen az egészséges önbecsülés. Hol van a határ,
amikor még nem bántjuk magunkat sem és mást sem. Kevesen tudták,
gyakorolták eddig azt, hogyan tudják a problémák, sikertelenségek után
összerendezni újra önmagukat. Erőt meríteni, megrázni magukat és újra
elindulni a kihívások felé.
Nagyon érdekes hangulat alakult ki a Mini mindfulness során. A nagyokkal
kipróbáltuk az ön-ölelést. Mivel először viccesnek találták a gyakorlatsort, arra
kértem őket, gondoljanak egy olyan személyre, akinek az ölelése nagy örömöt
okoz számukra! Nem várt események következtek be: 3-an sírni kezdtek az
érzéstől. Egy már nem élő személyre gondoltak s a hiánya és az ölelésük emléke
könnyeket csalt a szemükbe. A legszebb az volt, hogy beszélni mertek az
érzéseikről, mert az osztályban egymás előtt is tudják vállalni az érzéseiket. A
lezárásra azt találtam ki, hogy az ön-ölelést bárhol el tudják végezni, ha ennek
szükségét érzik. Egy kis biztatás mindig jól jön.
Megfigyeltük az öngondoskodás kerekét. Sokan nehezen választottak a sok-sok
lehetőség közül. De mindenki tanulságosnak gondolta, hiszen figyelnünk kell
magunkra, meg kell tanulnunk önmagunkról azt, amitől jól tudunk lenni. Vagy
még jobban.
Kis papírra írtak néhányan arról, hogy szünet idején- kb. 5-8 perc- hogyan
gondoskodnak magukról. Sok hasonló válasz született. (3. kép)
– A barátaimmal töltöm az időt.
– Megölelem vagy beszélgetek a barátaimmal.
A legfontosabbnak a szeretetnyelv megismertetését gondoltam ebben a
hónapban. Mindenki elmondhatta az elsődleges és másodlagos
szeretetnyelvét. Fontos volt annak megállapítása, hogy mindenkinek más a
szeretetnyelve. Fontos megismerni a magunk és másokét is. Ez lehet egy jól
működő kapcsolat vagy barátság biztos alapja.
Játék a szeretetnyelvekkel. A következő játékhoz szándékosan választottam
olyan gyerekeket, akik nincsenek barátságban vagy esetleg keveset
kommunikálnak. Volt, aki inkább haragban volt a kapott párjával. Az volt a
teendőjük: írjanak társuknak egy olyan tevékenységet, programot, tárgyat,
amiről azt gondolják, hogy az illető nagyon fog neki örülni. Meglepetésünkre
nagyon mély érzelmek jöttek felszínre.
– Volt, aki most kért bocsánatot egy régebbi kijelentése miatt és bármikori
segítségét ajánlotta fel cserébe. Ennek a párosnak most sikerült
visszaállítanunk a barátságát s ez nagyon megható volt!!
– Volt, aki elnézést kért a csúfolódásokért és jó fejnek nevezte társát, a
legjobb havernak.
– Egy másik tanuló tudta, mire vágyik az osztálytársa és azokat kívánta
számára.
Végezetül abban egyetértettek a gyerekek, hogy a digitális témahét tanulságai
is megerősítik: az okos eszközök magányosabbá teszik az embereket. Érdemes
inkább mások arcába, szemébe nézni és igazi kapcsolatokat építeni. A
szeretetnyelv megismerése és használata lépcső egymás felé. Magunkat
szeretni pedig jó útravaló ebben a gyors és zavart világban.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Süni csoport
Március vonatkozó napjai közül a víz világnapjához kapcsolódtunk.
Ezen a napon felidéztük a gyerekek meglévő ismereteit a víz tulajdonságairól. Beszélgettünk arról, miért jött létre ez a világnap, mit jelent, hogyan óvhatjuk ezt a kincsünket. Kísérleteket végeztünk, majd megbeszéltük, hogyan hasznosíthatjuk a közben felhasznált vizet; pl. amiben a kishajók úsztak, kiönthetjük a fűre, szobanövényeinkre.
Kisfilmet néztünk, és beszélgettünk a víz körforgásáról.
Elmondhatták vizes élményeiket, mikor okoz örömet a víz (pl. melegben a párakapu alatt átmenni, jégkockával italt hűteni, szomjoltás, evezés, hajókázás, úszás stb.)
Felelevenítettük vizes mondókáinkat, dalainkat.
Mozgásos játékaink közül a legkedvesebb a Gyöngyhalász játék volt.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Kópé Klub
A foglalkozás bevezetéseként az 5-4-3-2-1 Mindfulness gyakorlatot választottam. Ezután az „Itt a láda, mi van benne kezdetű mondókára egy ládikát adtunk körbe, mindenki beletehetett egy apró örömöt, amit a mai napon, vagy a közelmúltban élt át.
Megbeszéltük, hogy mit jelentenek az apró örömök, miért okoz örömöt a körülöttünk lévő természet szépségeinek-, a másoktól kapott kedvesség, szeretet észrevétele, annak elismerése, hogy jók vagyunk valamiben stb..
Felsoroltuk az öt érzékszervünket, melyek segítségével érzékelhetjük, élvezhetjük a mindennapok apró örömeit. Játszottuk a nagy kedvenc „Pizzasütés” masszírozó játékunkat, ezzel is egy kis jó érzést adva társunknak, magunknak. A „Titkos jelszó” játék pedig nagyon szórakoztató a hallási érzékelésre. Hívóképeket készítettem az érzékszervekhez, sok kártyát nyomtattam a mindennapi életünkről. A gyerekeknek a kiosztott kártyákat a különböző érzékszervhez kellett elhelyezni, annak megfelelően, hogy melyikkel érzékelik.
A „mutogatós” játékunkban az arra vállalkozó gyerekek elmutogathatták egy-egy apró örömüket (pl. simogatom a cicámat, anya megölelt, fociztam stb.)
Ezután le is rajzoltak egy-egy olyan dolgot, ami örömmel, jó érzéssel tölti el őket. Közben Bagdi Bella: Imádok élni c. dalát hallgattuk.
A márciusi téma kapcsán mindenki elmondhatta, hogy milyen apró dolgok okoznak számukra örömöt. Pl. Finom ételek ízének élvezete, a dicséret egy jól végzett munka után, egy levél számukra kedves embertől, kint lenni a szabadban amikor jó az idő. stb. Pár gondolat a sokból, amit megemlítettek a gyerekek. Elolvastuk Az öröm forrása című mesét, megbeszéltük, majd mindenki lerajzolhatta hogyan képzeli el az öröm forrását. De igazán mégsem ez adta meg a boldogságóra havi témájának esszenciáját, hanem a Boldogság Világnapja alkalmából a kertben való tevékenykedés.
Szándékosan erre a jeles napra tettük az első kerti napunkat. Mivel a kert nem csupán egy földterület, ahol növények nőnek; a kert valódi boldogságforrás. Számos szempontból hozzájárul az életünkhöz, és különböző érzelmi és fizikai előnyöket nyújt. A kertészkedés során közvetlen kapcsolatba kerülünk a természettel. Ez az élmény segít nekünk megnyugtatni az elménket és elmélyíteni a természet iránti tiszteletünket. A növények gondozása során felfedezhetjük a természet csodáit. A kertészkedés aktív elfoglaltság, amely kiváló testmozgást biztosít. A földmegmunkálás, ültetés, gyomlálás és öntözés mind hozzájárulnak egészségünkhöz, javítják állóképességünket és erősítik az izmainkat. A kert nemcsak magányos élmények helyszíne, hanem lehetőséget ad a közös tevékenységekhez, erősíti az osztályon és az iskolán belüli kapcsolatokat. A kert tehát nem csak egy egyszerű hely; ez egy helyszín arra, ahol megtalálhatjuk belső békénket, örömöt tapasztalhatunk meg, legyen szó bármilyen aprócska zöldségről vagy hatalmas virágoskertről, minden növény darabja lehet boldogságunknak . A kerti munka után áldást kértünk a földre, majd piknikeztünk, közben megbeszéltük, hogy mi mindenre jó is a MI KERTÜNK a boldogságórákkal kapcsolatban. Végül arra jutottunk, hogy mind a 10 téma, megtalálható benne. Azóta is mindennap, ha az idő engedi kimegyünk és a szemünkkel megsimogatjuk a földet, majd szeretjük az elültetett magokat, hogy nőjenek nagyra. Célul tűztük ki hogy a mi kertünk lesz a legszebb. Ehhez, nem csak gondozzuk a növényeket, hanem szeretjük is. Ez egy igazi kísérlet lesz, hogy meglássuk, azok a növények nőnek –e nagyobbra amelyek szeretve vannak, vagy azok, amiket csak gondoznak. Mi is várjuk a végeredményt.