2. Optimista életszemlélet
Cél: A pozitív gondolkodás erősítése, jövőbe vetett hit fejlesztése.
Eszközök: Poszterlapok, filcek
Felépítés:
• Bevezető játék (5 perc): „Mi volt ma a legjobb dolog, ami történt?”
• Fő rész (25 perc): Negatív mondatok átfogalmazása pozitívba (pl. „Elrontottam a dolgozatot” -> „Most már tudom, mire kell figyelnem”). Csoportos poszterkészítés „Pozitív mondatok falára”.
• Megosztás (10 perc): Egy-egy mondat bemutatása, visszajelzések.
• Levezetés (5 perc): „Mai optimista üzenetem saját magamnak…”
Apró örömök élvezete
Boldogságóra a Cica csoportban – Téma: Apró örömök
A Boldogságóra középpontjában az élet apró örömeinek felismerése és megélése állt. A gyerekekkel együtt fedeztük fel, hogy a boldogság nem mindig valami nagy és különleges dolog – sokszor elég egy pici hóesés, egy mosoly, egy közös nevetés.
A foglalkozást egy megnyugtató relaxációval kezdtük:
„Puha meleg, felengedek, meleg vagyok, elolvadok”
Ez a játékos mondóka segített a gyerekeknek ellazulni, és már ezzel is ráhangolódtak az apró, hétköznapi élmények értékelésére.
Ezután Bagdi Emőke: „Imádok élni” című dalt hallgattuk meg. A zene közben utánzó mozgásokat végeztünk: a gyerekek utánozták a napfényt, a madarakat, a virágokat – az élet szépségeit. A dal segített megélni, hogy öröm van a mozgásban, a zenében, az együttlétben.
A téma bevezetésekor beszélgetőkört tartottunk. A gyerekek felsorolták, milyen kis dolgok szereztek nekik örömet az elmúlt napokban. Többen említették az első havat, amiből ugyan csak egy pici hóember készült, mégis hatalmas boldogság volt számukra.
Ezután IKT-eszközök segítségével korábbi közös programjainkról néztünk képeket. A gyerekek örömmel emlékeztek vissza:
– „Emlékeztek, mikor ez a kép készült?”
– „Miért mosolyogtunk akkor?”
A képek segítették az emlékek felidézését, az örömforrások tudatosítását.
A feldolgozás során a gyerekek a munkafüzetben dolgoztak, ahol az érzékszerveken keresztül kapcsolódtak az örömélményekhez. Tapintás, szaglás, látás, hallás és ízlelés – minden érzékszervünk segít boldogságot találni a mindennapokban.
A mesehallgatáshoz csengettyűvel és Boldog Dóra mondókájával hívtam a gyerekeket:
„Kerekerdő kalandra hív téged… mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll…”
A mese Bezzeg Andrea: „Újra együtt!” volt . Góliát és Pirinkó barátságán keresztül a gyerekek megtapasztalhatták, hogyan lehet örülni egymás társaságának, segíteni másokon, és értékelni a különbségeket is.
A mese után beszélgettünk:
– Milyen állatok lakhatnának Pirinkó vagy Góliát házában?
– Hogyan segíthetünk azoknak, akiknek valamely érzékszervük nem működik?
– Mi lenne, ha csak a szívünkkel „látnánk” vagy „hallanánk”?
Ezután ízérzékelő játékot játszottunk, ahol bekötött szemmel kóstoltak meg gyümölcsöket, zöldségeket. Ez a játék nagy derültséget és igazi örömöt hozott a csoportba.
A munkafüzet 49. oldalán található színezőt is elkészítették, amely az örömélményhez kapcsolódott. A gyerekek nagy lelkesedéssel színezték ki, miközben elmondhatták, miért választották azt a színt vagy képet.
Zárókörben minden gyermek elmondhatott egy optimistán csengő mondatot, például:
– „Örülök, hogy együtt játszhattunk!”
– „Ma is volt egy kis boldogságom!”
– „Szeretem, amikor havazik!”
A foglalkozás minden eleme segítette a gyerekeket abban, hogy észrevegyék és értékeljék azokat az apró dolgokat, amik nap mint nap mosolyt csalnak az arcukra – és ez az igazi boldogság.
1. „Abban a pillanatban, amikor valaki figyelmet szentel valaminek, legyen az akár egy fűszál, a dolog maga rejtélyes, bámulatos, leírhatatlanul pompás világgá változik.” – értelmezzük az idézetet.
2. Megbeszéljük az „apró örömök” kifejezés jelentését, hogy kinek mit jelent.
3. Mindenki összeszed 5-5 apró örömöt, amit reggel, délben és este tud észrevenni.
4. Kapnak egy listát, és ki kell pipálniuk azokat az apró örömöket, amiket ők maguk is tudnak azonosulni.
5. A különböző érzékszerveknek megfelelően mindenki ír 3-3 apró örömöt, ami feldobja a napját. (Hallás, látás, szaglás, ízlelés, tapintás).
6. Közös szófelhő készítése arról, kinek mit jelentenek az apró örömök.
Gyulaffy László Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola
4. évfolyamosokkal etika óra keretében a honlapról letöltött feladatlapokat oldottuk meg, az önismeret és önelfogadás erősítésére.
Ebben a hónapban a boldogságórás tevékenységet egy nevezetes naphoz – a Víz világnapjához kötöttem, melyet március 21-én valósítottam meg. Az előző évhez hasonlóan az idén is csatlakoztunk a Happy-Hét elnevezésű programhoz. Ismereteket szereztek a gyerekek a víz fontosságáról, védelméről. Összegyűjtöttük, mi mindenre használjuk a tiszta ivóvizet. Beszélgettünk arról. hogy kinek van igazán szüksége az iható vízre és, hogy miért fontos a víztakarékosság. Tudatosítani próbáltam bennük, hogy a víz milyen drága kincs az életünkben. A mi lakóhelyünkön az ivóvíz nem jó minőségű, ezért az óvodánkban vízadagoló automatából fogyasztjuk az ivóvizet. Év elején több gyerek nem volt hajlandó „tiszta vizet inni”, most már csak egy-két gyerek nem szereti.
Egyik kedvenc mozgásos tevékenységüket is eljátszottuk: Tűz, víz, repülő. A vízhordásos játék kicsit nehéznek bizonyult számukra, de mindenki önmagához képest szuperül teljesített.
Ráhangolódás után minden tanuló kapott egy-egy napocskát, amelynek sugaraira azt írták, hogy aznap (vagy az elmúlt napokban, hetekben) mi volt az, ami örömöt okozott nekik. Utána aki szerette volna, az megoszthatta hangosan is egy-egy emlékezetes örömpillanatát társaival is. A különleges napok felkerültek a terem falára is, emlékeztetve a gyerekeket arra, hogy bizony, akárcsak a napsugarak olyan természetességgel vesznek körül bennünket az apró örömök is.
Ebben a hónapban a boldogságórás tevékenységet egy nevezetes naphoz – a Víz világnapjához kötöttem, melyet március 21-én valósítottam meg. Az előző évhez hasonlóan az idén is csatlakoztunk a Happy-Hét elnevezésű programhoz. Ismereteket szereztek a gyerekek a víz fontosságáról, védelméről. Összegyűjtöttük, mi mindenre használjuk a tiszta ivóvizet. Beszélgettünk arról. hogy kinek van igazán szüksége az iható vízre és, hogy miért fontos a víz takarékosság. Tudatosítani próbáltam bennük, hogy a víz milyen drága kincs az életünkben. A mi lakóhelyünkön az ivóvíz nem jó minőségű, ezért az óvodánkban vízadagoló automatából fogyasztjuk az ivóvizet. Év elején több gyerek hajlandó „tiszta vizet inni” , most már csak egy-két gyerek nem szereti.
Egyik kedvenc mozgásos tevékenységüket is eljátszottuk: Tűz, víz, repülő. A vízhordásos játék kicsit nehéznek bizonyult számukra, de mindenki önmagához képest szuperül teljesített.
Kölcsey Ferenc Főgimnázium ,29-es számú Napközi Otthonos Tagóvoda
A téma feldolgozását két játékkal is színesítettük. Az első az „Itt a láda, mi van benne?” című játék volt, amelyben egy kincsesládát adtunk kézről kézre, és mindenki sorban megnevezett egy olyan dolgot, ami aznap örömöt szerzett neki. A másik játék során az érzékszervek képeihez kellett olyan képkártyákat párosítani, amelyek az adott érzékszervhez kapcsolódó örömöt ábrázoltak.
Nevelési cél:
A gyerekek megtanulják felismerni és értékelni az élet apró örömeit, átélni a pillanat szépségét, tudatosítani, hogy a boldogság a mindennapokban is ott van.
Mi volt ma a legjobb dolog?
• Mikor voltál ma boldog, még ha csak egy kis pillanatra is?
• Milyen apróságoktól érzed jól magad? (Pl. fagyi, napfény, ölelés, madárdal)
Cél: A gyerekek ráhangolódnak a pozitív emlékekre, megfigyelik saját érzéseiket.