Kedves Kollégák!

Bár a március hónapunk kissé szomorkásan alakult és a jövő bizonytalansága beárnyékolja mindennapjainkat, mégis megpróbálunk minden nap keresni valami apró örömöt, boldogságot, amely elfeledteti velünk – ha csak egy rövid ideig is – a gondokat.
A gyerekeket arra kértem, hogy rajozlják le a saját kis „Apró örömök” bőröndjeiket. Nagyon sok szép alkotás született, én mégis egyet szeretnék kiemelni. Ez a bőrönd jelképezi számomra a gyermeki lélek csodáját. Azt, hogy a gyerekek nem vágynak nagy dolgokra, de mégis a világot jelenti számukra a szülő jelenléte, a biztonságot adó közelségük pedig egy életre meghatározó. Hogy apa esténként otthon van, hogy anyával együtt tanulnak, hogy most szabad a nagy ágyban a családnak együtt alduni. Milyen apró örömök ezek, de mégis a legnagyobbak… Nagyon megható és szeretetteljes. Ti is fogadjátok szeretettel! Mindenkinek jó egészséget, kitartást kívánok eme nehéz időkben!

Apró örömök apró rajzokban……….örömesővel…………

„Tegnap nem esett.
Ha nem ma veszed észre,
örültél volna.”

A foglalkozás elején beszélgettünk arról, hogy minden apró örömnek is örülnünk kell az életben. Elkészítettük a feladatokat. Az óra végén meghallgattuk a hónap dalát, majd kört alakítva táncoltunk.

A kincsesládikák tervezése is még csak előkészületben volt…..szerezz be1cipősdobozt. Utána már csak némi anyagot tudtam összeszedni és megtámogatni ezzel a ládika elkészítését. Terv volt az is, hogy majd a sok kis ládából alkotunk egy nagyot……………így nem sokáig kellett gondolkodnom azon,hogy jó példával elöl járva én is elkészítsem az APRÓ örömök ÓRIÁSI kincsesládáját. A munkafázisról készült fotókat megosztottam a gyerekekkel illetve egyéb képekkel megtámogattam őket az 5letelésben. Természetesen most a gyerekek otthoni munkájában a szülők segítségére is nagy szükségünk és igényünk volt. Köszönettel tartozunk érte.
Nekem öröm volt eltervezni-elkészíteni a ládikát.
Nekem öröm volt, hogy alkothattam.
Nekem öröm volt, hogy elöl járhattam és jó példát mutathattam.
Nekem öröm volt a sok elkészült ládikához gratulálni.
Nekem öröm volt a gyerekek apró örömeinek örülni……………….

„Sajnos hajlamosak vagyunk folyamatosan valami nagy csodára várni, pedig az élet nem csodákból, hanem apró örömökből áll.”…………és most valóban a máskor problémát jelentő dolgokat észre se vesszük, mert más, súlyosabb problémák érkeztek. Ezért jobban tudunk örülni annak, ami máskor természetes volt. …………….és a gyerekeknek? Ők még sokszor naiv ártatlanságukkal rá tudnak csodálkozni a világra, örülni tudnak apró dolgoknak, történéseknek:…..a dédinél palacsintát ettünk és holnap,holnapután és azután is ez az öröm élteti, ezt emlegeti nap , mint nap………..egy másik otthoni anya sütötte palacsinta………………EGYÜTT kirándult a család………..rollereztünk, autóztunk, labdáztunk, de ezt mind EGYÜTT….egy szép virág………….egy kis idő az ásványgyűjteménnyel és, hogy láttuk a tanító nénit a szomszédos erkélyen. Igen most át és felértékelődnek dolgok. De fontos, hogy mi is EGYÜTT maradjunk és segítsük egymást , ha a virtuális világban, akkor most ott, mert más most nem adatott. A CÉLautónkkal elindultunk EGYÜTT megtanulni írni, olvasni, számolni és együtt élni.Nem adjuk fel! A tantermünk most a Classroom, de vártuk nagyon, hogy megoszthassuk egymással örömeinket, melyeket a Kincsesládánk rejtett………..és tovább vigyük tavalyi örökségünk :” Vigyázzunk egymásra!”