A téma indításaként azt a feladatot kapták a gyerekek, hogy egy hétig gyűjteniük kellett nekik, mi az, ami a környezetükben nekik, vagy a társaiknak mosolyt csalt az arcára, örömet okozott. Közösen megbeszéltük, hogy ezek a dolgok, miért örömforrások. Majd a csoportalakításunk is ennek a jegyében zajlott. Akik a legtöbb „örömforrást” gyűjtötték össze, ők lettek a csapatkapitányok. Kiválasztottak, egy embert, akivel szeretnének egy csoportba lenni. De a neve helyett azt kellett megfogalmazni, hogy: „Nekem örömet okozna, ha vele dolgozhatnék, mert ő az, aki….”. Ha magára ismert a megszólított, a csoport tagja lett. Majd ez folytatódott, de már közösen fogalmazták a jellemzést a következő csoporttagról. Ezek után minden csapat kapott egy sablonos emberfigurát, akit nekik kellett felöltöztetni úgy, hogy lássák a többiek, ő egy boldog ember. Az alak köré pedig odaírták, hogy mitől boldog az az ember.

Az életünkben fontos, hogy legyenek olyan tevékenységek, érzések, élmények, melyek örömöt okoznak nekünk. Sokszor bele sem gondolunk ezen apró dolgok mekkora jelentőséggel bírnak és gyakran természetesnek tarjuk őket. De ha elmélyülünk és felidézzük őket, rájövünk, hogy ezekből az apró dolgokból alakul ki lelki jóllétünk és értékelnünk kell őket az adott pillanatban, amikor megtörténik velünk és fel is kell tudnunk idézni őket, amikor pocsék a hangulatunk, vagy valami nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna. ezeket öntöttük rajzokba.