A Boldogság Világnapját idén is különleges programokkal ünnepeltük meg óvodánk négy boldogságórás csoportjával. A közös készülődés már napokkal korábban megkezdődött, hogy egy felejthetetlen napot varázsoljunk a gyermekek és családjaik számára. A hét elején a gyermekekkel közösen, színes anyagok felhasználásával szivárványt szőttünk, amin minden nap dolgoztunk egy kicsit, hogy a Boldogság világnapjára kész legyen.
Az ünnepnapra egy vidám fotófalat készítettünk, amely lehetőséget adott a gyerekeknek és szüleiknek, hogy megörökítsék a boldog pillanatokat. Emellett kihelyeztünk egy táblát is, amelyre bárki felírhatta saját boldog gondolatait, üzeneteit, így téve még személyesebbé az eseményt.
A kora reggeli órákban kollégáimmal együtt érkeztünk, hogy meglepetést készítsünk az óvodába érkező gyermekeknek és szüleiknek. Színes szívecskéket rajzoltunk a bejárathoz vezető útra, melyekbe kedves üzeneteket írtunk, mint például: „Örülünk, hogy itt vagy!”, „Isten hozott!”, „Szeretünk!”, „Várunk!”. A szülők meghatottan olvasták fel ezeket a gyerekeknek, és a mosolyok, amiket láttunk, igazolták, hogy sikerült örömet szereznünk.
A nap egyik kiemelt programja egy dramatizált meseelőadás volt, amelyben a gyermekek is aktívan részt vettek. A „Gomba alatt” című mesét adtuk elő, ahol minden csoportból kiválasztottunk néhány kisgyermeket, akik fejdíszeket viselve életre keltették a történetet. A szereplők lelkesen játszották el a jeleneteket, és a közönség nagy örömmel figyelte a vidám előadást.
Az előadást követően mozgásos játékokat játszottunk, majd közös tánccal tettük még emlékezetesebbé a délelőttöt. Idén azonban szerettük volna a boldogság üzenetét az óvoda falain kívülre is eljuttatni. Ezért a gyermekek és szüleik már hetekkel korábban kis papírszíveket készítettek, amelyekre jókívánságokat, idézeteket és rajzokat írtak. A kollégáimmal készítettünk egy molinót, amelyre a következő üzenetet írtuk: „Ha tetszik a szívem gondolata vigyél magaddal!”. A molinót és a szívecskéket a közeli Kertvárosi Pihenőparkban helyeztük el, hogy a járókelők is részesüljenek a kedves gondolatokból. A város lakói nagyon pozitívan fogadták a kezdeményezést, és örömmel olvasták el a gyermekek üzeneteit.
A nap végére mindannyian úgy éreztük, hogy sikerült mosolyt csalni sok ember arcára, és megérte a befektetett munka. A gyermekek lelkesedése, a szülők meghatódottsága és a városlakók pozitív visszajelzései megerősítettek bennünket abban, hogy a Boldogság Világnapja valóban egy különleges ünnep, amelyet érdemes évről évre megünnepelni.
Apró örömök élvezete
” Önmagunkat szeretni azt jelenti, hogy fölfedezed magadban azt, aki Téged örökké szeret, feltétlenül, ha hibázol, akkor is, és nem hagy el Téged soha.” (Müller Péter)
Szeretem magamban, hogy…játékos beszélgetés során gyakoroltuk, mit jelent az önszeretet. Mindenki megfogalmazta saját gondolatait. Használtuk a „Levél önmagamnak” című szeretetlevelet azzal, aki csupán írásban szeretett volna foglalkozni a témával. A beszélgetés folyamán jobban megnyíltunk egymásnak, megismertük a másikat, így vidáman, könnyebben ment a közös kánonéneklés, muzsikálás is.
Ehónapban a BOLDOGSÁG NAPJA alkalmából osztályunk bekapcsolódott az iskolai programba, ahol piros ruhába öltözve szívet formálva fényképezkedtünk az iskola udvarán. Boldogság dalra táncoltunk, közösen az iskola többi tanulójával. A faliújságunkon a „Boldogság szárnyakat ad” felirathoz egyenként odaálltak a gyerekek, ahol fotók készültek róluk.
A 3. a osztály saját vállalással is bekapcsolódott az iskolai programba. Boldogságpillangókat készítettünk, amelyre motiváló üzeneteket írtunk. Ezzel kapcsolódva a hónap témájához is. A pillangókat az iskolaépületben, valamint az udvaron több helyen is kiraktuk, üzenve ezzel iskolánk tanulóinak. Közel 60 motiváló üzenetet helyeztünk el, apró örömöket okozva ezen a napon.
A gyerekek elkészítették saját boltjukat, ahol megtalálható mindaz, ami örömet szerez nekik.
Március hónapban az Apró örömök élvezete téma kapcsán csoportunk gyermekeinek leginkább tetsző feladatot választottunk a kincsesládával. Közösen neveztük el; ,,Apró örömök ládikája” nevet kapta. Reggelente mindenki ,,megtöltötte” a számára fontos kívánsággal, majd a nap végén újra kézbe vettük, és megvizsgáltuk mi minden valósult meg a kívánt apró örömökből. Érdekes eredmények születtek, s legtöbb gyermek úgy gondolta, ha valamit nagyon szeretnénk, akkor az meg fog valósulni!
Az apró örömök észrevétele jól motiválta a gyermekeket. Örömmel „vadászták” pl. a környezetünk tavaszi hangjait, a különböző madárcsicsergést; szagolták a tavaszi virágokat és gyönyörködtek a szépségeiben. Tapintás alapján ügyesen felismerték a tavaszi zöldségeket, melyeket meg is kóstoltak.
A hónap témáját 3 tanítási órán dolgoztuk fel. Az órát a „Napraforgó a napraforgó” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Ezután megbeszéltük az elméleti hátteret. Itt egy kicsit irányítani kellett őket, mert vagy valami tárgyra gondoltak (kapnak valamit szülinapra), vagy arra, hogy kedvesek másokkal, és hívják őket játszáni, barátkoznak velük. Ezért úgy gondoltam, hogy kirándulunk egyet a közeli Halastóhoz, és keresünk a környezetünkben apró örömöket. De előtte még a hónap dala hallgatása közben színeztek a gyerekek. Mivel mindenki szereti a cicákat, egy cicás színezőt kaptak, ami több képből állt. Ebből kiválasztottak egyet a mosolygós cicák közül, amit majd feltesznek a tablóra, és azt készítették el. Ezután következett a mesehallgatás. „Szofi varázsol” című mesét hallgatták meg, melyben a kislány mindenféle apróságot varázsol magának: sarat, puha ágyat, kádat vízzel stb. A gyerekeknek nagyon tetszett a mese, már együtt mondták a varászigét: „Csiribú, csiribá”. Az órát örömmeditációval zártuk.
A második órán „örömkereső sétára” indultunk a közeli Halastóra. Megfigyeltük a tájat, az állatokat (hattyú, vadkacsa, madarak, halak), növényeket (nád, fák, bokrok, virágok). Nagyon kellemes idő volt, sütött a nap. A gyerekek nagyon élvezték a sétát, örültek, mikor a hattyú közel jött hozzájuk. Menet közben ők szóltak: „ott egy szép pad”, „egy érdekes kavics”, „de szépek ezek a virágok”, „ott repül egy gólya” stb. A séta elérte a célját, minden apróságot észrevettek, nagyon lelkesek voltak.
A harmadik tanítási órán készítettük el a tablót. Először összegyűjtöttük azokat a dolgokat, amik örömet okoztak nekik a kiránduláson. (víz csobogása, szellő simogatása, titkos járat, kicsi gubacsok, szikrázó napsütés, stb.) Mindenki kiválasztott egyet, ami a legközelebb állt hozzá, majd leírta egy kis lapra. Kivágták azt a cicás képet, ami a legjobban tetszett nekik a színezőből. Egy kartonra szív alakban felragasztottuk a macskás képeket, mellé az apró örömöket. Ezt az órát is örömmeditációval zártuk.
A márciusi alkalmunk épp egy olyan napra esett, amikor kevesebb tanuló volt a csoportban. Ezáltal viszont mindenki részt tudott venni egy közös, nagy gondolattérkép elkészítésében, melynek témája a mi mindennapi apró örömeink voltak. Az előkészítéshez a Boldogságóra munkafüzet 115. oldalán található Örömforrások című feladatot használtuk. Motiváló zene alkalmazásával egy lapra összegyűjtötték a gyerekek, hogy milyen örömforrásokat adhatnak számunkra a mindennapokban az érzékszerveink, a családunk, a hobbink, a barátaink. Ezután az összegyűjtött információkat megbeszéltük, majd egy A/3-as gondolattérképet készítettünk, melyre felkerültek a közös mindennapi örömforrásaink. A gondolattérkép laminálás után az osztályukban kihelyezésre kerül, hogy motiválhasson mindenkit a mindennapi apró örömök segítségével.
Az apró örömök havi témánkat igyekeztem több oldalról megközelíteni, hogy a különböző életkorú gyermekek találkozhassanak az életkoruknak megfelelő helyzetekkel. Mozgalmas hetünk volt, mert a Boldogságórás foglalkozásunkat összekapcsoltuk a a Víz világnapjával, ami egyben Apák napja is volt😊
A napi beszélgető köröket furulyaszóval, mesével indítottam majd csoportunk nyuszis zsákját adtuk körbe „Itt a zsákom mi van benne, apró öröm a kezembe. Add tovább, add tovább, te meg fizesd az árát!” mondóka végén mindenki húzhatott egy jelet a zsákból. Mindenki boldog volt, amikor kihúzták a jelét, vagy épp ők húzhattak. A feladat az volt, hogy a kihúzott jel tulajdonosáról egy jó szót, mondatot, gondolatot mondjanak. Nem volt egyszerű feladat, de sok aranyos mondatot hallhattunk. Azt szeretem benne, azért szeretlek, mert:
– játszol velem
– énekelsz velem
– szereted a kistesómat
– nézegeted velem a mesekönyvet
Elmeséltük kinek mi ad örömöt, és minden nap végén kiválasztják gyermekeink, hogyan érezték magukat aznap. El is mondhatják, hogy épp miért sikerült mosolygósra, vagy szomorúra a napjuk.
Heti mesénk a Nagytakarítás a Napnál és az aranyhalacska meséje volt, mindkettő mesében a társakkal való együttműködéssel, egymás segítésével, és a sok apró örömmel a mesének jó vége kerekedett.
A boldogságóra világnapján szívecskés lufit fújtunk és dobáltuk a csoportban.
Közben beszélgettünk arról, hogy a növényeknek, állatoknak és nekünk embereknek is milyen nagy szükségünk van arra, hogy boldogok legyünk, s a boldogság a szemünkön is látszik, és a viselkedésünkön, a kimondott szavakon még jobban. A mi csoportunkban hallani nem odaillő szavakat, mely egy-egy nézeteltérés miatt fakad ki a gyerekekből, ezért ezt többször megbeszéljük, hogy így nem lehet dühöngeni, ilyen kifejezéseket használni, próbáljuk magunkat nevelni, átgondolni a szavainkat, és elszámolni magunkban ötig, tízig, mielőtt kimondjuk.
A hónap során folyamatosan figyeltünk arra, hogy örömet szerezzünk egymásnak és az Apukás nap végén sok-sok boldog arcot, ezernyi apró örömöt, mosolyt láttunk és kaptunk. Ez egyben a mi boldogságélményünk, apró örömünk is.
Mészárosné Ádám Andrea
óvodapedagógus, óvodaigazgató-helyettes
Maglódi Napsugár Óvoda
Nyuszi csoport
Boldogságot adni és kapni – Így ünnepeltük a Boldogság Világnapját
Március 20-án, a Boldogság Világnapján, mi is igyekeztünk mosolyt csalni mások arcára és örömöt szerezni a környezetünknek. Ezt a különleges napot boldogsággal töltöttük meg, nemcsak saját magunk, hanem mások számára is.
Az ünneplés jegyében szív alakú lufikat készítettünk, amelyeket gondosan kidíszítettünk inspiráló idézetekkel. Minden lufihoz egy-egy kedves gondolatot ragasztottunk, majd egy kis cukorkával egészítettük ki, hogy még édesebb legyen a meglepetés.
Miután elkészültek az ajándékaink, pirosba öltözve útnak indultunk, és bejártuk a várost, hogy megosszuk az örömöt a járókelőkkel. Az emberek mosollyal és meghatottsággal fogadták a váratlan meglepetést, és sokszor mi is visszakaptuk a kedvességet, egy hálás pillantás, egy köszönet, virág vagy egy kedves szó formájában.
Ez a nap ismét bebizonyította, hogy a boldogság megosztása nemcsak másoknak, hanem nekünk is örömöt ad. Hiszen egy apró gesztus is elég ahhoz, hogy szebbé tegyük valaki napját és így a sajátunkét is.