Apró örömök az életünkben.

A boldogságórák történetében talán az egyik legnagyobb kihívást ez a hónap jelentette. A március szokásos módon indult a megszokott rendben tartottam a boldogságórákat , havi témánkat az apró örömöket dolgoztuk fel. Közben nagyon készültem a március 20-ra a boldogság világnapjára. A gyerekkel megbeszéltük,hogy nyílt boldogságórát tartunk,meghívtuk a szülőket,tanárokat,érdeklődőket. Nagyon jó kis órát terveztem ,a gyerekek nagy izgatottak voltak. Ezzel párhuzamosan rajzpályázatot indítottam hála címmel, szép alkotások készültek. És elérkezünk ahhoz az időponthoz amikor hirtelen minden más irányt vett. A bejelentett digitális oktatásra való áttérés nem csak a boldogságórák megtartásában okozott fejtörést és kihívást. Hirtelen kellett a változáshoz alkalmazkodni. Úgy érzem ebben a hónapban vagyok a legkreatívabb és próbálok ki olyan dolgokat amit eddig soha. Létrehoztam digitális platformon boldogságóra csoportot és azon keresztül kommunikálunk,adok és kapok vissza feladatot. Minden héten videóüzenetben lelkesítem a gyerekeket és tanácsot ,erőt adok a folytatáshoz. Relaxációs videóüzenetet is készítettem. A hónap vége a megküzdési stratégiák téma lett. Ehhez kapcsolódóan kapnak feladatokat. Persze nagyon nagy segítség amit Ti kedves boldogságprogram csapat adtok nekünk pedagógusoknak. De így együtt kreatívan lehet folytatni a boldogságórákat. Szükség van ránk! A visszajelzések is ezt mutatják. Kapok üzenetet a gyerekektől,hogy már a hét közepén várják a videóüzenetemet. Sőt már a kisebb testvérük is leül a gép elé és együtt nézik. A kezdeti meglepődésemen túljutva azt mondhatom hogy a boldogságórákat tudom folytatni persze nagyon hiányoznak a gyerekek. Sajnálom ,hogy a megtervezett programjaim elmaradtak de szeptemberben bepótolom. A rajzpályázat eredményét digitálisan kihirdetem,a legjobbakat küldöm az országos pályázatra.
így telt ez a hónap röviden összefoglalva. A feltöltött képek most egy kicsit rendhagyóak.Fogadjátok szeretettel a jobb veled a világ otthon feladataihoz kapcsolódó képeket. Köszönöm a csapat segítségét ,hogy ebben a megváltozott helyzetben sem hagytatok magamra!

Ami örömet okoz.

Március- Apró örömök élvezete
Az első foglalkozáson beszélgettünk arról, hogy miért fontos az, hogy észrevegyük a mindennapok apró örömeit, hogy értékeljük az életünkben az apró pozitív dolgokat, akkor még nem sejtettük, hogy mennyire fontos is lesz ez majd a hónap vége felé. Átbeszélgettük, hogy ki mikor érzett utoljára örömet, mi váltotta ki, milyen érzés volt. Majd gyűjtöttünk apró örömöket, kinek mi okozhat örömöt a hétköznapokban. A következő héten Titkos angyal játékot játszottunk. Mindenki kihúzott egy nevet az osztályból, akinek azon a héten a titkos angyala lett. Az volt a feladat, hogy apró örömöket szerezzenek társuknak. Eleinte ezek inkább kisebb meglepetések, cukor, csoki voltak, de megbeszéltük velük, hogy nem csak ezzel lehet örömet szerezni a másiknak, hanem odafigyeléssel, beszélgetéssel, vigasztalással, segítségnyújtással, jó szóval, simogatással, stb. Hét végén mindenkinek tippelni kellett, hogy ki volt az angyalkája, megbeszéltük, hogy miért volt jó érzés adni és kapni. Annyira tetszett a játék nekik, hogy a következő héten szerették volna megismételni. Sajnos az élet közbeszólt, kihirdették a veszélyhelyzetet és hétfőtől digitális munkarendre tértünk át. A kialakult helyzet kemény feladat elé állított mindenkit, szülőket, gyerekeket és bennünket. Egyik napról a másikra kellett egy teljesen új, szinte ismeretlen rendszerre áttérnünk, kialakítani egy új szokásrendet, a digitális térben új tanulási-tanítási technikákat létrehozni. Mindezt úgy, hogy az ember félti a saját szüleit, szeretteit, tanítványait és mégis valahogy biztonságot kell sugározni, csökkenteni a gyerekek szorongását, irányt mutatni nekik és szüleiknek. Az első hét nehézségei után azért belerázódtunk, mondhatom, hogy elég jól boldogulunk. A második héten már jutott idő arra is, hogy visszatérjünk az apró örömökhöz, ami ebben a helyzetben tényleg nagyon fontossá vált, hiszen ez a szemléletmód sokat segíthet mindannyiunknak, hogy könnyebben vészeljük át ezt a nehéz helyzetet. Fontos, hogy a bajban is tudjunk örülni, nevetni, észrevenni a pozitív dolgokat. A gyerekek otthon elkészítették a kincsesládát. Arra kértem őket, hogy írjanak apró örömöket kis papírokra és tegyék a kincsesládába. Minden nap húzzanak ki egyet és próbálják aznap megvalósítani. Igyekeztem én is adni olyan feladatokat, amelyek örömet okoznak a gyerekeknek, segített a márciusi bolondos időjárás, egyik nap hóemberes, havas képeket kértem tőlük, másik nap virágokat kellett fényképezni.

A koronavírus járvány miatti kényszervakáció miatt az órát már nem tudtuk megtartani… Már azt hittük, hogy ebben a hónapban nem is tudunk boldogságról beszélni, s akkor jött a segítség a Boldogságóra program csapatától… Köszönjük, hogy velünk vagytok, támogattok ! Az a “ – kicsit több mint – 216 órában azon dolgoztunk a csapattal, hogy hogyan tudjuk folytatni az online térben a Boldogságóra programot “ nem volt hiábavaló. Azonnal mozgósítottam kicsi csapatomat , hogy találjuk meg azokat az apró örömöket, hisz minden nap beszélünk telefonon, vagy online, hogy ne csak olvassuk, tanuljunk, lássuk is egymást! Versben, fogalmazásban, rajzban, képekben, rövid videóban számoltak be a gyerekek apró örömeikről. Legyen sok apró öröm minden családban, s akkor valóban boldogok lehetünk!
Az első Boldogságóra, amit online kellett megoldanunk. Ahogy látjátok, segítségünkre voltatok. Ti is vigyázzatok magatokra, a családotokra, a tanítványaitokra!

Ebben a hónapban az apró örömökről beszélgettünk, gondolkodtunk. Megvitattuk mit jelenthet az „apró” szó. Megvitattuk mi jelenthet örömet gyereknek, felnőttnek. Örömöket gyűjtöttünk, amiket az évszakok változása jelent számunkra. Megbeszéltük – a környezetismeret anyaghoz csatlakozva – hogy érzékszerveink által milyen örömökhöz juthatunk. A kedvenc ételeiket el is mutogatták. A legnagyobb sikere az apró örömök szigetének tervezése jelentette az osztálynak. Nagyon változatos, és érdekes alkotások születtek. Ugyan írtunk apró örömöket cetlikre, de sajnos a helyzetre való tekintettel az örömeső még várat magára.