A kincsesládikák tervezése is még csak előkészületben volt…..szerezz be1cipősdobozt. Utána már csak némi anyagot tudtam összeszedni és megtámogatni ezzel a ládika elkészítését. Terv volt az is, hogy majd a sok kis ládából alkotunk egy nagyot……………így nem sokáig kellett gondolkodnom azon,hogy jó példával elöl járva én is elkészítsem az APRÓ örömök ÓRIÁSI kincsesládáját. A munkafázisról készült fotókat megosztottam a gyerekekkel illetve egyéb képekkel megtámogattam őket az 5letelésben. Természetesen most a gyerekek otthoni munkájában a szülők segítségére is nagy szükségünk és igényünk volt. Köszönettel tartozunk érte.
Nekem öröm volt eltervezni-elkészíteni a ládikát.
Nekem öröm volt, hogy alkothattam.
Nekem öröm volt, hogy elöl járhattam és jó példát mutathattam.
Nekem öröm volt a sok elkészült ládikához gratulálni.
Nekem öröm volt a gyerekek apró örömeinek örülni……………….

„Sajnos hajlamosak vagyunk folyamatosan valami nagy csodára várni, pedig az élet nem csodákból, hanem apró örömökből áll.”…………és most valóban a máskor problémát jelentő dolgokat észre se vesszük, mert más, súlyosabb problémák érkeztek. Ezért jobban tudunk örülni annak, ami máskor természetes volt. …………….és a gyerekeknek? Ők még sokszor naiv ártatlanságukkal rá tudnak csodálkozni a világra, örülni tudnak apró dolgoknak, történéseknek:…..a dédinél palacsintát ettünk és holnap,holnapután és azután is ez az öröm élteti, ezt emlegeti nap , mint nap………..egy másik otthoni anya sütötte palacsinta………………EGYÜTT kirándult a család………..rollereztünk, autóztunk, labdáztunk, de ezt mind EGYÜTT….egy szép virág………….egy kis idő az ásványgyűjteménnyel és, hogy láttuk a tanító nénit a szomszédos erkélyen. Igen most át és felértékelődnek dolgok. De fontos, hogy mi is EGYÜTT maradjunk és segítsük egymást , ha a virtuális világban, akkor most ott, mert más most nem adatott. A CÉLautónkkal elindultunk EGYÜTT megtanulni írni, olvasni, számolni és együtt élni.Nem adjuk fel! A tantermünk most a Classroom, de vártuk nagyon, hogy megoszthassuk egymással örömeinket, melyeket a Kincsesládánk rejtett………..és tovább vigyük tavalyi örökségünk :” Vigyázzunk egymásra!”

Március elején ugyanúgy kezdtük el a Boldogságóránkat, mint máskor. Elolvastam a mesét, aztán példákat mondtam, hogy mik lehetnek azok az apró dolgok, amelyek örömet okozhatnak. A gyerekek közül sokan bekapcsolódtak az ötletelésbe, és számtalan egyéb dolgot soroltak fel, hogy kit milyen apró öröm ért az elmúlt napokban. Aztán a további megbeszélésre már nem került sor.
Otthon tanul mindenki, és napról napra küldik a jobb, a szuper (mint például egy ppt a világörökségeinkről) vagy néha a kevésbé jó feladatmegoldásokat. Igyekszem megtenni mindent, ami tőlem telik, beszélgetek velük, segítem őket, elismerő oklevelekkel jutalmazom a kitartásukat, szülőkét, gyerekekét, és a segítő kollégákét egyaránt.
Az egyik tervem az volt, hogy egy rózsaszín szemüvegbe rajzoljuk majd le azokat az apró dolgokat, amelyek örömmel töltenek el bennünket. Nagy örömömre sikerült 15 munkát „begyűjtenem”. Ez nem is apró, hanem nagy öröm, hogy a sok lecke mellett ezt is fontos feladatnak tekintették, és időt szántak rá.
Bízom abban, hogy mindenki – és itt most nem csak a tanítványaimra gondolok – betartja a szabályokat, és hamarosan egy jobb világban folytathatjuk tovább az életünket, ahol fontosabbak lesznek az emberi kapcsolatok, a törődés, az egymásra figyelés, és az apró örömök!

Ebben a hónapban a mindennapi, apró örömeinkről beszélgettünk most először online módon, ami kissé szomorkássá tette a hangulatunkat. Sajnos bizonytalan ideig nem találkozunk, de talán éppen emiatt veszik észre az elsőseim a mindennapok apró örömeit. Ezeket rajzolták le és küldték el. Kitartást mindenkinek és #maradj otthon, mert így jobb veled a világ ❤️

„Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.”

Radnóti Miklós

Màrcius elejèn ugyanùgy kezdtük el a Boldogsàgòràkat, mint màskor. Mint mindig leültünk a kedvenc helyünkre, a szőnyegre, ès àlmokat szőttünk, apró örömökről beszèlgettünk. Megbeszèltük, hogy mindenben megtalàlhatjuk a jòt, ès pèldàkat is mondtak a gyerekek. Mindig megdöbbentően okos dolgokkal rukkolnak elő.
Aztàn jött a szomorù hìr, hogy bezàrjàk az iskolàkat. A gyerekek egyik szeme mosolygott , a màsik sìrt.
Lassan 20 napja tart a karantèn szàmunkra, ès pròbàljuk tartani online egymàsban a lelket. Most èlesben gyakoroljuk a tanultakat: küzdünk, optimistàk akarunk maradni, jò cselekedeteket teszünk, àpoljuk kapcsolatainkat…aprò örömöket keresünk…ès vègtelen hàlàt èrzünk, hogy egèszsègesek vagyunk. Most igazàn nagy szüksèg van a Boldogsàgòràra szülőnek ,gyereknek egyarànt. Igyekszem megtenni mindent , ami tőlem telik, hogy ebben a nehèz időben èrezze gyermek ès szülő a szeretetemet, tàmogatàsomat. Hàlàs vagyok, hogy együtt nevelhetjük ezeket a csodàs gyerekeket. Köszönök Nekik mindent!!! Ahogyan a gyerekek mondanàk: ” Minden rendben lesz, mert mi optimistàk vagyunk!”🙂 Amìg rendeződik a jàrvàny okozta vàlsàg, mi addig is folytatjuk ezt a csodàlatos projektet, mert hiszem, hogy ìgy
” Jobb lesz a vilàg!!!”🌍
Nem tudtunk kincseslàdàt kèszìteni, de kaptam nèhàny fènykèpet ,rajzot az elmùlt kèt hètben a szülőktől, amelyek nagyon jòl kifejezik milyen kincseket rejtenek a hètköznapjaink.❤