Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók általános iskolája
Sziklaforrás csoport
A hónapot az Apró örömök jegyében éppen csak elkezdtük, mint mindenki más is, az első alkalom után elszakadtunk egymástól. Meg kellett találnunk az otthoniak segítségével a pillanatokat, ami az apró örömöket jelenti. Küldtem az üzeneteket, tanácsokat, hogyan értékeljük át a jelen helyzetet és forduljanak a gyerekeim a korábbi apró örömeik, élményeik felé. A motiváció fenntartásához, az elégedettség fokozásához véleményem szerint már maga a Boldogságprogram havi feladatával való foglalatosság is hozzájárult. Az apró pillanatok újraidézése, az örömteli helyzetek emlegetése a pozitív érzelmeiket újra előhívta.
Az Örömtérképek az otthoni és környékbeli helyek megmutatásáról készültek.
Például idézve a kommentekből: -Látod? 8/A ott mi lakunk 4 en és el kell menni mamáekhoz, az 1 és 3 szám… ott a két mama és Kazi van.
-Lerajzoltam, merre tudok egyedül is sétálni! ( Biztos vagyok benne, hogy olyan gyereknek, aki az élet sok területén akadályokkal küzd, óriási öröm lehet egyedül sétálni! )
– A rajzomon sok kedvenc állat, mert Őket imádom! ( Megint olyan megjegyzés a gyerek részéről, ami nem is apró öröm! )
-Anya mindig azt mondja, hogy keveset segítek. Most örömet szerzek azzal, hogy takarítok. Ha örül, az nekem is öröm. Az én örömhelyem az ő területe most a lakásban. Az én örömhelyem pedig az ablak, mert elképzelem milyen lesz az utca nyáron, amikor megint mindig szabadon sétálgat.
Az apró örömök a gyerekek számára kicsit tükrözi a jelen helyzetet. Egyik gondolat sem feledte, hogy az apróságokhoz olyan megjegyzést fűzzenek ami a korábbi átélt pillanatokhoz köti Őket.
Apró örömök élvezete
„A boldogság nem feltétlenül valami eget rengető dolog; apró, érzékelhető mozzanatokból is állhat. ” Ezen gondolat mentén élte meg a Tengeic csoport ebben a hónapban az apró örömök élvezetét. Szükség is van rá, hogy minden apróságban, jelentéktelennek tűnő, hétköznapi dologban örömöt találjanak a fiatalok ebben a bezárt, online időszakban. Elmeséltem nekik Joshua Bell történetét; mindenki látott, hallott már aluljáróban, utcán zenélő embereket. Ezután talán megállnak és néhány percig hallgatják a zenét. Az érzékszerveinkkel megtapasztalható apró örömöket soroltunk vég nélkül több szempont alapján, például évszakok szerint.
Mivel otthon vagyunk, ezúttal könnyebb volt bevonni a családot is a feladatokba: néhány napon keresztül a család minden tagja leírt 1-1 dolgot, ami neki aznap örömöt szerzett.
A fiatalok kiválogatták a listából, hogy számukra mi szerez örömet és az otthonukat tekintve az apró örömök szigetének, térképet rajzoltak róla: 1-1 helyiségben milyen aprócska örömökben va részük.
Megbeszéltük, hogy tudatosan keresni fogjuk ezeket az apró örömöket, amelyek aztán apró mivoltuk ellenére a boldogság mindent elsöprő érzését képesek megalkotni. Addig gyakoroljuk, mígy szokássá nem válik.
Kőbányai Széchenyi István Magyar-Német Két Tan. Nyelvű Általános Iskola
Jóságmanó
A Magyar-parasport-napján-február-22-én meghallgattuk Bartos Erika Örömtánc című meséjét a mozgássérült gyerekekről.
Az Őrangyal című meséjében látássérült gyerekekről olvastunk.
Már akkor megbeszéltük, hogy milyen drága kincs az egészség és mekkora öröm, ha nincs semmi problémánk.
Ugyanakkor az ilyen a gyereket is szeretni kell és lehet, mert az egymáselfogadása nagyon fontos dolog.
A Jóságmanó megrajzolására már kevesebben vállalkoztak, így övéké a dicsőség.
Rózika képregénye nagyon bölcs dologra világít rá, minden pótolható………………..csak az egészségünk és az életünk nem.
Ebben a mostani helyzetünkben ez még inkább kiélezett és ezt sajnos a gyerekek is érzik egyre jobban…………
Végül, hogy apró örömök közös részesei legyünk: húsvéti gipszeket öntöttem nekik, dobozkákba raktam őket és a meglepi dobozkákat a portán átvehették. A szülői visszajelzések alapján nagyon örültek neki.
Izgatottan és kíváncsian várom, hogy a kifestett díszek hogyan sikerültek?
A márciusi boldogságóránk témája: Apró örömök.
Napjainkban, amikor igen sok problémával nézünk szembe szerte a világban nagy szükségünk van apró örömökre. Mivel eddig is gyakran beszélgettünk a gyerekekkel a megélt örömteli iskolai és családi eseményeikről, így nem okozott gondot március első hetében a téma számukra. A tanulóink szeretnek rajzolni, ezért az Örömvárunk elnevezésű feladatot választottuk. A megbeszélést követően két csoportban láttak hozzá a megvalósításához.
Március második hétében áttértünk az online oktatásra, így számomra is öröm volt, hogy a feladatot már megoldottuk.
Nem a legjobb hangulatban kezdődött a foglalkozás két fiú tiszteletlensége miatt.
Ráhangolódásként, halk zene kíséretében mindenki valamilyen állat mozgását utánozhatta. (Úgy látszik, még nem unták meg.)
Majd pedig mindenki választott magának valamilyen plüss vagy műanyag állatfigurát, aztán pedig volt aki eljátszotta, s volt aki csak elmondta, hogy minek örül a választott figurája. Mindegyik állatkának volt valamilyen öröme – az egyik jóllakott, a másik aludt stb.
Tanulságos volt, hogy egyikőjük, aki meglehetősen pimasz volt az egyik társával együtt a foglalkozást megelőzően, azt mondta, hogy az ő állatkája annak örül most, hogy megsimogatják.
Kis idő múltán, egy kiérdemelt dicséret kíséretében megsimogattam a vállát. Láthatóan nagyon örült neki, legalább annyira, mint az állatkája.
Később, a foglalkozás után a két fiú – mint valami filmben – hozzám szaladt az udvaron, s összehangoltan, zavart mosollyal egyszerre kértek bocsánatot. Maguktól tették. Megöleltem őket.
A boldogságnapra készülve a heti víz témánkhoz kapcsolódóan papírszívecskéket vágtunk ki, melyeket egy tálcán telített sóoldatos vízzel leöntöttünk. Másnapra a víz elpárolgott, így a szívecskék apró kristályokkal, mint megannyi apró örömtől megnövekedtek.
A nap elején az óvodásokkal kinyomtatott fényképeket nézegettünk, melyek az óvodai foglalkozások során készültek. A gyermekekben már ez a ráhangolódás is rengeteg pozitív élményt idézett elő. Vidáman mutogatták egymásnak a képeket, és mesélték, ki melyik pillanatra, eseményre, tevékenységre emlékszik. A legnehezebb rész volt kiválogatni a legkedvesebb, legörömtelibb emlékeket, kár hogy nem fért mind a tablónkra. A tabló hátterét a heti témához kapcsolódóan színes festékből szívószállal fújt buborékmintával díszítettük, majd a fényképek felragasztása után a sókristályoktól megnövekedett szívecskékkel és saját rajzokkal díszítették a gyermekek. A foglalkozást követően közösen végigmentünk a folyosóinkon, ahol a gyermekek alkotásait, mint egy kiállítást nézegettük végig. A gyermekek örömmel idézték fel az megélt élményeiket, mutogatták, kinek melyik a kedvence és miért.
A következő tevékenység folyamán összehasonlítottuk a tiszta és a szennyezett vizet. Beszélgettünk róla miért fontos számunkra a tiszta víz, mire használhatunk kevésbé tiszta vizet is, miért kell megvédenünk és hogy óvhatjuk meg az élő vizeinket. Ötleteltünk, miként tisztíthatnánk meg a piszkos vizet, majd az ötletek alapján először szűrő, majd papírtörlő segítségével tisztítottuk meg a vizet.
A vizes-kísérletezés és az apró örömök témáját összekapcsolva még kipróbáltuk, mi történik, ha egy papírtörlőre apró színes örömteli filctoll mintákat készítenek a gyermekek, majd a papírtörlő szélét vízbe mártva a sok kicsi minta összeért, mint a sok kicsi örömünk, amik közösségünkben nagy boldogsággá fejlődnek.
A kísérleteket követően a szőnyegen folytattuk a tevékenységet a „Mi jót látok” játékkal. A feltett kérdésekre nagyon figyelmes, kreatív válaszok születtek. Élvezetes volt látni, ahogy a gyermekek igyekeztek beleélni magukat az egyes szerepekbe. Ez a játék szokatlan nézőpontból is felhívta a gyermekek figyelmét a körülöttünk lévő dolgokra, és jobban fókuszáltak az apró részletekre. A benti foglalkozásokat a hónap dalával zártuk.
Az udvaron a „Ha én csiga volnék” foglalkozás kicsit módosított változatát játszottuk. A gyermekek tégelyeket kaptak, amibe apró kincseket gyűjtöttek, amit pici, lassú csigaként találhattak az udvaron. A játék végén összegyűltünk, mindenki bemutatta a kincseit és elmondták, hogy „merre járt a kiscsiga”.
A nap végén a falra felkerült az „Apró örömök az óvodában” tablónk, mely előtt a gyermekek gyakran megállnak, elméláznak, néha barátaikkal felidéznek egy-egy emléket, vagy csak az ujjukkal „ráböknek” egy képre és mosollyal az arcukon szaladnak tovább. A megélt apró öröm-pillanatok így élnek tovább az emlékeikben.
A kialakult vírushelyzet miatt óvodánk a rendkívüli szünet miatt bezárt, így sajnos a megszokott módon nem volt lehetőségünk a havi boldogságóra foglalkozás megtartására a saját csoportunkkal. Arra gondoltunk a kolléganőkkel, hogy az összevont ügyeleti csoportban mégis játszunk a gyerekekkel a javasolt feladatok közül választva. A Napocskákhoz, a Gombákhoz és a Katicákhoz -bár kevés létszámmal járnak,- csatlakoztak a Ficánka és a Kisvirág csoportosok közül néhányan. Az otthoni lévő gyerekeknek a zárt facebookos csoportokban osztottuk meg ötleteinket, a megvalósított képeket továbbítva.
A foglalkozásra hangolódás érdekében Bagdi Bella: Imádok élni c. dalát hallgattuk meg, melyet csukott szemmel lágy mozdulatokkal el is kísértek a gyerekek. A boldogságóra foglalkozáson aktívan részt vevő gyerekek példát mutattak az új csatlakozóknak, így ők is örömmel utánozták őket. Beszélgetést kezdeményeztem a gyerekekkel, hogy a mai reggelen érte-e már őket valamilyen apró öröm. A Katica, Gomba és a Kisvirág csoport nagycsoportosai kezdték a felsorolást, majd a kiscsoportos korú Napocska és Ficánka csoportosok is bekapcsolódtak. Mindenki tudott mondani egy-egy apró örömet: -“Láttam egy szép virágzó fát,” “Nézhettem reggel egy picit a mesét”, -“Jöhettem az oviba”, -“Hallottam a madarak szép énekét”, -“Anya azt mondta délután elmegyünk a játszóra” , -“Ez az utolsó napom az oviba, holnaptól “szabadságon leszek””. Ezután meghallgathatták Bezzeg Andrea: Újra együtt című meséjét. A könnyebb elképzelés érdekében színes képeken megjelenítettük Góliátot a dinót, és Pirinkót is a törpét. A mese elnyerte a gyerekek tetszését, meg is fogalmazták ki melyikőjük bőrébe bújna. Szabadidőben kiválogatták a műanyag dinókat és a hasonló nagy termetű állatokat, külön tették a Pirinkó méretűeket, volt aki tovább élte a mesét. A meséhez kapcsolódó színezőnek is nagyon örültek. A továbbiakban mikrocsoportban dolgoztunk. A nagyobbakkal a “Ha én csiga volnék” feladatot választottuk ki. Mindenki csigává változott és így szemlélte a világot, utánozták a mozgását, sorolták mit látnak. Egy előre megrajzolt csigát egy kartonra ragasztottam és megkértem a gyerekeket egészítsék ki, olyan szép dolgokkal, amiket az útja során láttak. Kitartóan alkottak, ötleteltek, jól összedolgoztak. Még Spongya Bob és Csigusz is a rajzra került.
Az érzékszerveink játékba már a kisebbek is szívesen becsatlakoztak: egy kartonra felragasztottam az öt érzékszervet, amit magunkon is megmutattak a gyerekek. Sok kis képet helyeztem egy tálcára, összekeverve, ők kiválogatták és felragasztották. Érdekes volt számukra, hogy egy-egy képen lévő tárgy/élőlény több érzékszervünkre is jó hatással van. Jól elbeszélgettek egymással a téma kapcsán. A kiscsoportosok a nagyobbakat kérdezték, hová kell ragasztani, ők szeretettel tanították őket.
Az udvarra levittük a csiga térképet, a nyomtatott csigalabirintusokat és a gyerekek próbálták felfedezni az ébredező természetet. Igaz csigákat nem találtak, de hangyákat, katicákat, apró bogarakat igen, ez máris egy újabb apró örömet okozott nekik.
Március hónap témája az Apró örömök élvezete volt csoportunkban. Ez a boldogságóránk különleges volt mindenki számára, mivel az óvodai bezárás miatt nem tudtuk a szokásos módon megtartani. Három szóval tudnám ezt a különleges Boldogságórát elmondani : Külön mégis együtt !! 🙂 A szülők és az internet segítségével mindenki megismerkedhetett ezzel a témával. A gyerekekkel egy hónapja nem találkoztam, így úgy döntöttem meglepem őket egy mesével. Videó felvételben mondtam el nekik Bezzeg Andrea : Újra együtt című meséjét. A szülők visszajelzései alapján a gyerekek nagyon örültek, hogy láthattak és hallhatták tőlem a mesét. Így máris részesültek egy apró örömben. Kértem a szülőket a mese meghallgatása után, hogy beszélgessenek a gyerekekkel arról, hogy kinek mi okoz apró örömet, boldogságot. Úgy gondolom azért van ennek pozitívuma is, hogy a szülőkkel együtt dolgozták fel az e havi témánkat, hiszen a családoknak alkalmuk nyílt egy tartalmas és elmélyült beszélgetésre gyermekeikkel. Kértem a szülőket, hogy a gyerekeket kérjék meg rajzolják le mi okoz neki örömet és küldtem nekik egy napocska színezőt. Arra kértem őket, hogy olyan színűre színezzék a napocskákat amilyen szín boldoggá teszi. Rajzolás és színezés közben Bagdi Bella: Imádok élni című dalát ajánlottam hallgatásra. Nagy öröm volt számomra is látni a gyerekeket a visszaküldött fotókon. A fotókat montázs formájában töltöttem fel. Együtt is voltunk és nem is…
Amikor az apró dolgok naggyá válnak
Minden hónap elején azzal kezdünk, hogy kóstolgatjuk, ízlelgetjük a közös dalunkat, mozgunk, táncolunk rá, hogy a hónap végén már tiszta szívvel tudjuk magunkat átadni a zenének. Hogy ezt milyen jól tettük most is, azt még az első napokban nem tudhattuk.
Tettünk egy kis sétát az iskola körül, figyeltük a minket körülvevő fákat, hallgattuk a madarakat, szívtuk a friss levegőt, miközben a gyerekek örömöt, boldogságot gyűjtöttek magukban. A nap végén érdekes volt meghallgatni őket, hiszen mindenkinek más és más apróság tetszett meg, mindenkit más dolog tett boldoggá.
Aztán március 5-én már tudtuk, hogy egy darabig az aznapi az utolsó közös napunk… Előrehoztunk egy szülinapi köszöntést, mint ahogyan a nőnapi megemlékezést is, hiszen akkor már tudtuk, ezek a közös örömök most egy időre elmaradnak majd.
Bezárták az iskolát, és péntek délután egy hosszú öleléssel engedtük el egymást haza, ki tudja, mennyi időre.
Megkezdődött az online oktatás, és eljött az a pillanat, amikor minden átértékelődött… az apró dolgok valóban naggyá váltak. A kis elsős Csoda-csapat tagjai lelkesen küldözgették egy feldíszített szív mögül fényképezve az őket körülvevő szép dolgokat, jó érzést keltő apróságokat. Jöttek a képek a játékokról, a színes ceruzákról, tesókról és a családról, virágokról és kedvenc színekről is egyaránt. És sokszor csak saját magukról, amint mosolyognak bele a kamerába. Hogy az internet másik oldalán ülve a tanító néni is kapjon egy kis „apró” örömöt, ne csak a zárt teremajtó mögül lássa a sötét osztálytermet egy-egy ügyelet alkalmával.
Ezek a pici gyerekek az egyébként nekünk sokszor már természetes dolgokat akkora boldogságként élik meg, hogy tényleg elgondolkodásra késztetnek. Mi felnőttek hajszoljuk a sokszor ki tudja, mit, közben meg az igazán örömteli dolgok mind ott vannak előttünk. Egy-egy szép virág, a kutyusunk, az, hogy ki tudunk menni az udvarra ugrálni, vagy bicajozni… a családunk, az egészségünk… ha ezekre az apró, de mégis NAGY dolgokra figyelnénk, boldogabbá válhatnánk. Most tanuljunk Tőlük, figyeljük, és értékeljük végre a minket körülvevő apró dolgokat! Boldogságot hoznak!
Márciusi apró örömeink (Mindenben keresd, és lásd meg a jót!)
Február végén örömmel, és érdeklődve lapozgattam a Boldogságóra könyvét, és munkafüzetét. Nagyon szeretem megtervezni előre, milyen feladataink is lesznek, szeretek előkészülni, de újra tervezni is.
De jó lesz majd – gondoltam magamban, Örömöket gyűjtünk! A tizenkét hónap meséjét nagyon szeretjük a gyerekekkel, így várakozással készülődtek ők is! A hónap dalától sokszor voltak hangosak délutáni óráink…
„Mindig találok valamit, aminek örülhetek!” Ez lehetne a mi osztályunk jelmondata is, hiszen kicsi koruk óta erre tanítom őket, hogy mennyi csoda rejlik egy átlagos napban is, hogy felébredünk, rácsodálkozhatunk a körülöttünk lévő világra, hogy családban élhetünk, iskolába járhatunk, gyűjtögethetjük a tudásvár kincseit… Már azt is ügyesen elsajátították, hogy nem bosszankodunk azon, amin nem tudunk változtatni, hogy az eső is hasznos, és minden rosszban van valami jó.
Nagy örömmel készítettem elő a feladatokat, amikor újra megkezdődött a digitális oktatás. Mi tavaly egyszer már nagy összefogással megcsináltuk! Bíztattam a gyerekeket. Amikor néhány hétre elköszöntünk az iskola falaitól, csak egyetlen dolgot bántak igazán, a közösségi létüket, barátaik társaságát.
Sosem felejtem el azt a képet, ahogy ott álltak/ültek a folyosón kis csomagjaikkal, és búcsúzkodtak. Mi lesz így az apró örömökkel?
Hétvége után már tettre készen, felvértezve sok hittel, reménnyel indultunk, és megtaláltuk így is az apró örömöket. Digitális órákon, telefonbeszélgetéseken, üzenetváltásokon át hanganyagokkal, képekkel bíztattuk egymást. Olyan szorgalmasan tanultak otthon, hogy minden napomat bearanyozták. Még inkább felértékelődtek csilingelő hangjaik, teleírt füzetlapjaik, versmondásuk, dalaik, rajzaik, ragaszkodásuk. Az apró örömöket gyűjtögettük távolról ugyan, de lélekben ölelve egymást! Amikor Örömvárunk feladatának megvalósításához hívtam őket, elárasztottak a szebbnél szebb rajzaikkal, sokan makettet építettek, tesvérekkel, szülőkkel összefogva.
Közben én is gyűjtögettem Boldogságórákkal teli hónapjaink legszebb képeit!
Köszönöm mindazt, amit kapunk ezáltal a varázslat által, hogy tényleg „lehet más a világ, ha szebb jövőről álmodunk…”