Beszélgettünk arról ki mit szeret magában. A gyerekek még mindig jellemzően a ruházatuk egyediségére figyelnek, csak kevés gyermek mesélt arról, hogy a szeme színét, a haját stb, szeret. Hogyan lehet egymásnak kedveskedni itt már kreatívabbak voltak, rajzolni, levelet írni, ajándékot adni, megsimogatni, a kedvenc játékát játszani stb.
A víz világnapján sok mindenről beszélgettünk: mi minden él vízben, mire használjuk a vizet, miért kel vigyázni a vízre, beszélgetés után sok minden le is rajzoltak. Kirándultunk a Dunához is.

A hónapban az Erősség programból választottam a játékokat. Az Angyalkázás- játékot Tündérrel játszottuk, minden gyermek nevét beletettem egy – egy kindertojás belsőbe, és mindenki húzott egyet. Annak a csoporttársának kedveskedett, segített öltözni (nagyobbak a kisebbeknek), összepakolni, ebédkor a poharát kivinni. Nagyon érdekes volt, hogy néhány kis barát egymást húzta, ők különösen örültek egymásnak.
Folytattuk a „Megszólalnak a tárgyak” játékkal, én választottam ki a hétköznapi tárgyakat ( törölköző, párna, takaró, építőkocka, pohár, öntözőkanna, pizsama, szemétlapát, seprű, biciklis kesztyű) Érdekes volt számukra, hogy mit beszélhetnek a tárgyak, mitől lesznek boldogok, pl. kispárna- ráfekszünk, és jó nagyot alszunk benne…
Folytattuk a „Hogyan kedveskedjünk?” játékkal, elmondtam a gyerekeknek, hogy mik is azok a szeretetnyelvek, hogyan tudja kifejezni és megélni az ember a szeretetét. Boldog Dóri is elmondta, hogy neki mi a szeretetnyelve, majd én is, és sorra megkérdeztem a gyerekeket, hogy ők mitől lesznek boldogok, hogyan érzik, hoögy szeretik őket: kutyussal játszani, ha elesik az udvaron, és valaki megsimogatja, segítenek, hogy boldog legyek- játszanak velem, a barátom megölel, fogócskázik velem, ha játszanak velem…. Testnevelés foglalkozáson a Lépésváltó játékot játszottuk, mivel Breki csoport vagyunk, így különösen tetszett a gyerekeknek.
Szerintem ismét egy tartalmas hónapot zártunk.

Az apró örömök minden nap megjelennek életünkben. Ha minden kis apró dolognak nem tudunk örülni, nem tudjuk észrevenni a mindennapok nehézségei között, akkor a nagy dolgok mellett is csak elhaladunk, és soha nem lehetünk felhőtlenül boldogok. A gyerekek figyelmét is erre próbáljuk felhívni, és arra buzdítani őket, hogy lássák meg a boldogságot egymás szemében, okozzanak egymásnak minél több apró örömet az óvodai élet keretei között, és otthon a családban is. A Tódi törpe és az óriás meséje tökéletesen bemutatta, egy kis apróság is lehet nagy ajándék valaki számára, ha szeretettel készítjük.