Az elmúlt hónapban könnyebben tudtuk megvalósítani a kitűzött feladatainkat, mivel már fizikai jelenléttel dolgozhattunk, könnyebb volt átadni, láthattuk a gyerekek reakcióit azonnal, tudtunk egyidőben ugyanazon a témán dolgozni. Ez számunkra nemcsak „apró öröm”volt, hanem óriási örömnek értük meg mindannyian. Innen már egyszerű volt a dolgunk, ezt már csak kamatoztatni kellett, elmélyedni a játékos feladatokban.
Elkészítettük közösen különböző hulladékokból a csoport halastavacskáját, voltak karton papír kövek a parton, krepp papír és fólia biztosította a vizet, színes papírból kivágott halacskák úszkáltak benne, a tavat pedig élő zöld növények szegélyezték. Közben megbeszéltük, hogy milyen vízben élnek szívesebben a halak, mitől szomorodnak el, és, hogy mi hogyan vigyázhatunk a víz tisztaságára, hogy boldog halacskáink legyenek.
Bors nénivel kipróbáltuk a buborékfestést is, amely nagy örömet okozott a gyerekeknek. Munkáink közben hallgattuk a hónap dalát, melyet már az ők kérésükre indítottam, már rutinná vált számukra is.
Jó látni milyen jól érzik magukat a gyerekek ezeken a „foglalkozásokon”
Végezetül a Boldogság várát is közösen építették fel, melyről sajnos csak az „őrtornyot” sikerült lefényképezem. De az építés folyamata garantált örömet okozott a kis mestereknek.

Mint minden óvodában az országban, így sajnos a pandémiás helyzet miatt a mi csoportunkban is kevés gyermekkel tudtunk tevékenykedni. Az óvodai csoportunk facebook csoportjába megosztottam a szülőkkel a program által ajánlott, illetve általam kitalált feladatokat a hónap témájával kapcsolatosan. Nagy örömmel fogadták, pozitív visszajelzések kaptunk tőlük.
A csoportunkban alapjába véve van egy egységes ünneplésünk, a „tüzijáték-taps”, hatalmas motiváló ereje van a gyerekekre nézve, szinte kiül az arcukra az őszinte öröm és boldogság, ha ezzel jutalmazzuk a cselekedeteiket. A héten közösen elkészítettük Örömkét, ötleteltünk arról, hogy miket érzékelhet az érzékszerveivel, ami boldoggá teszik. A legkiemelkedőbb ötlet az volt, hogy a fülével azt hallja, hogy azt mondják neki, hogy szeretik. Érdekes tapasztalat számomra is, hogy ahogy haladunk előre a programban, úgy egyre könnyebben azonosulnak a gyerekek az adott témával, egyre mélyebb gondolataik születnek.
Ezt követően megismerkedhettek Örömke barátjával a lassú csigával, akinek térképet rajzoltunk az óvodához, hogy szerintünk hova érdemes elnéznie, ahol biztosan valami szépséget fog látni, vagy olyat tapasztalhat, ami boldoggá fogja tenni. Közös séta alkalmával mi is lassú csigává változtunk és megfigyeltük a környezetünk által nyújtott szépségeket. A mindennapok során törekszünk arra, hogy a gyerekek nyitottak legyenek a környezet csodáira, és óvják is azokat.