Ötödik osztályos tanulóinkkal több órát is az apró örömöknek és a boldogság világnapjának szenteltünk. Előkészítő foglalkozásunkon meghallgattuk az „Imádok élni” című dalt, apró örömöket kerestünk benne. Ezt követően bátorságpróbára invitáltam a tanulókat: mindenki kapott egy alvómaszkot vagy egy sálat és különböző érzetekkel találkozhattak. Egy „feladatuk” volt: eldönteni, hogy kellemes érzetek születnek-e bennük, vagy sem. Először kellemes citrom illóolajat szagolhattak, majd egy plüssmackó simogatta meg őket, utána tőlem kaptak egy ölelést, majd egy kis kocka csokoládét kaptak a szájukba. Nem meglepő: a tapasztaltak többsége örömmel töltötte el őket. 🙂 Ezt követően szó szerint keresésre indultunk: megbeszéltük, hogy néha annyira magunkba tudunk fordulni, hogy már-már tudatosan keresnünk kell az örömöket, így hát felkerekedtünk, és kiscsoportos formában megkerestük a csoport környékén elrejtett cetliket, amiken egy-egy apró öröm lehetősége szerepelt. Ezeket közös megbeszélés után betettük az érzelmi powerbank-be.
Két héttel később a boldogság világnapja alkalmából kedves üzeneteket és egy csodás plakátot készítettünk kollégáimmal és a gyerekekkel közösen, majd elkirándultunk a Móricz Zsigmond tér környékére, hogy üzeneteinkkel egy kis örömöt csempésszünk a járókelők napjába. Előtte megtanultuk, hogyan közelítsük meg az embereket és azt is, hogyan kezeljük, ha elutasítást kapunk. Üzeneteink nagyon hamar gazdára találtak, sokat adtunk kézbe, párat pedig felragasztottunk titkos helyekre. 🙂 Mivel a gyerekek még nagyon lelkesek voltunk, gyorsan meglátogattunk egy üzletet, s így végül még három csokor rózsát is szét tudtunk osztani! 🙂 Nagyon érdekes tapasztalatokat szereztünk, voltak szép, és kicsit meglepő, nehezebb élményeink is. A foglalkozást ezeknek a feldolgozásával zártuk. A konklúzió: „ilyet azért szeretnénk még csinálni!”. 🙂
Apró örömök élvezete
Március havi Boldogságóránkat beszélgetéssel kezdtük. Arra kértem tanítványaimat, hogy mondják el, hogy mi volt a nap legjobb pillanata.
Ezt követően további ráhangolódás céljából „Örömvadászatot” játszottunk. Én mondtam egyesével sok-sok apró örömöt és a gyerekeknek gyorsn kellett reagálniuk. Pl.: Ha szeretetd a csokit, tapsolj! / Ha örülsz a napsütésnek, emeld fel a kezed!
Majd egy nagy dobókockát dobtak egymásnak és aki megkapta a kockát, egy apró örömöt mondott. Fontos szabály volt, hogy egymás válaszait nem ismételhették.
Ezt követően elkészítettük az osztály „Öröm plakátját”. Mindenki készített egy saját listát a számára fontos mindennapi örömökről, majd ezek felhasználával elkészült az osztály közös plakátja. Zárásként azt a gondolatot fogalmaztuk meg, hogy az életben sok apró öröm van és ha figyelünk rájuk, könnyebben leszünk boldogok.
Boldogság Világnapja az iskolánkban
Idén március 20-a, a Boldogság Világnapja péntekre esett, így az a szerencsés helyzet adódott, hogy mind a négy osztályomban, ahol etikát tanítok, közösen ünnepelhettünk.
Azzal kezdtük, hogy átbeszéltük, kit mi tesz boldoggá. A gyerekek sokféle dolgot említettek. Volt, aki a mindennapi örömeit hozta: hogy játszhat a gépen, vagy elmehet az anyukájával vásárolni. A felsőbb osztályokban már megjelentek mélyebb gondolatok is: az előző boldogságórák tapasztalataira építve többen beszéltek az apró örömökről – az eső illatáról, egy kedves gesztusról, meglepetés egy baráttól, vagy egyszerűen arról, milyen jó együtt lenni másokkal.
Ezt követően egy kedvességre hangoló feladat következett. Aki szeretett volna tátikát készített, hogy egy számára kedves barátot vagy akár többet is, kedvesen, játékra hív vele az udvaron. Négy részre osztva, mindegyikbe különböző kéréseket, üzeneteket írtak – például kapsz egy ölelést, egy kedves bókot, vagy egy jókívánságot. A gyerekek nagy örömmel készítették, és izgatottan tervezték, kihez mennek oda.
Ezután közös alkotásba kezdtünk: piros temperával kézlenyomatokat készítettünk, négy nagy kartonon, egymáshoz kapcsolódva jelenítettünk meg. Mind a négy osztály a kezek összekapcsolásával szimbolizálta, hogy a boldogság nem egyéni feladat, hanem közös élmény. Iskolai szinten, osztályszinten, sőt az osztályokat összekapcsolva tapasztalhattuk meg, milyen ereje van az együttműködésnek és az egymásra figyelésnek.
A délutáni foglalkozásokon – különösen a saját osztályomban (3.a) – volt időnk tovább mélyíteni az élményt. A gyerekek rövid verseket, mondókákat, idézeteket írtak arról, mit jelent számukra a boldogság. Sok kedves, őszinte gondolat született, volt, aki rajzzal is kiegészítette mondanivalóját.
Gyerekek írták:
A Boldogság Világnapja
Öröm, móka, vidámság,
Ez aztán a mulatság,
Nevetgélés, barátság.
Erre jön a boldogság.
M.G.
Köröstarcsai Arany Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Apró örömök: Az órát relaxációval kezdtük. Ezután csoportokban dolgoztunk. Mindenki húzhatott egy kártyát, amire az örömökről és a kreativitásról voltak kérdések. Mindenki figyelt a másikra. Nagyon tetszett nekik, amikor színekkel, hangokkal kellett kifejezni az érzéseiket. Utána csereberéltük a kártyákat. Így már másik kérdés került hozzájuk. Jó volt figyelni, hogy nem egymás szavait ismételgették.
A körülöttük lévő környezetből gyűjtöttünk szavakat, arra hogy mi okozhat örömöt nekik. Színes és változatos válaszok születtek.
Elérkeztünk az „Apró örömök tornyához”. Itt csoportmunkában színezték ki a tornyot, majd körbevették olyan kifejezésekkel, mely örömöt okoz nekik.
Az órát egy zárókörrel zártuk, ahol mindenki elmondhatta hogy érezte magát. A végét egy nagy öleléssel zártuk.
A nevetésnek, jóízű kacagásnak igazolhatóan kedvező hatásai vannak életünkre nézve. Gyűjtőmunka formájában ügyesen rendszereztük a kacagás frissítő, kedélyjavító, gyógyító lehetőségeit. A nevetés erősíti az immunrendszerünket, élénkíti a keringést, stresszoldó hatással is bír, jót tesz az emberi kapcsolatainknak. Végezetül felolvastuk Aranyosi Ervin versét, s levontuk azt a következtetést, hogy: „ Nevetni jó!”
A heti témába, “A fa, kincs!” illesztettük be Nemes Nagy Ágnes, Mennyi minden című versének meghallgatását
Feladatul kapták a gyerekek, hozzanak otthonról, a környezetükből olyan fához kapcsolódó tárgyakat, amit már nem használnak, vagy eldobott a természet, de még felhasználható.
Feltettük a kérdést: lehet-e valami egyszerre szemét és kincs? Mitől lesz valami értékes?
Értékes gondolatok születtek. A gyerekek fantáziája szárnyalt, így ötletes felhasználási módok fogalmazódtak meg: a kitörött faautó kereke, jó lesz a billenő szekrény kitámasztására, vagy a letört két ágú faág parittyának, az összegyűjtött száraz gallyak, tábortűznek!
A környezetükben lévő legvastagabb és legvékonyabb törzsű fáról méretet hoztak zsineggel. Majd összemértük a terem padlóján. Ez lett a “Mi erdőnk!”
Megtanultuk a “Boldog mondókát”, mozgással a hét folyamán többször eljátsztuk, és az “Imádok élni” dalt is meghallgattuk.
A 9.A osztállyal az óra elején az apró örömökről beszélgettünk. Kiderült, hogy milyen kis dolgok is boldogságot tudnak hozni az életükbe: süt a nap, elmarad egy tanóra, időben jött a busz, anya kedvenc ételét főzte, megúszta a felelést, stb). Kitértünk arra is, hogy gyermekkorukban mik okoztak nekik leginkább örömöt (közös játék, bújócska, lányok kergetése, játékautó, saját állat, esőben szaladozás, fára mászás) és jelenleg mik (beszélgetések, jó cselekedetek, jó jegyek, dicséret, elismerés, barátokkal lenni).
A gyermekkori örömökre nagyon szívesen emlékeztek vissza, sokat nevettek, mert akkor még felszabadultabbak, gondtalanabbak voltak és a pillanatot élvezték a következményekkel nem foglalkozva.
A színek, formák, kreativitás feladatnál mindenkinek egy -egy alakzatot rajzoltam, majd kiegészítették, amivé csak szerették volna. A feladat jókedvet hozott, ötletesen oldották meg.
A 11.A osztállyal az óra elején az örömforrásokról beszélgettünk. Kitértünk arra is, hogy gyermekkorukban mik okoztak nekik leginkább örömöt (közös játék, strand, játékautó, saját állat, esőben szaladozás) és jelenleg mik (beszélgetések, jó cselekedetek, jó jegyek, dicséret, elismerés).
A gyermekkori örömökre nagyon szívesen emlékeztek vissza, sokat nevettek, mert akkor még felszabadultabbak, gondtalanabbak voltak és a pillanatot élvezték a következményekkel nem foglalkozva.
A színek, formák, kreativitás feladatnál mindenkinek egy -egy alakzatot rajzoltam, majd kiegészítették, amivé csak szerették volna. A feladat jókedvet hozott, ötletesen oldották meg.
Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola
Márciusban is sokszor beszélgettünk apró örömökről, s arról is „mit nem vinnénk” magunkkal a „Minden jó-szigetre”.
A boldogság világnapján Reptérlátogatással és Csokimúzeumi foglalkozással ünnepeltünk.
Boldogság hónap- Apró örömök hónapja az iskolában
Március a napköziben a boldogságról szólt. A Boldog napközis projekt sokféle lehetőséget kínált a gyerekeknek az örömteli, kedves pillanatok megéléséhez.
„Mit jelent nekem a boldogság?”címmel az első és második osztályosok rajzokat, míg a nagyobbak fogalmazásokat készítettek.
A Boldogság Világnapján kinyitottuk a Boldogságkertben egy évvel korábban elhelyezett időkapszulát. Mindenki nagyon izgatott volt, amikor kezébe vette és elolvasta a tavaly megírt önmagának szóló üzeneteket, célokat. Majd új célokat és üzeneteket fogalmaztak meg, ami egy évig lesz az ismét elásott időkapszulában.
A Boldogság liliomfáját közösen ültettük el. Minden csoport megfogadta, hogy szeretettel gondoskodni fog róla.
A hónapot egy vidám „Boldogság kavalkáddal” zártuk. Hét állomáson játékos feladatok várták a gyerekeket, ahol gyakorolhatták a boldogságfokozó technikákat.
Március 20-án megünnepeltük a Boldogság Világnapját. A programot reggel egy közös megnyitóval indítottuk. Ezen a napon mindenki piros felsőben érkezett. A megnyitón közreműködtek a 7. b és 4. a osztályos tanulók, akik ismertették a Boldogság Világnap eredetét és küldetését, valamint megosztottak tíz ötletet, amivel jobbá, boldogabbá teheti mindenki a mindennapjait.
A programot színesítette az alsó tagozatosok közös éneklése, valamint Örömtánca.
A délelőtt folyamán a 7. b osztályosok Boldogságórát tartottak az 1. a és 1.b osztályban.
A hónap során mindannyian megtapasztalhattuk, hogy a boldogság a közös élményekben, az apró figyelmességekben és az egymásra fordított időben rejlik.