” Az emberi boldogság ritkán a hatalmas vagyonok gyümölcse, sokkal inkább támad napi apró örömökből.” (Benjamin Franklin)

A március hónap témája az apró örömök élvezete.
A hónap folyamán meghallgattuk a hónap dalát, valamint sokat beszélgettünk az apró örömökről. Minden nap találtak valami kicsi, apró örömöt, ami szebbé tette a napjukat.
Készítettünk örömleltárt, amikor mindenki elmondhatta, minek örült aznap.
Örömkereső sétán is voltak, figyeltek az érzékszerveikre. Hallották és látták a gólyát, érezték az ibolya és a virágzó gyümölcsfák illatát, megsimogatták a virágszirmokat és puha füvet.
Egy vidám zenére táncolni kezdtek, így sikerült az örömtáncot is megvalósítani. Vicceket olvastunk és mondtak a gyerekek, amivel szórakoztatták társaikat.
Megismerkedtek Teknős Teki történetével, aki egy osztályba került, ahol örömnaplót készítettek a gyerekek a teknőssel kapcsolatos vidám pillanatokról.
Apró öröm volt, hogy egy másik osztálytól levelet kaptak, amire válaszoltak, és készítettek egy barátságkarkötőt az ismeretlen levélírónak.
Végül elkészítettük az apró örömök virágoskertjét. A virágok szirmaira írták rá azokat az apró örömöket, amitől szebbé válik egy-egy pillanat, egy-egy nap.

„A legszebb napok nem azok, mikor valami váratlan, szokatlan, nagydolog történik velünk, hanem, amikor apró örömök érnek sorozatban.”

Egy nap megkérdeztem a tanulóktól, hogy tudnának-e mondani a mai napról olyan dolgot, aminek örültek. Így sikerült elkészítenünk a közös örömleltárt. Volt aki a szünetnek örült, volt aki az evésnek, de akadt olyan is, aki a kibékülésnek örült. Szóláncot is játszottunk, melyben apró örömforrásokat neveztek meg.
    Elolvastam ,,A tizenkét hónap” című mesét, megbeszéltük, hogy mi jellemzi a mesében szereplő két embertípust: az egyik  észreveszi a körülötte lévő örömöt adó apró dolgokat, a másik pedig nem. Bizony hajlamosak vagyunk, hogy csak a rosszat vegyük észre. Arra buzdítottam a gyerekeket, hogy ők is próbálják mindenben a jót észrevenni, mert akkor sokkal jobban fogják érezni magukat, sőt boldogabbak lesznek.
Minden hónapot felsoroltunk a maga jellegzetességével és pozitívumaival. A tanulók lerajzolták a kedvenc hónapjukat, és bemutatták. Általában a születésnapjuknak megfelelő hónapot ábrázolták.
    Óra végén meghallgattuk Bagdi Bella ,,Imádok élni” című dalát, és ráhangolódtunk az öröm megidézésére, az örömmeditációra.
    A következő boldogságórán örömkereső sétára mentünk. Figyeltek, hallgatóztak, hogy minél több mindent kipipáljanak a listáról.
     A kisebbek elkészítették Örömkét, érzékszerveiket felhasználva megtapasztaltak néhány kellemes dolgot.
    A termekbe virágos kertet varázsoltunk, hogy a tavaszt közelebb  hozzuk magunkhoz, és, hogy kellemes légkörben érezhessük magunkat.
    Március nem múlhat el az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc emlékeinek felidézése nélkül. A helység kultúrotthonában megemlékezést tartottak, ahová örömmel készültünk óvodásokkal, kisiskolásokkal. Az esemény meghitt, felemelő érzésekkel gazdagította örömérzetünket.

Az apró örömök végigkísérték a márciust . Már hetekkel a jeles nap előtt megkezdték a másodikos gyermekek a lelkes készülődést. Dalt tanultunkk és ajándékot készítettünk nagy-nagy titokban. Az előkészítéshez tartozott az aulában lévő faliújság feldíszítése, és a mese- illetve versíró verseny meghirdetése is. Másodikostól a hetedikes korosztályig érkeztek szívmelengető alkotások.
20-án reggel már rögtön, az iskolakapun belépve érte az első meglepetés az érkezőket. Ugróiskolát rajzoltam a járdára szívekből kirakva.(Erről a másodikosok sem tudtak.) Gyermekek, szülők, sőt még néhány pedagógus is örömmel végigugrált rajta.
A nagyszünetben összegyűltek iskolánk alsó tagozatos gyermekei,tanítói, mi pedig színes lufikkal a kezünkben, lelkesen elénekeltük Bagdi Bella: Boldogság című dalát. A végén természetesen megkapták a lufikat a kedves nézők. Zárásként felolvastam Aranyosi Ervin egyik elgondolkodtató versét a szeretetről, a társas kapcsolatokról.
Az előre elkészített ajándékokat ( szíves mandalákat) a nap folyamán boldogan vitték a másodikos gyerekek az iskola dolgozóinak. Cserébe pedig mindenkitől ölelés és mosoly volt a jutalom. Már ez magában is örömet okozott, hát még, amikor kiderült, hogy a felsős tanulószobás csoport pedig a másodikosoknak készített meglepetést. Ez az emlékezetes nap egy jó kis játszótéri programmal ért véget.
A hónap utolsó óráján a szeretetnyelvekről beszélgettünk. Csoportot alkottak a gyerekek aszerint, hogy kinek melyik szeretetnyelv az első.
Nagyon hálás vagyok a Boldogságóra csoportba feltöltött és a Boldogságóra Klubban hallott ötletekért, mesékért. Nagyban hozzájárult a hónap sikeréhez.